Az önértékelés ellenőrzése

Erősségek, gyengeségek, lehetőségek és fenyegetések.
Hogyan érdemes megtenni az önértékelést, azaz a cég értékelését? Mit érdemes beleírni az önértékelésbe és mikor? Ellenőrzésre, vagy a valóságra szóljon az önértékelés (v.ö. üzleti titkok)?
Erről szól a mai írás.

A felnőttképzési ellenőrzések ki nem mondott mögöttes üzenete: "vajon meg-e lett-e tartva a képzés"? Vajon az a képzés lett megtartva, amelyről a képző azt állította, hogy meg fogja tartani?
Kíméletlen hozzáállás. Az ellenőrök abból indulnak ki, még mielőtt bármit megtudnának a képzőről, hogy valótlanságot állít. Ez a hozzáállás nem új keletű, már több mint egy évtizede, sőt, most már közel két évtizede, az akkreditáció megjelenésénél is ez volt az alapállás.

Éppen ezért, a felnőttképzési ellenőrzés egy konfliktushelyzet. Van az intézmény képviselője és vannak az állam képviselői, az ellenőrök.
Az ellenőrzés célja, hogy dokumentációkból az ellenőrök megállapítsák, a képző betartja-e az engedély kérelmezésénél tett ígéretét és a jogszabályok szerint működik-e.
Ehhez megnézik a céges papírokat, a képzési programot, a tanfolyami dokumentációkat, különös tekintettel a képzési programra, a felnőttképzési szerződésre, a haladási naplóra és a jelenléti ívre. Különösen fontos a képzési program és számszaki összevetése a többi fontos papírral. 
Itt szokott a majom fejest ugrani a vízbe.

Az engedély ellenőrzésének eredménye már az engedély kérelmezésénél eldől.
Ez annyira fontos mondat, hogy ismételjük:
Az engedély ellenőrzésének eredménye már az engedély kérelmezésénél eldől.

Miért?
Mert a képzők nagy része, főleg, akik először találkoznak az engedéllyel és/vagy nincs tapasztalatuk arról, hogyan működik az állam, nem tudja, milyen fába vágja bele a fejszéjét, amikor az engedélynek nekiveselkedik.
A képzők, akik először engedélyeztetnek, általában nem tudják, nem ismerik a szabályokat.Vagy felületesen. Vagy úgy gondolják, hogy áááá, ezek mégsem annyira vészesek.

Nem is tévedhetnének nagyobbat. Nem tudják azt, hogy az engedély rendszere mennyire dogmatikus. Akár azt is mondhatnánk, bigott.
A képzőknek az engedély szakmai szempontból szinte semmi önállóságot nem ad.

Van négy képzéstípus, amelyben engedélyeztetni lehet. Ezekből egy típusnál, a, mondjuk azt, tréningek kategóriájánál van bizonyos szabadsági fok, de ott is erős megkötésekkel.
Az OKJ-s, a szakmai és a nyelvi képzéseknél szűkre szabottak a keretek.
A felnőttképzési engedély = felnőttképzési állami kézi vezérlés.

(Lábjegyzet: A képzők bizonyos része, akik engedélyeztetni szeretnének, álomvilágban élnek. Nem tudatosan állnak hozzá az engedélyhez, hanem azt gondolják, amit a tanfolyamokon oktatnak, az egy az egyben engedélyeztethető.
Ugyan már két éve nem adok tanácsot felnőttképzési engedélyre, de előtte ezt az álomvilág effektust első kézből szemlélhettem.
A legtöbben nem értették meg, hogy az állami kézi vezérléses felnőttképzési rendszer nem arról szól, hogy a képzők majd azt engedélyeztethetnek, amit csak akarnak. Pont az ellenkezője.
Szinte semmi szakmai önállóságot nem enged meg a rendszer)

Éppen ezért, az engedélyeztetésnél eldől a későbbi ellenőrzések eredménye.
A "majd megoldjuk Béláim" képzők engedélyeztetnek valamit, aztán majd úgy gondolják, a valóságban majd máshogy csinálják és akkor minden rendben lesz.
Az első ellenőrzésnél dőlni fog minden és előre látható a bírság.

Azok a képzők a legrealistábbak, akik, szembesülve és megértve az engedély rugalmatlanságát azt mondják, köszönik szépen, ők ebből nem kérnek. Ironikus módon, nekik van a legfejlettebb önértékelésük, pedig nem engedélyezett felnőttképzésnél nem is kötelező az önértékelés.

Ha viszont engedélyeztettél, akkor igen, kötelező az önértékelés.
És ezzel át is kapcsolunk a mai témára, az önértékelésre, amely egyébiránt üzletileg is hasznos.
Ráadásul, nem csak hasznos, hanem az a területe az engedélynek, amelybe az állam nem óhajt annyira beleszólni. Vagy mégis?
 
 "Táááááá, tatátátátátáááááááám, ta-ta-ta tááááá-táááááá tatata tááááá-tááááá tatata tááááá-tááááá tititi-túúúúúúúúúú
(Főcímzene)

"Han Solo ideges volt.
Utálta az ellenőrzéseket és különösen nehezményezte a birodalom folytonos mániáját, hogy bele akartak szólni mindenbe. Magában közben azért jókat vidult és úgy látta, a többi birodalmi beszállító egyike másika is osztotta kedélyállapotát.
A birodalom, mint minden központosított diktatúra, a nagy igyekezetében, hogy mindent és mindenkit kontrolláljon, sokszor egészen slendrián tudott lenni. Az örök elv érvényesült, hogy minél szorosabban szorítja össze valaki az öklét, annál több homokszem pereg ki alul.

Han nem értette, hogy a birodalom mit nem ért ezen, de már régen feladta, hogy a Darth Vader és hasonszőrű figurák cselekedeteinek a mozgatórugóit kutassa. Jobban szeretett inkább izgalmas csillagkalandokban részt venni, amelyből sajnos egészen kevés volt mostanság. A birodalmi beszállítói lét egyre kevésbé volt ínyére.

Az Ezeréves Sólyom kisuvickolva ott állt a nagy hangárban, a többi birodalmi beszállító hajójával együtt. Han sokszor gondolt arra, hogy vajon van-e a Sólyomnak lelke. Ha van, akkor tuti biztos, ő is rühelli, hogy unalmas és mellette önkényúri pózokban tetszelgő birodalmi bürokraták lépnek a fedélzetére. Mint példának okáért most is.

Két birodalmi bürokrata és egy csapat rohamosztagos poroszkált felfele a Sólyom platóján.
Han gyorsan átgondolta magában, vajon jól lezárta-e a titkos csapóajtót. Egy szekérderéknyi csempész áru rejtőzködött ott. Másnapra ígérte a leszállítását Mos Eisley-ba, egy különösen macerás, háromszemű és négyorrú, zöld ügyfelének. Az ügyfél dörzsölt volt, csak a bőre volt zöld.

A két birodalmi bürokrata, arcukon egyszerre a felsőbbrendűség és az undor keverékével, belépett a Sólyom területére.
Az egyikőjük nagy volt és kövér, a másik kicsi és cingár.
Tisztára, mint Stan és Pan. Han alig tudta visszafojtani a feltörő röhögést. Csodálkozott a nagy és kövér bürokratán. A birodalom híres volt arról, hogy mindenkit halálra sportoltat. Egyfelől szükség volt emberekre, akiket lehetett ugráltatni, másfelől meg valamivel el kellett terelni az alattvalók, emberek és űrlények figyelmét a szabadságuk elvételéről. Han gyorsan arra a következtetésre jutott, hogy a kövérnek biztos jó kontaktjai vannak, máskülönben nem lehetett volna ilyen testalkattal ott, ahol. Tett magában egy mentális feljegyzést, hogy figyeljen a jól táplált úriemberre.

- Han Solo, az Ezeréves Sólyom kapitánya? - kérdezte a kövér bürokrata.
Meg sem várta a választ. Pontosan tudta, hogy hol van és mint minden hivatalnok, ő is a tévedhetetlenség illúziójában ringatta magát. Folytatta is tovább.

- Ezennel a Nagyságos Fensőbbséges Birodalom nevében elrendelem a birodalmi beszállítói ellenőrzést. Az ellenőrzés a "Birodalmi Beszállítók Organikus Paragrafusai" továbbiakban: BESZOP előírásai alapján történik majd. Solo, van valami ellenvetése, vagy megjegyzése? 

- Nekem? Dehogyis. Ki vagyok én, hogy ilyenjeim legyenek? 

- Kérjük a szemtelenkedés mellőzését. Ezennel megkezdjük az ellenőrzést. Miközben a rohamosztagosok végigkutatják a hajót, mi a kollégával a dokumentációkat nézzük át a BESZOP megfelelő paragrafusai beiktatásával. Felhívjuk szíves figyelmét az együttműködésre. Az ellenőrzés akkor is le fog folyni, ha az ügyfél nem működik együtt.

Az ellenőrzés hosszúra nyúlt. Han-nak többször is meg kellett akadályozni, hogy Csuvi széttépje az ellenőröket, ezen kívül is még sok más, apró dologgal szekírozták az ellenőrök. 
Aztán egyszer csak hatalmas káosz támadt. A kövér ellenőr mobilja megszólalt. Felvette. Hallgatott pár másodpercig, aztán az arcából kifutott a vér, elsápadt. Kikapcsolta a mobilt. Ránézett a cingárra.

- Jön. Vader nagyúr itt van. 

Han Solo-t a hideg is kirázta Darth Vader-től, de tudta, kicsi a valószínűsége, hogy őt kinyírja. A bürokraták azonban szűköltek. 

A birodalomnak szüksége volt beszállítókra, mert, mint minden diktatúra, az olyan dolgokkal, amelyek változékonyságot, kreativitást és szellemességet igényeltek, nem tudtak mit kezdeni. 
Muszáj volt ezeket outsource-olniuk. Fogcsikorgatva megtették, azonban ott is olyan vasfegyelmet akartak tartani, mint a saját bürokratáiknál. Még mindig nem jöttek rá, hogy ez olyan volt, mintha a csillagokat akarnák szabályozni. Ettől függetlenül, a birodalom nem lett volna diktatúra, ha nem próbálta volna meg. 

Bürokratákból ezzel ellentétben nem volt hiány. Hatalmas volt a túljelentkezés minden hivatalnoki posztra. A legtöbben arra vágytak, hogy ne kelljen gondolkozniuk, cserébe viszont fixen jöjjön a jövedelem. Kevesen látták át, hogy viszont azok, akik Darth Vader közelében voltak, hullottak, mint a legyek. A kövér bürokrata azonban tisztában volt ezzel, Han meglátta ezt a hivatalnoki arc feszült vonásain.

Darth Vader belépett az Ezeréves Sólyom fedélzetére. Mindig impozáns látvány volt a fekete zongoralakk páncélsisakjával, de most különösen gonoszan villogtak a szemek szerepére kijelölt minimonitorok. 

