Ellenőrök kiválasztása – Ellenőrzési Esettanulmány 8

Hogyan tudod biztosítani azt, hogy a konkurencia ne férhessen hozzá a felnőttképzési ellenőrzési eljárás során az üzleti információidhoz?
Hogyan tudsz adott esetben egy ellenőrt eltávolítani, például bizonyítható érdekellentétek miatt?
Érdemes-e az ellenőr kizárásának az eszközével élned, ha igen, mikor és hogyan?

A mai írásban a konkurenciaharcok, vagy egyéb érdekek miatti ellenőr-kizárásokról lesz szó, két felnőttképzési ellenőrzési szemle esettanulmányán keresztül.
Az esetek az ország két különböző pontján, két különböző időszakban történtek.
Mindkét esetben azonban az ügyfelem, meghallgatva javaslatomat, kérte a hatóságtól, hogy váltsák le a kirendelt felnőttképzési szakértőt, azaz ellenőrt, mert veszélyben láttuk az objektív elbírálás tényét.
A neveket megváltoztattam, az események a lényeg.

A felnőttképzésben, legalábbis a pályázati, azaz a felnőttképzési engedély világában hatalmas a konkurenciaharc.
Gyakorlatilag mindenki meg tudná fojtani a másikat egy kanál vízben, de közben kifelé megy a mosolygás.
Konferenciákon boldogan kiegyensúlyozott, vagy éppen elégedett, Buddha-szerű mosollyal felszerelkezett cégvezetők mutatják kifelé joviális külsőjüket, közben a háttérben meg mennek a kavarások. Szóval, semmi eget rengető, a szokásos.

Az első felnőttképzési törvény óta, immár közel 20 éve kialakult a felnőttképzésben mára már köztudott helyzet, hogy a nagy és/vagy prominens kapcsolatokkal rendelkező képzők emberei mindenhol ott vannak. Alapvetően a tény, hogy ezek az emberek mindenhonnan igyekeznek információt gyűjteni nem újdonság. Ami a magyar felnőttképzést egy "izgalmas" iparággá teszi, hogy a nagy és/vagy prominens kapcsolatokkal bíró cégek emberei köztudomásúan a hatósági ellenőrök között is ott vannak.

A felnőttképzési engedély és ellenőrzése egy jogi, azaz állami, azaz közigazgatási eljárás, ehhez képest a szakma ellenőrzi a szakmát, konkurencia mehet konkurenciához ellenőrizni.

Egy vállalkozó, vagy bárki, mit gondol a konkurenciájáról?
Nem csak vállalkozóknak, mindenkinek van konkurenciája.
Aki egy multinál dolgozik, mindenki, aki azonos szinten van vele, vagy felette van, konkurencia. Aki lejjebb van, az is, mert azok meg az ő helyére pályáznak.
Állami helyen dettó ugyanez, szinte mindenki konkurencia. Ha a magánéletet nézzük, egy férfinak konkurencia a többi férfi, egy nőnek konkurencia a többi nő. Ha nem is az összes férfi és nem is az összes nő, de nagyon sokan.

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, a konkurencia motivál, a konkurencia cselekvésre késztet, a konkurencia spannol. De naggggggggggyon nagyon nem szeretjük.

Képzeld el a következő helyzetet: van egy nagy, akár országos, vagy legalább is, több várost lefedő képző céged.
Aztán hirtelen a haverok mondani kezdik, hogy te, figyelj, jön ez az új rendszer, szállj be te is az embereiddel, mert jackpot van, mi mehetünk majd a kicsiket ellenőrizni. Felcsillanna a szemed? Naná. Megtudhatod, mi van a konkurenciánál, vagy éppen a feltörekvőket sakkban tudod tartani.

A csúcsragadozói ellenőri "belső kör" valahogy talán így alakulhatott ki álláspontom szerint.

Ők azok, akik főúri jognak tekintik azt, hogy belenézhetnek a konkurencia ügyeibe és azt gondolhatják, hogy azt tesznek a kicsikkel, amit csak akarnak.
Számukra a kis képzők nem számítanak, legfeljebb csak annyit, hogy eltiprandó célszemélyek.

