Mi a képzők leggyengébb pontja? Avagy a 4 sarkalatos tanfolyami dokumentum

Mivel kezdik a harcedzett, csúcsragadozó ellenőrök a tanfolyami papírok átnézését?
Mi az a téma, amelyre ezek a marcona felnőttképzési zsoldosok kihegyezik tollukat, szemüket, előkészítik vérszomjas mosolyukat, és hadrendbe állítják alattomos megjegyzéseik tekintélyes arzenálját?
Mi az a terület, amely a legtöbb éles muníciót szolgáltathat a döntéshozó államnak, azaz állami hivatalnak?

Ez nem más, mint a négy kulcsfontosságú tanfolyami dokumentum (képzési program, felnőttképzési szerződés, haladási napló, jelenléti ív) összehasonlítása.
Miért pont ezek? Milyen módszert használnak az ellenőrök ezeknél a dokumentumoknál? Hogyan tudod ezt a módszert te is bevetni és jobban felkészülni? Erről szól a mai írás.

Ha azt gondolod, amit naiv, járatlan felnőttképzőként és felnőttképzési szakértőként (ellenőrként) anno én is gondoltam, hogy az ellenőrzési eljárás igazából nem más, mint az intézmények segítése, hogy még jobban tudjanak dolgozni, akkor érdemes egy pillantást vetni a valódi felnőttképzési világra.
Az ellenőrzés nem más, mint konfliktushelyzet, amelyen két fél vesz részt: a felnőttképző intézmény képviselője és az ellenőr. Van még egy, a szereplést annyira nem kedvelő harmadik fél: az állam. Azaz a képviselője. Igazából ő a lényeg. Ő hoz döntést. Ez a tény valahogy szerényen elsikkad az eljárás közben. Előtérbe az állami hatóság a – a végső döntéshozatalban nem résztvevő – ellenőröket teszi, akik az intézmény képviselőjével kapcsolatba kerülnek.

Ebbe a konfliktushelyzetbe célszerű úgy belemenni, hogy az intézmény vezetője ismeri önmagát, a cégét és ismeri az ellenőrök tulajdonságait is. Szintén tanácsos tudni, hogy mi az ellenőrzés célja. Ugyan ez egy szakmai eljárásnak tűnik első ránézésre, de elsősorban és leglényegesebben egy jogi eljárásról van szó.

Amikor ezzel tisztában vagy, akkor össze tudod rakni a dokumentumokat az ellenőrzésre.
Elsősorban a céges papírokkal érdemes kezdeni, általában gyorsan megvannak. Utána jön a képzési programok és a csoportlisták összeállítása. A lista, amelyből megpróbálod megtippelni, az ellenőrök melyik képzéseidet fogják kipécézni. Amikor ezzel megvagy, lazításképpen nézd meg a helyszínt is, ahol az ellenőrzés lesz. És utána a 26 tételes csekklistával felszerelkezve elkezdheted átnézni a papírokat.

Ez az a pillanat, amikor a legtöbb tapasztalatlan intézményvezető és/vagy munkatársaik, azonnal belevetik magukat a tanfolyami papírok sűrűjébe. Átnézik, olvassák, ellenőrzik, pipálják a dokumentációkat. Nézik a tartalmat, néznek mindent, javítják a vesszőhibákat.
Nem csak a tapasztalatlan intézményvezetők, a kezdő, vagy éppen nem annyira csúcsragadozó ellenőrök is ezt teszik. Azonnal az elején kezdik, olvassák a papírok tartalmát.

Az ellenőrzésre felkészülésnek ez a módszere veszélyeket rejt magában.
Előbb-utóbb a fától nem látni az erdőt. Könnyen elveszhet a lényeg.

A csúcsragadozó ellenőrök nem így tesznek.
A csúcsragadozók azonnal a nyaki ütőérre mennek. A leggyengébb pontra.

