Jóval több mint ellenőrzés – Ellenőrzési Esettanulmány 7

Olykor a lehető leginkább oda nem illő megoldások hoznak eredményt.
Rizikósak? Igen. Ha szokványos eredményt akarunk, akkor szokványos módon jutunk el hozzá. Ha egy felnőttképzési ellenőrzésen azonban szokványos megoldást használunk, könnyen olyan eredmény lehet a vége, amit nem akartunk.
A mai írás egy olyan esetet ír le, amelynek során egy, a felnőttképzési ellenőrzéseken szokatlan megoldást alkalmaztam azért, hogy elkerüljük a negatív eredményt. Működött. Hogyan működött és miért? Olvass tovább és megtudod.

Mit csináltak a középkorban a királynők/királyok, hogy népszerűek legyenek?

Hunyd be egy pillanatra a szemed!
Képzeld el a középkor világát!
Milyen környezet lehetett?

Akkoriban az emberek átlagban harminc éves korukig éltek.
A legtöbbeknek az élete arról szólt, hogy megszülettek, dolgoztak látástól mikulásig, szaporodtak és meghaltak. Közben még csak egy jó kis sushit sem ehettek. 
Folyamatosak voltak a háborúk. Ha alattvaló voltál, és a legtöbbünknek az ősei azok voltak, sosem tudhattad, hogy éppen mikor rohanja le és ki azt a területet, ahol élsz. Ha nem háború tizedelte meg a lakosságot, akkor éppen valamilyen járvány, vagy a katolikus egyház pusztított.

Nagyon behatárolt világ volt a középkor.

Mindenki általában ott élte le az életét, ahol született. Nem csak földrajzilag, hanem kasztra nézvést is. Ha valakinek az apja és a nagyapja is suszter volt, akkor ő még csak álmodozni sem álmodozhatott arról, hogy cserzővarga lesz, mert a cserzővargák céhe valószínűleg kicsinálta volna. Nagyobb tehetsége és indíttatása volt a cserzővargaság felé? Nem érdekelte a cserzővargákat. Az apád is suszter volt, te is az leszel fiam.
Egyszóval, nem volt egy nagy mulatság a középkorban élni.

Nem csak "pórias" alattvalóként, hanem királynőként/királyként sem volt az a hú de nagy életbiztosítás a középkori létezés.

Akkoriban az uralkodó trónjára – mint ahogy most is a politikusok hatalmára, csak máshogyan – szinte mindenhonnan veszély leselkedett.
Lássuk először a legnyilvánvalóbbat, a külső veszélyt.

A folyamatos háborúk arról szóltak, hogy éppen ki ülhessen a trónra, azaz, ki szedhesse az adott területen az adót, legyen minden vagyon ura. Az, aki a rövidebbet húzta, általában nem csak a trónjának, hanem az életének is búcsút mondhatott. 

Azt gondolod, hogy a külső veszedelem miatt főtt a feje leginkább az uralkodóknak? Korántsem.

A belső veszély még félelmetesebb volt egy fejedelemre nézve. A külső vésszel ellentétben a belső fenyegetés láthatatlanul lopakodott. Lopakodott, lopakodott, egészen addig, amíg a királynő/király egy derűs szerdai reggelen arra nem ébredt, hogy éppen egy tőr áll ki a hátából. Ténylegesen, vagy átvitt értelemben. Végül is, ez utóbbi szinte mindegy volt. Ha átvitt értelemben állt ki a tőr a hátból, akkor annak nagy eséllyel ugyanaz lett a vége, mintha ténylegesen állt volna ki.

A belső veszélyt jelenthették az udvaroncok, a rokonok, a trónkövetelők, sőt, az egyház is. Bárki, akinek valamilyen köze, vagy hozzáférése lehetett a trónhoz és/vagy az udvarhoz.

Biza, keserves kenyér lehetett az uralkodás a középkorban.
A nap minden pillanatában résen kellett lenni, valamint folyamatosan kémhálózatot működtetni. Mindezt 4, vagy éppen 5G nélkül.
Csoda, hogy hullottak az uralkodók, mint az őszi legyek?

A királynők/királyok éppen ezért minden alkalmat torkon ragadtak, hogy növeljék népszerűségüket. Ezt jól felfogott érdekükben tették. Nem azért, mintha annyira érdekelte volna egy középkori királynőt/királyt mi van a zemberekkel, felőle akár fel is dobhatták volna a pacskert. Szüksége volt rájuk, mint adófizetőkre, hogy legyen miből finanszírozni a pompát, másrészről, mint hatalma fenntartóira.