Mivel a "belső kör" egy szoros "brancsot" alkot az ellenőri körön belül, nem lehet őket megállítani.
Köztudomású a felnőttképzési szakmában, hogy az van, amit ők mondanak. Csak az lehet, amit ők mondanak, vagy nekik kiadják "ukázba", hogy mondjanak. Az újítást, a korszerűsítést, a fejlesztést, ami házon kívülről jön, tűzzel-vassal irtják. Kizárólag azt fogadják el, amit ők találtak ki.
Nagy részben meglehetősen fantáziátlan, provinciális, mondjuk ki, elmaradott megoldások.

Kis és/vagy kezdő képzőként meg akarsz kapaszkodni és valahogy előre akarsz jutni.
A fenti helyzet ellenére azért van a te kezedben is fegyver.
Van egy olyan eszköz, amivel meg tudod állítani a konkurencia információ- és egyéb éhségét.

Mi ez az eszköz?
Melyik az az eszköz, amelynek segítségével megakadályozhatod, hogy a konkurencia bejöjjön hozzád ellenőrizni?

Ezt az eszközt kizárásnak hívjuk. Kizárod azt, akit nem akarod, hogy bejöjjön hozzád.

Ha tudod, hogy kik jönnek hozzád ellenőrzésre, utánanézel. Ha meg vagy róla bizonyíthatóan győződve, hogy érdekellentét, konfliktus van, akkor bizony kérheted a hatóságot, hogy zárja ki az ellenőrt.

A 2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról 22. § leírja pontosan a kizárás alapelvét. Ez annyira jól meg van fogalmazva, hogy érdemes idézni:
"Az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése."

A konkurencia bizony kimeríti az esetet. Egy konkurenciától nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése, ehhez nem kell vállalkozónak lenni, hogy ezt valaki átlássa.

Egy ellenőr kizárásának a kérését, és akkor finoman fogalmazok, nem látják szívesen a hatóságnál, a saját tapasztalatom szerint. Van, amikor nemet mondanak rá, pedig bizonyítható, hogy az ellenőr nem tudja objektíven szemlélni az ügyet és van, amikor helyt adnak a kérésnek.

Következzen itt most két eset, amikor helyt adtak az ügyfél kérésének. Mindkét ellenőr az úgynevezett "belső kör" tagja.

Az első esetnél az ügyfelemet nevezzük Ineznek.
Inez tapasztalt vezető. Jó humora van és gyorsan, hatékonyan szereti intézni a dolgokat.
Egy viszonylag nagy cég viszonylag frissen beindított képzési üzletágát vezeti.

Felkészülünk a szemlére. Mindent összerakunk. Jelentkeznek az ellenőrök.
Főleg a vezető ellenőr.
Nevezzük Filippónak.

Filippó über módon kádári jellegű hivatalnok. Minden tulajdonságát hozta a tipikus csinovnyiknak.
Az ellenőrzés előtt kb. egy héttel felkeresi ügyfelemet. Hosszas e-mail váltást kezdeményez vele, amelynek során részletesen taglalja, hogy a szerinte éppen akkor újólag hatályba léptetett jogszabály miatt ügyfelem nem felel meg a követelményeknek.

Az ügyfelem azonnal felvette velem a kapcsolatot és kérdezte tőlem, ez igaz-e. Átküldi az ellenőr e-mailjét. Elolvasom. Mondom Ineznek, szerintem ezt a jogszabályt nem így kell értelmezni, de tudod mit, megkérdezek egy ellenőrt, aki nagyon képben szokott lenni a jogszabályokkal kapcsolatban. Megkérdeztem, utána jártam.
Amit Filippó mondott, tömény marhaság volt. Előfordul a legjobbakkal is. Visszajeleztem Ineznek, aki megnyugodott, mondta, már kezdett aggódni. Még nem ismerte a felnőttképzési ellenőröket.

Ügyfelem finoman jelezte Filippó felé a tényállást. Filippó azonban nem hagyta abba.
Ekkor ismét felhívott Inez. Szerinte sanszos, hogy Filippó szándékai afelé irányulnak, hogy rávegye őt, azaz Inezt, hogy nem csak a felnőttképzési ellenőrzési, de a HR gyakorlathoz képest is meglehetősen unortodox motivációs tényezőket vessen be az ügy Filippó általi pozitív elrendezésének tárgyában.

Inez szó szerint egyébként valami ilyesmit mondott a telefonban: te, Eszter, nekem van egy sanda gyanúm, hogy ez baksist akar. Ineznek nem ez volt az első rodeója, nagy cégekkel dolgozott.