- Hogy áll a (phhhhhhhhh) ellenőrzés? - kérdezte a kövértől. Han elégedetten adott magában saját magának egy plusz pontot, hogy kiszúrta, a két bürokrata közül melyik van feljebb. 

- Minden tökéletesen rendben megy, Vader nagyúr.  

- Zavarónak találom ellenőrzéseken a (phhhhhhhhhhhhh) tökéletességet. (phhhhhhh) - a minimonitorok vészjóslóan villogtak.

- Ó, nagyuram, én is, én is, azonban Solo kapitány már többször átesett ellenőrzésen, ez, esetében, pusztán formalitás. - hadarta el egy szuszra a kövér bürokrata. Szemén semmi sem látszódott, azonban homlokán egy kis verejtékpatak elkezdett folydogálni. 
Darth Vader hozzászokott már ehhez. Sőt, igazából ezt élvezte a legjobban a hatalomban, ha lehetett élvezetről beszélni a sötét nagyúr bármely tevékenységével kapcsolatban.

- Ez így túl könnyű. (phhhhhhhhhhhhhhhh) Mutassa a (phhhhh) dokumentációkat! - parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon. 

Előkerültek a papírok. Vader pár papírhalomba beleturkált, aztán egy mestermágus könnyed, mellette határozott kézmozdulatával előhúzott egy szál papírlapot. Meglengette az egybegyűltek előtt. 

- Mi ez?????? (phhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh)

A bürokraták mukkanni sem mertek. Ez a papír elkerülte figyelmüket. 
Darth Vader, az Erő sötét oldalának használatával olyan képességekre tett szert, amelyek bőven túlmutattak bármelyik embertársa képességein. Az Erő sötét oldala például azt is lehetővé tette számára, hogy akár egy kazalnyi papírhalomból, rendkívül kiélezett érzékei segítségével, azonnal kihalássza az egyetlen nem megfelelő dokumentumot. 
Most is így történt. A bürokraták és Han Solo tehetetlenül álltak az Erő ilyen elképesztő megnyilvánulása előtt.

- Igen, Vader nagyúrnak tökéletesen igaza van, Solo, mi ez és miért rejtegette eddig előlünk? - fordult oda a kövér bürokrata vádló tekintettel Solo-hoz. 

A testes közszolga értette a dolgát. A Bürokrata Akadémia Zárda Plusz-ban (BAZ+), sok tárgyban tündökölt, kitűnő készségeivel számos mesterének felhívta figyelmét.
Mindemellett azonban egyik készsége sem volt annyira mesteri, annyira virtuóz, annyira már-már az érzékeken túli, mint a "Túlélési tippek birodalmi állásoknál" megnevezésű tantárgyból a hátsófertály védés és a nyelv megfelelő irányban, megfelelő sebességben történő mozgatásának képessége. Eme adottságainak köszönhette meredeken felívelő karrierjét, felettesei szerint nagy jövő állt a fiatalember előtt. 

Az inkriminált papírdarab egy A4-es papír volt. A tetejére, kézzel, Han Solo ákombákomjaival felfirkantva: Önértékelés. Pár centiméterrel alatta a következő mondat:
"Én, Han Solo, mint az Ezeréves Sólyom kapitánya, úgy értékelem, hogy klassz kapitány vagyok.
Dátum, pecsét, aláírás."

- Ez kérem az önértékelés. - mondta Han Solo és kihúzta magát. Büszke volt az önértékelésére. 

-  Ugye látja, mi ezzel a (phhhhhhhhhhhh) probléma? - dörgött Vader.

- Nem, de ha Vader nagyúr segítene, igazán megköszönném. - jelentette ki készségesen Han, jelezvén, hogy ő készen áll a tanulásra, ha arról van szó.

- Az inkompetenciája nem érdekel. (phhhhhhhhhh) Javítsa ki! - a minimonitorok halálos villámokat szórtak a környezetükre. 

- Na de nagyúr, a BESZOP előírásai szerint úgy alakítom ki az önértékelésemet, ahogyan csak ... 

- Nem mondom el még egyszer. (phhhhhhhhhhhhhh) Legközelebb lesz az utolsó alkalom (phhhhhhhhh), hogy kiábrándít. (phhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh).

Darth Vader ezzel fogta magát és királyian kivonult a Sólyomból.
A sötét nagyúr távozása után az ellenőrök lelkesedése tapinthatóan lelohadt.
Azért a rend kedvéért pár papírba még belenéztek és Solo-ra rásóztak valami bírságot, de ebből az egészből már hiányzott az íz-csín-tűz. Az ellenőrzés végeztével aztán testületileg elvonultak.

Han magára maradt – Csuvit már rég elküldte egy másik hajóra, a békesség kedvéért – borús gondolataival. A BESZOP tényleg a kapitányra bízta, hogyan önértékel. De, úgy látta, ez is csak amolyan tipikus birodalmi trükk, igazából, azt büntették és azzal, akit és amivel akartak.
Ennek ellenére, mert alapjában véve egy optimista szerzet volt, arra gondolt, hogy egyszer ennek is vége lesz. Tegyék a birodalmiak az önértékelésüket oda, ahová csak akarják. És különben is, másnap Mos Eisley-ban, kitűnő zenészek mellett egy hatalmas, félig átsült steak-et fog enni."

Az önértékelés hasznos. Az önértékelés jó. 
Azon kevés területek egyike, amelyeket viszonylag szabadon hagynak a felnőttképzési jogszabályok. Kell lennie önértékelésnek, azonban kivételesen a képzőre bízza a jogszabály, hogy milyen önértékelési rendszert dolgoz ki és milyen időközönként értékeli magát. Lásd 58/2013. (XII.13.) NGM rendelet 2. § (2) bek. c) pont, (3) bek. g) pont, (4) bek. 

Tehát, a képzeletbeli Han Solo által összeállított önértékelés jogilag megfelel a rendelet előírásainak. A szintén képzeletbeli BESZOP-ban nem tudom, mi van, de a fenti rendelet minden, önértékelésre vonatkozó pontjának technikailag megfelel.

Gyakorlatilag azért ilyet, mint Han Solo, ellenőrzésre ne nagyon tégy, mert sajna az ellenőröknek rendkívül korlátozott mennyiségben áll rendelkezésükre a humorérzék. Legalábbis az ellenőrzésen. Véresen komolyan vesznek mindent. 

Az önértékelési rendszeredet sokféleképpen alakíthatod ki. 
A mostani engedély elődjénél az EFQM rendszer dívott. Praktikus és jó rendszer, tehát mindenki utálta. Hja, kötelezővé tették, szóval mi mást is lehetne elvárni. 

Önértékelésre jó módszer egy viszonylag egyszerű SWOT elemzés is. Strengths: erősségek, Weaknesses: gyengeségek, Opportunities: lehetőségek, Threats: veszélyek. Utána tudsz nézni a neten. Egy olyan módszer, amellyel jól meg lehet világítani egy cég adott helyzetét és a jövőre nézvést is ki lehet vele stratégiát dolgozni.

Egy apró probléma van a SWOT elemzéssel. Az apró probléma nem más, mint hogy sajnos, üzleti titkokat is el tudsz vele árulni. Szó se róla, azt már megbeszéltük, hogy az engedélyezett képzéseknél az üzleti titok, mint olyan, nem létezik, de azért ennek ellenére ezt a SWOT elemzéses dolgot így érdemes kezelni. 

Az önértékelés gyakoriságával kapcsolatban a képző maga dönt. 
Az évenként egyszeri önértékelés logikus és jó választás, de, mint leszögeztük, az önértékelés azon kevés területek egyike, ahol a képzők saját maguk döntenek. Az évenkénti önértékelés nem kötelező gyakoriság.
Az önértékelési résznek a megalkotásánál a jogalkotóknak lehet, elgurult a gyógyszere. Vagy a karácsonyi szünet előtti utolsó ülésen dönthettek és már nem volt türelmük többre. Vagy bármi. Az önértékelés legyen, nem csak ellenőrzésre, hanem üzletileg sem árt és jó hír, hogy a felnőttképzési engedély rendszerében a képző határozhatja meg, hogyan önértékel és mikor.

Ha mindezt összeraktad, akkor lehet, már az ellenőrzés előtti napon vagy.
Mit érdemes ilyenkor tenni? Itt olvashatsz róla.

Elterelő hadműveletek a jegyzőkönyvnél

Tudsz olvasni? Gondolhatnánk, micsoda szemtelen kérdés. Kibővítve, a kérdés így szól: Tudsz jegyzőkönyvet értően olvasni?
Az ellenőrzés jegyzőkönyvétől nagyban függ az ellenőrzés eredménye. Hogyan olvassuk az ellenőrzési jegyzőkönyvet? Melyek egy képző jogai a jegyzőkönyvvel kapcsolatban? Mire érdemes figyelni a jegyzőkönyv olvasásnál?

Erről szól a mai írás.
A mai cikk a felnőttképzési ellenőrzésre felkészülés cikkek között a lazító cikkek sorozatába tartozik. Kissé kilógnak a sorból, nem lehet rájuk "rőffel mérve" felkészülni.

Ma az eredményről fogunk beszélgetni. A felnőttképzési ellenőrzés eredményéről, az oda vezető út egyik fontos állomásáról.

Mielőtt erre rátérnénk, képzeletben tegyünk egy utazást egy fantázia világba. Egy olyan világba, ahol a felnőttképzésben, ha már van is egy engedélyhez hasonlító valami, először is, nem engedélynek hívják. Szörnyű név ez az engedély. Valahol olyan üzenete van, mintha a képzők engedélyt kérnének a létezésre.

Lehetne klub, vagy kvalifikáció, vagy képesítés, vagy kategorizálás, valami ilyesmi. Nevezzük klubnak.
A szakmai képzéseknél ebben a klubban, ha létezne is az OKJ-hoz hasonlító valami,az gyakorlatias óraszámokkal létezne. A bonyolultabb szakmáknál 100-200 óra, a kevésbé bonyolultaknál 30-100. Ez az, ami kb. mutatná a piaci valóságot.

Az OKJ-n kívüli szakmai képzések tartalmánál szabad kezet kapnának a képzők. A képzések után meg lehetne nézni, hogy valóban van-e az adott szakmának piaci létjogosultsága. Tud-e a tanultakkal a piacon valami érdemlegeset tenni a résztvevő.

A nyelvtanfolyamoknál nem lenne lényeg a nyelvvizsga. Nem is létezne. Mint például nem is olyan messze, pár száz kilométerre nyugati irányban.
A nyelvtanfolyamok felett nem lebegne, mint Damoklész kardja a nyelvvizsga mánia. Átalakulnának az óraszámok és a nyelvtanfolyamok is. Az is igaz, akkor az állam elesne a meglehetősen borsos nyelvvizsga bevételektől.
Tudtad, hogy minden egyes befizetett nyelvvizsga díjból leveszi a sápját az állam? Legalábbis évekkel ezelőtt így tett és nem olyannak tűnik az állam, mint aki önként és dalolva lemondana nagylelkűen plusz bevételről. Az állami bevételekhez képest a nyelvvizsga bevétel csepp a tengerben, de akkor is, ott vannak. Arról nem is beszélve, hogy hány embernek biztosítanak állást, státuszt, elismertséget. Egyszóval, a nyelvvizsga eltűnésére nem nagyon lehet bazírozni, túl sok érdek fűződik a fenntartásához.