A valódi csúcsragadozók tudják, hová kell lőni. Tudják, hová lehet célozni, ahol nagy valószínűséggel fognak találni valamit. Gyorsan. Már az ellenőrzésnek viszonylag az elején. És ha már az ellenőrzés elején találnak valamit, akkor ezzel elindíthatnak az intézmény képviselőjében, ha az nem annyira harcedzett és nem bírja jól az ellenőrzést, egy pszichológiai láncreakciót.

Ne feledd, ezek a típusú ellenőrök találni akarnak valamit. Valami súlyosat. Mennek, amíg oda nem érnek.

Alapelvük, hogy NINCS tökéletes adminisztráció.
Az a helyzet, és ezt több száz eljárás tapasztalata mondatja velem, hogy ebben van valami. Legfőképpen ma, Magyarországon, az engedélyezett felnőttképzés világában.

Miért nincsen tökéletes adminisztráció ma, a 21. században a magyar felnőttképzésben?
Miért a leggyengébb pontod ez a négy kulcsdokumentum?

Egyfelől, mert nem robotok, hanem emberi lények vagyunk.
Ezt a csúcsragadozó ellenőrök pontosan tudják és kihasználják a másik fél gyengeségeit a saját javukra. Ezért ragadozók és nem Teréz anyák.

Másfelől meg, a felnőttképzési intézmények dokumentációjának az egyik leggyengébb pontja, ha nem A leggyengébb, a számok ezekben a dokumentumokban. Ez különösen igaz a mostani, magyar felnőttképzési engedély rendszerben. Abban a rendszerben, ahol a valóság és a gyakorlat olykor fájdalmasan szétválhatnak.
A számok egy ilyen helyzetben még inkább történeteket mesélnek.

A felnőttképzési ellenőrzésen a számok szentháromsága: óraszámok, modulszámok, résztvevő számok.

Stimmelnek a számaid? 
Ha ezek stimmelnek, akkor elismerésem, a ritka kivételek klubjába tartozol. Dőlj hátra és verj csapra egy finom, száraz pezsgőt.
Mielőtt ezt megtennéd, azért légy őszinte magaddal, tényleg stimmelnek a számok? Az ellenőröknek és még a tanácsadódnak (habár ez utóbbinak felesleges) is mondhatod, hogy igen, de tényleg stimmelnek? Még az is lehet, hogy te azt gondolod, hogy igen.

Ha nem stimmelnek, ez nem jelenti azt, hogy nem vagy jó, vagy éppen örökké égni fogsz a pokol tüzén.
Ha valóban gyakorlod a felnőttképzést, akkor, ha nem stimmel a számok szentháromsága csak azt jelenti, hogy valóban dolgozol. Valóban vannak képzéseid. Emberi lény vagy.

És még az is lehet, hogy tényleg szíveden viseled a felnőttek képzését.
Nem munkadarabnak tekinted a tanulni vágyó felnőtteket, hanem gondolkodó, érző, emberi lényeknek.

Te is az vagy.
Éppen ezért, nehezen viseled, ami az elmúlt években a felnőttképzésben az állami döntéshozók által történt.

Mi történt a felnőttképzésben, a felnőttképzési engedély rendszerben?
Az egész felnőttképzési szabályrendszert az OKJ mintájára húzták fel.

(Lábjegyzet: Álláspontom szerint: OKJ = felnőttképzési műanyag.
Régóta bent van a rendszerben és nem tud lebomlani belőle. Egészen pontosan 1993 óta. 1993 óta szabályozza az állam, hogy szerinte egy adott szakma képviselőinek mit kell megtanulnia.
Habár az egyik, meglehetősen nagy és neves felnőttképző most, 2019-ben állítja a honlapján, hogy 28 év OKJ-s tapasztalata van. Ezek szerint ők tudtak valamit már 1991-ben, amikor az OKJ még nem is létezett. Vagy csak számolni nem tudnak? