A minőségcélok, nem csak az ellenőrzésre

A képzések minőségcéljai. Melyek ezek, mire érdemes figyelni és hogyan nézik a minőségcélokat az ellenőrzésnél? Másrészt, körültekintően felhasználva a minőségcélokat, az alkalmazásuk nem csak az ellenőrzésnél, hanem az üzleti döntéshozatalban is szerepet játszhat. Erről szól a mai írás.

A minőségbiztosítás az engedélyezett felnőttképzés egyik leg-, ha nem A legszövevényesebb szférája. A papírok és a valóság közötti összefüggések nem mindig mutathatóak ki egyértelműen. Mivel a minőségbiztosítás egy rendkívül direkt, mérhető, konkrét előírásokkal dolgozó tudomány, ott a nem egyértelmű dolgok ki szoktak derülni. És ez olykor nem ad okot derültségre.
Ugyanakkor a minőségbiztosítás, amelynek részei többek között a minőségcélok, a felnőttképzési engedély egyik, ha nem a legfontosabb célja. Elviekben.

Sokan félre szokták érteni a minőségbiztosítást.
Azt gondolják, ha valami minőségbiztosított, akkor az valami magas minőséget jelent. A termék, vagy a szolgáltatás magas minőségére szoktak ilyenkor célozni. A minőségbiztosításnak többek között az a lényege, hogy rendszerezett folyamatok vannak, amely folyamatok mindig ugyanúgy történnek. Egy átlag tömegterméknél is. Sőt, főleg ott. Egy átlag tömegtermék minőségbiztosított, de ez még nem jelenti azt, hogy magas minőségű.

Ironikus módon, az igazán minőségi termékek, a drága termékek, nem a prémium, hanem a nagyon drága, luxustermékek, ott nagyon sok olyan folyamat van, amely egyedi. A gyártók addig nem nyugszanak, amíg tökéletes nem lesz a termék. Ehhez sokszor a folyamatokon túl szükséges gondolkozniuk. Folyamatosan fejlesztenek. A fejlesztések során bővítik, vagy redukálják a folyamatokat, új folyamatok jönnek létre, más folyamatok megszűnnek. Vagy éppen olyan folyamatok is lehetnek, amelyeket csak egy adott terméknél használnak.

A tömegtermékekre jellemző, hogy a folyamatok viszonylag változatlanok maradnak, állandóak és évről évre ugyanazok.

A felnőttképzési engedély minőségbiztosítása is valahol ebből indul ki. A probléma az, hogy a képzések szakmai tartalmára olyan szigorú szűrőt találtak ki, amely piaci szempontokból nézve nagyon sokszor észszerűtlen, bizonyos esetekben akár a "kivitelezhetetlen" szó is előjöhet.

Valamire, esetünkben a képzésre, amely változó, képlékeny, nem sablonos, ráhúztak egy kalodát. Ahelyett, hogy inkább az innováció kapott volna teret. Az igazi innováció, nem az, amire csak rámondják szavakkal, hanem a valódi fejlesztls azonban kevésbé ellenőrizhető, kevésbé nyomon követhető, ki tudja, mi lesz belőle. Különben is, ahhoz talán nem is ért annyira az állam és/vagy bonyodalmas.
Lehetne a felnőttképzési engedély egy tényleg előremutató rendszer is, nem csak a rosszul értelmezett tömegoktatás sablonos szisztémája. Ahhoz azonban más beállítódás, más kritériumok és teljesen más feltételrendszer szükségeltetne. 

Adva van egy faramuci, hibrid helyzet. A képzők különböző kreatív módszerekkel próbálnak a piacnak képzéseket nyújtani és közben valahogy megfelelni a jelenlegi jogszabályi feltételeknek.
Ezt nehezen lehet anélkül megtenni, hogy ne keletkezne szakadás a valóság és a leírtak között. És máris kirepült az ablakon a minőségbiztosítás, vagy ha nem is az egész, de egy része. Ha egy minőségbiztosítási rendszernek akár egyik része is nem működik, akkor gyakorlatilag az egész megkérdőjelezhetővé válik. 

Az ellenőrzésre felkészülvén éppen ezért nem árt tudni, hogy mi az ellenőrzés célja.
Ha ezt tudjuk, akkor legott megláthatjuk, hogy az ellenőrzés alapjában véve egy konfliktus, az eltérő érdekek konfliktusa. Jelen van az ellenőrzésen két fél, az intézmény képviselője és a szereplést nem túlzottan kedvelő, azonban a bábjátékot rendező és kivitelező állam képviseletében az ellenőrök csapata.

