Sok tanfolyami papír között nem vész el a gikszer

A temérdek kisebb-nagyobb kötelező tanfolyami papír csapdái tátott szájjal ott tátonganak, várva a képző intézményekre, hogy belesétáljanak. Milyen csapdák? Hogyan lehet ezeket a kelepcéket kivédeni? Mi az ellenőrök módszere, amellyel vígan és dalolva fogják az intézménynek ásni azt a  vermet, amelybe nem az ellenőrök, hanem az intézmény fog beleesni?

A felnőttképzési ellenőrzésre felkészülés egyszerre sprint és maraton.
Gyorsnak is kell lenni és sok mindenre sokáig oda kell figyelni.
A jogalkotók nem véletlenül kötik a felnőttképzési engedély fenntartását óriási dokumentációs súlyokhoz. Az állam versenyeztetni akarja a képzőket. Megállás nélkül. Legfőképpen, sőt, kizárólag csak dokumentációs képességeket állít fel, mint feltételt.

A felkészülésnél többek között ezért is jó, ha az ember néhanapján a táj felé repül és áttekinti a helyzetet.
Mi történt eddig?

A mentális felkészülés részeként érzelmileg, lelkileg is felkészültünk arra, hogy az ellenőrzés konfliktushelyzet. Hogyan tudunk a legeredményesebben helyt állni egy konfliktushelyzetben, vagy legalábbis belemenni a konfliktusba? Úgy, hogy ismerjük önmagunkat, valamint, ebben az esetben a cégünket. Önmagunk mellett ismerjük az ellenfeleket, ebben az esetben a felnőttképzési szakértőket, köznyelven, az ellenőröket.

Megvan tehát a "ki, kik", megvan a "mi, mit", végül, de nem utolsó sorban megmaradt nekünk a lényeges, a "miért" kérdése. A felnőttképzési ellenőrzés célja.

A mentális felkészüléshez hozzátesszük a tárgyiasult kellékeket: összerakjuk a papírokat, dokumentációkat, képzési programot, csoportlistát, megtippeljük az ellenőrizendő tanfolyamokat, áttekintjük a helyszínt. Csinálunk a tanfolyami papírokból egy csekklistát, majd összehasonlítjuk egymással a képzési programot, a felnőttképzési szerződést, a haladási naplót és a jelenléti ívet, stimmelnek-e a számok.
A tartalmi feltérképezés ezután jön. Arról nem is beszélve, hogy érdemes tudnunk, többek között a haladási napló és a jelenléti ív alapján keresnek választ az ellenőrök a jolly-joker, bírság-mágnes kérdésre: meg volt-e valóban tartva a tanfolyam?

Ha már itt tartunk, annyira mélyenszántón ne menj bele a tartalmi elemzésükbe, mint ahogy azt az egyik legelső ellenőri továbbképzésen láttam. Valamikor az őskőkorszakban történt, az interneten túl, az okostelefonokon innen. Nagyon újdonsült ellenőr voltam, alig egy-két eljárással a hátam mögött.
A továbbképzési nap délutánján voltunk. Egy tréning-szerű workshop-on.
A jelenléti ívre terelődött a szó. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy közel háromnegyed órán keresztül arról folyt a vita, hogy a jelenléti ívet milyen gyakorisággal írja alá a résztvevő.
Voltak ellenőrök, akik amellett kardoskodtak, hogy egy tanfolyamon félóránként alá kellene írnia a jelenléti ívet a tanítványoknak.

Akkor már több mint 10 éve dolgoztam a felnőttképzésben és pár éve volt saját cégem. A felvetésre az jutott eszembe: ezek az emberek mikor láttak utoljára valódi tanfolyamot és mikor beszélgettek utoljára valódi tanfolyami résztvevővel? Valamint, ők ellenőrzik a többieket?
Ezek a típusú ellenőrök az úgynevezett "zúzók" táborába tartoztak.

Ellenőrök típusai dokumentumelemzési módszerek szempontjából: 

Vannak a "zúzók", vannak a "hasítók", és vannak a csúcsragadozó ellenőrök, akik egyszerre "zúzók" és "hasítók". (A "zúzók és hasítók" a szabad fordítása az angol: "grinders and rainmakers" -nek.)

Mi jellemző a "zúzókra"?
"Zúzók", mert szorgalmasak. Precízek. A mennyiségben hisznek. Abban, hogy ha elég sok apróságot feltárnak, elég sok malomban elég sok mindent elég sokáig őrölnek, akkor abból jön ki egy szaftos bírság.
Ők azok, akik képesek akár 8 órán át tartó ellenőrzéseket csinálni. Valódi pokoljárás egy ilyen. A zúzók mind mentálisan, mind érzelmileg kiszívják az ellenfelet, mintha egyfajta ellenőrzési dementorok lennének, á lá Harry Potter. Ők azok, akik a kákán is a csomót keresik. Összezúzzák az ellenfelet.