Egy ilyen világban a képzők érdekeltek lennének az innovációban, a fejlesztésben.
A fantázia világ felnőttképzésében az innovációt jutalmazná a rendszer. Azok a képzők lennének előnyben, akik továbbfejlesztik a képzéseiket, mérik a képzéseik eredményességét és újragondolják a tanfolyamokat.

Nem büntetővámok lennének a fejlesztésre, mint a mostani rendszerben. Ma, ha szakmailag valaki fejleszti a már engedélyezett programját, akkor, ha nagyon sokat fejleszt, akár kezdheti elölről az engedélyeztetési procedúrát, az idővel és a költségekkel együtt. Ha keveset fejleszt, akkor is van költsége, mert újra kell minősíttetnie a képzési programot, az költség, idő, energia. 

Egy ilyen világban egy ellenőrzés, egy audit eredménye is máshogyan alakulna.
A képzeletbeli világ után éles kontraszt jön: a mai magyar felnőttképzési engedély valósága.
A kontraszt célja nem más, mint hogy felhívja a figyelmet az ellenőrzés egyik leglényegesebb részére, amely mégis oly sokszor háttérbe szorul.

Mi az, ami a felkészülés során sokszor elfelejtődik?

A feudális Japán egy faramuci világ lehetett. Nem mintha a feudális Magyarország, vagy éppen a mai (van a kettő között különbség? csak a kérdezés szintjén...), olyan egyszerű lenne. De most a feudális Japánról beszélünk. Ebben a világban élt Miyamoto Musashi a 16.-17. században. Musashi kardforgató, filozófus, író és rōnin, azaz független szamuráj volt.

Musashit a mai napig is a legkiválóbb vívónak tartják.
61, azaz hatvanegy párbajt kötnek a nevéhez és mind a hatvanegyet megnyerte. Legendás volt a kardforgatói képessége.

Hogyan tudott Musashi olyan pontosan vágni?
A mottója az volt, hogy bármit gondolsz, bármit is érzel, csak a vágásra gondolj. Semmi másra. Csak a vágás.
Azaz, csak arra a célra koncentrálj, amit el akarsz érni. Minden mást verj ki a fejedből.
Ez az, ami sokszor elfelejtődik a felkészülés során.

Csak a vágásra gondolj!
A felnőttképzési ellenőrzésnél a vágás nem a papírok, nem a helyszín, nem a jogszabályi megfelelőségek. Ezek a kard. A kardot használni is szükséges, vágni kell vele, akkor működik.
Csak a vágásra gondolj!
Az ellenőrzésnél a vágás maga az ellenőrzés eredménye. Erre gondolj.
Az eredményre, amit el akarsz érni.
Egy felnőttképzési ellenőrzés eredménye többféle lehet.
Kezdve a legrosszabbtól: az engedély teljes elvétele, az engedély részleges elvétele (ebben az esetben csak bizonyos engedélyezett képzéseket nem végezhetsz), bírság, és a legjobb, a bírság nélküli eredmény. 

Van, amikor a vágás az, hogy ne legyen bírság egyáltalán, mert úgy értékeled, hogy ez elérhető. Kisebb hibák vannak csak és megcsinálható, hogy ne legyen bírság. Ekkor a célod az, hogy az ellenőrök ne tudják rád húzni a bírságot. Biztos lehetsz benne, hogy mindent meg fognak tenni, hogy ezt mégis megtegyék. Te pedig mindent megteszel, hogy ne sikerüljön nekik.

Van, amikor, mint ahogy az pár évvel ezelőtt az utolsó ellenőrzésen, amelyen ügyfelet képviseltem, megtörtént, a vágás az, hogy ne vegyék el az engedélyt. Szürkék a jogszabályok. Olyan hibák voltak, amelyekre, ha úgy van megírva a jegyzőkönyv, engedély elvétel is lehetett volna a vége. Akkor a vágás, amire gondoltam egész idő alatt, hogy bírság legyen. Ironikusan hangzik ebben az esetben, de sikerült, nem lett sem teljes, sem részleges engedély elvétel.

Semmi más nem érdekelt, csak a vágás. Nem engedtem, hogy eltérítsen senki és semmi ettől a céltól, pedig viszonylag hosszan tartó ellenőrzés volt. Mondhatod, hogy könnyű volt, hiszen már több száz eset tapasztalata volt a hátam mögött és ki tudtam kapcsolni a zavaró tényezőket.
A vágásra gondolni azonban sosem egyszerű. Egy ellenőrzés közben olyan stresszhelyzetek és érzelmek kerülnek elő, amelyekre előtte sosem gondolnál. Ha magadat védet, akkor meg pláne. Objektív kívülállónak mérhetetlenül könnyebb kiszűrni a zavaró tényezőket.

Az eredmény szempontjából kulcsfontosságú a jegyzőkönyv.
Jó pár évvel ezelőtt, lehet, volt az már akár egy évtizede is, az akkori hivatal honlapján egy ideig kint volt az ellenőrzési jegyzőkönyv. Ez azért volt praktikus, mert ha még nem láttál ilyet, fel tudtál előre készülni. Milyen sorrendben, hogyan kérik a dolgokat, valamint nem az ellenőrzésen, élesben láttad először a jegyzőkönyvet.

Először is, tisztázzuk, mi a jegyzőkönyv szerepe a felnőttképzési ellenőrzésnél.
A hatóság a jegyzőkönyv alapján dönt az ellenőrzés eredményéről. A hatóság az ellenőröket küldi ki, hogy feltárják a tényeket és ezeket leírják a jegyzőkönyvbe. Aztán a hatóság megkapja a jegyzőkönyvet és ez alapján dönt, hogy teljes engedély elvétel, részleges engedély elvétel, bírság, vagy bírság nélküliség legyen a végeredmény.

Mit gondolsz, egy ilyen helyzetben fontos a jegyzőkönyv?
Mennyire fontos a jegyzőkönyv?
Naná, hogy fontos. A legfontosabb a felnőttképzési ellenőrzésen.

Miért nem figyelnek annyira a jegyzőkönyvre a képzők?

A jegyzőkönyvre az ellenőrzés végén kerül sor.
Ha hosszú volt az ellenőrzés, addigra már mentálisan nagyon fáradtak a képzők. Voltak olyan esetek a hosszú évek tanácsadása során, amikor úgy jöttek hozzám ügyfelek, hogy már megvolt az ellenőrzés. Kész tényeket láttam. Elolvastam a jegyzőkönyvet. Elhűltem. Súlyos megállapítások. Az ügyfél elmondta, hogy a megállapítások közül melyikkel nem értett egyet és mi történt.
A kérdésem ezekben az esetekben mindig ez volt: miért írtad így alá? Miért írtad bele azt a jegyzőkönyvbe, hogy mindennel egyetértesz, ami ott történt, amikor nem értettél vele egyet?

Mire az ügyfelek általában néztek rám és megkérdezték: miért, tehettem volna mást? Az ellenőrök különben is siettettek és nagyon nem akarták, hogy valamit írjak a jegyzőkönyv végére.
Nem véletlenül mondják azt, hogy magunkat védeni egy jogi eljáráson a legnehezebb. Az ellenőrök nagyon jól tudták ezt.
Igen, joga van leírni a képző intézménynek az észrevételeit a jegyzőkönyvbe. Leírja, miben nem ért egyet. A hatóság a jegyzőkönyv alapján dönt.

A mostani rendszerben, a 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet 28. § alapján már az ellenőröknek, egészen pontosan a vezető ellenőrnek nem kötelező a helyszínen átadnia a jegyzőkönyvet, választhatja azt is, hogy pár napon belül küldik el az intézményvezetőnek. Azonban ez a jogszabály szerint a vezető ellenőr választása. Ha nem ajánlja fel a későbbi küldést, akkor ott a helyszínen megírja és ott a helyszínen szükséges a jegyzőkönyvbe beírnod az észrevételeidet.

Egy vezető ellenőr alapvetően, ha a szabályokat nézzük, ellenérdekelt abban, hogy felajánlja a későbbi küldést. Neki az csak plusz macera és ugyanannyi, fix díjat kap a helyszínen történő jegyzőkönyv átadásért, mintha később küldené el a dokumentumot. Ha a helyében lennél, melyiket választanád?

Tehát, képzeljük el a szitut. Tegyük fel, hosszú volt az ellenőrzés. Tegyük fel, hogy személyeskedés és támadások is lehettek az ellenőrök részéről. A potenciális inzultusok, a nem a legudvariasabb módon feltett kérdések, sejtetések rendkívüli módon le tudják terhelni a mentális és pszichés állóképességet. Talán nem véletlenül használják ezeket eszközként az ellenőrök.

Az ellenőrzés reggel kilenckor kezdődött és most már este 5 óra van. Tegyük fel, hogy nem nyár van, hanem, mint általában az ellenőrzések, valamikor év közben, télen. Kint már sötét van. A terem, vagy iroda tele van papírokkal, és dossziékkal. Minden össze-vissza. Az ellenőrök hol ezt kérték, hol azt és csak ritkán tettek a helyére bármit is.
Általában kiszedték és félrerakták, amelyben hibát véltek felfedezni, a többit elrakták. Így teljesen összekeveredett, hogy mi hol volt. 

Éhes is vagy, de ezt már nem érzed. Reggel óta nem igazán ettél, minden percben koncentráltál és közben folyamatosan kivédted az ellenőrök támadásait. Ekkor az ellenőrök félrevonulnak jegyzőkönyvet írni. Te pedig végre fellélegzel egy kicsit.

Áááááááááááááá! Nem jó válasz.

Most kell csak igazán figyelned. Akkor, amikor átadják a jegyzőkönyvet, hogy olvasd el.
A dörzsöltebb ellenőrök kinyomtattatják a jegyzőkönyvet elolvasásra. A nyomtatás tényével létrehoznak egy olyan pszichológiai helyzetet, hogy a képző azt hiszi, ha már kinyomtatták a jegyzőkönyvet, az azt jelenti, hogy le van zárva.

Nem így van.
A jegyzőkönyvet a képző elolvassa és a jegyzőkönyv végén van egy rész, ahol a képző intézmény képviselője leírhatja az észrevételeit az eljáráson történtekkel és a megállapított tényekkel kapcsolatban.

Hosszú évek és rengeteg eljárás tapasztalata: az ellenőrök nem szeretik, ha a képző észrevételt ír a jegyzőkönyvbe. Álláspontom szerint legfőképpen akkor nem szeretik ezt, amikor erre a képzőnek valószínűleg a legteljesebb és legjogosabb indoka megvan.
Volt már olyan eljárásom, ahol a vezető ellenőr nézett rám és teljesen ki volt bukva és közölte velem úgy, hogy ott volt a képző intézmény vezetője is: na de ezt nem teheted meg, ezt nem írhatod le. Mire szinte együtt mondtuk a vezetővel: de, megtehetjük, mert ez az igazság, ez történt az eljáráson és ez van a dokumentumokban.

Megkapod a jegyzőkönyvet. Ha már tudod előre, hogy hibákat találtak, akkor érdemes úgy elkérni a jegyzőkönyvet, hogy a laptopon adják át, amin megírták. Ha ezt nem akarják, akkor nyomtassátok ki, de tudd, hogy pszichológiailag ezzel el fog benned indulni egy folyamat. A kinyomtatott papírt a kezedben tartva mentálisan azt fogod majd érzékelni, hogy ez már kőbe van vésve. Ez nem így van. Csak olvasd át.

NAGYON alaposan olvasd át a jegyzőkönyvet. Mivel most jelenleg, a cikk írásának időpontjában nincs kint a Pest Megyei Kormányhivatal Szakképzési és Felnőttképzési Főosztályának a honlapján az ellenőrzési jegyzőkönyv, legalábbis földi halandó számára megtalálható helyen nem látható, ezért fontos tudnod, mi is van a jegyzőkönyvben.

Mivel a jegyzőkönyv gyakorlatilag szinte kb. egy évtizede változatlan formailag, induljunk ki abból, hogy a lényege nem változott. Az elején ott van az intézmény neve, elérhetősége, az ellenőrzésen jelen lévő személyek, a dátum, a jogszabályi hivatkozások.

A jegyzőkönyv lényegi része, a megállapítások a táblázatos résznél kezdődnek. Táblázatba és pontokba vannak szedve a megállapítások.
Minden egyes megállapításnál kövér betűvel van szedve a rész: megfelelt/nem felelt meg, rendelkezésre áll/nem áll rendelkezésre. Ezeknél az ellenőrök aláhúzzák azt az opciót, amit szerintük találtak.

Ami a leghatékonyabban működött több száz eljárás során: először a kövér betűs részek alapos átolvasása, azokban a "nem felelt meg", vagy "nem áll rendelkezésre" részek kiszűrése, ahol alá van húzva a "nem". Utána a jegyzőkönyv végén  a nem-megfelelőségek és indoklásuk táblázat átolvasása.

A hatóság a nem-megfelelőségek és az indoklásuk alapján dönt. Tehát neked is ezeket kell vizsgálnod. Tudod, itt nincs plusz pont, a jó dolgok 0 pont, csak mínusz pont van.

Nézd meg, milyen jogszabályra hivatkozva indokolják a nem-megfelelőséget. Olvasd át a jogszabályokat. Ha ott hibát találsz az indoklásban, szinte nyert ügyed van.

Volt olyan esetem, hogy minden rendben volt.
Mégis, az egyik ellenőr kötötte az ebet a karóhoz. Véleménye szerint az adott OKJ-s program nem felelt meg a jogszabálynak. Mutatta a jogszabályt. Viszonylag hosszú paragrafus volt. Olvasom, hm, tényleg. Olvassa a vezető ellenőr is. Szerinte is tényleg. Egy dolog zavart. Amikor felkészültünk, részletesen utánajártam és nem emlékeztem, hogy az a jogszabály arra a képzésre érvényes lett volna. Ráadásul egy másik szakértő alá is írta a programot és ő sem talált kifogást.

Az ellenőr mégis nagyon mondta, hogy ez így nem jó, úgy nem jó. Fél órája mondta. Én meg fél órája gondolkoztam, nem jött össze a kép. Aztán elkértem tőle még egyszer a jogszabályt. Nagyon alaposan átolvastam. Betűről betűre. És megtaláltam a hibát. Amire hivatkozott az ellenőr, az a jogszabály más OKJ-s programokra vonatkozott, arra, amit akkor engedélyeztettünk, arra nem.
Bingó. Az ellenőr arcát azóta sem felejtem el. Tízszer átolvasták ők is a társával és a végén a vezető ellenőr kijelentette, ez a jogszabály tényleg nem érvényes ide, a program jó.

Az ellenőrök szeretik a képző intézményt eltéríteni. Nekik ez a munkájuk, többek között.
Hibát keresnek, ez a munkájuk lényege.

Neked meg az, hogy tudd, a hatóság a jegyzőkönyv alapján dönt. A nem-megfelelőségeket nagyon alaposan rágd át, és ha bármelyikkel, vagy bármelyik indoklásával nem értesz egyet, vagy bármi olyasmi történt az eljáráson, amely ellenkezik az alapvető emberi normákkal és viselkedési szabályokkal, írd le abban a részben, amely a képző észrevételeit tartalmazza.

Hogyan írhatók le az észrevételek?
Érdemes elkérni a jegyzőkönyvet fájlban, és akár minden egyes betűdet nézhetik az ellenőrök, ahogy beírod a gépben a jegyzőkönyvbe a saját nézőpontodat. Bele, a jegyzőkönyvbe.

Ne utólag mond el egy tanácsadónak, hogy mi történt, és védjen meg, hanem akkor és ott, a jegyzőkönyvbe írd bele. Nehéz lesz? Nagyon. Ellentétben ezekkel az ügyfelekkel, akik anno jöttek hozzám és nem tudták, mik a jogaik, te most tudod. Ez nem jelenti azt, hogy könnyű is lesz, de legalább tisztában vagy azzal, hogy a képző intézmény is tehet észrevételt.

Általában, véleményem szerint, azok az ellenőrök kapnak ettől hideglelést, akik érzik, hogy az ellenőrzés közben valahol és valamikor a tilosban jártak.
Ez a te képző céged és a te ellenőrzésed.
A képzőnek joga van észrevételt tenni, ha nem egyezik a véleménye az ellenőrökével.

Musashi mondatát szem előtt tartva, csak a célodra koncentrálj.
Az ellenőrzés közben megtanultak mind a magánéletben, mind az üzleti életben alkalmazhatók.
Lehet tanulni az emberekről, az emberi psziché sötét oldaláról, (és igen, néha még a jó oldaláról is) a kommunikációról, saját magunkról, a világról. Valamit az értő olvasásról is, lásd jegyzőkönyv.

Semmi sem felesleges. Minden számít, ami az emberi életben történik.

Ezért is fontos az önértékelés, itt tudsz róla olvasni.

A minőségcélok, nem csak az ellenőrzésre

A képzések minőségcéljai. Melyek ezek, mire érdemes figyelni és hogyan nézik a minőségcélokat az ellenőrzésnél? Másrészt, körültekintően felhasználva a minőségcélokat, az alkalmazásuk nem csak az ellenőrzésnél, hanem az üzleti döntéshozatalban is szerepet játszhat. Erről szól a mai írás.

A minőségbiztosítás az engedélyezett felnőttképzés egyik leg-, ha nem A legszövevényesebb szférája. A papírok és a valóság közötti összefüggések nem mindig mutathatóak ki egyértelműen. Mivel a minőségbiztosítás egy rendkívül direkt, mérhető, konkrét előírásokkal dolgozó tudomány, ott a nem egyértelmű dolgok ki szoktak derülni. És ez olykor nem ad okot derültségre.
Ugyanakkor a minőségbiztosítás, amelynek részei többek között a minőségcélok, a felnőttképzési engedély egyik, ha nem a legfontosabb célja. Elviekben.

Sokan félre szokták érteni a minőségbiztosítást.
Azt gondolják, ha valami minőségbiztosított, akkor az valami magas minőséget jelent. A termék, vagy a szolgáltatás magas minőségére szoktak ilyenkor célozni. A minőségbiztosításnak többek között az a lényege, hogy rendszerezett folyamatok vannak, amely folyamatok mindig ugyanúgy történnek. Egy átlag tömegterméknél is. Sőt, főleg ott. Egy átlag tömegtermék minőségbiztosított, de ez még nem jelenti azt, hogy magas minőségű.

Ironikus módon, az igazán minőségi termékek, a drága termékek, nem a prémium, hanem a nagyon drága, luxustermékek, ott nagyon sok olyan folyamat van, amely egyedi. A gyártók addig nem nyugszanak, amíg tökéletes nem lesz a termék. Ehhez sokszor a folyamatokon túl szükséges gondolkozniuk. Folyamatosan fejlesztenek. A fejlesztések során bővítik, vagy redukálják a folyamatokat, új folyamatok jönnek létre, más folyamatok megszűnnek. Vagy éppen olyan folyamatok is lehetnek, amelyeket csak egy adott terméknél használnak.

A tömegtermékekre jellemző, hogy a folyamatok viszonylag változatlanok maradnak, állandóak és évről évre ugyanazok.

A felnőttképzési engedély minőségbiztosítása is valahol ebből indul ki. A probléma az, hogy a képzések szakmai tartalmára olyan szigorú szűrőt találtak ki, amely piaci szempontokból nézve nagyon sokszor észszerűtlen, bizonyos esetekben akár a "kivitelezhetetlen" szó is előjöhet.

Valamire, esetünkben a képzésre, amely változó, képlékeny, nem sablonos, ráhúztak egy kalodát. Ahelyett, hogy inkább az innováció kapott volna teret. Az igazi innováció, nem az, amire csak rámondják szavakkal, hanem a valódi fejlesztls azonban kevésbé ellenőrizhető, kevésbé nyomon követhető, ki tudja, mi lesz belőle. Különben is, ahhoz talán nem is ért annyira az állam és/vagy bonyodalmas.
Lehetne a felnőttképzési engedély egy tényleg előremutató rendszer is, nem csak a rosszul értelmezett tömegoktatás sablonos szisztémája. Ahhoz azonban más beállítódás, más kritériumok és teljesen más feltételrendszer szükségeltetne. 

Adva van egy faramuci, hibrid helyzet. A képzők különböző kreatív módszerekkel próbálnak a piacnak képzéseket nyújtani és közben valahogy megfelelni a jelenlegi jogszabályi feltételeknek.
Ezt nehezen lehet anélkül megtenni, hogy ne keletkezne szakadás a valóság és a leírtak között. És máris kirepült az ablakon a minőségbiztosítás, vagy ha nem is az egész, de egy része. Ha egy minőségbiztosítási rendszernek akár egyik része is nem működik, akkor gyakorlatilag az egész megkérdőjelezhetővé válik. 

Az ellenőrzésre felkészülvén éppen ezért nem árt tudni, hogy mi az ellenőrzés célja.
Ha ezt tudjuk, akkor legott megláthatjuk, hogy az ellenőrzés alapjában véve egy konfliktus, az eltérő érdekek konfliktusa. Jelen van az ellenőrzésen két fél, az intézmény képviselője és a szereplést nem túlzottan kedvelő, azonban a bábjátékot rendező és kivitelező állam képviseletében az ellenőrök csapata.