Az ellenőrzésre nem árt úgy felkészülni, hogy minden össze legyen rakva. Amikor jönnek az ellenőrök, megfelelően elő legyen készítve a helyszín, és lehetőség szerint ne a legsötétebb, ablak nélküli helyiségbe rakjuk az ellenőrzést. Az irodában, vagy teremben, ahol lesz az ellenőrzés, legyen minden előre előkészítve, ezt értékelni szokták.

Nagyon sok papírt elő kell készíteni. Ha sok képzés van, akkor töménytelen mennyiségről beszélhetünk. Céges papírok, képzési programok, csoportlisták, amelyekből, ha a képző ügyes és már látott karón varjút, akár egészen pontosan meg lehet tippelni, melyik két képzést fogják kipécézni az ellenőrök az ellenőrzésen. Csekklistával összegyűjtött tanfolyami dokumentációk, többek között felnőttképzési szerződés, haladási napló, jelenléti ív. Ezeket nem árt tartalmukban és formájukban is átnyálazni.

A minőségbiztosítás, vagy éppen annak, ha nem is a hiánya, de legalábbis problematikus volta pont ezekből a tanfolyami papírokból is kijön. És máris előjön az engedély világának legfortélyosabb jellege.

"Kalinka elvtárs a miniszteri előszobában várakozik, kissé nyűgösen. Morcosan konstatálja, hogy nincs ő ehhez hozzászokva. Borús gondolatai közepette a titkárt vizslatja titokban.
A miniszternek mindig is titkárai voltak. Valahol mélyen, rettegett a nőktől. Kalinka elvtárs pletykákból értesült róla, hogy a miniszternek voltak olykor-olykor rosszul elsült kudarcai a női nemmel. Ezt úgy kompenzálta, hogy híres volt hímsovinizmusáról, mely tény nagy súllyal esett a latba a jelenlegi kormánynál, amikor miniszterekben gondolkodtak.
A titkár serényen dolgozott, azonban Kalinka elvtárs nem most jött a nyolc húszassal. Felismerte, amikor álmunkát látott. El is gondolkozott, hogy vajon hogy áll a miniszter szénája, ha a titkárának álmunkával kell foglalkoznia?

A súlyos, tömör miniszteri faajtó ebben a pillanatban kinyílt. Erőltetett, szívélyesnek tűnő mosollyal maga a miniszter sietett Kalinka elvtárs elé. Az egy dolog, hogy jelzésképpen megvárakoztatta, ez természetes, azonban az együttivós korszakukból voltak közös emlékek. Kalinka elvtárs, ugyan a miniszter alatt volt rangban, ellenben tudott egyet s mást bizonyos dolgokról. A miniszter pedig, mint minden hatalomban lévő, tudta, hogy a hatalom törékeny játékszer. Kalinka elvtárs hű elvtárs, ezt már az előző rendszerből tudta, de azért az emberi természet az csak csak emberi természet.

- Szervusz, drága Gabikám! - a miniszter a "Gabikámmal" egyszerre simogatta és pofozta Kalinka elvtársat. Ezzel mutatta, hogy pertuban vannak, de a tiszteletreméltóbb "Gábor"-t a jelenlegi helyzetben túlzásnak érezte.
Harcedzett politikusként hatodik érzéke volt a politikai változásokhoz. Napok óta az volt az érzése, hogy inog a széke. A szélrózsa minden irányába eleresztette kémjeit, tudnia kell ki, mikor, mit beszél.

- Ó, szervusz, de örülök, hogy látlak.

- Hasonlóképpen, végre, egy ismert, jó arc. Ne tudd meg, tele vagyok furkálókkal és közben meg annyi, de annyi a munka. Gyere, üljünk le, mondd el, mit hoztál. Remélem, jó híreket, mert olyan sok felé kell figyelnem, akkora rajtam a felelősség, hogy ebben a helyzetben különösen fontos, mit teszünk. Örülök, hogy jöttél, egy régi elvtárs mindig jó hír. Szóval?

A papír, amit Kalinka elvtárs átnyújt, az új képzési rendszer zanzásított tervezete. A miniszter gyorsan átfutja. Valami feltűnik neki. A szemöldökét felrántja.
A retináján kérdőjelek és felkiáltójelek sorozata jelenik meg.

