Han Solo oktatói minőségbiztosítása

A felnőttképzésnek a minőségbiztosítás, és ezen belül az oktatók minőségbiztosítása is az egyik legingoványosabb terepe. 
Miből adódnak a problémás pontok és hogyan tudsz felkészülni oktatói minőségbiztosításból az ellenőrzésekre (is)? Erről szól a mai írás.

Mi a látszat és mi a valóság?
A kettő olykor nem ugyanaz az engedélyezett képzéseknél.
Elvileg a felnőttképzés egy piaci tevékenység.
Gyakorlatilag nagyon sok pénzt rak bele az állam EU-s pénzekből. Az EU-s pénzeket pedig azok között osztja szét, általában a felnőttképzésben, akiknek van felnőttképzési engedélye.

(Lábjegyzet: Azért "általában", mert például jó pár állami szerv nem tartozik a felnőttképzési törvény hatálya alá, felnőttképzésügyileg valószínűleg azt tesznek, amit kedvük tartja, lásd 2013. évi LXXVII. felnőttképzési törvény 1. § (5) bek.)

Létrejöttek olyan szabályok, amelyek nem igazából a piaci érdekeket követik, hanem valami teljesen más logika mentén fogalmazódtak meg.
A szakmai képzéseknél az OKJ egyeduralma szinte megkérdőjelezhetetlen. OKJ? Többek között az észszerűtlenül magas, nem a valós piaci igényeket kifejező óraszámok terepe.
Az OKJ mellett a cégek által kifejlesztett, saját szakmai képzésekre szintén irreális előírások garmadája van. Miért? Az indok valószínűleg az, hogy véletlenül se lehessen az OKJ-nak, azaz az államnak konkurenciája.

Az engedélyezett nyelvi képzéseknél az előírások szintén egy idejétmúlt sémára támaszkodnak, amely mintha teljesen elfelejtené, hogy most már nem azokat az időket éljük, amikor banánhoz meg narancshoz könnyebben lehetett hozzájutni, mint eredeti idegen nyelvi anyagokhoz.

A szűkre szabott keretrendszer aztán megteremtett a felnőttképzésben egy "valamit", ahol a látszat és a valóság keveredéséből létrejött egy koktél.

Ez a látszat-valóság koktél olyan, mintha Han Solo és Darth Vader között ez a szitu játszódna le:

(Lábjegyzet: Ha esetleg az elmúlt 30-40 évben kómában voltál és/vagy a Marson éltél és/vagy újszülött vagy és nem ismernéd a filmet: Han Solo és Darth Vader Star Wars, Csillagok háborúja szereplők.

Han Solo az örök vállalkozó, a szabadúszó, az angolszászoknál a "maverick", a független ember figurája. A piacból él meg, több megrendelője is van és folyton valami történik vele. Nem kenyere a körülményeskedés, egyenesen, direkten a szemedbe mondja, mi van.
Darth Vader a sötét nagyúr, a birodalom gonosz és igazságtalan főnöke (a nagyfőnök a császár). Emberi érzésektől mentes, kizárólag az érdekli, hogy minél több hatalma legyen és ezért legtöbbször manipulációt alkalmaz az Erő sötét oldalának felhasználásával.)

"Táááááá, tatátátátátáááááááám, ta-ta-ta tááááá-táááááá tatata tááááá-tááááá tatata tááááá-tááááá tititi-túúúúúúúúúú
(Főcímzene)

Han Solo felsorakozik a teremben a többi birodalmi beszállítóval egyetemben.
Szemüveget visel, olyan fémkereteset, mint amilyet a hivatalnokok szoktak. Amióta birodalmi beszállító lett, kevesebb időt tölt az Ezeréves Sólyom fedélzetén és többet a papírok és hivatalnokok nyája között. Csubakka, a másodpilótája, a múltkor panaszkodott is, mely panaszkodást során elhangzottak részéről olyan üvöltések, hogy ha Han nem jön vissza repülni, Csubakka elhelyezi őt a Sólyom egyik számítógépes konzolján, kevésbé baráti mozdulatokkal.

Han-nak immáron a háta is kicsit meghajlott. A birodalmi döntéshozók elvárják a hajlongást. Kicsit meg is őszült, a követhetetlen birodalmi szabályozás egyre több és több áru elrejtésére készteti a Sólyom gyomrában, a rejtett csapóajtó alatti titkos rejtekhelyen.

Most azonban a Halálcsillagon vannak. Az értekezlet előtt kedélyesen elbeszélgettek a többi birodalmi beszállítóval az egyre tűrhetetlenebb "arcátlanságáról", amelyet a rohamosztagosok kimutatnak. A beszállítók hajóit a bejárattal szembeni leghátsó sarokba irányítják, a legócskább robotokat küldik pakolni.
Így nem lehet biztosítani a birodalmi űr-infrastruktúra-ellátás fennakadások nélküli üzemeltetését.

Ebben a pillanatban belép a sötét nagyúr, Darth Vader.
Fekete zongoralakk fémpáncélja szebben csillog, mint valaha. Lélegzése kristálytiszta basszus, nem régen cserélték le lélegeztetőkészülékében az akkumulátort a legújabb modellre.

A birodalmi beszállítók hirtelen elcsendesednek. Darth Vader, a sötét nagyúr nem az a teremtmény, aki második esélyeket szokott adogatni. Mindenki tudja.

Vader egyenesen Han Solo-hoz lép.

Vader: Solo, (ph-phhhhhh) a múltkori ellenőrzésen volt valami. (phhhhhhhhhhh)

Solo: Igenis, Vader nagyúr, (szlörp-szlörp) de azóta minden rendben. A nem-megfelelőségeket hiánypótoltuk, a kötelezően előírt módosításokat beiktattuk. Három példányban.

V: Megvan a (ph-phhhh) munkatársi (phhhhhh) minőségbiztosításuk? Nem akarok zendülésről hallani. (phhhhhhhhhhhhhhhhhhh).

S: Ó, igen, (szlörp-szlörp) Csubakka abszolút minőségbiztosítva van. Ennél jobban már nem is lehetne. A birodalmi szállítmányokat saját hatáskörben zökkenőmentesen juttatjuk el a meghatározott rendeltetési helyükre.

V: A bocsánatkérése elfogadva. (phhhh) Legközelebb (ph-phhhh) a császár elé kerül a beszállítói papírok (phhhhhhhhhhh) helytelen kitöltése és a nem megfelelő példányszámban (ph-ph-phhhhhh) való űrpostázása miatt. Az ön érdekében (phhhhhhhh) csak reményleni tudom, (phhhhhhhh) hogy a császár is olyan megbocsájtó lesz, mint amilyen én vagyok. (phhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh)

S: Vader nagyúr, igazán köszönöm, (szlörp-szlörp-szlörp) olykor magam is meglepődök, hogyan nem láthattam a nem-megfelelőségeket. Azonban mostantól, a hiánypótlás után minden más lesz, mindenben megfelelünk a vonatkozó jogszabályi előírásoknak. (Magában a Sólyom titkos rekeszére gondol.)

Tá, tátárá tatá ta, tátárá tatá ta. Tátata, tá tata tatataaaa ta tatá taaaaa.
Lekeverő zene. "

Ha láttad valaha a Csillagok háborúját, el tudod képzelni Han Solo-t így? 
Brrrrr.
Már pedig, a felnőttképzők valahol, valahogy, ilyen helyzetben vannak az engedély rendszerében.
Valami azt súgja nekem, hogy valószínűleg nem létezik olyan képző Magyarországon, akinek a saját Ezeréves Solyomán szintén ne lenne egy titkos rejtekajtó, egy titkos rekesszel, izgalmas képzésekkel.

(Lábjegyzet: Bárki, aki valaha is saját céget alapított, csinált, a szívében és lelkében egy "maverick", egy független ember, egy Han Solo jellegű szerzet.
Az EU pénzek megjelenésével a képző cégek, akik aztán kiváltották a felnőttképzési engedélyt, piaci cégekből, álláspontom szerint, inkább lettek udvari beszállítóvá. Udvaroncok inkább, mint vállalkozók. A pályázati pénzből megvalósuló képzések az elmúlt több mint egy évtized alatt gyakorlatilag megtizedelték a képzők fizetőképes piacát, hiszen egyre több lett az olyan képzés, amiért a résztvevőknek, vagy a megrendelőknek nem kellett a saját zsebükbe nyúlniuk.

A képzők meg, ahelyett, hogy összefogtak volna és jobb feltételeket küzdöttek volna ki maguknak, úgy látszik, egyből elfogadták az állam által diktált feltételeket.
Pedig az államnak ki kell szórnia azt az EU-s pénzt és ehhez szüksége van a cégekre.
A képző cégek azonban úgy tűnik, elfogadták az olykor irreálisnak tűnő, nem életszerű képzési feltételeket, cserébe a pályázati pénzért, vagy inkább talán azért a vágyképért, hogy majd ők is hozzájuthatnak az igazán zsíros falatokhoz. Így hát, ami a papírokban le van írva, és ami a valóságban történik, nos, ezeknek a hasonlósága vajon mindig egybeesik?)

Az ellenőrzésre felkészülve éppen ezért nem árt tisztában lenni a valósággal, amely nem más, mint hogy az ellenőrzés egy konfliktushelyzet. A konfliktushelyzetek megoldásához pedig nem árt, ha ismerjük önmagunkat és az ellenfelet is. Valamint azt sem árt tisztázni magunkban, hogy mi is a konfliktushelyzet célja. Mik a szabályok.
A felkészülés mentális része után a fizikális része következik, amelynél összerakod a céges papírokat, a képzési programot és a többi miegymást.

A tanfolyami papírok maratoni, mindenre kiterjedő átnézése után, a minőségbiztosítás részeként az oktatói minősítési rendszer külön részként vannak az ellenőrzés jegyzőkönyvében.

Rengeteg felnőttképzési projekt tapasztalata után a nézőpontom, hogy Csubakka általában nincs minőségbiztosítva. Csubakkán az oktatókat értem.
Nagyon sok képző cég, tapasztalatom alapján, szinte semmilyen oktatói minősítési rendszert nem alkalmaz. A kulcsszó az "alkalmaz". Minőségbiztosítási leírás van. Alkalmazás? Más kérdés. Valószínűleg azért, mert egy ilyen rendszert eléggé macerás működtetni.