A kis vesszőhibákra mennek rá. Ezekből azonban tonnányit vélnek felfedezni. Az adja a veszélyességüket, hogy fáradhatatlanok. Ellenkezel? Olaj a tűzre. Még jobban nekidurálják magukat és még több vesszőhibát találnak. Helyeselsz nekik? Akkor ugyanúgy még több vesszőhiba megtalálásának állnak neki, a különbség annyi, hogy nem dúlva-fúlva, hanem kedvesen forgatják meg benned a tőrt.
Ők a "zúzók".

Lássuk a másik csapatot, a "hasítókat".
El akarják kápráztatni az ellenfelet és az ellenőr társukat. Nekik nem elég, ha simán győznek. Ők azt akarják, hogy az ellenfél imádja azt, hogy megölik, hogy a hasító milyen zseniális könnyedséggel ölte meg. Vágynak az ellenfél, az intézmény és a másik ellenőr csodálatára. Éppen ezért, a nagy hibákra mennek rá. A "hasítók" annyira nem precízek, ellenben jól látják a lényeget.
Tudják, ha nagy hibát, atombombát találnak, – a szigorú szabályozás mellett lehet nagy hibát találni – akkor az ellenfél, véleményük szerint, egyből összecsuklik, ámulattal eltelve a hasító ellenőr szakmai bravúrján és brillírozó érvelésén.
Mesteri könnyedséggel veszik elő tudásukat, gyakorlatukat és a jogszabályokat, hogy elalélt rajongók ámulatának kereszttüzében papírra vessék öldöklő soraikat jegyzőkönyv formájában.

Általában gyorsak. Ha nem találnak viszonylag hamar valami nagy hibát, akkor nem keresnek tovább, mert a vesszőhibákkal nem szeretnek bíbelődni. A "hasítóknak" bálványozás kell.

A csúcsragadozó-ellenőrökre általában jellemző, hogy egyszerre "zúzók" és "hasítók". 
Nem érdekli őket, hogy az intézmény kedveli, vagy éppen utálja őket. Az ellenőr társak csodálatára és rajongására azonban vágynak. Rámennek a nagy hibákra és amikor az ellenfél már szinte élettelenül fetreng a lábuk előtt, akkor látnak neki a desszertnek, a vesszőhibáknak.
Kevés annyira harcedzett intézményvezetőt ismertem meg, akik a csúcsragadozók támadása után egyben maradtak. Konkrétan két ilyet láttam, mindkettő nő volt.

A felnőttképzésben a jogalkotók létrehoztak egy faramuci helyzetet. Van egy "jogosítvány", a felnőttképzési engedély. Ez a jogosítvány arra jó, hogy az állami, pályázati pénzt általában az engedélyezett képzőknél lehet elkölteni. (Azért általában, mert, mint minden szentnek, az államnak is maga felé hajlik a keze, viszonylag sok kivétel van ez alól. Főleg állami szervek, lásd a 2013. 1. § (5) bekezdésében taglaltakat. Őket nem igazán ellenőrzik felnőttképzésügyileg, gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak.)

A képzések ellenőrzését pedig egy hatóság szervezi. Ellenőrök, azaz felnőttképzési szakértők bevetésével. Akik jöhetnek bárhonnan, bármilyen cégtől. Nincs semmiféle versenykikötés, csak annyi, hogy végzettségüknek és felnőttképzési gyakorlatuknak kell lennie, lásd 14/2014. (III.31.) NGM rendelet.

Azaz, a felnőttképzés ellenőrzésénél, egy jogi eljárásnál, a felnőttképzési szakértők, azaz ellenőrök, nem a hatóság alkalmazottai, nem az ellenőrző hatóság szoros kötelekébe tartoznak, hanem külsős szakértők.
Eseti jelleggel tevékenykednek, eseti díjazásért, ahogy az ebből a táblázatból kiderül.

(Lábjegyzet: Logikus, hogy egy kicsinél is nagyobb felnőttképző cég igyekszik bekerülni az ellenőrök sorába. Ahogy én is tettem anno, a cégen beindulása után alig egy évvel.
Egy nagy képző cég mit tippelsz, mit tesz? 
Könnyen előfordulhat, ahogy az tanácsadói tevékenységem során többször is megtörtént, hogy konkurencia közvetett, vagy közvetlen képviselője képviselte az ellenőrző hatóságot, mint ellenőr.

Ez olyan, mintha adóellenőrzésre a konkurencia képviselője jönne ki.