- Mi ez????????? Hát ezt tanultuk anno Rákosi pajtástól? Gabikám, ezt át mered nekem adni?

- Mire gondolsz Bélám? - Kalinka elvtárs ekkor legszívesebben leharapná a saját nyelvét. Ismert embereket, régi elvtárs bajtársakat, akik egy "Bélám"-nál kevésbé súlyos indiszkrécióért is a süllyesztőben végezték.

- Hogy mire gondolok????? Még te kérded? Ennyi, közösen eltöltött idő után ezzel a tervezettel merészelsz elém jönni? És még azt sem tudod, mi a baj vele?

- Ha a túl elnéző szabályokra gondolsz, dolgozunk rajta a főbizottságban. Arra is gondoltunk, egy bizottsági tag figyelemreméltóan gyakorlatias kezdeményezése alapján, hogy akár bevezethetnénk a félóránként aláírandó jelenléti ív...

- Jelenléti ív? Miről hablatyolsz? Ezek a piszlicsáré szakmai problémák engem nem érdekelnek, ezzel fárassz kérlek másokat. Félóránként aláírandó? Hm. Ez tényleg nem rossz. Életszerű. De most nem erről van szó! Megnézted az összegeket? Látod, amit én látok?

- Azt akarod mondani, hogy az összegekkel van a probléma?

- Naná, hogy az összegekkel, mégis, miről szól kormányunk mottója és mi másért hoztam volna szóba?

Kalinka elvtársnak ezen a ponton egyszerre zöldül és vörösödik a feje. Zöldül, mert lelki szeme előtt már felrémlik a titkos csapóajtó, amely mögött eltűnik. Vörösödik, mert ennyi együtt töltött ivászat után úgy érzi, nem ezt érdemli.
A miniszter éles tekintetét nem kerülik el egykori elv-és ivótársa arcának színeváltozásai. Ebben a helyzetben még neki, a miniszternek is óvatosan szükséges lépdelnie, mintha mocsárban közlekedne. Az előző minisztert és számos elődjét saját kezűleg fúrta ki, ismeri a játékot.
Taktikát változtat. Most jön a szigorú, de elnéző énje.

- Gabikám, emlékszel, mit mondott Rákosi pajtás a tábortűz mellett? Emlékszel, mi volt a mottója? Mi a célunk? Nem egy nagy összeg a lényeg, az kapitalista csökevény, hanem sokszor sok. Így sokkal többet lehet kifacsarni úgy, hogy észre sem veszik, nekünk meg állandó bevétel jön. Itt meg mit látok? Egyszeri nagy összeg, amit a Lajosok fizetnek, egyszer, utána meg évekig semmi. Ez méltó Rákosi pajtás emlékéhez, amit minden évben meghitt koszorúzással ünneplünk?

A miniszter per "Lajosok" utalt az alattvalókra, legyenek azok emberek, természetes személyek, vagy gazdasági társaságok, akik, vagy amelyek egy törvény alanyai voltak. A "Lajosok" voltak, akik fizettek. 

- Szóval, Meghosszabbítják a Lajosok pár év múlva, na de évekig egy kanyi nem sok, annyit sem látunk tőlük sem mi, sem az elvbarátaink és csatlósaink. Hát ezt tanultuk együtt?

- Most, hogy mondod, valóban, látom mit mondasz. Akár hiszed, akár nem, én is valami ilyenre mutattam rá a főbizottságban, hogy ez lenne a célunk. Szó szerint, de tudod, erős a piaci felforgató elemek jelenléte a főbizottságban. Szélmalomharcot folytattam.

- Nyugodj meg, most már tudod, hogy nem vagy egyedül. Sőt, egy igazi potentát is azt mondja, amit te mondasz. Nem azt tanultatta meg velünk Rákosi pajtás, amit a családi legendáriumból hozott, hogy engedd be őket viszonylag alacsony áron, aztán folyamatosan fejd és fejd és fejd meg őket?

- Azt akarod mondani, hogy ez az úgynevezett, nevezzük csak jogosítványnak, ne kerüljön belépéskor túl sokba, viszont utána valamilyen módot találjunk a folyamatos pénzbeszedésre?

