A felnőttképzési ellenőrzési bírság matek

Az ellenőrzések világa a belekötések világa. A bírság matek nem a hétköznapi logikát használja.
Ezért fontos a papír-"pofásítás", a minőségbiztosítással karöltve. Mi a legegyszerűbb és egyben jó eredményt hozó papír-"pofásítási" módszer? Hogyan és mit néznek a minőségbiztosításnál? Hogyan tudod megállapítani, hogy működik-e a minőségbiztosításod? Erről szól a mai írás.

A felnőttképzési ellenőrzések nem arról szólnak, hogy barátian megveregessék az intézményvezető vállát, hogy "ez az Bélám, csak így tovább!".

A felnőttképzési ellenőrzések nem arról szólnak, hogy az ellenőrök pozitív világszemlélettel és a virággyerekek csodálkozóan lelkes hozzáállásával energikusan feltárják a képző erősségeit, hogy aztán ezekre az erősségekre támaszkodva esetleg egy-egy javító tanácsot mondjanak, csak éppen, mert hogy muszáj.

A felnőttképzési ellenőrzések nem arról szólnak, hogy megállapítsák az intézmény munkájának szakmai kiválóságát és egy teadélután keretében az ellenőrök és az intézmény képviselői megosszák egymással a legújabb szakmai tippjeiket.

A felnőttképzési ellenőrzések nem arról szólnak, hogy van egy pontrendszer, amelynél azok a feltételek, amelyek működnek az intézménynél plusz pontot kapnak, azok, amelyek nem, vagy nem úgy, ahogy kellene, vagy nem teljesen úgy, azok mínuszt, súlyozva a hiba jelentőségét és a végső eredményt a pluszok és mínuszok összesítésével hozzák ki.

Nem, a felnőttképzési ellenőrzések nem erről szólnak.
A felnőttképzési engedély állami találmány, mint ahogy a felnőttképzési ellenőrzés is.
A baráti vállveregetés nem ennek a terepe.
Pozitív világszemlélet az ellenőrök részéről? Van egy-két kellemesebb figura az ellenőrök között. Nők, férfiak vegyesen. A KGB-s vallató módszerekben nem hisznek, azonban az ellenőrzés komor hangvétele és az alapvető gondolkodásmód, amely az ellenőrzés mögött meghúzódik, ezeket az amúgy nyájas embereket is befolyásolja.

Az a gondolkodásmód, hogy nem javítani akar az ellenőrzés, hanem hibát keres. 

Példának okáért, több száz eljárás tapasztalata, hogy ha szakmai dolgok kerülnek előtérbe és az ellenőrök hozzák szóba, azonnal szólaljon meg benned a vészcsengő! Fegyvere(i)det biztosítsd ki, pupillád szűköljön össze, hallásod tisztuljon ki, állj készenléti helyzetbe.
A szakmai kérdések általában a támadás előszele. Akkor hozzák elő az ellenőrök egy ellenőrzésen, ha valami hibát találnak és fel akarják használni. 

Amikor az intézmény képviselője mutat rá, hogy szakmailag mit tett le az intézmény az asztalra, akkor viszont nagy valószínűséggel általában vagy szinte azonnal lesöprik, mondván, az ellenőrzésnek ez nem tárgya. Különben is "Szerénység, ne tömjénezze magát! Szerénység!" (Bástya elvtárs, A tanú, Bacsó Péter filmje, 1969).
Az udvariasabbak megvárják, amíg az intézmény vezetője befejezi és utána témát váltanak.
Ritkán van az, amikor egy ellenőrzésen tényleg érdemi felnőttképzést érintő szakmai párbeszéd folyik.

Miért fontos ez a kóros hibakeresési mentalitás?
A válasz a bírság-matekban keresendő.