Az ellenőrzésre nem árt úgy felkészülni, hogy minden össze legyen rakva. Amikor jönnek az ellenőrök, megfelelően elő legyen készítve a helyszín, és lehetőség szerint ne a legsötétebb, ablak nélküli helyiségbe rakjuk az ellenőrzést. Az irodában, vagy teremben, ahol lesz az ellenőrzés, legyen minden előre előkészítve, ezt értékelni szokták.

Nagyon sok papírt elő kell készíteni. Ha sok képzés van, akkor töménytelen mennyiségről beszélhetünk. Céges papírok, képzési programok, csoportlisták, amelyekből, ha a képző ügyes és már látott karón varjút, akár egészen pontosan meg lehet tippelni, melyik két képzést fogják kipécézni az ellenőrök az ellenőrzésen. Csekklistával összegyűjtött tanfolyami dokumentációk, többek között felnőttképzési szerződés, haladási napló, jelenléti ív. Ezeket nem árt tartalmukban és formájukban is átnyálazni.

A minőségbiztosítás, vagy éppen annak, ha nem is a hiánya, de legalábbis problematikus volta pont ezekből a tanfolyami papírokból is kijön. És máris előjön az engedély világának legfortélyosabb jellege.

"Kalinka elvtárs a miniszteri előszobában várakozik, kissé nyűgösen. Morcosan konstatálja, hogy nincs ő ehhez hozzászokva. Borús gondolatai közepette a titkárt vizslatja titokban.
A miniszternek mindig is titkárai voltak. Valahol mélyen, rettegett a nőktől. Kalinka elvtárs pletykákból értesült róla, hogy a miniszternek voltak olykor-olykor rosszul elsült kudarcai a női nemmel. Ezt úgy kompenzálta, hogy híres volt hímsovinizmusáról, mely tény nagy súllyal esett a latba a jelenlegi kormánynál, amikor miniszterekben gondolkodtak.
A titkár serényen dolgozott, azonban Kalinka elvtárs nem most jött a nyolc húszassal. Felismerte, amikor álmunkát látott. El is gondolkozott, hogy vajon hogy áll a miniszter szénája, ha a titkárának álmunkával kell foglalkoznia?

A súlyos, tömör miniszteri faajtó ebben a pillanatban kinyílt. Erőltetett, szívélyesnek tűnő mosollyal maga a miniszter sietett Kalinka elvtárs elé. Az egy dolog, hogy jelzésképpen megvárakoztatta, ez természetes, azonban az együttivós korszakukból voltak közös emlékek. Kalinka elvtárs, ugyan a miniszter alatt volt rangban, ellenben tudott egyet s mást bizonyos dolgokról. A miniszter pedig, mint minden hatalomban lévő, tudta, hogy a hatalom törékeny játékszer. Kalinka elvtárs hű elvtárs, ezt már az előző rendszerből tudta, de azért az emberi természet az csak csak emberi természet.

- Szervusz, drága Gabikám! - a miniszter a "Gabikámmal" egyszerre simogatta és pofozta Kalinka elvtársat. Ezzel mutatta, hogy pertuban vannak, de a tiszteletreméltóbb "Gábor"-t a jelenlegi helyzetben túlzásnak érezte.
Harcedzett politikusként hatodik érzéke volt a politikai változásokhoz. Napok óta az volt az érzése, hogy inog a széke. A szélrózsa minden irányába eleresztette kémjeit, tudnia kell ki, mikor, mit beszél.

- Ó, szervusz, de örülök, hogy látlak.

- Hasonlóképpen, végre, egy ismert, jó arc. Ne tudd meg, tele vagyok furkálókkal és közben meg annyi, de annyi a munka. Gyere, üljünk le, mondd el, mit hoztál. Remélem, jó híreket, mert olyan sok felé kell figyelnem, akkora rajtam a felelősség, hogy ebben a helyzetben különösen fontos, mit teszünk. Örülök, hogy jöttél, egy régi elvtárs mindig jó hír. Szóval?

A papír, amit Kalinka elvtárs átnyújt, az új képzési rendszer zanzásított tervezete. A miniszter gyorsan átfutja. Valami feltűnik neki. A szemöldökét felrántja.
A retináján kérdőjelek és felkiáltójelek sorozata jelenik meg.

- Mi ez????????? Hát ezt tanultuk anno Rákosi pajtástól? Gabikám, ezt át mered nekem adni?

- Mire gondolsz Bélám? - Kalinka elvtárs ekkor legszívesebben leharapná a saját nyelvét. Ismert embereket, régi elvtárs bajtársakat, akik egy "Bélám"-nál kevésbé súlyos indiszkrécióért is a süllyesztőben végezték.

- Hogy mire gondolok????? Még te kérded? Ennyi, közösen eltöltött idő után ezzel a tervezettel merészelsz elém jönni? És még azt sem tudod, mi a baj vele?

- Ha a túl elnéző szabályokra gondolsz, dolgozunk rajta a főbizottságban. Arra is gondoltunk, egy bizottsági tag figyelemreméltóan gyakorlatias kezdeményezése alapján, hogy akár bevezethetnénk a félóránként aláírandó jelenléti ív...

- Jelenléti ív? Miről hablatyolsz? Ezek a piszlicsáré szakmai problémák engem nem érdekelnek, ezzel fárassz kérlek másokat. Félóránként aláírandó? Hm. Ez tényleg nem rossz. Életszerű. De most nem erről van szó! Megnézted az összegeket? Látod, amit én látok?

- Azt akarod mondani, hogy az összegekkel van a probléma?

- Naná, hogy az összegekkel, mégis, miről szól kormányunk mottója és mi másért hoztam volna szóba?

Kalinka elvtársnak ezen a ponton egyszerre zöldül és vörösödik a feje. Zöldül, mert lelki szeme előtt már felrémlik a titkos csapóajtó, amely mögött eltűnik. Vörösödik, mert ennyi együtt töltött ivászat után úgy érzi, nem ezt érdemli.
A miniszter éles tekintetét nem kerülik el egykori elv-és ivótársa arcának színeváltozásai. Ebben a helyzetben még neki, a miniszternek is óvatosan szükséges lépdelnie, mintha mocsárban közlekedne. Az előző minisztert és számos elődjét saját kezűleg fúrta ki, ismeri a játékot.
Taktikát változtat. Most jön a szigorú, de elnéző énje.

- Gabikám, emlékszel, mit mondott Rákosi pajtás a tábortűz mellett? Emlékszel, mi volt a mottója? Mi a célunk? Nem egy nagy összeg a lényeg, az kapitalista csökevény, hanem sokszor sok. Így sokkal többet lehet kifacsarni úgy, hogy észre sem veszik, nekünk meg állandó bevétel jön. Itt meg mit látok? Egyszeri nagy összeg, amit a Lajosok fizetnek, egyszer, utána meg évekig semmi. Ez méltó Rákosi pajtás emlékéhez, amit minden évben meghitt koszorúzással ünneplünk?

A miniszter per "Lajosok" utalt az alattvalókra, legyenek azok emberek, természetes személyek, vagy gazdasági társaságok, akik, vagy amelyek egy törvény alanyai voltak. A "Lajosok" voltak, akik fizettek. 

- Szóval, Meghosszabbítják a Lajosok pár év múlva, na de évekig egy kanyi nem sok, annyit sem látunk tőlük sem mi, sem az elvbarátaink és csatlósaink. Hát ezt tanultuk együtt?

- Most, hogy mondod, valóban, látom mit mondasz. Akár hiszed, akár nem, én is valami ilyenre mutattam rá a főbizottságban, hogy ez lenne a célunk. Szó szerint, de tudod, erős a piaci felforgató elemek jelenléte a főbizottságban. Szélmalomharcot folytattam.

- Nyugodj meg, most már tudod, hogy nem vagy egyedül. Sőt, egy igazi potentát is azt mondja, amit te mondasz. Nem azt tanultatta meg velünk Rákosi pajtás, amit a családi legendáriumból hozott, hogy engedd be őket viszonylag alacsony áron, aztán folyamatosan fejd és fejd és fejd meg őket?

- Azt akarod mondani, hogy ez az úgynevezett, nevezzük csak jogosítványnak, ne kerüljön belépéskor túl sokba, viszont utána valamilyen módot találjunk a folyamatos pénzbeszedésre?

-  Úgy-úgy, látom Gabikám, csak visszatérnek a régi emlékek.
Kreatív módok vannak a pénzbeszedésre. Bírságok, különböző ellenőrzések több oldalról, megújítások, változások miatti megújítások, a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Észre sem veszik, és amit az egyik kézzel odaadunk, azt sutyiban a másik kézzel elvesszük. Tehetséges elvtárs voltál mindig is. Ki fogtok találni valamit!
Valamit, amit a jövő héten az íróasztalomon akarok látni. Ezt a tévelygést meg, amit ma hoztál, rossz emlékként felejtsük el. Azért megtartom dokumentációként, éppen csak hogy a rend kedviért és mementóként annak bemutatására, mit tehet a piac romboló hatása egy oly régi, megbízható elvtárssal, mint te.

- Ha ez így megfelel neked, akkor kérlek, összehívom a főbizottságot és a jövő héten jelentkezem.

- Remek, remek, nagyszerű, és akkor majd megbeszéljük a következő muri időpontját is.

Szívélyesen kezet ráznak, egy-két kellemetességet elmondanak egymásnak. Majd Kalinka elvtárs jobbra el, miniszter vissza a viharos gondolatai okozta hullámokhoz, a titkár pedig tovább folytatja a pasziánszozást.
Kalinka elvtárs, miközben megy a saját irodája felé, arra gondol, valamit sürgősen tennie kell. A miniszter kezd úgy viselkedni, mint akinek nem tetszik valami. Kalinka elvtárs már jól ismeri a csapóajtók nyílását megelőző előszelek jelenlétét. Előveszi a mobilját, az egyetlen digitális eszközt, amelyet hajlandó használni és rövid morfondírozás után telefonálni kezd."

(A fenti jelenetből minden hasonlóság valós személyekkel és/vagy eseményekkel kizárólag a puszta véletlen műve.)

A képzések minőségcéljai nem mást jelentenek, mint célokat.
Olyan célokat, amelyekből a képzések üzleti hasznosságára tesz a képző egy fogadást. Azért fogadás, mert a jövőt próbálja meg a képzési minőségcélokkal megtippelni.

A képzések minőségcéljait képzésenként, azaz képzési programonként és évenként szükséges meghatározni.
Ha a lényeget nézzük, akkor megsaccoljuk azt, hogy mennyire lesznek eredményesek a résztvevők (OKJ), mennyien fognak lemorzsolódni és mennyire lesznek elégedettek az ügyfelek az elégedettségmérők adatai alapján. A részleteket lásd: 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet 17. § (1), (2), (3) és (4) bekezdés.