Hogyan minőségbiztosítható Csubakka?

Avagy, az oktatói minősítési rendszer

Az oktatói minősítési rendszerednek alapvetően két része van: hogyan veszed fel az oktatót, majd amikor felvetted, hogyan bizonyosodsz meg arról, hogy amit csinál, azt úgy csinálja-e, ahogy azt te gondolod. Ja, nem, várj csak, három: hogyan fejleszted az oktatóidat.

(Lábjegyzet: Ha belegondolunk, Han Solo minőségbiztosította Csubakkát.
Először is, a felvételi helyzet nagyon alapos, mindenre kiterjedő volt. Együtt menekültek meg egy börtönből. Tehát a lojalitásról, megbízhatóságról és a szakértelemről megbizonyosodott. Utána pedig vagy folyton együtt repültek, vagy Csubakka egyedül babrálta a Sólymot.

Csubakka munkája minőségéről Han Solo megbizonyosodhatott, mert az Ezeréves Sólyom a babrálás után vagy repült, vagy nem. A lövöldözésekből vagy kikerültek élve, vagy nem, ez utóbbira nem került sor. Nyilván a tevékenységeket két jelenet között le is dokumentálták a Sólyom minőségbiztosítási kézikönyvének leírása alapján az ABC-2384728 számú formanyomtatványon.

Han folyamatosan fejlesztette Csubakka képességeit, amennyiben sokszor vállvetve harcoltak különböző csetepatékban, amelyeknek során, csak hogy pár képességet említsünk, Csubakka motorikus képességei, észlelési képességei, kognitív készségei mind-mind fejlődtek.

A felkelőkkel való munka során Csubakka csapatjátékosi, kommunikációs és együttműködési készségei jelentős fejlődésen mentek keresztül. A képességfejlesztésről és továbbképzésekről feljegyzések készültek az Ezeréves Sólyom külső burkán fellelhető találatok, valamint a felkelőktől átvett tekintélyes jutalom formájában.)

Az oktatói minősítési rendszeredben, nem csak az 58/2013. (XII.13.) NGM rendelet előírásai miatt, hanem a józan ész mián is, legyenek benne a következők: (nem csak én mondom, lásd a fenti rendelet 2. § (3) bek.)

"ca) az oktatók alkalmazásával kapcsolatos követelményeket és eljárást,
cb) az oktatók kompetenciáinak fejlesztésével kapcsolatos módszereket,

cc) az oktatók teljesítményével kapcsolatos visszacsatolásra vonatkozó eljárást;
d) az intézmény információs rendszere, mely kiterjed
(...)
dc) az oktatói teljesítményekkel kapcsolatos adatok gyűjtésére és elemzésére,"

Ha mástól vetted át a minőségbiztosítási rendszered leírását, akkor érdemes megnézned, pontosan mi is van ott ezeknél a pontoknál leírva. Csak a miheztartás végett.
Ha saját minőségbiztosítási leírásod van, akkor az eljárások, hogy működnek is, magyarul, hogy azt csináljátok, amit leírtatok, dokumentációkkal tudod megmutatni.

Például, amikor felveszel egy oktatót, akkor egy feljegyzés az interjúfolyamatról.
Az oklevélmásolata és önéletrajza alap, azt gondolom nem kell mondani.

Az oktatói kompetenciafejlesztésnél, érdemes folyamatosan tréningeket biztosítani az oktatóknak és ezeket dokumentálni. Lehetnek külsős tréningek, konferenciák is.

Az oktatók teljesítményét óralátogatással, a résztvevők eredményességével is mérheted többek között. A lényeg, hogy mindez legyen dokumentálva úgy, ahogy az a minőségbiztosítási rendszeredben le van írva.

Nem az a lényeg, hogy cirkalmas mondatokkal megkössük a saját kezünket a minőségbiztosítási leírásban. Az a lényeg, hogy ami ott van, az a mindennapi működés legyen.
Ha nem tudod vállalni azt, ami a minőségbiztosításban van leírva, akkor változtasd meg!
Legyenek benne a szabályban leírt kötelező elemek, azonban ezeket az elemeket vállald úgy, ahogy a hétköznapokban képes leszel majd meg is tenni.

Valószínűleg ezért is semlyékes (tudtad, hogy ez az "ingoványos" szinonimája? Én sem. Semlyékes. Érdekes szó) terület ez a minőségbiztosítás a felnőttképzésben. Lehet, máshol is veszedelmes terep a minőségbiztosítás, nekem a felnőttképzésben van tapasztalatom a több száz céggel folytatott projekt után.
A probléma gyökere, hogy a cégek többnek akarnak látszani, mint amit a mindennapok során vállalni tudnak. Olyan minőségbiztosítási leírások vannak, amelyek nem az igazi gyakorlatot tükrözik.

Ha nem tetszik a minőségbiztosítási rendszered, változtasd meg! Tedd olyanná, amely nem csak a szabályoknak, hanem a való életnek is megfelel!
És imígy az ellenőrzésed (is) fényre derül!

Hogy ez valóban megtörténjen, ahhoz az is szükséges, hogy tudd, ki képviselje a céget az ellenőrzésen.

A felnőttképzési ellenőrzési bírság matek

Az ellenőrzések világa a belekötések világa. A bírság matek nem a hétköznapi logikát használja.
Ezért fontos a papír-"pofásítás", a minőségbiztosítással karöltve. Mi a legegyszerűbb és egyben jó eredményt hozó papír-"pofásítási" módszer? Hogyan és mit néznek a minőségbiztosításnál? Hogyan tudod megállapítani, hogy működik-e a minőségbiztosításod? Erről szól a mai írás.

A felnőttképzési ellenőrzések nem arról szólnak, hogy barátian megveregessék az intézményvezető vállát, hogy "ez az Bélám, csak így tovább!".

A felnőttképzési ellenőrzések nem arról szólnak, hogy az ellenőrök pozitív világszemlélettel és a virággyerekek csodálkozóan lelkes hozzáállásával energikusan feltárják a képző erősségeit, hogy aztán ezekre az erősségekre támaszkodva esetleg egy-egy javító tanácsot mondjanak, csak éppen, mert hogy muszáj.

A felnőttképzési ellenőrzések nem arról szólnak, hogy megállapítsák az intézmény munkájának szakmai kiválóságát és egy teadélután keretében az ellenőrök és az intézmény képviselői megosszák egymással a legújabb szakmai tippjeiket.

A felnőttképzési ellenőrzések nem arról szólnak, hogy van egy pontrendszer, amelynél azok a feltételek, amelyek működnek az intézménynél plusz pontot kapnak, azok, amelyek nem, vagy nem úgy, ahogy kellene, vagy nem teljesen úgy, azok mínuszt, súlyozva a hiba jelentőségét és a végső eredményt a pluszok és mínuszok összesítésével hozzák ki.

Nem, a felnőttképzési ellenőrzések nem erről szólnak.
A felnőttképzési engedély állami találmány, mint ahogy a felnőttképzési ellenőrzés is.
A baráti vállveregetés nem ennek a terepe.
Pozitív világszemlélet az ellenőrök részéről? Van egy-két kellemesebb figura az ellenőrök között. Nők, férfiak vegyesen. A KGB-s vallató módszerekben nem hisznek, azonban az ellenőrzés komor hangvétele és az alapvető gondolkodásmód, amely az ellenőrzés mögött meghúzódik, ezeket az amúgy nyájas embereket is befolyásolja.

Az a gondolkodásmód, hogy nem javítani akar az ellenőrzés, hanem hibát keres. 

Példának okáért, több száz eljárás tapasztalata, hogy ha szakmai dolgok kerülnek előtérbe és az ellenőrök hozzák szóba, azonnal szólaljon meg benned a vészcsengő! Fegyvere(i)det biztosítsd ki, pupillád szűköljön össze, hallásod tisztuljon ki, állj készenléti helyzetbe.
A szakmai kérdések általában a támadás előszele. Akkor hozzák elő az ellenőrök egy ellenőrzésen, ha valami hibát találnak és fel akarják használni. 

Amikor az intézmény képviselője mutat rá, hogy szakmailag mit tett le az intézmény az asztalra, akkor viszont nagy valószínűséggel általában vagy szinte azonnal lesöprik, mondván, az ellenőrzésnek ez nem tárgya. Különben is "Szerénység, ne tömjénezze magát! Szerénység!" (Bástya elvtárs, A tanú, Bacsó Péter filmje, 1969).
Az udvariasabbak megvárják, amíg az intézmény vezetője befejezi és utána témát váltanak.
Ritkán van az, amikor egy ellenőrzésen tényleg érdemi felnőttképzést érintő szakmai párbeszéd folyik.

Miért fontos ez a kóros hibakeresési mentalitás?
A válasz a bírság-matekban keresendő.

A felnőttképzési bírságolási matek egy izgalmas területe a matematikának. Lehet, érdemes lenne tudományosan is elemezni, kutatásokat végezni.
A felnőttképzési bírságolásnál az eredménybe, azaz a forintosított összegbe kizárólag a negatívumok, a nem-megfelelőségek számítanak bele. A végső eredmény szempontjából vagy virtuálisan 0 pont van, vagy virtuálisan mínusz pont. Amiből a végén egy nem virtuális forint összeg jön ki, mint bírság. Mínusz a képzőnek lesz, az államnak ellenben plusz.

Hogyan működik a felnőttképzési bírságolási matek?

A pozitívumok gyakorlatilag 0 pont. Olyan, mintha ott sem lennének, de örömmel tölthet el a tudat, hogy legalább nem lőttél negatívat. A negatívum viszont azonnal mínusz pont.
Az ellenőrzési jegyzőkönyv végén van egy olyan rész, hogy nem-megfelelőségek leírása.
Olyan részt azonban nem találni, hogy megfelelőségek leírása.

(Lábjegyzet: Lehet, hogy most már van ilyen, de a Pest Megyei Kormányhivatal Szakképzés és Felnőttképzési Főosztályának honlapján nem fellelhető az ellenőrzési jegyzőkönyv sablonja. Ha az elmúlt több mint tíz év gyakorlatából indulunk ki, akkor valószínűsíthető, hogy csak a nem-megfelelőségek leírása van most is az ellenőrzési jegyzőkönyvben.)

