A felnőttképzési szerződések egzotikus világa

Olykor a legegyértelműbbnek tűnő dolgokból szoktak a legnagyobb galibák történni.
Ez a felnőttképzésben a ... (dobpergést kérek): felnőttképzési szerződés.
Képzőként szolgáltatást nyújtunk, képzést, tehát szerződünk. Egyértelmű. Ez a felnőttképzési szerződés. Mégis. Hogyan lehet az, hogy egy ellenőrzésen a felnőttképzési szerződés az egyik legnagyobb bírság-mágnes? Miért? És hogyan tudod magad megvédeni a felnőttképzési szerződésből fakadó, akár milliós bankszámla-megcsapolásoktól? Erről szól a mai írás.

Nagyon sokan az ellenőrzésre való felkészülést a dolog fizikális oldalával kezdik. Egyből rámennek a céges papírok összeszedésére, aztán a képzési programra. Összeállítják a képzések listáját és ha tapasztaltabbak, akkor próbálják megjósolni azokat a képzéseket, amelyekre majd rá fognak repülni az ellenőrök. Még akár csekklistájuk is van, hogy mit érdemes összerakni egy tanfolyam anyagánál.
A bölcsebbek a helyszínt is a külső szemlélő szemével próbálják látni.

Hatékonyság és alaposság a kulcsszó? Mivel az ellenőrzés alapvetően egy konfliktushelyzet, érdemes önmagunkat, a saját cégünket és az ellenfelet, az ellenőröket is ismerni.
Meg aztán, az sem mindegy, hogy mennyire vagyunk tisztában azzal, vajon mi a felnőttképzési ellenőrzés célja.

Ha mindez idáig eljutottunk és vagy nagyon tapasztaltak vagyunk, vagy van egy nagyon jó tanácsadónk, akkor szó szerint kifizetődő (nem mindegy, ha van bírság, mekkora, és van-e egyáltalán bírság), ha a számok, a négy felnőttképzési kulcsdokumentum összehasonlításával folytatjuk.
A képzési program, a felnőttképzési szerződés, a haladási napló, a jelenléti ív.

Miután egybevetettük a számokat, továbbmegyünk a tanfolyami papírok tartalmi elemzésébe.
Magyarán mondva, elolvassuk őket.
És akkor bele fogunk botlani a ...

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy derék képző cég derék vezetője.
Nagyon nagy politikai váltások voltak az országban, hatalmas hatalmi földrengés-égzengés. Mindenki azt gondolta, na most minden megváltozott. Az elején úgy is nézett ki. De most még az elején tartunk.

Mint minden váltásnál, ahogyan az Elfújta a szél-ben Rhett Butler mondja Scarlett -nek: "a maga családja meg az én családom és itt valamennyi család azzal szerezte a pénzét, hogy a vadon helyén várost emelt. Civilizációt teremtett. Ez az építés. Jó pénz. De még több van a rombolásban. Ha egy birodalom leomlik ... " Forrás: Margaret Mitchell Elfújta a szél, Európa kiadó 1986, 200. old.

Szóval nagy rombolás és építés volt. Nagyon sokan mentették át a vagyonukat, hatalmukat, kapcsolataikat. Vagyonok tűntek el a süllyesztőben és vagyonok emelkedtek fel a semmiből.

A derék képző cégünk derék vezetőjének is voltak kapcsolatai, valamint ráérzett arra, hogy az új szelekkel nagyon sok embernek elvész majd a munkája. Ezek az emberek tanulni akarnak majd. Tehát, a felnőttképzés jó üzlet lesz. Hab a tortán, ezt is kiszámolta, hogy egy felnőttképző cég megnyitásához nem kell nagy invesztíció.

Így hát nekivágott. Az eleje nehéz volt, hiszen az egész ország akkor tanulta (újra) a szabad vállalkozást. Azonban kisvártatva, mivel hatalmas volt a kereslet, hasított a biznisz. Kevesen voltak a képző cégek, ellenben rengetegen a tanulni vágyók. Évekig számolatlanul ömlött be a zseton az ajtón.

Aztán egyszer csak, egy korfui nyaraláson, derék képző cégünk derék vezetője rádöbbent, mintha az utóbbi időben lanyhulni kezdene a forgalom. Elkezdte figyelni a cégben az embereket és a számokat. Tényleg lanyhult a forgalom.

Összejött pár haverral, szintén derék képző cégek derék vezetői, akik testületileg olyanok voltak, mint a szárnyaszegett lúd. Ugyanerről a baljós jelenségről panaszkodtak. A tanulni vágyók száma nem csökken, azt látták, azonban arra is rájöttek, hogy egyre többen nyitnak képző céget. Pontosan azért, mert nem kell hozzá sok pénz. Ahogy a közgazdász Schmidt Józsi fogalmazott, alacsony a belépési korlát.