A minőségcélokat úgy nézik ellenőrzésnél, hogy megnézik az engedélyezett képzési programjait a képző cégnek.
Ha 50 engedélyezett képzés van, akkor az ellenőrök egyenként átnézik és megszámolják, hogy a legutolsó ellenőrzés óta minden évre, mindegyik engedélyezett képzésre megvan-e a minőségcél.

Miután számszakilag megnézték az ellenőrök a minőségcélokat, utána a tartalmi elemzés következik. Annak a tartalmi elemzése, hogy a fenti rendelet fenti bekezdéseiben lévő előírásoknak vajh megfelelnek-e a képzési minőségcélok.

Ha nem felelnek meg, akkor ez annyira nem főbenjáró baki, azonban nem olyan bonyolult ez a minőségcél biznisz, érdemes ezt jól megcsinálni.
Annál is inkább, mert a képzési minőségcélok azon része a felnőttképzési engedélynek, amely tisztán piaci környezetben is működőképes. Jéé, ilyen is lenne a felnőttképzési engedélyben? Igen, magam is csodálkoztam, de van ilyen. Biztos valamit félrenéztek és véletlenül benne maradt.

Tisztán üzleti képzéseknél is hasznosak a minőségcélok.
Lakmuszpapírként mutatják a képzések eredményességét.

Az elégedettségmérőkkel maguk a résztvevők mondják el, ha elmondják, a véleményüket, ámbár ez nem mindig van így és nem mindig a teljes vélemény jön elő. Ezért is fontos a másik két mutató.
Az OKJ-nál a vizsga eredménye szintén elvileg egy fontos mutató. A vizsga eredményesség nem mindent mond el, de azért érdekes dolgokra lehet a vizsgaeredményeknél is rálelni.
A lemorzsolódási arány meg az oktatók munkájára vonatkozóan is egy értékes visszajelzés.

A minőségcélok számai olyan mutatók, amelyek, ha az intézményvezető olvassa őket, sok mindent elmesélhetnek a cégről, a képzésekről, az oktatókról, az ügyfelekről. És még akár üzleti döntésekben is jól jöhetnek.

Mi a következő téma?
A jegyzőkönyv. Katt ide.

Képzési üzleti tikok és a minőségpolitika

Léteznek üzleti titkok a felnőttképzési engedély rendszerében? Hány módon ellenőrizhet az állam?
Hogyan hat az engedély rendszere a minőségbiztosításra és lehet egy ilyen rendszerben egyedi minőségpolitikáról beszélni? Erről szól a mai írás.

A konfliktushelyzetek velejárója, hogy ha nem sikerül őket megoldani, könnyen háborúvá válhatnak.
A felnőttképzési ellenőrzés is ilyen, konfliktushelyzet. Van benne két fél, az intézmény képviselői és az ellenőrök, és egy harmadik, viszonylag háttérbe vonuló fél, az állam. Aki igazából az egészet menedzseli.

Az ellenőrzésre felkészülve nagyon sok minden előkerül: a céges papírok, a képzési programok, a csekklisták. Próbálod megtippelni, melyik képzésedre fognak "lőni". A négy gyenge pontot, a képzési programot, a felnőttképzési szerződést, a haladási naplót és a jelenléti ívet összehasonlítod, hogy számszakilag egyeznek-e. Aztán tartalmilag is megnézed. Összeszeded az összes tanfolyami papírt, amely nem kis teljesítmény a magyar felnőttképzési engedély rendszerében. Megnézed a helyszínt. Megnézed a minőségbiztosítást.

Aztán próbálod kitalálni, ki képviselje az ellenőrzésen a céget, hogyan fogtok kommunikálni az ellenőrökkel.

A tények az egy dolog.
Az ellenőrzés eredménye dőlhet el azon, meg tudja-e az intézmény képviselője határozni, melyik típusú ellenőrrel van dolga. Ha jól olvas embereket, az egy nagy előny.
Azonban vannak esetek, amikor bármennyire is jól olvas embereket az intézmény képviselője, a tények és az érdekek ellenete dolgoznak.

Például egy ilyen, képzeletbeli adóellenőrzésnél:

"- Üdvözöljük, ez a Pear cég? Igen? Kiváló, akkor jó helyen járunk. Mi az Állami Nemzeti Pénzbehajtási Hivataltól jöttünk. Eseti jelleggel dolgozunk a hivatalnak. Most éppen önöket ellenőrizzük. Jövő hónapban majd mást.

- Áá, igen, jó napot, üdvözöljük önöket. Önök nem véletlenül a Grandhard cégnek dolgoznak? A gugli legalábbis mintha ezt mondaná.

- A gugli jól tudja, igen, elvileg a Grandhard cég kötelékébe tartozunk. Mindazonáltal, ennek az égegyadta világon semmi jelentősége a jelen ellenőrzési eljárás szempontjából. Mi teljesen az objektív, külső szemlélő szemével nézzük a céget. Abszolút kizárunk mindenféle szubjektív elemet, valamint mindösszesen a hivatalnak továbbítjuk az itt feltárandó ténymegállapításokat, adatokat.

- Óó, ezt igazán örömmel halljuk. Már-már azt gondoltuk, ez így problémát fog okozni, de ön most a megnyugtató nyilatkozatával fényt gyújtott az éjszakában.
Tudja, lehet, újdonságként hangzik, azonban gazdasági társaságként, magán cégként, vannak üzleti titkaink, bizonyára megérti. Mint ahogy az is, hogy ezeket semmi esetre sem óhajtjuk, hogy akár a Grandhard, akár más lássa. De így, természetesen teljesen más, önök most a hivatalt képviselik, objektívek és nem részrehajlók, rendkívüli bizalomra ad okot.

- Kifejezett örömmel tölt el minket, hogy önök ilyen megértőek, együttműködők és átlátják a rendszer működését. Akkor kezdjünk is bele, kérem, mutassanak meg minden céges dokumentációt, hiszen azt ellenőrizzük. Úgy 6-8 órát leszünk itt, sok mindenbe belenézünk majd, sok mindenre sor kerül.

- Ez fantasztikus! Ennyire korrekt ellenőrökre nem is számítottunk. Természetesen minden dokumentációt készséggel és dalolva megmutatunk, közben frissítőket szolgálunk fel önöknek, hogy még kellemesebben teljen az idő.

- Remek, köszönjük az együttműködést."

(A fenti jelenetben minden hasonlóság valós személyekkel, eseményekkel pusztán a véletlen műve.)

El lehet képzelni egy ilyen jelenetet az üzleti világban? Furcsának tűnik ez a szituáció?
A felnőttképzési engedély és elődje, a felnőttképzési akkreditáció világában azonban talán nem is annyira furcsa.

A felnőttképzésben köztudott tény, hogy a nagy és/vagy állami kapcsolatokkal rendelkezhető cégek közvetlen, vagy közvetett emberei ott vannak az ellenőrök soraiban. Talán olyanok is lehetnek, akik egy "belső" ellenőri körben is benne vannak, akik lehet, előre tudnak mindent? De ez már tényleg a tudományos-fantasztikum világa és itt most nem erről van szó.

Az engedély rendszerébe, ha egy képző cég belép, akkor jó, ha számol azzal, hogy egy idő után feltehetően nem nagyon lesznek üzleti titkai. Vagy nem sok. Vagy nem lényegesek. Főleg akkor, ha ambiciózus és elkezd nagyra nőni.

A magyar felnőttképzés egy kis falura hasonlítható. A nagy játékosok valószínűleg mindenkiről tudnak mindent. Még a kis halakról is. A nagyobbacskákról meg aztán pláne, feltehetően szorgosan figyelik minden mozdulatukat.
Először is, az engedély rendszerében a képzőnek minden képzését le kell jelentenie a hatóság elektronikus rendszerébe. Egy ellenőrzésnél az ellenőrök ezt a listát kézhez kapják, tehát tudják, hogy mikor, hol, mit és mennyit oktatott a képző cég.

Ez az egyik fele az üzleti titok és az ellenőrzés kérdésének akkor, ha valaki belép a felnőttképzési engedély világába.

Az engedély kérelmezésétől kezdve a képző cég minden lépését figyelni fogja, nem csak az állam, hanem a konkurencia is.
A felnőttképzési engedély arról szól, hogy ezzel a "jogosítvánnyal" lehet belépni az állami pályázatok világába. Az állami torta azonban, – a piaccal ellentétben, amely folyamatosan bővíthető, új utakat lehet keresni, fejleszteni – fix. Tehát a nagyok azt szeretnék, ha folyamatosan jól lakhatnának.

Árgus szemekkel figyelik a belépőket és ha osztozkodniuk kell, azt nem szívesen teszik és akkor is megnézik, kinek mennyit juttatnak. A felnőttképzés elsősorban nem a piaci, hanem az állami pénzről szól. Azért indokolt az "elsősorban" szó használata, mert az OKJ is az engedély világába tartozik. Az OKJ egy hibrid szerzet. Úgy tűnik, mintha piaci képzés lenne, de gyakorlatilag egy kötelezettséget teljesít vele a résztvevők nagy része.

Az engedélyezett képzők közül a nagyok meg valószínűleg mindent megtesznek, hogy mindenről és mindenkiről tudjanak. Az embereik, közvetlenül, vagy közvetve ott vannak a felnőttképzési szakértők, köznyelven ellenőrök soraiban.

A másik fele az engedély és az üzleti titok kapcsolatának, hogy az állam nem csak saját maga ellenőrzi az engedélyezett képzőket, hanem magán cégeket bíz meg azzal, hogy kétévente a cégek maguk ellenőriztessék saját magukat. Uhhh, kissé már-már orwelli.

Az engedélyezett képzőknek kétévente kötelező az állam által kiválasztott cégekkel egy külső értékelést végeztetniük a saját cégükről, lásd 2013. évi LXXVII. felnőttképzési törvény 14. § (1) és (2) bek.

A külső értékelő cégek piaca egy tipikus oligopol piac: kevés szolgáltató, jelenleg 9 darab cég, viszonylag nagy piac, a szolgáltatók számához mérve. Forrás: Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal.

Jelenleg, a cikk írásának időpontjában a Pest Megyei Kormányhivatal Szakképzési és Felnőttképzési Főosztályának honlapján lévő nyilvántartásban 31 603 engedélyezett, érvényes képzés van.
Ez a képzések száma, a cégek száma ennek kb. a tizede. Kb. 2-3000 engedélyezett képző cégről beszélhetünk. Soooooook engedélyezett képző van. 
Erre a sok-sok cégre 9 db cég jut, akik kétévente kötelezően megnézik őket.

Tehát az államon kívül 9 magán cég lát mindent és mindenkit, aki az engedélyezett felnőttképzésben él és mozog Magyarországon.
Annyi a különbség az állami ellenőrzés és a kétévente kötelező külső értékelés között, hogy a magán cégek nem büntethetnek, mint az állam.
De látni mindent láthatnak ugyanúgy.

A 9 céget az állam nevezi ki, lásd 2013. évi LXXVII. felnőttképzési törvény 14/A. §
Magyarul, az állam ellenőrzi a képző cégeket saját hatáskörben és kétévente ellenőrzik a cégeket azok a magán cégek, amelyeket az állam választott ki.
Kirakható a puzzle?