A felnőttképzési bírságolási matek egy izgalmas területe a matematikának. Lehet, érdemes lenne tudományosan is elemezni, kutatásokat végezni.
A felnőttképzési bírságolásnál az eredménybe, azaz a forintosított összegbe kizárólag a negatívumok, a nem-megfelelőségek számítanak bele. A végső eredmény szempontjából vagy virtuálisan 0 pont van, vagy virtuálisan mínusz pont. Amiből a végén egy nem virtuális forint összeg jön ki, mint bírság. Mínusz a képzőnek lesz, az államnak ellenben plusz.

Hogyan működik a felnőttképzési bírságolási matek?

A pozitívumok gyakorlatilag 0 pont. Olyan, mintha ott sem lennének, de örömmel tölthet el a tudat, hogy legalább nem lőttél negatívat. A negatívum viszont azonnal mínusz pont.
Az ellenőrzési jegyzőkönyv végén van egy olyan rész, hogy nem-megfelelőségek leírása.
Olyan részt azonban nem találni, hogy megfelelőségek leírása.

(Lábjegyzet: Lehet, hogy most már van ilyen, de a Pest Megyei Kormányhivatal Szakképzés és Felnőttképzési Főosztályának honlapján nem fellelhető az ellenőrzési jegyzőkönyv sablonja. Ha az elmúlt több mint tíz év gyakorlatából indulunk ki, akkor valószínűsíthető, hogy csak a nem-megfelelőségek leírása van most is az ellenőrzési jegyzőkönyvben.)

Nem számítanak a pozitívumok, csak a negatívumok? Ezért is van az, hogy egy ellenőrzésen nem nagyon nyerhetsz, maximum döntetlenre játszhatsz. A pozitívumok nem számítanak, csak és kizárólag a negatívra koncentrál a bírság matek.
Véletlenül nem politikusok találták ki ezt a rendszert?

Ebből is adódik, hogy az ellenőrzés konfliktushelyzet. 
Egy ilyen helyzetben, ahol a pozitívumok csak annyiban számítanak, hogy legalább azok nem visznek negatívba, könnyen lehet arra a következtetésre jutni, hogy a játék az ellenőrzésnél arról szól, hogy mindenáron a földbe döngöljék a képzőt?
A kérdés csak az, hogy mennyire?

Konfliktushelyzetbe érdemes úgy belemenned, hogy ismered önmagad. Sokan vitatkoznak arról, hogy ez egy életed végéig tartó folyamat. Az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy az éppen adott mentális és fizikális állapotodat nem árt ismerned egy ellenőrzés előtt. Az ellenőrzés különleges helyzet, nem mérheted azzal a mércével, amellyel a mindennapokat éljük.

Önmagad megismerése után, amely akár egy wellness hétvége keretében is megtehető, egyfelől, mert lehet, a bírságolás után erre már nem lesz keret, másfelől meg, kisimultan könnyebb felkészülni. Az is igaz, hogy általános megfigyelés, a wellness hétvégék olykor tudnak nagyon fárasztóak is lenni.

Szóval, önmagad megismerése után érdemes kiismerned az ellenfeled, az ellenőröket is.
Ennek két vetülete van.
Először is, az ellenőrök általános szellemi hozzáállása. Ha leszedjük az összes sallangot, akkor nem marad más, mint az, hogy el akarnak kapni.
Nem érdekli őket, hogy ki vagy, mi vagy, mit tesz az intézményed. Mellékes részletkérdés. Nem lényeges számukra az "Ügy" szempontjából. Az ügy pedig semmi más, mint hogy "kapjuk el!"
A típusok, módszerek, stílusok, folyamatok különbözőek, de a lényeg valahol itt bújik meg.
A másik vetülete az ellenfélből való felkészülésnek pedig az, ha tudod előre, kik jönnek. Google is your friend.

A sok-sok papír összerakása, átolvasása, átfésülése, átnyálazása után van egy kihagyhatatlan lépés.
Azaz, ki lehet hagyni, kérdés az, hogy érdemes-e.
A papír-pofásítás a bírságok elkerüléséért.