Kupaktanácsot tartottak a derék képző cégek derék vezetői. Az egyikük, a drótkeretes szemüveges Edelstein Frici, aki már gyerekkorában is, a szürke Kádár kor kellős közepén egyszerre oldott meg egyenleteket és fektette be az osztálypénzt a helyi lengyelpiacon, előrukkolt azzal a gondolattal, mi lenne, ha felkeresnék a Nagy Testvért. Az államot. Találjanak ki valamiféle védővámot, hogy a zsíros falatokhoz ne jusson hozzá akárki. Vagy ha hozzá is jut, ellenőrizve legyen és bármikor elvehessék tőle a zsíros falatokhoz jutás lehetőségét.

A többiek hümmögtek. Szerették a szabadságot. Szerették azt, hogy az állam nem szólt bele, mit csinálnak. Felkeresni az államot? Nem régi reflexes ez? Megvitatták, aztán megegyeztek, hogy elkezdenek beizzítani régi kapcsolatokat és elkezdik a puhatolózást, megnézik, mi lesz. Végül is, nagy váltás volt, most már az állam is biztosan új és más. Ez a világ már nem olyan, mint az a régi volt, gondolták.

Izzó telefonvonalak (akkor még sok beszélgetés vonalas telefonon zajlott), találkozások, titkos tanácskozások után csikorogva beindultak az állami döntéshozás kerekei. Idegőrlő menet volt. Az egyik bizottság a másiknak adta a labdát. Oda-vissza, végeláthatatlanul. Amikor is, az egyik csinovnyiknak eszébe jutott, hogy ezt a "védővámot" akár lehetne úgyis csinálni, hogy az államnak nyereséges legyen. Egyből felgyorsultak az események.

- Elvtársak, azaz khm hölgyeim és uraim, ne feledkezzünk meg a lényegről! - emelte fel mutatóujját az Állami Döntéshozatali és Zabhegyezési Nemzeti Bizottság doyenje, Kalinka elvtárs. Ugyan már nem a régi rendszerben éltek, de Kalinka elvtársat nem lehetett eltántorítani a régi, jó szokásoktól. Őt továbbra is mindenki Kalinka elvtársnak hívta.

Egyből csend lett.
A bizottságban mindenki tisztában volt azzal, hogy Kalinka elvtárs ért a csízióhoz. Egyfelől, mert rendkívül szerényen öltözködött. Szemtelenek még azt is mondhatták volna, hogy póriasan és fantáziátlanul. Kalinka elvtárs ennél jóval többet tudott az országról, ahol ez a fajta öltözködés köztudottan azt jelentette, hogy a ruhák tulajdonosa biztosan el van látva szürkeállománnyal, hiszen látnivaló, nincs energiája olyan világi dolgokra, mint a divat. A szerény öltözködés príma álca volt. Kalinka elvtársnál senki sem ismerte jobban az alapvető tételt, mely szerint, semmi sem az, mint aminek látszik.

Másfelől az a tény, hogy Kalinka elvtárs tele volt elismerésekkel és kitüntetésekkel, akaratlanul is tiszteletet ébresztett a jelenlévőkben. Nem mellékesen, a Veterán Andrássy Hatvanas Igazságügyi Szakdolgozók Nemzeti Segélyegyletének nyugalmazott főjogtanácsosaként és díszokleveles sírgondozójaként olyan kapcsolatokkal rendelkezett, amely kapcsolatokkal egy bizottsági tag sem óhajtott ujjat húzni.

- A lényeg pedig nem más, – emelte fel hangját jelentőségteljesen Kalinka elvtás – mint, ahogy azt megboldogult Rákosi pajtástól tanultuk anno valaha, az állam, ha ad valamit, százszorosát kéri vissza. Ha nem ad semmit, akkor csak az ötvenszeresét. Nem a semminek az ötvenszeresét, hanem a semmihez hozzáad gondolatban valamit és annak az ötvenszeresét.
Elengedhetetlen, hogy ezek a képző cégek tudják, mi látjuk őket. Mi segítünk, de ennek, kedves elvtársak, izé khm, hölgyeim és uraim, ára lesz.

A bizottsági tagok egyetértően bólogattak. Lelki szemük előtt hátsófertály nedvesítők hada jelent meg. Megnövekedett hatalom. Presztízs. Egyből meg is állapodtak, hogy olyan feltételeket teremtenek, hogy a képzők, miután bementek az állam védővámos övezetébe, onnan soha ki ne tudjanak menni, sőt, ne is akarjanak.