Miért?
Gondolj bele, az uralkodó elmozdítási titkos feketepiacon egy népszerű uralkodó hatalomból való kilakóbólintása lehetett a legdrágább tétel.
Egy népszerű uralkodót sokkal, de sokkalta macerásabb volt csak úgy eltenni láb alól. Arányaiban több előkészületet, nagyobb elkötelezettséget és vastagabb pénztárcát kívánt. Így hát, a királnyők/királyok, miután gondoskodtak arról, hogy rokonaik és ellenfeleik helyett ők kerüljenek a trónra, minden követ megmozgattak népszerűségük emelése érdekében.

Számos módszer állt ehhez a rendelkezésükre.
Voltak drágább és voltak meglehetősen költséghatékony eszközök is. Nyilvánvaló, hogy a fejedelmek, hallgatván az ősi szóra és keskenyedő pénztárcájukra, voksukat a költséghatékony folyamatok mellett tették le. De nem minden esetben. Amikor nagy volt a baj, mélyebben nyúltak a kincstárba. 

Az uralkodók, hallgatván szürke eminenciás tanácsadóik szavára, azonban általában olyan eszközökkel fogtak neki népszerűségük emelésének és nem mellesleg jobbágyaik kordában tartásának, amelyek a költségvetési hatékonyságot tartották szem előtt.
Magyarul, "occsók", de hatékonyak voltak.

Középkori Királyi Költséghatékony Népszerűségi Index Emelő Eljárások: például nyilvános kivégzések, boszorkányperek, kirakatperek, és egyéb, az akkori PR szakemberek számára ínycsiklandó és busásan megtérülő,  monstre rendezvények.

Mind-mind arra voltak hivatottak szolgálni, hogy egyfelől alacsony költségvetésű produkciókat biztosíthassanak a nép szórakoztatására, másfelől pedig, hogy a jobbágyok ne nagyon ugráljanak. Maradjanak csak ott, ahol vannak, legyenek boldogok azzal, hogy halálra dolgoztatják őket fél pénzért és átlagban harminc évesen eltávoznak az örök búzamezőkre.

Néha, amikor nagyobb szükségük volt hatalmuk fenntartására, az uralkodók drágább módszerekhez folyamodtak.
Ilyenkor, nagy népünnepélyeken, a király kiállt egy nagy balkonra és két kézzel kezdte szórni lefele az aranyérméket. Alul meg az alattvalók tülekedtek, kinek jut több arany.
A fejedelmek azonban, érthető okokból, nagyon csínján bántak ezzel a módszerrel.

Ki szeretne egy vagyont költeni, ha mindezt sokkal olcsóbban megteheti a Középkori Királyi Költséghatékony Népszerűségi Index Emelő Eljárásokkal?
Milyen lebilincselő világ is lehetett ez a középkor!
De azért mégis csak jó, hogy elmúlt, magával víve az avítt, divatjamúlt szokásokat.

Helyette milyen felvilágosult is a mi, modern korunk!
Modern, a 21. század követelményeinek megfelelő technikákhoz nyúlhatnak a jelen tehetséges, a kor hívó szavát meghalló döntéshozóink.
Figyelnek üzletileg kifinomult tanácsadóik szavára és az új kor új technikáit alkalmazzák.

Immár nincs szükség a személyesen kiállás ósdi eszközeire.
Manapság sokkal hatékonyabban emelhetik népszerűségüket derék politikusaink és udvari tanácsadóik. Ahelyett, hogy kiállnának a balkonra és – horribile dictu – a saját (!!!!) kincstárukból szórnák az aranyat, ehelyett szinte kiapadhatatlan forrásként áll rendelkezésükre az EU-ból érkező manna, virtuális balkonról szórva az istenadta nép közé.

Sokat törték a fejüket az udvari tanácsadók, hogyan is hívják ezt az új csodát.
Hiszen milyen egyszerű volt a középkorban, a balkon látható volt, az arany látható volt.
Aztán, mert nem kell ám ezeket a politikusi tanácsadókat félteni, előjöttek a farbával. Mára már, mindenki legnagyobb megelégedettségére, él és virul a pályázatok világa.

A felnőttképzési engedély világa is tele van azokkal, akik abból élnek meg, hogy várják, mikor jelenik meg a virtuális királynő/király a virtuális balkonon és kezdi el szórni a viszont nem virtuális pénzt.
Ezek az emberek ebből élnek meg.