Következésképpen, álláspontom és a fenti tények alapján, az engedélyezett képzők sorában üzleti titokról legalábbis kérdőjelekkel lehet beszélni.

Egy ilyen világban nem lehet csodálkozni, ha az engedélyezett képző cégek nem törekednek arra, hogy valami rendkívülit hozzanak létre. Nem feltétlenül törekednek az igazi, folyamatos fejlesztésre. Saját üzleti pozíciójukat veszélyeztetnék az innovációval, hiszen a konkurencia vagy azonnal, vagy majdnem azonnal valószínűleg tudna róla.

Ezért is van az, hogy a minőségbiztosítási rendszert megvásárolják a céget és nem hoznak létre sajátot. Kinek van kedve potenciálisan a konkurenciának a saját szellemi termékét mutogatni?

A minőségbiztosítás része azonban a minőségpolitika is.
Amely azonban lehet személyes.

Mennyire lehet megírni valóban személyesre a minőségpolitikát? Érdemes megírni úgy, hogy tényleg az adott cég értékeit tükrözze?
Egyáltalán, számítanak-e még az egyéni, egyedi megoldások a felnőttképzési engedély rendszerében, vagy csak a tömegcikk a megfelelő?

A felnőttképzési engedély rendszere nem a képzői különleges megoldások rendszerének elvére alapult meg. 
Ahogy azonban a mondás tartja, elöl megy a cápa, utána a rája, a remény hal meg utoljára.
Az egyedi minőségpolitika még nem üzleti titok és legalább valamiben kifejezi a cég, hogy nem 12 egy tucat cég, bármennyire is bele akarja rakni egy sablonba az állam.

Hogyan lehet egyedi minőségpolitikát írni?

Az igazi, valódi minőségpolitika nem túl hosszú. Ennek a lehetősége sajna elszállt, annyi a kötelező elem:

"aa) a minőségre vonatkozó intézményi stratégiát, ab) az intézmény szervezeti egységei és alkalmazottai minőségbiztosítással kapcsolatos felelősségét, ac) a képzésben résztvevők bevonásának módját a minőségbiztosítás megvalósításába, ad) a minőségpolitika megvalósításának, figyelemmel kisérésének és felülvizsgálatának módját;" 58/2013. (XII.13.) NGM rendelet 2. § (3) bek.

Azonban ettől függetlenül még lehet egyedit alkotni:  

"Az Ezeréves Sólyom
Minőségpolitikája

írta és felelős kiadó: Han Solo
verziószám: 1.0

cégnév: "Women Always Figure out the Truth" Kft. 

dátum: "Valamikor réges-rég, egy messzi-messzi Galaxisban"

Az Ezeréves Sólyom minőségpolitikája meghatározza az űrkereskedelmi és birodalmi beszállítói minőséggel kapcsolatos követelmények teljesítése és a minőségbiztosítási rendszer eredményességének folyamatos csillagközi fejlesztése iránti elkötelezettséget. 

A minőségre vonatkozó űrstratégiánk részeként igyekszünk egyben tartani az Ezeréves Sólyom szerkezetét, hogy ne hulljon darabjaira. A stratégia központi eleme, hogy ügyfeleinknek általában le tudjuk szállítani, amit kértek, különös tekintettel Jabba, a Hutt terjedelmére, külalakjára, hangjára és veszélyességére nézvést. 

Stratégiánk részeként folyamatosan monitorozzuk és fejlesztjük a megrendelőkkel folytatott szellemes, oda-vissza pingpongozó párbeszédeink színvonalát, hiszen egyfelől ezzel is biztosítjuk szolgáltatásaink töretlenül emelkedő színvonalát, másfelől sem ügyfeleink, sem mi legalább nem unjuk halálra magunkat. 

Apropó halál, a minőségre vonatkozó stratégiánk másik, nem elhanyagolható taktikai eleme, hogy élve kikerüljünk birodalmi beszállítói tevékenységünk során végzett tevékenységeink okozta fennforgásokból. 

Az Ezeréves Sólyom szervezeti egységei számára ismertté, alkalmazottá kell válnia minőségpolitikánknak. Szervezeti egységeinket – 1, azaz egy fő Csubakka – utasítjuk, khm, inkább kérjük, Csuvi ugyanis magas, szőrös és van benne kajdi, valamint mi is szeretünk jó légkörben dolgozni, hogy mindig, minden körülmények között betartsák az Ezeréves Sólyom minőségpolitika iránymutatásait, amelyek a "Birodalmi Beszállítók Organikus Paragrafusai" (továbbiakban: BESZOP) 875. § (45) bek. q) pontja alapján kötelezőek. 

Szolgáltatásainkat olyan munkatársak bevonásával valósítjuk meg, akik maradéktalanul szem előtt tartják az űrminőséget előtérbe hozó filozófiánkat és küldetésünket, a higiéniai, szőrtisztítási és hangszabályozási elvekre vonatkozó, legszigorúbb előírásainkat. 

A nagyságos fenséges birodalmi megrendelők igényeit rendszeresen felmérjük a BESZOP előírásainak mindenkor a legszigorúbban eleget téve, amennyiben arra törekszünk, hogy épp bőrrel kerüljünk ki a birodalommal folytatott nagyra becsült és tényfeltáró tárgyalásokból. A nagytiszteletű birodalmi megrendelők a leszállított áru megtekintése után elmondhatják megtisztelő véleményüket, amelyet vagy meghallgatunk, vagy udvariasan úgy teszünk, mintha meghallgatnánk.

  
Tevékenységünkben fontos szerepet szánunk a BESZOP 234. § (43287) bek. z) pontja szerint a tervezett és rendszeresen végrehajtott külső-és belső értékeléseknek. Örömmel engedjük az Ezeréves Sólyom fedélzetére a tiszteletreméltó birodalmi ellenőröket, rohamosztagosokat és a Sötét Nagyúr által felkent tudós auditorokat, akiknek lehetőséget nyújtunk, hogy a hajót megismerjék. Semmit sem rejtünk el, mindent az ellenőrök rendelkezésére bocsájtunk.
 

A minőségpolitika megvalósítását figyelemmel kísérjük, különös tekintettel a küldetés fontosságára, arra, hogy a lehető legkevesebb karcolással landoljunk, a vezetés szerepére, amennyiben igazából teljesen mindegy, ki vezeti a hajót, Csuvi, vagy én, mert a lényeg, lásd az első pont. 

A pénzügyileg stabil működést igyekszünk Jabba soha meg nem szűnő elkerülésével megoldani.

A szakmai munka folyamatos fejlesztését garantálja az, hogy az Ezeréves Sólyom még mindig egy darabban van, habár többen fogadtak magasabb összegbe, hogy bármelyik percben széthullhat. 

A partnerekkel folyamatosan kommunikálunk, hiszen a csend is a kommunikációs egyik formája, valamint magunkra nézve kötelező érvényűnek ismerjük el a BESZOP minden paragrafusának mindegyik bekezdését és azok mindegyik pontját.
A minőségpolitikát a partnerek számára is hozzáférhetővé tesszük, azoknak is, akik nem tudnak olvasni. Őket közérthetően, szóbeli jelleggel tájékoztatjuk hogy pontosan mit várhatnak milyen minőségbiztosított folyamatok mely részeként.

K.m.f.

pecsét 

aláírás"

A minőségpolitika után lássuk a minőségcélokat, katt ide.

Ki legyen a soros az intézmény részéről az ellenőrzésen?

A felnőttképzési ellenőrzés jogi eljárás, emberekkel.
Mindkét oldalon emberek vannak. Az intézmény oldalán és az állam oldalán is.
Az intézmény oldaláról van az intézmény képviselője, akinek nem kell az intézmény vezetőjének lennie.
Az állam oldaláról vannak az ellenőrök.
Saját tapasztalat, hogy előfordult már nem egyszer, nem kétszer, hogy az eredményt nem a tények, hanem az határozták meg, éppen ki volt ott az ellenőrzésen.

Ki legyen ott az ellenőrzésen az intézmény részéről? Fogós kérdés. Hogyan tudod ezt meghatározni, anélkül, hogy "ki-húzza-a-rövidebbet" játszanátok a többiekkel a cégben? Egyáltalán, van jó megoldás és van jó módszer a megfelelő ember kiválasztására, aki képviseli majd az intézményt az ellenőrzésen? Hogyan viselkednek képzők az ellenőrzésen?
Erről szól a mai írás.

Hogyan alakult ki a felnőttképzésben egy kettős rendszer, egy majdnem állami és egy félig piaci az elmúlt egy évtizedben?
Messzire vezetnek a szálak, azonban, ami tény, hogy 2019-re a felnőttképzési engedély rendszere egy túlszabályozott, dogmatikus rendszer.

Lássunk egy tényt a sok közül. Például a nem OKJ-s szakmai képzések kérdését.

A piac által megalkotott, a cégek által kifejlesztett, piaci igényeknek megfelelő, használható szakmai képzést közel két év alatt összesen 71, azaz hetvenegy darabot fogadott el a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Program Bizottsága.

Hetvenegyet.
Az egész országban.
Megdöbbentően alacsony szám. Ezek azok a szakmai képzések, amelyeket a cégek, a képző cégek és/vagy az adott szakmában dolgozó cégek fejlesztenek ki. Látják, hogy azon a területen vagy nincs OKJ, vagy annyira idejét múlta és nem a piaci igényekre válaszol, hogy valódi, jó képzéseket akarnak.

Ilyen, a piac által megálmodott szakmai képzést összesen 71 darabot engedtek át két év alatt.

Döbbenetes, megrendítő, drámai.

(Forrás: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara honlapja, felnőttképzés, 2017. 07. 13., 151. sorszámú programkövetelmény: "Felhőalapú informatikai rendszer megbízhatósági munkatárs", 2019. 05. 23., 222. sorszámú programkövetelmény: "PLC rendszer üzemeltető")

Irtózatosan alacsony szám. Az egész országban. 71 darab szakmai programkövetelmény. Két év alatt.
Az havonta max. 3 db / Magyarország, azaz 0,157 engedélyeztethető szakmai képzés/hó/megye. Ennyire lenne képes az ország?

Kétlem. A magyarázat nem az alkotókészségben, vagy a fejlesztési hajlandóságban keresendő, hanem inkább a szabályozási keretekben. Amit a cégek a szakmai továbbképzéseken és képzéseken csinálnak, ami a valóság, az gyakorlatilag szinte alig engedélyeztethető úgy, ahogy a valóságban megtörténik, ha egyáltalán engedélyeztethető.

Miért fontos ez? Milyen hatással van az ellenőrzésekre?

Egy ilyen rendszerben, ahol a képzések döntő hányadánál ha egy cég azt szeretné engedélyeztetni, amit és ahogy valóban oktat, bármerre fordul, falakba ütközik, egy ilyen rendszerben nagyon egyszerű belefutni abba, hogy ami a papírokban van és ami a valóság, annak egyezősége kérdéses. 