Tipikus öszvérhelyzet.
Az állam képviselője, a hatóság meg virtuálisan széttárja a karját.
Pedig nagyon egyszerű lenne a megoldás. A felnőttképzési szakértői kar teljesen átlátható kettéosztása. Külön jogokkal és kötelezettségekkel. Mint az ügyészeknél és az ügyvédeknél.
Az egyik oldalon lennének az állandó, a hatóság valódi, nem csupán eseti, hanem állandó alkalmazásában álló felnőttképzési ellenőrök. A másik oldalon lennének a piacból, az ügyfelek megbízásából élő felnőttképzési szakértő tanácsadók, akik az ügyfeleket képviselik az eljáráson.

Az öt évvel ezelőtti jogszabályokkal valamiféle, nagyon halavány lépés történt ez irányba, de még mindig nem válik szét gyökeresen a két szerep.
Nincs két külön megnevezés, ugyanaz a felnőttképzési szakértői lista, csak annyi, hogy aki piaci megbízásokat is (!!) vállal az ellenőri munka mellett, annak ezt jeleznie kell. Ez még mindig ugyanaz az öszvér helyzet, csak tett az állam egy pántlikát az öszvérre, hogy jobban nézzen ki. A öszvér, nem az állam.

Egy igazán nyíltan, valóban átlátható rendszerben minden ízében kettéválna a felnőttképzési szakértői rendszer.
Vagy az egyik csapatban játszana valaki, vagy a másikban. Nem lenne kettős játék.
Valószínűleg a kettéválasztás sem zárná ki a konkurenciaharcot. Nagyon kicsi ez a magyar felnőttképzési piac. Valószínűleg a nagyok ekkor is megtalálnák a saját embereiket, azonban ez nehezebb lenne és drasztikusan lecsökkenne az esélye.)

A "zúzós" és csúcsragadozó ellenőrök kedvencei:
a sok, kis apró dokumentációs kötelezettség egy tanfolyamnál.

Példaképpen a 26 tételes listából: az előzetes tudásfelmérés beszámításával kapcsolatos papírok, a tanfolyamról az írásos tájékoztató, az elégedettségmérés, a tanúsítvány, hogy csak a leglényegesebbeket vegyük elő.
Ezekben a papírokban az a veszélyes, hogy a tartalmukat bizonyos esetek kivételével nem teljesen szabályozzák a jogszabályok.

A "zúzós" és a csúcsragadozó ellenőrök meg elemükben vannak ilyenkor. Jó kis csapdákat lehet ilyenkor kihelyezni.
(Hogyan lehet megkülönböztetni egy "zúzós" és egy "hasító" ellenőrt a csúcsragadozótól? A "zúzósakra" és a "hasítókra" lehet emberileg hatni. Még nem felejtették el, hogy emberek. Van humánus oldaluk. Egy csúcsragadozónak ilyenje nincs.)

Közkedvelt módszerük, hogy belekötnek egy papír tartalmába és úgy adják elő, mintha az jogszabályilag kötelező lenne. Pedig általában utólag kiderül, hogy nem kötelező, csak az ő cégüknél van úgy, de ezt esetenként véletlenül elfelejtik megemlíteni.
Az intézmény meg besétál a csapdába és aláírja a jegyzőkönyvben a nem-megfelelőséget.

A "zúzós" és a csúcsragadozó ellenőrök hátulról jövő támadásai ellen a legjobban úgy lehet védekezni, hogy ismerjük a szabályokat.
Tudjuk például, hogy az elégedettségmérő tartalmát a 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet részletesen szabályozza. És nem csak a tartalmát, hanem azt is, hogy mikor kell a résztvevőkkel kitöltetni és hogyan kell kiértékelni az eredményét.

Az apró-cseprő dokumentációk veszélye, a sok kicsi sokra megy elv. A csapdahelyzetek ebből szoktak adódni.

Lehet, hogy ezek a papírok önmagukban nem olyan lényegesek, mint a felnőttképzési szerződés, vagy a haladási napló. Lehet, hogy nem figyelnek annyira rájuk az intézmények.
Azonban sok van belőlük. Következésképpen, a papíroknak eme áradata, a sok lúd disznót győz elve alapján pedig könnyen borsot törhet az intézmény vezetőjének orra alá.
Ha azonban az intézmény vezetője felkészült, tudja mit csinál, még az is lehet, van egy kiváló védő felnőttképzési tanácsadója, akkor akár arról is álmodhat, hogy az orr-alá-borstörés át is mehet a másik irányba. Akár. Nem biztos, hiszen az ellenőröknél a hatalom és ez itt, Kelet-Közép-Európában sok mindent jelenthet.
Azonban a felkészülés mindig, minden alkalommal tartást ad.

És ez fontos, annál is inkább, mert jó kommunikációval az ellenőrzés is jobb lesz. Katt ide.