Nem számítanak a pozitívumok, csak a negatívumok? Ezért is van az, hogy egy ellenőrzésen nem nagyon nyerhetsz, maximum döntetlenre játszhatsz. A pozitívumok nem számítanak, csak és kizárólag a negatívra koncentrál a bírság matek.
Véletlenül nem politikusok találták ki ezt a rendszert?

Ebből is adódik, hogy az ellenőrzés konfliktushelyzet. 
Egy ilyen helyzetben, ahol a pozitívumok csak annyiban számítanak, hogy legalább azok nem visznek negatívba, könnyen lehet arra a következtetésre jutni, hogy a játék az ellenőrzésnél arról szól, hogy mindenáron a földbe döngöljék a képzőt?
A kérdés csak az, hogy mennyire?

Konfliktushelyzetbe érdemes úgy belemenned, hogy ismered önmagad. Sokan vitatkoznak arról, hogy ez egy életed végéig tartó folyamat. Az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy az éppen adott mentális és fizikális állapotodat nem árt ismerned egy ellenőrzés előtt. Az ellenőrzés különleges helyzet, nem mérheted azzal a mércével, amellyel a mindennapokat éljük.

Önmagad megismerése után, amely akár egy wellness hétvége keretében is megtehető, egyfelől, mert lehet, a bírságolás után erre már nem lesz keret, másfelől meg, kisimultan könnyebb felkészülni. Az is igaz, hogy általános megfigyelés, a wellness hétvégék olykor tudnak nagyon fárasztóak is lenni.

Szóval, önmagad megismerése után érdemes kiismerned az ellenfeled, az ellenőröket is.
Ennek két vetülete van.
Először is, az ellenőrök általános szellemi hozzáállása. Ha leszedjük az összes sallangot, akkor nem marad más, mint az, hogy el akarnak kapni.
Nem érdekli őket, hogy ki vagy, mi vagy, mit tesz az intézményed. Mellékes részletkérdés. Nem lényeges számukra az "Ügy" szempontjából. Az ügy pedig semmi más, mint hogy "kapjuk el!"
A típusok, módszerek, stílusok, folyamatok különbözőek, de a lényeg valahol itt bújik meg.
A másik vetülete az ellenfélből való felkészülésnek pedig az, ha tudod előre, kik jönnek. Google is your friend.

A sok-sok papír összerakása, átolvasása, átfésülése, átnyálazása után van egy kihagyhatatlan lépés.
Azaz, ki lehet hagyni, kérdés az, hogy érdemes-e.
A papír-pofásítás a bírságok elkerüléséért.

A papírokat formailag is "pofásítani" kell.
Nehogy véletlenül az ellenőr gondolkozzon. Nem akarod, hogy az ellenőr gondolkozzon. Nem akarod, hogy ha nem talál valamit, vagy nem úgy, ahogy gondolja, vagy valami furcsaságot, akkor elkezdjen gondolkodni. Nem akarod, hogy az ellenőr elkezdjen gondolkodni. Még a végén kutakodás, kérdezősködés lesz a vége.
A sok kutakodásnak és kérdezősködésnek meg lehet olyan káros mellékhatása, hogy olyat találnak, amit nem akarsz, hogy megtaláljanak.

Ha viszont pofásítod a papírokat, nagyobb eséllyel nem kezdenek kutakodni.

Mi a legegyszerűbb, legbombabiztosabb papír-"pofásítási" módszer?

Ami annyira pofonegyszerű, hogy már szinte fáj?
Ami annyira magától értetődő, hogy a legtöbben észre sem veszik?
Ami annyira eredményes egy ellenőrzésen, hogy magad is meg fogsz döbbenni rajta?

Ez a legegyszerűbb módszer olyan, mintha valaki 50 évvel visszatekerte volna az időt.
Amikor először szembesültem vele, nem akartam hinni a saját szememnek. Még mindig? Ebből még mindig nem nőttünk ki?

Dátum-pecsét-aláírás. Ebből a legfontosabb a pecsét.

Dátum-pecsét-aláírás. Azokon a papírokon, ahol ennek értelme van. Egy képzési tájékoztatón, amit általában elektronikusan küldenek a képzők, nincs értelme. De ha rajta van, abból gond nincsen.
Ha viszony olyanról hiányzik, amelyen az ellenőrök ízlése szerint ott kellene lennie, az gond.

Dátum-pecsét-aláírás. A háromból semelyik sem hiányozhat, és ezekből a pecsét a leglényegesebb. Anélkül fele annyit sem ér az egész.
Amikor ezek rajta vannak egy papíron, akkor az ellenőrök máris levonják az a konklúziót, hogy a képző tudja, mitől döglik a légy.

Pedig semmi más nem történt, csak dátumoztad, pecsételted, aláírtad a papírt. Egyszer az egyik, mondjuk azt, meglett korú ügyfelem mesélte, hogy az ukrán határon azért mentek át gyorsan, a többiek meg ott várakoztak, mert az ő papírjukon volt a legtöbb és a szivárvány legtöbb színében pompázó pecsét.
De végül is, mi már az EU-ban vagyunk, tehát nálunk már jóval korszerűbb, modernebb a szemléletmód. Általában elég egy pecsét/papír. 

Miért lényeges a papír-"pofásítás"?

Akár bírságot is ki lehet védeni egy ellenőri-ízlésnek megfelelő formátumú papírral.
A bírságok pedig nem kis tétel egy felnőttképzési ellenőrzésen.
Egy olyan ellenőrzésen, ahol a bírság matek elvét alkalmazva a pozitívumok egyáltalán nem számítanak, csak és kizárólag a negatívumok, ott minden eszközre szükséged van, hogy kivédd a negatívumokat.

Ne legyenek illúzióid! Ha olyan ellenőröket fogsz ki, akkor ott is negatívumot fognak és/vagy akarnak találni, ahol nincs. Az állam kitalált egy hibákra összpontosító rendszert, az ellenőrök alkalmazkodtak.

Az ellenőrzés elvileg arról szól, hogy megfelelsz-e a feltételeknek.
Gyakorlatilag meg valószínűleg arról, hogy van-e rajta sapka, vagy nincs, vagy igazából szinte mindegy, hogy van-e rajta sapka, vagy nincs, menjünk, találjunk valamit.

A feltételek pedig úgy tűnnek, hogy konkrétan le vannak írva, de ha egy kicsit megkaparod őket, akkor rájössz, hogy a lényegtelen, vagy a kevésbé lényeges dolgok vannak konkretizálva.
Az igazán nagy falatok, nos, ott találhatóak olyan feltételek, amelyek alkalmasak a különböző értelmezési módokra.

Az egyik ilyen nagy terület a minőségbiztosítás.

A minőségbiztosítási kézikönyv méltón van holtversenyben a képzési programmal "A Felnőttképzők Által Legmostohábban Kezelt Felnőttképzési Dokumentum" éppen nem megtisztelő címéért.
Ez a valami, amit minőségbiztosításnak hívunk, a legtöbb képző által úri huncutságként kezelt gezemice. Kerülendő. Félelmetes. Kellő tisztelettel beszélnek róla, elmondják, hogy náluk a minőség, na az aztán az első, igen, a minőségbiztosítás. Volt is audit. Igen. Volt. Nagyszerű volt. Rengeteg papíri keletkezett. Igen. Van minőségbiztosítás.

A legtöbb esetben ez óvatosan kezelendő. Nem az audit, meg a papírok, azok megtörténnek. Az a kérdőjeles, hogy a minőségbiztosítást valóban komolyan veszik és hasznosnak gondolják? Ez már kétkedésre adhat okot.

Nem lehet ezt felróni a képzőknek. Az állam erőlteti a minőségbiztosítást és bírságolás tárgyává tette. Az állam kötelezővé tette.
Az államnak meg van egy különös tehetsége. Egy olyan tehetség, amelyet tanítania kellene. Vagy inkább ne. Egy olyan tehetség, amely páratlan a maga nemében. Egy olyan tehetség, amellyel csak az állami hatalom rendelkezik. Ez a tehetség pedig nem más, mint hogy az állam azt is képes megutáltatni, amit nem kéne. Például a minőségbiztosítást.

Az állam a tehetségét pedig egy olyan eszközzel gyakorolja, amely eszközt nem habozik gyakran és sokszor használni, hiszen a tehetség akkor jó, ha élnek vele. Ez az eszköz pedig nem más, mint a kötelezővé tétel.

A minőségbiztosítás az egyik legjobb és leghasznosabb dolog, amit egy képző cég alkalmazhat.
Szó szerint hasznos.
Ha van jól működő és valóban használt minőségbiztosításod, jól működő rendszereid, magasabb lesz a nyereséged. Mert időt, energiát és pénzt spórolsz meg, hatékonyabb vagy, ergo alacsonyabban tartod a költségeidet, ergo ha van nyereséged, az magasabb lesz.

Hogy jön ez az ellenőrzéshez?

Úgy, hogy a minőségbiztosítást is nézik.
Papíralapon.
Azt nézik, hogy a minőségbiztosítási rendszer megfelel-e az 58/2013. (XII.13.) NGM rendelet előírásainak. Azt nézik, hogy megvannak-e a papírok. Azt nézik, hogy a mindennapi működésben a minőségbiztosítási előírások előjönnek-e.

A rendelet hosszú. Az előírás sok.
Az ellenőrzésen szinte mindenkit lehetne bírságolni a minőségbiztosítást miatt.
A sok előírás és a kereszthivatkozások lehetőséget adhatnak az ellenőröknek, hogy hibák tömkelegét találják. 
Gondolj bele, egy fél mondat a minőségbiztosítási rendszeredben és ha nem tudod bizonyítani, hogy valóban működik-e, akkor a 393/2013. (XI.12.) 26. § alapján nem rendelkezel a megfelelő dokumentumokkal.

Egy olyan rendszerben, ahol a sok apró negatívum egészen lazán elvezethet milliós bírságig, minden eszközt meg kell ragadnod arra, hogy megfékezd az ellenőrök negatívum-keresési, hatodik érzék szintű képességeit.
Például, pofásítsd a papírjaidat és ismerd meg a minőségbiztosítási rendszered.
Ki tudja, még a végén hasznos is lesz egy ellenőrzés.