Ez a gondolat és szemléletmód előjön az ellenőrzéseknél.
Sőt.
Igazából az ellenőrzéseken jön ki ennek a róka-fogta-csuka helyzetnek a fonákja. Tudják ezt az ellenőrök is.

Az ellenőrzés ebből következően konfliktushelyzet. Ismerd önmagad! Ismerd az ellenfelet! Ismerd meg az ellenőrzés célját! Ezután összerakod a papírokat is. Céges papírok, képzési program, csoportlista, helyszín, csekklista, minden, ami szem-szájnak ingere.

Mielőtt azonban a felkészülés a legvégére érne, akkor érdemes megfontolni, ki legyen ott az intézmény részéről az ellenőrzésen.
Általában ellenjavallott az utolsó pillanatra hagyni ennek eldöntését.

Az ellenőrzés a megállapításokról szól. Azonban nem mindegy, hogy ki, hogyan és mikor mondja ezeket a megállapításokat. Ki, hogyan kommunikál az ellenőrökkel.

Számos kérdés van, amit ilyenkor nem árt eldönteni. Egy, vagy két ember legyen az intézmény részéről? Vezető, vagy olyan munkatárs, aki ért a papírokhoz?

Mielőtt erre rátérnénk, nézzük meg, milyen képző-típusok vannak, attól függően, hogyan viselik az ellenőrzést.
Ha még nem volt ellenőrzésed, akkor, saját tapasztalat, nem tudhatod előre, ez a szitu mit fog kihozni belőled, mert egy hatósági ellenőrzés semmi máshoz nem hasonlítható.

Mit hoz ki a képzőkből az ellenőrzés?

1. A kis készséges.
Sertepertél. Ügyködik. Készségesen, kedvesen, az ellenőrök minden kérdésére azonnal válaszol, többet mint amit kérdeztek. Folyton fel-s alá ugrál a dokumentációkkal. Kétségbeesik, ha valami nem stimmel. Az átlag ellenőrt egy idő után kissé zavarja. A csúcsragadozók szét szokták tépni. A "zúzók" a kedvükre ugráltatják, a "hasítók" rádobnak egy atombombát, onnantól fogva tördeli a kezét. Talán csak az 50 feletti, női, megmondó-ember jellegű ellenőrök nem babrálnak ki vele.

2. Az ellenséges.
Azonnal támad, az ellenőrök részéről a legkisebb nem-megfelelőség felemlegetése esetén is.
Jogszabály magyarázatokat követel és felháborítónak tartja az egész eljárást, bármi is történik.
A jegyzőkönyvet aprólékosan átolvassa. Semmi sem kerüli el a figyelmét. A csúcsragadozók elemükben vannak ilyenkor. A "zúzók" egy idő után visszahúzódnak, a "hasítók" megdöbbennek, hogy valaki hatástalanítani próbálja az atombombájukat.

3. A joviális.
Mindenhol mindenkit ismer. Megjelennek az ellenőrök, azonnal rákezd a "Pistával a minisztériumban" c. örökzöld anekdotára, hogy mutassa, nem akárki. Náluk minden rendben van, a munkatársai képben vannak. Ő kevésbé, hiszen szerinte nem ez a dolga, általában fogalma nincsen, mi történik. A csúcsragadozók először eljátszadoznak vele, utána biztosítják róla, hogy elég, ha csak a munkatársak lesznek ott. A munkatársakat tépik majd szét. A "zúzókat" untatja, a "hasítóknál" ellenben felpiszkálja az irigység szunnyadó szörnyét.

4. Az üzletember/szakember.
A konkrét megfogalmazások híve. Felkészült, tudja, miről szól az ellenőrzés, hozzáértő munkatársakat választott ehhez. Ha bármi van, szóljanak neki, megkeresi a megoldást. Nem kenyere a szívélyes fecsegés, pontos, azonnal a lényegre térő megfogalmazásokat kedveli. A csúcsragadozók emberükre találnak benne, a "zúzók" nem tudják kikészíteni, a "hasítók" teátrális alakítása hidegen hagyja.

5. A sármőr.
Nem érti az eljárást, neki a jogszabályok kínaiul vannak, ő csak dolgozni és pénzt csinálni szeretne. Angyali szemekkel néz az ellenőrökre és biztosítja őket, hogy ő mindent meg akar érteni. Mindent előkészített, a legjobb tudásának megfelelően, de biztos nem lesz jó és most azért van itt, hogy tanuljon. A csúcsragadozók sem tudnak vele egy idő után mit kezdeni. Nem izgalmas egy ennyire harmatos áldozatot szétrángatni. A "zúzók" elemükben lesznek, végre valaki meghallgatja őket, ezért akár elnézik a kisebb hibákat. Ugyanígy tesznek majd a "hasítók", mert tökéletes nézőjük lesz, aki olykor egy "jajjj, ez mennyire okos!", meg egy "én erre sosem gondoltam volna!" felkiáltással fogja legyezgetni a hiúságukat.


Honnan tudod előre, hogy melyik leszel, hogyan fogsz viselkedni az ellenőrzésen? 
Kb. sehonnan. A fentiek típusok, függetlenül a foglalkozástól.


Jó, ha ketten vagytok az ellenőrzésen az intézmény képviseletében.
Egyfelől, több szem többet lát, több fül többet hall. Másfelől meg, sosem lehet tudni, hogy mikor jön valami fogós kérdés.

(Lábjegyzet: Harmadfelől, ezt egy régi rendszeren edződött ügyfelemtől tanultam, azért van olyan módszer, amely működik még tapasztalt ellenőrökkel is. FONTOS! Mint mindent, ami ellenőrzéssel kapcsolatos, ezt is kesztyűs kézzel közelítsd meg. Lehet, nem mindenkinél, nem minden helyzetben működik és ha nem jól csinálják, nagyon könnyen a visszájára fordulhat. Szóval, nincs rá garancia, mint az ellenőrzésnél szinte semmire sem. Viszont, sztorinak jó és ha működik a módszer, akkor lerövidítheti az ellenőrzés idejét.

Ehhez egy viszonylag nagyobb cégre van szükség, több irodával. A módszer lényege, hogy legalább ketten vannak az intézmény részéről az ellenőrzésen. Bármit kérnek az ellenőrök, dokumentumot (általában a kezdés után fél-egy órával érdemes megkezdeni a módszer használatát), az egyik készségesen felpattan és elrohan, hogy megszerezze a dokumentumot.

Kb. negyedórával később ér vissza, hiszen az épület másik felébe kellett mennie és közben sokan feltartották, de íme, itt van a kért papír. Addigra az ellenőrök már a) vagy elfelejtették, hogy ezt kérték és most zavarban vannak, hogy az intézmény mégis produkálta a kért papírt vagy b) éppen akkor teljesen máshol jártak és kizökkennek.
Tovább folytatódik az ellenőrzés. Kisvártatva megint kérnek valami papírt, az egyik munkatárs készségesen felpattan és elrohan, a többit lásd fent. Ezt négyszer-ötször megismételve, még a "zúzósok" is átgondolják, kérjenek-e be plusz dokumentációkat az előkészítetteken kívül.)

Kettőnél többen a képző intézmény részéről a teremben, vagy irodában, ahol van az ellenőrzés, ha lehetséges, nem érdemes lenni. Talán csak akkor, ha az ellenőrök is hárman vannak, de ekkor is kétesélyes.
Több száz eljárás tapasztalata mondatja, minél több ember van jelen, annál több lehet a sok beszéd, aminek sok az alja.

Az ellenőrök is különbözőek, az intézményvezetők is. Azonban talán a legcélravezetőbb módszer továbbra is az, ha, amikor kérdeznek, arra válaszolsz, amit kérdeznek. Nem szükséges többet mondani.
Valamiért az ellenőrzés kihozza a legtöbb emberből az őszintét.
Pedig csak pár óráról van szó, azonban a legtöbb ember nem szokott hozzá az ellenőrzések és jogi eljárások szelleméhez. Társalgásnak veszik az ellenőrzést. Nos, az ellenőrzés minden, csak nem társalgás.

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy röviden, tömören fogalmazz egy ellenőrzésen?

A két alaptételt, még a kérdések kereszttüzében is, érdemes fejben tartani: 

1. Az ellenőr nem barát.
Neki az a feladata, hogy hibát találjon. Akár ott is, ahol nincs, vagy csak apróság, amit az ellenőr be tud állítani valami súlyos bakinak.

2. A bírság matek.
A pozitív dolgok nem számítanak, azok 0 pont. Ha nagyon pozitív, és valamiben nagyon sokat teszel le az asztalra, sokkal többet, mint bárki más, az is 0 pont. Csak a hibák számítanak, a mínusz pont.

(Lábjegyzet: A fenti rendszerrel (is) kialakítja az állami döntéshozó, hogy az engedélyezett képzéseken a képzők ne akarjanak kiválóak, valóban kiválóak lenni. Ha többet tesz le egy képző az asztalra egy területen, mint bárki más, akkor ugyanúgy 0 pontot kap rá, mint azok, akik azon a területen éppen hogy csak elérik a szabályok által előírt szintet.

Tehát, a képzők, mivel emberek, rájönnek nagyon hamar, hogy nem érdemes, egészen pontosan, az ellenőrzésnél és az engedélynél semmilyen előnyt nem biztosít, ha a szabályok által előírtnál többet tesznek le az asztalra. Magyarul, mindenki az átlaghoz fog hasonulni, mert az átlagból kilógót, a kiválót nem jutalmazza a rendszer, ellenben, ha akár csak egy kis hiba is van, azt bünteti.
Nem éri meg, nem hatékony ilyen szabályozási keretek között kiválónak lenni.)

Ennek a két tételnek a fejben tartásával egy egészen jó kommunikációt lehet az ellenőrzésen véghez vinni.

Mindent egybevetve, kit válasszon az intézmény az ellenőrzésre?

Az ellenőrök szeretik, ha az intézmény vezetője legalább az ellenőrzés első pár percében ott van.
Megadja a tiszteletet az eseménynek.
Utána, ha nem érti pontosan, miről is szól az ellenőrzés, vagy nem tudja, mi van a papírokban, jobb, ha nincs ott. Legyen az ott lévő munkatársaknak meghatalmazása tőle, hogy alá tudják írni a jegyzőkönyvet.

Olyan munkatársat érdemes kiválasztani, aki nem csak az eljáráshoz ért és a felnőttképzéshez, hanem kicsit az emberekhez is és ezt a tudását stresszhelyzetben is tudja hasznosítani.
Az ellenőrzésen, hogy ki van ott, sok mindent befolyásolhat.
A papírok, a felkészülés csak egy része az ellenőrzés-munkának. Ha ezt megérted, akkor máris előrébb vagy és előnyt szereztél magadnak. 

Nézzük tovább, a minőségpolitikát.