A legelső reakcióm az volt: leváltatjuk. Nem engedjük be. Benne vagy? Inez azonnal igent mondott.
Rögvest beküldte a hatóságnak a levelet, indokolta és kérte Filippó leváltását.
A hatóság a kérelemnek helyt adott és új ellenőrt és új ellenőrzési időpontot írt ki.

Az új ellenőr szintén a "belső kör" tagja volt, de a normálisabbak közül. Az ellenőrzés minden probléma nélkül lezajlott.

Nem tudni, mi volt Filippó szándéka. Lehet, nem akart semmit, csak szerette ugráltatni az ellenőrizendő cégeket, nem tudni. Egy dolog bizonyíthatóan kijött az e-mailekből: nem volt tárgyilagos. 

(Lábjegyzet: Nem sokkal ezután találkoztam Filippóval egy ellenőri továbbképzésen.
Nem volt rám túl boldog.
Ezt nyílt színen ki is fejezte. Szimbolikus mondatokat használt, de közben olyan tekinteteket lövellt felém, amelyekre Krimhilda – a szerintem legveszélyesebb felnőttképzési ellenőr, híres a szekantúráról és az olyan pillantásairól, amelyek tömegpusztító fegyverek muníciójának alapanyagát képezhetnék – is büszke lehetett volna.

Komolyan mondom, az államigazgatásban, vagy nagy cégnél dolgozóknak ezeket az oldalpillantásokat valami belsős továbbképzésen oktatják? Olyan egységesen és olyan profizmussal használják az ott dolgozók, hogy csak erre tudok gondolni.)

A második esetnél az ügyfelemet nevezzük Miunak.
Miu kis, kezdő cég tulajdonosa és ügyvezetője. A kezdetek kezdetekor is a szabályoknak megfelelően akart működni, nagyobb céges megrendelőket szeretett volna, ezért kérelmezte az engedély elődjét, az akkreditációt.
Kis cég, kevés képzés, hatékonyan és gyorsan dolgoztunk együtt.

Aztán kiderült, hogy Krimhilda jön ellenőrizni.
Krimhilda, aki az ellenőrök nagy öregje, a "belső körnek" nem hogy aktív tagja, de nagyon úgy tűnt, mintha kvázi alapítója lenne. Köztudott a szakmában, hogy ahová belép felnőttképzési ellenőrzésre, ott kő kövön nem marad. A képzőket az ellenőrzés végén hordágyon kell kivinni.

Krimhilda, nevezzük úgy, érdekeltségébe tartozó cégnek előbb-utóbb konkurenciát jelenthetett volna Miu friss, motivált, ütőképes cége. Addigra már megismertem Krimhilda munkastílusát.
Nem hagyhattam, hogy Miut szétszedje csak azért, hogy megakadályozza egy újabb potenciális konkurencia piacra lépését.

Egyeztettem Miuval, elmondtam neki, hogy kicsoda, micsoda Krimhilda és mit szokott tenni felnőttképzési szemléken az olyan kis cégekkel, mint az övé. Nem habozott. Beadtuk a hatóságnak a kizárási kérelmet. A hatóság helyt adott a kérésnek.
Ki is jelölte az új ellenőrt.
Krimhilda puszipajtásának, Joakimnak a személyében.

Joakimnak nincs igazán valódi felnőttképzési vállalkozási és oktatásszervezési gyakorlata. Vagy nem szervezett saját kontóra képzéseket, vagy olyan keveset, hogy nem is látható, legalábbis a pár évvel ezelőtti adatokból ez jött ki. Sőt, ha jól csalódok, tanári végzettsége sincsen, de ez mondjuk nem is előírás felnőttképzési szakértőknél.

Felnőttképzési gyakorlata, a lövészárkokban, az oktatások szervezésével, megcsinálásával, nyereségessé tételével kapcsolatban, mondhatjuk azt is, hogy elhanyagolható.

Ellenben nagyon-nagyon úgy tűnik, szerintem, hogy tud a tűz közelében lenni. Ez esetben nem a lövészárkokat értem, hanem a "belső kör" tüzének közelében.
Hihetetlen képessége van ahhoz, hogy kellően megfontolt szavaival, mint például "formális és nem formális felnőttképzési tanulási formák", vagy "relevancia", vagy "taxatíve" azt az érzést keltse a hallgatóságban, hogy alacsony termetével fordított arányosságban nagyon nagy tudása van a felnőttképzésről, annak minden csínját-bínját ő aztán ismeri.