Nota bene minőségbiztosítás, lássuk az oktatói minőségbiztosítást.

"Ellenőr-biztos" tanfolyami papírok a bírságok minimalizálásáért

A tanfolyami papírokat nem csak tartalmilag, hanem formailag is érdemes átfésülni, ha el akarjuk kerülni a bírságokat. Egy "ellenőr-biztos" dokumentum olykor aranyat érhet. Miért fontos ez? Hogyan lehet "ellenőr-biztos" dokumentációkkal elkerülni a bírságokat? Erről szól a mai írás.

A felnőttképzésben létrejött egy sajátságos helyzet. Vannak gazdasági társaságok, piaci cégek, akik elvileg a piacból élnek meg. Gyakorlatilag azonban, a felnőttképzésbe az elmúlt egy évtizedben beáramlott az EU pénze, pályázati pénz formájában. Amelynek elosztásáról az állam képviselői döntenek.

Más területre is érkeztek pályázati pénzek, nem csak a felnőttképzésbe.
A képzéseknek azonban van egy diszkrét bája, amivel például egy pályázati pénzből megvalósult kilátó, a kilátó-nagyhatalom Tyukodon, nem rendelkezik: hogy, bizonyos értelemben véve, láthatatlanok.

Egy hidat, egy épületet, egy óvodát, egy, az éppen a helyi polgármester háza előtt végigvezető térköves sétányt a fényjátékos márvány dísz szökőkúttal és a meztelen kis játékos puttó szobrocskával Alsó-Mázosháza-Röcsögén konkrétan fel lehet és fel is kell mutatni, hogy ez valósult meg a pályázatból.
Nyilván ezeknél is vannak kreatív megoldások, hogyan tudnak az adófizetők pénzével felelősségteljesen spórolni a döntéshozók, hogy a maradékot a közösbe visszajuttatva még több objektum felépülhessen. Ezeknek a projekteknek a végén azért általában csak fel kell építeni azt a hidat, épületet, óvodát, térkövezett sétányt a fényjátékos márvány dísz szökőkúttal és a meztelen kis játékos puttó szobrocskával Alsó-Mázosháza-Röcsögén. 

A képzéseknél kissé más a helyzet. Honnan tudható, hogy egy tanfolyam valóban megtörtént és a résztvevők valóban elsajátították az ismereteket? Maximum papírokból. Nincs konkrét, felmutatható, tárgyiasult eredmény. Azaz van, a papírok. A képzések maguk azonban láthatatlanok.

A vezérfonal, ami, kis képzavarral élve, végigvonul az ellenőrök fején minden egyes ellenőrzésnél, éppen a fentiek miatt, nem más, mint hogy mi is történik ennél a képző cégnél, ahol most vagyunk?

Az ellenőrzés alapból egy konfliktushelyzetből indul ki. Ezt alapvetően az állam, a szinte láthatatlan harmadik fél hozta létre. A két fél, az intézmény vezetője és az ellenőrök.
Érdemes ismerni mindkét felet, az intézmény képviselőjének saját magát és a saját cégét és az ellenőröket, mielőtt belemegy a konfliktushelyzetbe.

Az nem kérdés, hogy belemegy-e a konfliktushelyzetbe, mert kötelező. Az engedély kérelmezése nem volt kötelező. Saját, szuverén, független döntése volt az intézmény vezetőjének. Ha csak nem zárjuk ki azt az esetet, hogy pisztolyt tartottak a halántékához, hogy vagy engedélyeztet, vagy ... habár a világnak ennek a tájékán bármi és annak ellenkezője is megtörténhet.
Az viszont nem kérdés, hogy az ellenőrzés konfliktushelyzetébe bele kell mennie az intézménynek, ha voltak engedélyezett képzéseik.

A jogi eljárások konfliktushelyzetek, háborúk.
Állítólag Napóleon, mielőtt még hadseregeket vezényelt volna, már egész fiatal korában fejben többször felkészült csatákra. Komplett csatákat képzelt el, készült fel rájuk.
Waterloo meg miegymás ide, vagy oda, ezt azért érdemes eltanulni tőle.

Éppen ezért, a felnőttképzési ellenőrzésre a felkészülést a mentális felkészüléssel érdemes kezdeni.
Nem árt ismerni a felnőttképzési ellenőrzés mögött megbúvó célt és szabályrendszert. Ha ezt nem ismeri az intézményvezető, akkor úgy megy bele az ellenőrzésbe, mintha olyan tankkal menne csatába, amelyben nincs muníció. Gyorsan kilövik.

A mentális felkészülést követi a fizikális felkészülés.
Összeszedjük a céges papírokat, a képzési programot, a csoportok listáját. Próbáljuk megtippelni, vajon melyik két képzést fogják ellenőrizni. Ellenőrizzük a helyszínt. Egy csekklistával felszerelkezve nekimegyünk a tanfolyami papíroknak.

Először a képzők leggyengébb pontjának számító négyes fogatnak, a képzési program-felnőttképzési szerződés-haladási napló-jelenléti ív együttesének. Számszakilag megnézzük, stimmelnek-e a számok. Utána nézzük azt meg, hogy mi van bennük leírva. És ami le van írva, az jó-e, megfelel a – dokumentumtól függően – 2013. évi LXXVII. felnőttképzési törvény és/vagy a 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet előírásainak, többek között.

Amikor idáig jutottunk, megnéztük a csekklistában az összes papírt, ezt tanfolyamonként átnyálaztuk, megnéztük a tartalmát.

Ilyenkor jön a formai "pofásítás".
Ekkor is beleütközünk abba, hogy ...


" - Kalinka elvtárs, kérlek, van egy sürgős megbeszélnivalónk.

- Sürgős? Semmi sem olyan lényeges, hogy sürgős lenne. Különben is, ha már olyan régóta foglalkozna bonyolult, hazánk és kicsiny, ám de oly hányattatott sorsú nemzetünk létét, valamint jövendőjét döntően befolyásoló kérdésekkel – mint például a teljes államgépezet papírbeszerzése és a betűméret meghatározása a hatósági dokumentumokban – akkor tudná, kedves Gajdács elvtársam, izé, khm, Danikám, hogy ezek mellett a sorsfordító döntések mellett minden más eltörpül. Mi van most éppen, ami halaszthatatlan?

- A felnőttképzés ügyéről van szó.

- Már megint a felnőttképzés? Különben is, miért olyan lényeges ez? Magam részéről utólag Rákosi pajtástól tanultam bármi újat. Az egész felnőttképzés, az valami úri huncutság. Á, semmire sem jó. Nem méltó a proletár, izé, munkás, izé, piaci, ez az, most ezt használják, öntudathoz. Amikor utoljára voltam tanfolyamon, nem volt jó, pedig már vagy 30 éve volt. De mindegy, felülről nagyon nyomják ezt a felnőttképzést, jó pénz van benne állítólag. Én meg, mert ezt is Rákosi pajtástól tanultam, feláldozom magam az Ügyért, nagy Ü-vel, csapatjátékos vagyok.
Áldozatom természetesen senkit sem érdekel, itt sínylődöm a Parlament épületében és kénytelen vagyok pár száz forintot kiadni egy ínyenc ebédmenüért. Hol van a hála? Hol marad a gondoskodás? Á, bölcs ember nem vár ilyet.
Mi van most éppen a felnőttképzéssel?

- Arra gondoltunk...

- Tunk? Ki az a "tunk"? Mi az, hogy "tunk"?????????

- Az Állami Felnőttképzési Jogalkotási és Vesszőhiba-Elhelyezési Nemzeti Főbizottság.

- Az más, folytassa Danikám.

- Szóval, engedelmével Kalinka elvtárs, arra gondoltunk, hogy ha már bevezetjük a felnőttképzésben ezt a védővám-jellegű valamit, akkor esetleg nem-e lehetne-e, talán, csak éppen az ötletelés szintjén, szóval, na...

- Nyögje már ki!

- Szóval arra gondoltunk, de ez tényleg messzire vezethet és csak egy kósza javaslat volt valahonnan a hátsó sorokból, tudja, ahol a bajkeverő újítók szoktak lenni, hogy konkrét dokumentum-mintákat elhelyezünk...

- Konkrét? Konkrét? Mit szívott maga Gajdács?

- Mire gondol Kalinka elvtárs? Hibát vétettem? Alázatosan bocsánatot kérek, igazán, nem akartam megbántani, különben is, a főbizottságban vannak bizonyos piaci elvárásokat hangoztató, felforgató elemek, akik gyakorlatias kritériumokra hivatkozva eltérítenek minket eredeti szándékunktól. Mi sem állt tőlem távolabb, mint hogy arcátlanságommal megbántsam Kalinka elvtársat. Őszintén bocsánatáért esedezem.

- Danikám, a bocsánatkérést nehéz szívvel, de elfogadom. Egyszer a jó szívem fog a sírba vinni. Habár legközelebb gondolja meg kétszer, mit mond ki előttem. A bocsánatkérés miatt, mivel ma jó napom van és különben is, szeretek nagyvonalúnak lenni, csak öt napig túlórázik, jövő héten, ingyen, napi legalább három órát, melynek keretében elhozza nekem a Pasaréti útra Málikától, Rákospuszta felsőről, a vacsorámat. Egye kánya, használhatja a hivatali kocsit, de a benzint maga állja.

- Kalinka elvtárs, igazán köszönöm. Nem is tudom, hová legyek a nagy megtiszteltetéstől.

- Ne köszönje. Különben is, amit magamban a legjobban szeretek, az a nagylelkűség. Mit akartak ezek a felforgató elemek? Milyen vírust ültettek el a maga butácska kis fejébe?
Halljuk, hogy kigyógyíthassam magát ezekből a tévhitekből és mindörökké lezárhassuk a témát.

- Arról volt szó a főbizottságban, hogy, de nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy ez nem az én ötletem, hogy ha már komoly papírozást várunk el a képzőktől, akkor rakjuk be a végrehajtási rendelet mellékleteként a dokumentumsablonokat. Így ellenőrzésnél az ellenőröknek is könnyebb dolguk lesz, a képzőknek meg nem kell félniük az ellenőrzéstől, legalábbis, ettől a részétől.