A papírokat formailag is "pofásítani" kell.
Nehogy véletlenül az ellenőr gondolkozzon. Nem akarod, hogy az ellenőr gondolkozzon. Nem akarod, hogy ha nem talál valamit, vagy nem úgy, ahogy gondolja, vagy valami furcsaságot, akkor elkezdjen gondolkodni. Nem akarod, hogy az ellenőr elkezdjen gondolkodni. Még a végén kutakodás, kérdezősködés lesz a vége.
A sok kutakodásnak és kérdezősködésnek meg lehet olyan káros mellékhatása, hogy olyat találnak, amit nem akarsz, hogy megtaláljanak.

Ha viszont pofásítod a papírokat, nagyobb eséllyel nem kezdenek kutakodni.

Mi a legegyszerűbb, legbombabiztosabb papír-"pofásítási" módszer?

Ami annyira pofonegyszerű, hogy már szinte fáj?
Ami annyira magától értetődő, hogy a legtöbben észre sem veszik?
Ami annyira eredményes egy ellenőrzésen, hogy magad is meg fogsz döbbenni rajta?

Ez a legegyszerűbb módszer olyan, mintha valaki 50 évvel visszatekerte volna az időt.
Amikor először szembesültem vele, nem akartam hinni a saját szememnek. Még mindig? Ebből még mindig nem nőttünk ki?

Dátum-pecsét-aláírás. Ebből a legfontosabb a pecsét.

Dátum-pecsét-aláírás. Azokon a papírokon, ahol ennek értelme van. Egy képzési tájékoztatón, amit általában elektronikusan küldenek a képzők, nincs értelme. De ha rajta van, abból gond nincsen.
Ha viszony olyanról hiányzik, amelyen az ellenőrök ízlése szerint ott kellene lennie, az gond.

Dátum-pecsét-aláírás. A háromból semelyik sem hiányozhat, és ezekből a pecsét a leglényegesebb. Anélkül fele annyit sem ér az egész.
Amikor ezek rajta vannak egy papíron, akkor az ellenőrök máris levonják az a konklúziót, hogy a képző tudja, mitől döglik a légy.

Pedig semmi más nem történt, csak dátumoztad, pecsételted, aláírtad a papírt. Egyszer az egyik, mondjuk azt, meglett korú ügyfelem mesélte, hogy az ukrán határon azért mentek át gyorsan, a többiek meg ott várakoztak, mert az ő papírjukon volt a legtöbb és a szivárvány legtöbb színében pompázó pecsét.
De végül is, mi már az EU-ban vagyunk, tehát nálunk már jóval korszerűbb, modernebb a szemléletmód. Általában elég egy pecsét/papír. 

Miért lényeges a papír-"pofásítás"?

Akár bírságot is ki lehet védeni egy ellenőri-ízlésnek megfelelő formátumú papírral.
A bírságok pedig nem kis tétel egy felnőttképzési ellenőrzésen.
Egy olyan ellenőrzésen, ahol a bírság matek elvét alkalmazva a pozitívumok egyáltalán nem számítanak, csak és kizárólag a negatívumok, ott minden eszközre szükséged van, hogy kivédd a negatívumokat.

Ne legyenek illúzióid! Ha olyan ellenőröket fogsz ki, akkor ott is negatívumot fognak és/vagy akarnak találni, ahol nincs. Az állam kitalált egy hibákra összpontosító rendszert, az ellenőrök alkalmazkodtak.

Az ellenőrzés elvileg arról szól, hogy megfelelsz-e a feltételeknek.
Gyakorlatilag meg valószínűleg arról, hogy van-e rajta sapka, vagy nincs, vagy igazából szinte mindegy, hogy van-e rajta sapka, vagy nincs, menjünk, találjunk valamit.

A feltételek pedig úgy tűnnek, hogy konkrétan le vannak írva, de ha egy kicsit megkaparod őket, akkor rájössz, hogy a lényegtelen, vagy a kevésbé lényeges dolgok vannak konkretizálva.
Az igazán nagy falatok, nos, ott találhatóak olyan feltételek, amelyek alkalmasak a különböző értelmezési módokra.