Sokat tud, ez tény, azonban amiről a legtöbbet tudja, az, hogyan lehet a felnőttképzési mamutoknak eladni, hogy ő megbízható ember. Ehhez ért Joakim a legjobban.

Kijön Joakim a második szakértővel Miuhoz, a kis, kezdő céghez.
A második szakértőt nevezzük Jádénak.
Jáde szerepe az ellenőrzésen az, hogy különböző mondatokkal, tízpercenként eljuttassa az éterbe a következő üzenetet: Ó Joakim, te olyan okos vagy, hozzád képest mi csak jelentéktelen semmiségek vagyunk.

Joakim, feltüzelve patrónusának, Krimhildának kizárásától, és Jade szűnni nem akaró reklámtevékenységétől, munkához lát, hogy atomjaira szedje szét a kis céget.

Milyen felemelő érzés lehet ágyúval verébre lőni!
Milyen emberi nagyságot mutat ekkora túlerővel nekimenni egy kis cégnek!
Micsoda jellem, micsoda karakter szükséges egy kezdő, friss cég eltiprásához!

A hibákat, amelyekre Jade buzgó kontrázásának – "Ó, Joakim, amit mondasz azt kőbe kéne vésni,  minden képzőnek tudnia kellene. (szlörp, szlörp, szlörp)" – közepette Joakim rácsapta a hatóság vasöklét, hogy irgum-burgum, egy kis cég mit képzel, hogy vesszőhibás jelenléti ívet használ, kijavítottuk, Miu megkezdhette a működést.

Joakim mindent elkövetett, hogy Miu megbukjon. Minden töltényét felhasználta. Minden gyenge, vagy annak vélt pontra rálőtt. Minden ellenőri erejét, tapasztalatát bevetette.

Ez arra volt neki elég, Krimhildához képest, hogy maximum egy lepke alfarhangnyi zavart keltsen.
Hiába, azért Krimhilda mögött mégis van több évtized, valóban a gyakorlati életben szerzett felnőttképzési tapasztalat. Joakim bármennyit is olvasott, nem tapasztalta meg a felnőttképzési és a vállalkozási lövészárkokat úgy igazándiból. Amit mond, annak nincs akkora súlya. Sorry Joakim. Vagy inkább, nem sorry.

A fenti esetekben a hatóság helyt adott az ügyfél kérelmének, hogy a nem tárgyilagos ellenőrt leváltsa. Ahhoz, hogy ez valóban megtörténjen, érdemes a fent idézett törvény erre vonatkozó passzusait elolvasni. Mindenképpen fontos, hogy bizonyítható legyen, az ellenőrtől nem várható el a tárgyilagosság.

A képző döntése, hogy beengedi-e a konkurenciát az ellenőrzésre, vagy sem. Azt szükséges mérlegelni, hogy mi kerül a nyereség és mi a veszteség rovatba.

A nyereség rovatba bekerül, hogy először is nem jön ki a konkurencia, nem szerez első kézből információkat a cégről. Megtörténhet, hogy a konkurencia ismerőse lesz az új kirendelt ellenőr, mint például Miunál. Ilyenkor azonban mégis csak másodkézből származik majd az információ, ami esetleg eljuthat a konkurenshez, de ilyet ne is feltételezzünk.

Másfelől, az új kirendelt ellenőr, még akkor is, ha mindent elkövet, mint Joakim, általában kesztyűsebb kézzel bánik a képzővel, mint azt az eltávolított ellenőr valószínűsíthetőleg tette volna.

A veszteség rovatba bekerül az, hogy a távol tartott ellenőr személyében a képző cég szerez magának egy minden bizonnyal komoly ellenséget. Na de, az az ellenőr alapból, gyaníthatóan nem baráti szándékkal közeledett volna, tehát igazából olyan sokat nem veszít a képző.

A felnőttképzés egy kicsi iparág. Mindenki ismer mindenkit. Éppen ezért duplán számít, egy képzőnél, hogy ki megy be ellenőrzésre, ki lát bele a belső információkba. 

További infók itt.