Nem fáradoznak feleslegesen olyan kapitalista bohóságokkal, mint például kimenni a piacra, árulni, eladni valamit, fejleszteni termékeket és egyéb, ehhez hasonló fárasztó és rizikós dolgok. Nem, ennél ők sokkal pragmatikusabbak és gyakorlatiasabbak, hatékonyabban kezelik energiáikat.
Az ő munkájuk annyi, hogy csupán az erkélyajtó nyílására várnak, hogy megjelenjen az uralkodó a balkonon és jöjjön az aranyeső. A legtapasztaltabbak azért megtartják a lakossági és/vagy céges tanfolyamokat, mert kiváló falfrontot adnak. Az igazi árbevétel azonban többnyire a balkonról jön.

Ez a pályázatok világa.
A felnőttképzési engedély kell a balkonhoz.
Csak akkor állhatsz a virtuális felnőttképzési balkon alá, egyszerű földi halandóként (állami intézményként természetesen más szabályok érvényesek rád, lásd 2013. évi LXXVII. felnőttképzési törvény 1. § (5) bekezdése), ha megvan az engedélyed.
Ha még kezdő képző vagy, kezdő vagy a balkon alatti ácsorgásban, azaz a felnőttképzési engedélyben és az ellenőrzésében, akkor nem árt, ha tisztában vagy azzal, miről szól ez a sport.

Amit az uralkodó kiszórt a középkorban, behatárolt mennyiség volt. Így van ez a pályázatoknál is.

Éppen ezért, nem mindegy, ki hogyan helyezkedik el a balkon alatt.
Ez nem az üzlet, a piac világa, ahol a pénzteremtési lehetőség végtelen. A felnőttképzési virtuális balkon alatt behatárolt összegekről beszélünk.
Ezért nem mindegy, ki hogyan helyezkedik, hogyan viselkedik, kit ismer, ki ismeri.
És talán ezért van az, hogy a nagyobbak, engedve emberi természetüknek, bizony-bizony, akár ki is túrhatják a balkon alatt ácsorogni vágyókat, vagy éppen azokat, akik hozzásegíthetik az ácsorgáshoz a feltörekvőket.

A nagyok kimondhatatlan előnnyel rendelkeznek. Először is, általában szokták tudni, mikor lép ki a "királynő/király" a "balkonra". Biztos kiváló jósaik vannak.
Mondjuk, délelőtt 10:00 órakor nyílik a balkonajtó.
A nagyok 09:50-kor megjelennek egy platós teherautóval és közvetlenül a balkon, azaz a pénzeső alá parkolnak.

Nem csak aláállnak a balkonnak, hanem a platósok emberei ellenőrizhetik a gyalogosakat, hogy ki állhat a balkon alá.
Gondolhatod, hogy milyen szívesen veszik a platósok a feltörekvő kicsiket. Vagy éppen azokat, akik segítenek a feltörekvő kicsiknek a feltörekvésben.
 Elárulom a titkot, ha még kezdő vagy az emberi psziché rejtelmeiben: a platósok egyáltalán nem látják szívesen, hogy a balkon alá kicsik is beállnak. Sőt. Kifejezetten megsértődnek.

A kicsiknek éppen ezért minden ügyességükre, erejükre, szívósságukra, okosságukra és olykor találékonyságukra szükségük van, hogy ne a platósok kerekei alatt végezzék.

A mai eset is egy ilyen szemléről szól.
Amikor jött a platós és el akarta gázolni a kicsit.

Kezdjük az ügyféllel. Nevezzük Norinának.
Norina nagyon kicsi képző. Próbál megélni és közben előrejutni egy nagyon nehéz térségben, távol Budapest zajától. Nagyon távol. Viszont, közel a pályázatokhoz, hiszen az EU-s pályázatok pont ezeket a régiókat célozzák.
Ügyfelem azonban még kicsi, nagyon kicsi. Többet akar magának, ambiciózus.
Tudja, hogy abban a térségben ehhez a pályázatok az egyik kulcs.
Norina feltörekvő.

Nagyon szerény házban, nagyon szerény helyszín az ellenőrzés helyszíne.
Együtt felkészülünk Norinával, minden összekészítve, jöhetnek az ellenőrök.

A vezető ellenőr, nevezzük Bojtorjánnak.
Bojtorján platós. Nagyon régi balkonos.

Az elején még tényleg lakossági tanfolyamokból élt meg. Egyébként, ha jól emlékszem, a külsős tanfolyamokat megtartotta, mint oly sokan mások is, homlokzatnak. A pénzt azonban más hozza.