Az egyik ilyen nagy terület a minőségbiztosítás.

A minőségbiztosítási kézikönyv méltón van holtversenyben a képzési programmal "A Felnőttképzők Által Legmostohábban Kezelt Felnőttképzési Dokumentum" éppen nem megtisztelő címéért.
Ez a valami, amit minőségbiztosításnak hívunk, a legtöbb képző által úri huncutságként kezelt gezemice. Kerülendő. Félelmetes. Kellő tisztelettel beszélnek róla, elmondják, hogy náluk a minőség, na az aztán az első, igen, a minőségbiztosítás. Volt is audit. Igen. Volt. Nagyszerű volt. Rengeteg papíri keletkezett. Igen. Van minőségbiztosítás.

A legtöbb esetben ez óvatosan kezelendő. Nem az audit, meg a papírok, azok megtörténnek. Az a kérdőjeles, hogy a minőségbiztosítást valóban komolyan veszik és hasznosnak gondolják? Ez már kétkedésre adhat okot.

Nem lehet ezt felróni a képzőknek. Az állam erőlteti a minőségbiztosítást és bírságolás tárgyává tette. Az állam kötelezővé tette.
Az államnak meg van egy különös tehetsége. Egy olyan tehetség, amelyet tanítania kellene. Vagy inkább ne. Egy olyan tehetség, amely páratlan a maga nemében. Egy olyan tehetség, amellyel csak az állami hatalom rendelkezik. Ez a tehetség pedig nem más, mint hogy az állam azt is képes megutáltatni, amit nem kéne. Például a minőségbiztosítást.

Az állam a tehetségét pedig egy olyan eszközzel gyakorolja, amely eszközt nem habozik gyakran és sokszor használni, hiszen a tehetség akkor jó, ha élnek vele. Ez az eszköz pedig nem más, mint a kötelezővé tétel.

A minőségbiztosítás az egyik legjobb és leghasznosabb dolog, amit egy képző cég alkalmazhat.
Szó szerint hasznos.
Ha van jól működő és valóban használt minőségbiztosításod, jól működő rendszereid, magasabb lesz a nyereséged. Mert időt, energiát és pénzt spórolsz meg, hatékonyabb vagy, ergo alacsonyabban tartod a költségeidet, ergo ha van nyereséged, az magasabb lesz.

Hogy jön ez az ellenőrzéshez?

Úgy, hogy a minőségbiztosítást is nézik.
Papíralapon.
Azt nézik, hogy a minőségbiztosítási rendszer megfelel-e az 58/2013. (XII.13.) NGM rendelet előírásainak. Azt nézik, hogy megvannak-e a papírok. Azt nézik, hogy a mindennapi működésben a minőségbiztosítási előírások előjönnek-e.

A rendelet hosszú. Az előírás sok.
Az ellenőrzésen szinte mindenkit lehetne bírságolni a minőségbiztosítást miatt.
A sok előírás és a kereszthivatkozások lehetőséget adhatnak az ellenőröknek, hogy hibák tömkelegét találják. 
Gondolj bele, egy fél mondat a minőségbiztosítási rendszeredben és ha nem tudod bizonyítani, hogy valóban működik-e, akkor a 393/2013. (XI.12.) 26. § alapján nem rendelkezel a megfelelő dokumentumokkal.

Egy olyan rendszerben, ahol a sok apró negatívum egészen lazán elvezethet milliós bírságig, minden eszközt meg kell ragadnod arra, hogy megfékezd az ellenőrök negatívum-keresési, hatodik érzék szintű képességeit.
Például, pofásítsd a papírjaidat és ismerd meg a minőségbiztosítási rendszered.
Ki tudja, még a végén hasznos is lesz egy ellenőrzés.

Nota bene minőségbiztosítás, lássuk az oktatói minőségbiztosítást.