-  Úgy-úgy, látom Gabikám, csak visszatérnek a régi emlékek.
Kreatív módok vannak a pénzbeszedésre. Bírságok, különböző ellenőrzések több oldalról, megújítások, változások miatti megújítások, a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Észre sem veszik, és amit az egyik kézzel odaadunk, azt sutyiban a másik kézzel elvesszük. Tehetséges elvtárs voltál mindig is. Ki fogtok találni valamit!
Valamit, amit a jövő héten az íróasztalomon akarok látni. Ezt a tévelygést meg, amit ma hoztál, rossz emlékként felejtsük el. Azért megtartom dokumentációként, éppen csak hogy a rend kedviért és mementóként annak bemutatására, mit tehet a piac romboló hatása egy oly régi, megbízható elvtárssal, mint te.

- Ha ez így megfelel neked, akkor kérlek, összehívom a főbizottságot és a jövő héten jelentkezem.

- Remek, remek, nagyszerű, és akkor majd megbeszéljük a következő muri időpontját is.

Szívélyesen kezet ráznak, egy-két kellemetességet elmondanak egymásnak. Majd Kalinka elvtárs jobbra el, miniszter vissza a viharos gondolatai okozta hullámokhoz, a titkár pedig tovább folytatja a pasziánszozást.
Kalinka elvtárs, miközben megy a saját irodája felé, arra gondol, valamit sürgősen tennie kell. A miniszter kezd úgy viselkedni, mint akinek nem tetszik valami. Kalinka elvtárs már jól ismeri a csapóajtók nyílását megelőző előszelek jelenlétét. Előveszi a mobilját, az egyetlen digitális eszközt, amelyet hajlandó használni és rövid morfondírozás után telefonálni kezd."

(A fenti jelenetből minden hasonlóság valós személyekkel és/vagy eseményekkel kizárólag a puszta véletlen műve.)

A képzések minőségcéljai nem mást jelentenek, mint célokat.
Olyan célokat, amelyekből a képzések üzleti hasznosságára tesz a képző egy fogadást. Azért fogadás, mert a jövőt próbálja meg a képzési minőségcélokkal megtippelni.

A képzések minőségcéljait képzésenként, azaz képzési programonként és évenként szükséges meghatározni.
Ha a lényeget nézzük, akkor megsaccoljuk azt, hogy mennyire lesznek eredményesek a résztvevők (OKJ), mennyien fognak lemorzsolódni és mennyire lesznek elégedettek az ügyfelek az elégedettségmérők adatai alapján. A részleteket lásd: 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet 17. § (1), (2), (3) és (4) bekezdés.

A minőségcélokat úgy nézik ellenőrzésnél, hogy megnézik az engedélyezett képzési programjait a képző cégnek.
Ha 50 engedélyezett képzés van, akkor az ellenőrök egyenként átnézik és megszámolják, hogy a legutolsó ellenőrzés óta minden évre, mindegyik engedélyezett képzésre megvan-e a minőségcél.

Miután számszakilag megnézték az ellenőrök a minőségcélokat, utána a tartalmi elemzés következik. Annak a tartalmi elemzése, hogy a fenti rendelet fenti bekezdéseiben lévő előírásoknak vajh megfelelnek-e a képzési minőségcélok.

Ha nem felelnek meg, akkor ez annyira nem főbenjáró baki, azonban nem olyan bonyolult ez a minőségcél biznisz, érdemes ezt jól megcsinálni.
Annál is inkább, mert a képzési minőségcélok azon része a felnőttképzési engedélynek, amely tisztán piaci környezetben is működőképes. Jéé, ilyen is lenne a felnőttképzési engedélyben? Igen, magam is csodálkoztam, de van ilyen. Biztos valamit félrenéztek és véletlenül benne maradt.

Tisztán üzleti képzéseknél is hasznosak a minőségcélok.
Lakmuszpapírként mutatják a képzések eredményességét.

Az elégedettségmérőkkel maguk a résztvevők mondják el, ha elmondják, a véleményüket, ámbár ez nem mindig van így és nem mindig a teljes vélemény jön elő. Ezért is fontos a másik két mutató.
Az OKJ-nál a vizsga eredménye szintén elvileg egy fontos mutató. A vizsga eredményesség nem mindent mond el, de azért érdekes dolgokra lehet a vizsgaeredményeknél is rálelni.
A lemorzsolódási arány meg az oktatók munkájára vonatkozóan is egy értékes visszajelzés.

A minőségcélok számai olyan mutatók, amelyek, ha az intézményvezető olvassa őket, sok mindent elmesélhetnek a cégről, a képzésekről, az oktatókról, az ügyfelekről. És még akár üzleti döntésekben is jól jöhetnek.

Mi a következő téma?
A jegyzőkönyv. Katt ide.