A pénz abból jön Bojtorjánnak, hogy az idők folyamán egyre nagyobb és nagyobb teherautókkal tudott az állami balkon alá állni. A lakossági tanfolyamos múltja miatt ért a szakmához. Jó csúcsragadozóként erre figyel és követi az eseményeket. Nem csak a királynők/királyok féltik a hatalmukat, a platósok a balkon alatt is számos veszélynek vannak kitéve. Bojtorján tudja ezt.

Társa, a második szakértő, nevezzük Menodórának, ebben az esetben szintén fontos. Általában a második szakértők nem szoktak azok lenni, de Menodóra olyan helyen dolgozik, ahol szokták tudni, melyik balkonon és mikor jelenik meg a királynő/király. Bojtorján nem úgy bánik Menodórával, mint a vezető szakértők szoktak a második szakértővel, hanem királynőnek kijáró tisztelettel.

Az elejétől kezdve feszült a hangulat a szemlén. Norina ott maradt, a kérdésekre én válaszolok. Bojtorján amibe lehet, beleköt. Minden kifogását kezelem. Egy idő után rájön, itt fű nem terem neki, taktikát vált. Rám néz és azt mondja, hogy most akkor Norina válaszolhat csak, mert ő most szakmai kérdéseket fog feltenni.

Norina állja a sarat. Igyekszik megfelelni a kérdésekre, azonban nagyon nincs tapasztalata abban, hogy az ellenőrök, főleg a csúcsragadozók, milyen hátulról megkerülve tudnak kérdezni. Előbb-utóbb belekavarodik valamibe, nem is csoda, hiszen Bojtorján csapdát állított neki.
Menodóra, látván, hogy Norina éppen a csapdában vergődik, beszáll a csatába és elkezd kontrázni Bojtorjánnak. Menodóra és Bojtorján együtt gyepálják Norinát.

Én meg ülök és gondolkozom, hogy mit tudok tenni. Ilyet még előtte nem láttam, hogy így rámentek volna egy képzőre. Közben meg lerakták nekem az aknamezőt, mondván, hogy Norina válaszát várják.
Aztán egyszer csak a nagy támadásban szünet áll be, nekem meg támad egy ötletem. Nem válaszolni fogok, hanem megvédeni Norinát, más eszközökkel.

Ránézek Bojtorjánra. Előtte már több szemlén találkoztam vele. Alapvetően nem rossz ember, azonban a saját érdek az bizony saját érdek és Norina potenciális ellenfél a balkon alatt. Azt is tudom, hogy van benne valami a régi vágású úriemberből, habár ekkor ezen a szemlén ezt a tulajdonságát még nem mutatta. Valamint ismerem Menodórát is. Róla is tudom, hogy valahol mélyen még ott van benne az érző ember.

Majd megszólalok. Valami olyasmit mondtam, hogy támadhatjátok Norinát, ahogy csak szeretnétek és előbb-utóbb fog válaszolni olyat, amit ellene fordíthattok. Megbuktathatjátok, mert mindenkit, bárkit meg lehet buktatni ezen az eljáráson, még a legnagyobbakat is, mert olyanok a szabályok.

De nézzetek rá Norinára. Fiatal. Feltörekvő. Próbál megélni és nézzetek itt szét ebben a szerény hajlékban, még egyelőre tepernie kell. Ti is voltatok valaha fiatalok, ti is tepertetek, mint ahogy Norina most. Küzd, mint malac a jégen. Eltiporhatjátok, meglékelhetitek alatta a jeget, de gondoljatok bele, mit értek el ezzel? Biztosan ezt szeretnétek?

Menodóra és Bojtorján néznek rám. Bojtorján még mondott olyat, hogy ha Norina többet akar, akkor nem csak rám kellene támaszkodnia, hanem neki is fel kellene készülnie, de innentől kezdve már nem akartak mindenbe belekötni. Pár hibát találtak, mert miért is ne, de semmi lényegeset.
A végén viszonylag jó hangulatban el.

Ez az eszköz akkor és ott, akkor és azokkal az ellenőrökkel működött. Lehet, Bojtorjánnak éppen jó napja volt és ha egy másik csúcsragadozó van ott, akkor ő csak vállat von és tovább marcangolja Norinát.
Az ellenőrzések ettől is kemény dió. Sosem tudhatod, hogy mikor mi működik.

Valamint nem árt azt is ismerni, hogy mi az, amit az ellenőrök mondanak és mi az, amit igazából értenek a mondandójuk alatt.
Információk erről itt.