A feltörekvő ifjúság képviseletében – óvatosan, mert tisztában volt azzal, hogy Kalinka elvtárs bosszúja milyen hathatós, ha elkezdett valakire pikkelni, az illető akár el is temethette magát – az ifjú Oláh Márton felvetette, mi lenne, ha olyan szabályozást alakítanának ki a képzéseknél, amely nem csak a cégeket, hanem a résztvevőket is sújtja. Például jelentős dokumentációs kötelezettség és adatok kötelező bekérése.
A bizottság tagjai egy emberként helyeseltek, még Kalinka elvtársnak is tetszett az ötlet. Meg is szavazták legott.

Ezek után a következő, létfontosságú napirendi pont következett. 80, vagy 90 grammos papírt használjanak a dokumentumoknál? Kalinka elvtárs szerénysége ismét győzött. Hivatkozott a pénz spórolásra, valamint nyugdíjas hivatalsegédjének, Lajosnak a fájós derekára. A 80 grammos papír mellett döntöttek. Röpke 45 perc alatt meghozták a döntést. A jól végzett és hatékony munka örömével szünetet tartottak.

A pokol a szünet után szabadult el. A napirendi pont: a hatósági dokumentumoknál Times New Roman 11-es, vagy 12-es betűméretet használjanak? A régi motorosok a 12-es mellett törtek lándzsát, a feltörekvő, a hatékonyságot és papírspórolást előtérbe hozó ifjúság a 11-es betűméret élharcosává lett perceken belül. A bizottság frakciókra oszlott és a frakciók is frakciókra oszlottak. A többség magából kikelve érvelt. Az idősebb hölgytagok csapkodva dobálták táskájukat, ezzel jelezvén, hogy a téma döntő fontosságát nem lehet csak úgy félvállról venni.

Végül a bizottság, annál is inkább, mert közeledett az ebédidő, határozatképtelennek minősítette magát betűügyileg. A betűméret kérdését, további, hasonlóan fajsúlyos napirendi pontokkal együtt, elnapolta.
Az állami kerekek mozgásba lendültek az addig szabadpiaci felnőttképzések háza táján. Olyan erők szabadultak fel, amely erők az elkövetkezendő évtizedekben számos rózsadombi villa, Seychelles szigeteki nyaralás és tonnányi papírhegyek előidézőivé váltak."

Tehát, belebotlasz a felnőttképzési szerződésbe. Lehet, hogy az elképzelt Kalinka elvtárs utolsó átka?
Bármi is, jó, ha figyelsz rá.

Azt gondolod, hogy egy egyszerű doksiról van szó? Majd megírod, hát mi van benne olyan nagy vasziszdasz? Önfeledten felkacagsz. Jó, rendben, ez túlzás, végül is, egy magyar hatósági eljárásról van szó. Annyit még a legnaivabb hülye is tud, hogy ez nem az önfeledt kacarászás ideje és helye.
Mindenesetre, lazán átveszed, hogy azt mondja, leírjuk, hogy mit adunk, mikor adjuk, meddig adjuk, kinek adjuk, hogyan adjuk, mennyiért adjuk. Bekérünk az ügyféltől pár adatot, aztán usgyi, kezdődhet is a képzés.

Ha ennyire egyszerű lenne a felnőttképzési szerződés kérdése, akkor hová lenne a felnőttképzési engedély tekintélye? Akkor mégis mit jönnének ellenőrizni? Akkor hogyan is lenne az, hogy a bírságok a minimálbér tíz, vagy akár hússzorosára is rúghatnak?

Na, ugye!
Így belegondolva már elkezd másképpen bölcselkedni az egyszeri intézményvezető.

A felnőttképzési szerződést az állam, egészen pontosan az állami jogalkotó, már a legelső, 2001-es felnőttképzési törvény legeslegelső variációja óta, szabályozza. Igen, minden mást is, de ezt különösen. Annyira, hogy vannak kötelező elemei.
Minél előrébb megyünk az időben, annál több.

A felnőttképzési szerződés nagy súllyal esik a latba. Az ellenőrzés egyik súlypontja. A csúcsragadozó ellenőrök közkedvelt portyázó-zsákmányszerző terepe.
Az ellenőrök a felnőttképzési szerződés alapján állapítják meg, hogy a résztvevő megfelelően tájékoztatva volt-e a tanfolyam kezdete előtt, meg azt, hogy a résztvevők érdekei védve voltak-e és a tanfolyam a képzési program alapján zajlott-e. Meg azt, hogy hány éves az intézményvezető. Ez utóbbi vicc, de, mint megállapítottuk volt, a magyar hatósági eljárás nem a humorról szól.