 -HHHHHHH.

Kalinka elvtárs hatalmasat sóhajt. Felfelé forgatja szemeit. Ugyan proletárébersége szigorúan tilt bármiféle vallásos eltévelyedést, de néha ezt fájlalja, így, öregkorában. Kitalált ezekre a pillanatokra egy megoldást. Ilyenkor Rákosi pajtásra gondol. Mint most is.
Lassan odamegy íróasztalához. Gondterhelten tölt magának az íróasztal alsó fiókjában elhelyezett dugi-pálinkából. Egy hajtásra kiissza. Máris tisztábban lát, érzékei kiélesednek, szeme, mint a sasé, füle, mint a lokátor.

Most már készen áll arra, hogy kiűzze azt a piaci átláthatósági mákonyt, amely felütötte rút fejét az államigazgatás megszentelt termeiben. Rohamléptekkel elérte az áfium az ő, súlyos, barokkosan díszített ál-ónémet mahagóni utánzat íróasztalát, mert nem állta útját senki. De majd most ő.

- Gajdács elvtárs, izé, khm, Danikám. Maga egy derék, becsületes magyar parasztgyerek, aki nagyon sokat tett már a hazáért, például a múltkor is három példányban kinyomtatta azt a felbecsülhetetlen értékű leltározási melléknyilatkozatot.
A kifinomult hatalmi harcokhoz azonban semmit sem ért.
Nem baj, maradjon csak mellettem, majd én kitanítom az apró fogásokra és ki tudja, egy nap tán majd akár helyettes állami tárcanélküli miniszter-aktatologatóvá is válhat.

- Ó, Kalinka elvtárs, igazán nem kellene, mivel érdemeltem ki ezt a kegyet?

- A hálálkodást kérem, majd máskor. Hol is tartottam? Ja, igen.
A főbizottságban található felforgató elemek javaslata annyi sebből vérzik, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Talán a legjobb az elején. Ha konkrétan elmondjuk, leírjuk, megmutatjuk, mit akarunk a képzőktől, akkor egészen pontosan mégis mit fogunk ellenőrizni? Mit fogunk Damoklész kardjaként a képzők feje felett lebegtetni? Milyen vesszőhibákra hivatkozva fogunk bírságolni? Ne, ne válaszoljon, látom, még mindig nem érti.

- Kalinka elvtárs, jelentem alássan, iszom bölcs szavait.

- Úgy, úgy, még az is lehet, magából nem csak helyettes, hanem fő-fő aktatologató is lehet. Feltéve, ha megtanul igaz magyar gyerek módjára nyakkendőt választani és megkötni. Ez szörnyű, kozmopolita, stílusos, mi az, buzi-e maga?

- Nem, dehogyis, jaj nem, bocsánat.

- Mindegy, ha az is, csinálja titokban. Szóval, a lényeg, hogy a képzők, egy szűk kört eltekintve, akik felett hatalmunk van, mert ismerjük a viselt dolgaikat, valamint együtt iszogattunk anno, és ezt ők is tudják, hogy tudjuk, szóval, egy szűk körtől eltekintve ne tudják a képzők, hogy valójában mit és hogyan akarunk a papírokban. Így nem csak a szűk kör, hanem az egész bagázs felett folyamatosan ellenőrzést gyakorolhatunk. Bizonytalanságban tartjuk őket és tudni fogják, hogy a megélhetésük tőlünk függ. Ha elmondjuk, hogy mi az elvárás, hogyan lehet folyamatosan lebegtetni bármit is?

- Kérem tisztelettel, sehogyan, Kalinka elvtárs.

- Látom, végre megértette. Nehéz a dolga magam fajta, vén öregembernek, de a hazáért semmi sem drága! Bármennyi energiát képes vagyok a haza ügyéért és a saját bankszámlámért feláldozni. Örülök, hogy ilyen jót beszélgettünk. Most megyek, hogy súlyos nemzeti kérdésekkel terheljem gyenge, idős agytekervényeimet. A nép, az istenadta, nem érti meg, mennyi mindent teszünk érte, milyen sokat dolgozunk, mennyi felelősség nyomja vállunk. De talán, majd egyszer! Á, azt én már nem érem meg.
Addig is, Gajdács, menjen, szükségem van négy példányra abból az átvételi nyilatkozat másolatának másolatából. És szerezzen valahonnan már valami normális nyakkendőt. És menjen borbélyhoz is, tűrhetetlen ez a hosszú haj."

(A fenti írás elképzelt történet, minden, valós személyekkel, tényekkel, eseményekkel való bármilyen nemű és módú hasonlóság csupán a véletlen műve.)

A dokumentumok tartalmi elemei egy dolog.
Formai "pofásítás" nélkül azonban lehet, nem futják ki teljes formájukat. A formai "pofásítás" első eleme, hogy "auditor-proof"-ra, azaz ellenőr-biztosra tesszük a dokumentációkat.

Hogyan lehet ellenőr-biztossá tenni a dokumentációt, miért fontos ez és mi a módja?

A tanfolyami papíroknál vannak olyan dokumentumok, amelyek tartalmát teljesen, vagy részlegesen, de kötelezően előírják a felnőttképzési jogszabályok. Ilyenek például a felnőttképzési szerződés, a haladási napló, a jelenléti ív, az elégedettségmérő kérdőív, bizonyos képzéseknél a tanúsítvány.

Az elégedettségmérő kötelező kérdéseit a 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet 3. mellékletében, a tanúsítványok sablonját a "B", azaz szakmai képzéseknél az 59/2013. (XII.13.) NGM rendelet 1. mellékletében, a "C", azaz nyelvi képzéseknél a 16/2014. (IV. 4.) 3. mellékletében találod.

Mivel a legtöbb kötelező dokumentumnál nincs teljesen pontos leírás, hanem csupán inkább egy sorvezető, ezért szinte olyan, hogy ujjé, bármit megtehetsz. Mielőtt azonban pezsgőt nyitnál, ez nincs így.

Gyakorlatilag kaptál egy szabályrendszert, szigorúan, túlszabályozott keretekkel, de olykor-olykor "elfelejtett" részletekkel. Azt gondolnád, hogy akkor azt tehetsz, amit akarsz. Azonban ez inkább a középiskolából oly jól ismert és közutálatnak örvendő: "Találd ki, mire gondolt a költő " c. játék. Ha nem találod ki, bírság.
Egy újabb öszvér megoldás. Ha szabályoznak, akkor miért nem szabályoznak és írnak le mindent, hogy átlátható legyen?

Éppen ezért, az ellenőrzések egyik mottója:

Ne hagyjuk, hogy az ellenőr gondolkozzon, mert ha elkezd gondolkozni, akkor nem biztos, hogy annak számunkra jó lesz az eredménye.
Magyarul, tegyük "auditor-proof"-fá, ellenőr-biztossá a papírjainkat, hogy az ellenőr ne kezdjen el gondolkozni.

Mi ennek a mondásnak a lényege? Hogyan tudod használni, hogy elkerüld a bírságokat?

A választ akkor találjuk meg ezekre a kérdésekre, amikor felteszünk magunknak egy harmadik kérdést: mikor kezd el egy ellenőr gondolkozni?
Akkor amikor ad 1 valami furcsaságot, szokatlant, oda nem illőt talál,  vagy ad 2, nem úgy találja meg a jogszabályban előírtakat, ahogy az a szabályban le van írva.

Az elsőt nehezen lehet kivédeni, mert nem tudhatod, hogy egy ellenőrnek mi lehet a furcsa. Az kétségtelenül furcsaság, ha mondjuk azt találja, hogy a haladási naplót a résztvevő írta. Az ilyen kirívó eseteken kívül harcedzett ellenőrzési veteránnak szükséges lenni, hogy észrevegyük, mit találhat furcsának egy ellenőr egy dokumentumban.

A második esetre könnyebb megoldást találni. Ha egy tanfolyami dokumentumra van tartalmi előírás a felnőttképzési jogszabályokban, például felnőttképzési szerződés, haladási napló, elégedettségmérő kérdőív, tanúsítvány a szakmai és nyelvi képzéseknél, akkor azokat a pontokat szó szerint úgy írjuk le. Így sokkal nagyobb valószínűséggel, kivédhető a bírság.

Kivédhető, hogy az ellenőr elkezdi a szabályok által diktált pontokat keresni, nem találja, mert máshogy vannak megfogalmazva, hibát vél felfedezni és ha nem figyelsz, vagy nem ismered a szabályokat, hopp, máris ugrott egy szaftos kis nem - megfelelőségecske.

Ha viszont ellenőr-biztossá tesszük a papírjainkat, nyugodtabban alszunk, jobban kivédjük a bírságok előfordulását és az ellenőrök is gyorsabban fognak végezni. Win-win szitu.
A dokumentációk formai "pofásításának" következő lépése nemsokára jön és ez lassan-lassan átvezet majd minket a felnőttképzés egyik legingoványosabb talajára.
Mi lehet a felnőttképzés egyik legingoványosabb talaja? Na? Tippek? Ez nem lesz más, mint a (fanfár, dobpergés): tá-tááááááááám, minőségbiztosítás.

Gördüljünk is tovább, katt ide.

To traktálni or not to traktálni? Kommunikáció az ellenőrzésen

Hogyan viselkedj az ellenőrzésen? Hogyan viselkedj az ellenőrökkel? Hogyan kommunikálj velük? Lehet egyáltalán az ellenőrökkel kommunikálni, vagy csak azt hallják meg, amit hallani akarnak? Mi működik és mi nem? Meg lehet ezt a fajta kommunikációt tanulni? Vannak biztos tippek?
Erről szól a mai írás, amely a soron következő a lazító cikkek láncolatában.

A felnőttképzési ellenőrzés felkészülést átvéve, alkalomadtán közbeiktatok egy-két lazítóbb írást.
A lazább cikkek témája hozzátartozik az "ellenőrzés-műveltséghez", de nem a sorrendiség része,  önálló egységet alkotnak. Az első lazító cikk a helyszínről szólt. Ma a kommunikáció veszi át a főszerepet.

Mielőtt belevágnánk a húrok pengetésébe, egy-két intelem, emlékeztető, jó szó.