Mikor jó a felnőttképzési szerződés egy ellenőrzésen?

Először is, ha minden benne van, amit a 2013. év LXXVII. törvény 13. § előír.
Ezek a pontok nem javaslatok, hogy ha éppen ráérsz, írd bele őket kérlek a szerződésbe. Nem, MINDEGYIKNEK ott kell lennie. Ha kikötsz bánatpénzt (nem kötelező elem), arra is figyelj, hogy az is megfeleljen a jogszabályi feltételeknek: 2013. év LXXVII. törvény 20. § (11) bek. i) pont.

Bármennyire is megoldhatónak tűnik első ránézésre a dolog, több száz projekt tapasztalata mondatja velem, hogy még a legjobbaknál is szokott hiányozni egy-két pont. Az átlag felnőttképzési szerződésben meg inkább hiányoznak a kötelező körök, mint hogy benne lennének.
Ezért is az egyik legnagyobb bírság-mágnes a felnőttképzési szerződés.

Szóval a felnőttképzési törvény által előírt, kötelező pontokat javallott, az intézmény saját érdekében, akár szó szerint, beleírni a felnőttképzési szerződésbe.

Igen, nagyon sok. Arról nem is beszélve, hogy a résztvevőktől még a lábméretüket is be kell kérni, mint adatot. A lábméret túlzás, az nem kötelező (habár egyszer prank-ként bekérheted, hátha valaki megadja, képzeld, az ellenőrök arcát, ha megtalálják), de a TAJ számukat igen, azt be kell kérni.

A tanfolyami résztvevők ezt nem szokták kedvelni. Egyes, liberálisabb résztvevők orwelli felhangokat vélnek kiolvasni az állam ilyen méretű adatéhségéből.
Főleg, ha pályázati pénzből egy megrendelőnél megy a tanfolyam, akkor nem egyszerű dolog a tanfolyam kezdete előtt megkötni a szerződéseket.

Másodszor, kötelező minden résztvevővel megkötni a felnőttképzési szerződést. A legjobb módszer ellenőrzésre felkészülvén, hogy ha a jelenléti ívet összevetjük a felnőttképzési szerződésekkel. Annyi felnőttképzési szerződésnek szükséges lennie, ahányan a jelenléti íven vannak, azaz ahányan voltak a tanfolyamon. Ezt is meg szokták számolni az ellenőrök. Ehhez még csúcsragadozó ellenőrnek sem kell lenniük.
A népes tanfolyamoknál nagyon gyakran előfordul, hogy elkallódnak felnőttképzési szerződések.

A felnőttképzési szerződés az ellenőrzés egyik legfontosabb, súlyponti része.
Arról nem is beszélve, hogy az ellenőrzési jegyzőkönyvben külön fejezet van a felnőttképzési szerződésre. Kíváncsiak, benne van-e minden pont a felnőttképzési törvény szerint.
A hatóság nem hagyja a dolgot a véletlenre.

Tipikus hibák?

Példának okáért, nincsen benne a felnőttképzési szerződésben minden, amit a felnőttképzési törvény előír. A másik tipikus hiba, ha a felnőttképzési szerződésben nem ugyanaz van benne, mint a képzési programban. Mindkettő, ez utóbbi, különösen főbenjáró. Miért? Mert különösen súlyos jogszabálysértő tevékenységnek minősül. Mint ilyen, a minimálbér egytől tízszereséig terjedő összegre büntethető.
Mivel súlyos jogszabálysértésnek minősül, nagyobb összegbe lehet fogadni, hogy nem az egyszeres szorzót fogja a minimálbérnél a hatóság alkalmazni.

Hogyan tudod megvédeni magad a bankszámla-megcsapolástól felnőttképzési szerződés ügyileg az ellenőrzés után?

Ha most még nincs itt az ellenőrzés, akkor van idő.
Javasolt átnézni a felnőttképzési szerződést. Minden pont benne van? Mindenre kiterjed? Ugyanaz van benne, mint a képzési programban? Többek között: óraszámok, modulszámok, ütemezések, megnevezések, ugyanazok?
Ha igen, akkor nyugodtan lehet aludni.

Mindezek után és mellett, azért a felnőttképzési szerződés nem egy olyan nagy ördöngösség.
Ha benne van az összes pont, akkor igaz, hosszú lesz, de ez nem olyan nagy probléma.
A betűméretet pedig kedved szerint megválogathatod. De ha gondolod, nyugodtan összehívhatsz rá – az elképzelt Kalinka elvtárs emlékére – egy bizottsági ülést.

Annál is inkább, mert a következő rész arról szól, hogy az ellenőrök hogyan nézik meg egy képzés valódiságát.