Több száz projekttel és eljárással a hátam mögött kijelentem, hogy nem volt közöttük két egyforma.  Nincs garancia, hogy ami nekem működött és/vagy az egyik esetben működött, az másnak, más esetben eredményes lesz.

Az egyik kommunikációs eszköz egyszer kiválóan bevált, máskor csődöt mondott.
Egy ellenőr az egyik cégnél egy bizonyos módon viselkedett, egy másik cégnél meg mintha kicserélték volna.

Nem tudható, hogy milyen érdekek és milyen célok mozgathatják az embereket. A célok, érdekek, igények változhatnak napról napra.
Nem kizárható az sem, hogy az adott nap bal lábbal kelt fel az ellenőr, vagy összeveszett valakivel, vagy csak nyűgös. Akár ez is rányomhatja a bélyegét az eljárásra.

Emlékezzünk az alaptételre: az ellenőrzés konfliktus, tehát stressz helyzet. Még a leglazábbak sem tudják ez alól kivonni magukat. Harcedzett, meglett cégvezetőket lehet látni összecsuklani egy-két kemény kérdés után.
Stresszhelyzetben bármi előfordulhat, főleg akkor, ha nem tudod, mire számíthatsz. Egy ellenőrzés pedig ilyen. Kiszámíthatatlan.
Minden másodpercben készen kell állni, bármikor bekövetkezhet valami, amit előre nem lehetett látni. Az ellenőrzés nem normális, hétköznapi működési mód, hanem fokozottan felpörgetett stresszhelyzet, magas adrenalinszinttel és az ezzel járó mellékhatásokkal. 

A mai cikk tapasztalatokról, benyomásokról szól.
Módszereknek sem nevezném őket.
Mégis, megkísérlem valahogy olyan formába önteni ezeket a következtetéseket, hogy talán tudod majd őket egy ellenőrzésen hasznosítani.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni: az ellenőrzésre nincsen tuti recept.
Nem létezik kétségbevonhatatlan, minden alkalomhoz és mindenkihez illő sablon.
Aki ezt állítja, az vagy nem tudja, miről beszél, vagy egyszerűen még csak tapasztalatlan. Vagy más oka van ezt állítani. Mindenesetre óvatosan bánj a mondandójával. Mindenki mondandójával óvatosan érdemes bánni egy ellenőrzés előtt. Közben. És utána is, amíg meg nem születik az eredmény.

Az ellenőrzés kemény menet.
Az ellenőrzés nem a lágyszívűek és a szelídek sportja.

Honnan lehet tudni, hogy milyen lesz egy ellenőr?
Honnan lehet tudni, hogyan viselkedjünk vele?
Honnan lehet tudni, mi az, ami működni fog és mi az, ami nem?

A kommunikációban rejlik az egyik válasz. Nem egyszer, nem kétszer voltam szemtanúja annak, hogy egy ellenőrzés azért csapott át háborúba, vagy éppen azért csendesedtek le a háborgó hullámok, mert valami történt a kommunikációban.

Hogyan lehet megállapítani, hogy egy ellenőr "zúzós", vagy "hasítós" lesz?
Miből deríthető ki, hogy csúcsragadozó-e, vagy sem?
Hogyan célravezető kommunikálni az ellenőrrel?
Milyen viselkedést válasszon az intézmény képviselője?

A kérdésekre adott felelet inkább már művészet, mint szakma.
Mint minden művészetet, a lehetetlenséggel határos átadni a műhelytitkait.
Következésképpen, a cikkben leírtak inkább gondolatébresztő meglátások, mintsem hogy szabványosítható előírások.

1. A nemek harca?

Azt gondolnánk, hogy egy ellenőrzésen nem számít, kinek mi a neme. Nem számít, hogy nők, vagy férfiak néznek egymással farkasszemet, csak és kizárólag a tudásuk és a tapasztalatuk (vagy ezeknek a hiánya) dönt.

A felnőttképzési engedély ellenőrzése jogi eljárás. Az arisztotelészi idézet: "A jog szenvedély nélküli értelem." nyomán elindulva, könnyen le lehet vonni azt a következtetést, hogy immár, a 21. századba elérve, egy jogi eljáráson nem kellene, hogy számítson, nő, vagy férfi az illető, bármelyik oldalon is foglal helyet. Hiszen, ha racionális, jogi dolgokról van szó, akkor az, hogy az ellenőr nő, vagy férfi, hogy az ellenőrizendő intézmény képviselője nő, vagy férfi, nem oszt és nem szoroz. Gondolnánk.

Álláspontom szerint azonban a tapasztalatok azt mutatják, van jelentősége a nemeknek. 

Ha nő az intézmény képviselője, akkor, ahogy ezt általában a sikeres nők előbb-utóbb megtapasztalják, a nőkre más szabályok érvényesek.
Ha balszerencséjére fizikálisan jól néz ki az adott nő, magyarul csinos, akkor a fenti megállapítás fokozottan érvényes.

Először is, akár nő, akár férfi lesz az ellenőr, negatív rajtról indul egy csinos nő egy ellenőrzésen. Nem hiszik el róla, hogy ért ahhoz, amit csinál.
Továbbra is ott van egy, az évszázadokon keresztül beidegződött, begyepesedett előítélet, amellyel egy nőnek, ha csinos és sikeres, számolnia kell. Ha nem teszi, mert naivan azt gondolja, az emberiség már háta mögött tudja az intolerancia ezen megnyilvánulását, könnyen áldozattá válhat.

Sokszor elgondolkodtam azon, saját tapasztalatokból kiindulva, vajon biztos, hogy nem véletlen, hogy Magyarországon, a sikert, vezető pozíciót elért nőknél nagyon gyakori vagy az elhízás, vagy az, hogy nem törődnek érdemben a külsejükkel? Miért nem úgy prezentálják magukat ezek a nők, fizikálisan, mintha nők lennének? Egyfajta semleges női image-t képviselnek, nehogy feltűnjön, hogy nők? Lehet azért, mert bölcsek és jobban ismerik a máig létező előítéleteket.

Ha férfiak az ellenőrök és nőnek, sikeres és vonzó nőnek néz ki az intézmény vezetője, nagyobb összegbe lehet fogadni, hogy nagy eséllyel, ha nem is fognak elhangzani hímsoviniszta megjegyzések, de kimondva-kimondatlanul ott lesz ez a levegőben.
Mit lehet tenni? Talán beválik, ha a viselkedés nem a társadalom által elvárt nőies sablonok mentén mozog. Ahogy elhangzott eddig, nincs tuti recept, tehát erre sincsen.

Ha női ellenőr, és különösen, 50 feletti női ellenőr jön, a sikeres és vonzó intézmény képviselőhöz, nos, ennek szintén megvannak a veszélyei. Az 50 feletti, tapasztalt nők mesterei a radar alatt megbúvó, mégis célt találó, fondorlatos megjegyzéseknek, amelyekkel a legharcedzettebb cégvezetőt is előbb-utóbb ki lehet billenteni.
Sem az ellenkezés, sem a megalkuvás nem jó eszköz. Ha az intézmény vezetője nem szimpatikus, akkor keresztet is vethet magára. Bármit tesz, nem lesz jó.
Talán a legcélravezetőbb kommunikáció a rövid, tömör mondatok.

Lássuk a férfi intézmény képviselőket.
Saját tapasztalat, hogy mindent egybevetve, könnyebb dolguk van, mint a nőknek, akár férfi, akár női az ellenőr. Főleg, ha 50 feletti férfi intézmény képviselőről van szó. Nem lehet azt mondani, hogy nekik nincsen ellenfelük, de jóval kevesebb, mint egy női intézmény képviselőnek, vagy egy fiatalabb férfi intézmény képviselőnek.

Egyetlen egy eset van, amikor férfi intézményvezetők számottevő kommunikációs akadályba ütközhetnek.
Ez főleg fiatalabb, kb. 30-35 körüli, feltörekvő férfiaknál fordul elő, ha egy 50 feletti, akár potenciálisan a konkurencia kötelekébe is tartozható férfi ellenőr jön. A két ego egymásnak esik, a "ki lesz az úr a homokozóban?" című, fergeteges játék keretében.
A játék kimenetele nem garantált, a betört fejek annál inkább.
 
2. Az ellenőr nem barát

Bármilyen kommunikációt és viselkedésformát is alkalmazunk az ellenőrzésen, az "ellenőr nem barát" bizony az egyik alaptétel.

Bárhogyan is viselkedik, kommunikál az ellenőr, ellentétesek az érdekei az intézmény képviselőjével. Nem barát.
Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet vele kedvesen viselkedni. Ez nem jelenti azt, hogy már az ellenőrzés kezdetén egyből egymás torkának ugrik a két fél, "Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!" csatakiáltással az ajkakon.

Az ellenőr nem barát elve azt jelenti, hogy érdemes figyelni.
Bármit is mond az ellenőr, bármit is kérdez, főleg, ha nincs sok ellenőrzési tapasztalata az intézmény képviselőjének, az alap kiindulás, hogy az ellenőr hibát akar találni. Azért van ott. És ahogy állítólag egy börtönben nem érdemes senkinek sem hátat fordítani, úgy egy ellenőrnek sem érdemes hátat fordítani. Vagy ha mégis megtesszük, számoljunk a következményekkel.
Javallott szemmel tartani az ellenőr minden mozdulatát, minden kérdését, minden megnyilvánulását.

Ki képviselje az intézményt az ellenőrzésen?

Az egyik legnagyobb fejtörést okozó kérdés, amely sok mindenre hatással van. Később még visszatérünk rá. Amit most erről nem árt, ha tudunk, hogy optimista, nyílt, pozitív embereknek nem feltétlenül való egy ellenőrzés. 

Miért nem való az ellenőrzés bízó, optimista, lelkes, energikus embereknek?
Azért, mert ezek az emberek szinte kivétel nélkül mindig lazítanak az éberségükön. "Beengedik" az ellenőrt. Vannak ellenőrök, akik ezzel a nyitottsággal nem élnek vissza. Ezt azonban nem tudni előre.

Ha azonban olyan az ellenőr, nem is kell csúcsragadozónak lennie, aki kihasználja a nyitottságot, máris belövi az atombombát a meglazult védővonalon. Az intézmény képviselője meg hirtelen azt sem fogja tudni, hogy egy kamion vagy egy vonat ütötte el.
(A csúcsragadozók alapból rámennek arra, hogy a másik fél leengedje a várárkot befedő hidat. Többek között ezért is viselkednek kedvesen. Mézes-mázos szavakkal édesgetik az ellenfelet, hogy megtörténjen a várva-várt éberség lazítás. A híd csikorogva leereszkedik. Ekkor a csúcsragadozó előveszi hiéna mosolyát, felsarkantyúzza a lovát, a csatakürtök megszólalnak, és máris megindul a roham.)

Az ellenőrzés fokozott figyelem. Minden perce, minden másodperce döntő lehet. 
Nem tudni előre, melyik mondat, melyik megnyilvánulás mit fog eredményezni.
Az ellenőr nem barát. A figyelemnek mindig az ellenőrzésen kell lennie. Ez nem egy mindennapi helyzet. Nem egy átlagos üzleti tárgyalás. Ez sokkal több annál.

Mi az, ami általában nem hatékony egy ellenőrzésen a kommunikációban?

Az itt következők általában nem vezetnek eredményre. Nem véletlenül húztam alá az általában-t.
Előjöhet az ellenőrzésen egy olyan pont, amikor az ember sutba dob minden addigi tapasztalatot és mást tesz, mint amit a megszokott bölcsesség kívánna. És eredményes lesz. Ilyen is előfordult már. De most nem erről van szó. Meg ezekhez a dolgokhoz gyakorlat és tapasztalat szükséges. Vagy lazaság. Vagy bármi.
Arról lesz szó, mi az, ami általában véve nem szokott működni.

3.  A haverkodás, trakta, cimborálás, anekdotázás

Sokszor előfordult a kérdés, hogy adjanak-e enni az intézmények az ellenőröknek, vagy sem. Elvileg az ellenőrök még egy pohár vizet sem fogadhatnának el egy ellenőrzésen.Még nem találkoztam olyan ellenőrrel, aki ezt betartotta volna, de azért a pohár víz és a roskadásig megterített asztal között van egy kis különbség.

Egy pohár víz, üdítő, kávé, tea, egy kis aprósütemény belefér. Ennél többet inkább ne, ha lehet.
Bármi is van, a trakta általában nem igazán jó megoldás.

Ugyanígy kerülendő a túlzott haverkodás, anekdotázás.
Ha negatív az ellenőr, akkor az anekdotázás nagyon nagy valószínűséggel nem fogja megváltoztatni a hozzáállását. Visszatérünk az alaptételhez, az ellenőr nem barát. Sosem lesz az.

Ha pedig netán tán kedves, akkor mindig ott van annak a lehetősége, hogy egy csúcsragadozóról van szó. Egy csúcsragadozó pedig minden, bármelyik szavát az intézmény képviselőjének ellene fordíthatja. Igen, egy anekdota szavait is.
Ha nem csúcsragadozó az ellenőr, egyszerűen csak egy normális, szívélyes emberről van szó, akkor a túlzott haverkodást annak is veheti, hogy az intézmény képviselője azt gondolja, bármit megtehet.
A sértett büszkeség ekkor előtörhet. 

Volt olyan szemle, amely nagyon jól ment, felkészült volt az intézmény. Egyszer csak, betoppant a férfi, 50 feletti intézményvezető és majdnem elrontotta az egészet. Bejött és elkezdett különböző, magas rangú nevekkel dobálózni és haverkodni az ellenőrökkel. Az ellenőrökben elkezdett látható módon felmenni a pumpa.

A szakmai vezetővel együtt mi meg azon kezdtünk el dolgozni, hogy leállítsuk az intézményvezetőt és valahogy az ellenőrzés helyszínén kívülre kitessékeljük. Végre sikerült. Az utána következő kellemetlen két óráért nem voltunk túl hálásak, de végül is jó eredmény lett. Nem az intézményvezető érdeme volt.

Ami működik az esetek nagy többségében, az a pontos megfogalmazás, rövid, tömör mondatok. Mindezt, ha lehet, kellemes modorban. A kommunikációnak ez a fajtája már nem szakma, hanem művészet. A mindennapi helyzetekben is, stresszhelyzetben meg aztán még inkább. Kevesen értenek hozzá.

Stressz helyzetben, mert az ellenőrzés az, az intézmény képviselőjével bármi megtörténhet. Az ellenőrök egy odavetettnek tűnő megjegyzése. Egy mozdulat. Egy kérdés.
Nagyon könnyű ilyenkor átmenni a mindennapi életben megszokott kommunikációs sémákhoz, hiszen az intézmény képviselője nem ahhoz szokott, hogy minden egyes szava és mondata felhasználható ellene, hanem hogy normális emberekkel, normális témákról, normálisan beszélget.

Egy ellenőrzésen azonban bármelyik szónak és mondatnak lehet jelentősége. Vagy éppen nem.

Mindezek mellett, engedtessék meg egy észrevétel.
Az ellenőrzés egyben tanulási tapasztalat, tanulási lehetőség.
Igen, tudom, látom lelki szememmel, ahogy csodálkozva nézel, hogy rendben van, szeretsz te tanulni, de azért mégsem egy ellenőrzésen, ahol milliós bírság is lehet a tét. Ekkor nem tanulni szeretnél, hanem bizonyosságot akarsz.

Ellenőrzésre bizonyosságot senki sem adhat. Az ellenőrzés maga a kiszámíthatatlanság.
Láthattuk az eddigiekben is, olyan szűkre szabta az állam a szabályokat, annyi papírozási kötelezettség van, hogy csak győzzön az intézmény mindezekkel lépést tartani. Egy ilyen környezetben érthető, ha az intézmény képviselője bizonyosságot szeretne.

Mégis. Az ellenőrzés az egyik legintenzívebb tanulási tapasztalat.
Viszonylag rövid idő, pár óra alatt sok mindent lehet megtanulni saját magunkról, a cégünkről, a munkatársainkról, az ellenőrökről, az államról, a szabályokról. Az ellenőrzésen szerzett tapasztalatok jobb, rutinosabb üzletembereket, még harcedzettebb cégvezetőket nevelnek ki.
A 21. században ez pedig akár kincset érhet, mert a tudás, a tapasztalat nem vész el, csak átalakul.

Ezek után még azt sem árt tudnod, hogyan tudod a papírokat formailag még jobbá tenni. Katt ide.

Sok tanfolyami papír között nem vész el a gikszer

A temérdek kisebb-nagyobb kötelező tanfolyami papír csapdái tátott szájjal ott tátonganak, várva a képző intézményekre, hogy belesétáljanak. Milyen csapdák? Hogyan lehet ezeket a kelepcéket kivédeni? Mi az ellenőrök módszere, amellyel vígan és dalolva fogják az intézménynek ásni azt a  vermet, amelybe nem az ellenőrök, hanem az intézmény fog beleesni?

A felnőttképzési ellenőrzésre felkészülés egyszerre sprint és maraton.
Gyorsnak is kell lenni és sok mindenre sokáig oda kell figyelni.
A jogalkotók nem véletlenül kötik a felnőttképzési engedély fenntartását óriási dokumentációs súlyokhoz. Az állam versenyeztetni akarja a képzőket. Megállás nélkül. Legfőképpen, sőt, kizárólag csak dokumentációs képességeket állít fel, mint feltételt.

A felkészülésnél többek között ezért is jó, ha az ember néhanapján a táj felé repül és áttekinti a helyzetet.
Mi történt eddig?

A mentális felkészülés részeként érzelmileg, lelkileg is felkészültünk arra, hogy az ellenőrzés konfliktushelyzet. Hogyan tudunk a legeredményesebben helyt állni egy konfliktushelyzetben, vagy legalábbis belemenni a konfliktusba? Úgy, hogy ismerjük önmagunkat, valamint, ebben az esetben a cégünket. Önmagunk mellett ismerjük az ellenfeleket, ebben az esetben a felnőttképzési szakértőket, köznyelven, az ellenőröket.

Megvan tehát a "ki, kik", megvan a "mi, mit", végül, de nem utolsó sorban megmaradt nekünk a lényeges, a "miért" kérdése. A felnőttképzési ellenőrzés célja.

A mentális felkészüléshez hozzátesszük a tárgyiasult kellékeket: összerakjuk a papírokat, dokumentációkat, képzési programot, csoportlistát, megtippeljük az ellenőrizendő tanfolyamokat, áttekintjük a helyszínt. Csinálunk a tanfolyami papírokból egy csekklistát, majd összehasonlítjuk egymással a képzési programot, a felnőttképzési szerződést, a haladási naplót és a jelenléti ívet, stimmelnek-e a számok.
A tartalmi feltérképezés ezután jön. Arról nem is beszélve, hogy érdemes tudnunk, többek között a haladási napló és a jelenléti ív alapján keresnek választ az ellenőrök a jolly-joker, bírság-mágnes kérdésre: meg volt-e valóban tartva a tanfolyam?

Ha már itt tartunk, annyira mélyenszántón ne menj bele a tartalmi elemzésükbe, mint ahogy azt az egyik legelső ellenőri továbbképzésen láttam. Valamikor az őskőkorszakban történt, az interneten túl, az okostelefonokon innen. Nagyon újdonsült ellenőr voltam, alig egy-két eljárással a hátam mögött.
A továbbképzési nap délutánján voltunk. Egy tréning-szerű workshop-on.
A jelenléti ívre terelődött a szó. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy közel háromnegyed órán keresztül arról folyt a vita, hogy a jelenléti ívet milyen gyakorisággal írja alá a résztvevő.
Voltak ellenőrök, akik amellett kardoskodtak, hogy egy tanfolyamon félóránként alá kellene írnia a jelenléti ívet a tanítványoknak.

Akkor már több mint 10 éve dolgoztam a felnőttképzésben és pár éve volt saját cégem. A felvetésre az jutott eszembe: ezek az emberek mikor láttak utoljára valódi tanfolyamot és mikor beszélgettek utoljára valódi tanfolyami résztvevővel? Valamint, ők ellenőrzik a többieket?
Ezek a típusú ellenőrök az úgynevezett "zúzók" táborába tartoztak.

Ellenőrök típusai dokumentumelemzési módszerek szempontjából: 

Vannak a "zúzók", vannak a "hasítók", és vannak a csúcsragadozó ellenőrök, akik egyszerre "zúzók" és "hasítók". (A "zúzók és hasítók" a szabad fordítása az angol: "grinders and rainmakers" -nek.)

Mi jellemző a "zúzókra"?
"Zúzók", mert szorgalmasak. Precízek. A mennyiségben hisznek. Abban, hogy ha elég sok apróságot feltárnak, elég sok malomban elég sok mindent elég sokáig őrölnek, akkor abból jön ki egy szaftos bírság.
Ők azok, akik képesek akár 8 órán át tartó ellenőrzéseket csinálni. Valódi pokoljárás egy ilyen. A zúzók mind mentálisan, mind érzelmileg kiszívják az ellenfelet, mintha egyfajta ellenőrzési dementorok lennének, á lá Harry Potter. Ők azok, akik a kákán is a csomót keresik. Összezúzzák az ellenfelet.

A kis vesszőhibákra mennek rá. Ezekből azonban tonnányit vélnek felfedezni. Az adja a veszélyességüket, hogy fáradhatatlanok. Ellenkezel? Olaj a tűzre. Még jobban nekidurálják magukat és még több vesszőhibát találnak. Helyeselsz nekik? Akkor ugyanúgy még több vesszőhiba megtalálásának állnak neki, a különbség annyi, hogy nem dúlva-fúlva, hanem kedvesen forgatják meg benned a tőrt.
Ők a "zúzók".

Lássuk a másik csapatot, a "hasítókat".
El akarják kápráztatni az ellenfelet és az ellenőr társukat. Nekik nem elég, ha simán győznek. Ők azt akarják, hogy az ellenfél imádja azt, hogy megölik, hogy a hasító milyen zseniális könnyedséggel ölte meg. Vágynak az ellenfél, az intézmény és a másik ellenőr csodálatára. Éppen ezért, a nagy hibákra mennek rá. A "hasítók" annyira nem precízek, ellenben jól látják a lényeget.
Tudják, ha nagy hibát, atombombát találnak, – a szigorú szabályozás mellett lehet nagy hibát találni – akkor az ellenfél, véleményük szerint, egyből összecsuklik, ámulattal eltelve a hasító ellenőr szakmai bravúrján és brillírozó érvelésén.
Mesteri könnyedséggel veszik elő tudásukat, gyakorlatukat és a jogszabályokat, hogy elalélt rajongók ámulatának kereszttüzében papírra vessék öldöklő soraikat jegyzőkönyv formájában.

Általában gyorsak. Ha nem találnak viszonylag hamar valami nagy hibát, akkor nem keresnek tovább, mert a vesszőhibákkal nem szeretnek bíbelődni. A "hasítóknak" bálványozás kell.

A csúcsragadozó-ellenőrökre általában jellemző, hogy egyszerre "zúzók" és "hasítók". 
Nem érdekli őket, hogy az intézmény kedveli, vagy éppen utálja őket. Az ellenőr társak csodálatára és rajongására azonban vágynak. Rámennek a nagy hibákra és amikor az ellenfél már szinte élettelenül fetreng a lábuk előtt, akkor látnak neki a desszertnek, a vesszőhibáknak.
Kevés annyira harcedzett intézményvezetőt ismertem meg, akik a csúcsragadozók támadása után egyben maradtak. Konkrétan két ilyet láttam, mindkettő nő volt.

A felnőttképzésben a jogalkotók létrehoztak egy faramuci helyzetet. Van egy "jogosítvány", a felnőttképzési engedély. Ez a jogosítvány arra jó, hogy az állami, pályázati pénzt általában az engedélyezett képzőknél lehet elkölteni. (Azért általában, mert, mint minden szentnek, az államnak is maga felé hajlik a keze, viszonylag sok kivétel van ez alól. Főleg állami szervek, lásd a 2013. 1. § (5) bekezdésében taglaltakat. Őket nem igazán ellenőrzik felnőttképzésügyileg, gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak.)

A képzések ellenőrzését pedig egy hatóság szervezi. Ellenőrök, azaz felnőttképzési szakértők bevetésével. Akik jöhetnek bárhonnan, bármilyen cégtől. Nincs semmiféle versenykikötés, csak annyi, hogy végzettségüknek és felnőttképzési gyakorlatuknak kell lennie, lásd 14/2014. (III.31.) NGM rendelet.

Azaz, a felnőttképzés ellenőrzésénél, egy jogi eljárásnál, a felnőttképzési szakértők, azaz ellenőrök, nem a hatóság alkalmazottai, nem az ellenőrző hatóság szoros kötelekébe tartoznak, hanem külsős szakértők.
Eseti jelleggel tevékenykednek, eseti díjazásért, ahogy az ebből a táblázatból kiderül.

(Lábjegyzet: Logikus, hogy egy kicsinél is nagyobb felnőttképző cég igyekszik bekerülni az ellenőrök sorába. Ahogy én is tettem anno, a cégen beindulása után alig egy évvel.
Egy nagy képző cég mit tippelsz, mit tesz? 
Könnyen előfordulhat, ahogy az tanácsadói tevékenységem során többször is megtörtént, hogy konkurencia közvetett, vagy közvetlen képviselője képviselte az ellenőrző hatóságot, mint ellenőr.

Ez olyan, mintha adóellenőrzésre a konkurencia képviselője jönne ki.

Tipikus öszvérhelyzet.
Az állam képviselője, a hatóság meg virtuálisan széttárja a karját.
Pedig nagyon egyszerű lenne a megoldás. A felnőttképzési szakértői kar teljesen átlátható kettéosztása. Külön jogokkal és kötelezettségekkel. Mint az ügyészeknél és az ügyvédeknél.
Az egyik oldalon lennének az állandó, a hatóság valódi, nem csupán eseti, hanem állandó alkalmazásában álló felnőttképzési ellenőrök. A másik oldalon lennének a piacból, az ügyfelek megbízásából élő felnőttképzési szakértő tanácsadók, akik az ügyfeleket képviselik az eljáráson.

Az öt évvel ezelőtti jogszabályokkal valamiféle, nagyon halavány lépés történt ez irányba, de még mindig nem válik szét gyökeresen a két szerep.
Nincs két külön megnevezés, ugyanaz a felnőttképzési szakértői lista, csak annyi, hogy aki piaci megbízásokat is (!!) vállal az ellenőri munka mellett, annak ezt jeleznie kell. Ez még mindig ugyanaz az öszvér helyzet, csak tett az állam egy pántlikát az öszvérre, hogy jobban nézzen ki. A öszvér, nem az állam.

Egy igazán nyíltan, valóban átlátható rendszerben minden ízében kettéválna a felnőttképzési szakértői rendszer.
Vagy az egyik csapatban játszana valaki, vagy a másikban. Nem lenne kettős játék.
Valószínűleg a kettéválasztás sem zárná ki a konkurenciaharcot. Nagyon kicsi ez a magyar felnőttképzési piac. Valószínűleg a nagyok ekkor is megtalálnák a saját embereiket, azonban ez nehezebb lenne és drasztikusan lecsökkenne az esélye.)

A "zúzós" és csúcsragadozó ellenőrök kedvencei:
a sok, kis apró dokumentációs kötelezettség egy tanfolyamnál.

Példaképpen a 26 tételes listából: az előzetes tudásfelmérés beszámításával kapcsolatos papírok, a tanfolyamról az írásos tájékoztató, az elégedettségmérés, a tanúsítvány, hogy csak a leglényegesebbeket vegyük elő.
Ezekben a papírokban az a veszélyes, hogy a tartalmukat bizonyos esetek kivételével nem teljesen szabályozzák a jogszabályok.

A "zúzós" és a csúcsragadozó ellenőrök meg elemükben vannak ilyenkor. Jó kis csapdákat lehet ilyenkor kihelyezni.
(Hogyan lehet megkülönböztetni egy "zúzós" és egy "hasító" ellenőrt a csúcsragadozótól? A "zúzósakra" és a "hasítókra" lehet emberileg hatni. Még nem felejtették el, hogy emberek. Van humánus oldaluk. Egy csúcsragadozónak ilyenje nincs.)

Közkedvelt módszerük, hogy belekötnek egy papír tartalmába és úgy adják elő, mintha az jogszabályilag kötelező lenne. Pedig általában utólag kiderül, hogy nem kötelező, csak az ő cégüknél van úgy, de ezt esetenként véletlenül elfelejtik megemlíteni.
Az intézmény meg besétál a csapdába és aláírja a jegyzőkönyvben a nem-megfelelőséget.

A "zúzós" és a csúcsragadozó ellenőrök hátulról jövő támadásai ellen a legjobban úgy lehet védekezni, hogy ismerjük a szabályokat.
Tudjuk például, hogy az elégedettségmérő tartalmát a 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet részletesen szabályozza. És nem csak a tartalmát, hanem azt is, hogy mikor kell a résztvevőkkel kitöltetni és hogyan kell kiértékelni az eredményét.

Az apró-cseprő dokumentációk veszélye, a sok kicsi sokra megy elv. A csapdahelyzetek ebből szoktak adódni.

Lehet, hogy ezek a papírok önmagukban nem olyan lényegesek, mint a felnőttképzési szerződés, vagy a haladási napló. Lehet, hogy nem figyelnek annyira rájuk az intézmények.
Azonban sok van belőlük. Következésképpen, a papíroknak eme áradata, a sok lúd disznót győz elve alapján pedig könnyen borsot törhet az intézmény vezetőjének orra alá.
Ha azonban az intézmény vezetője felkészült, tudja mit csinál, még az is lehet, van egy kiváló védő felnőttképzési tanácsadója, akkor akár arról is álmodhat, hogy az orr-alá-borstörés át is mehet a másik irányba. Akár. Nem biztos, hiszen az ellenőröknél a hatalom és ez itt, Kelet-Közép-Európában sok mindent jelenthet.
Azonban a felkészülés mindig, minden alkalommal tartást ad.

És ez fontos, annál is inkább, mert jó kommunikációval az ellenőrzés is jobb lesz. Katt ide.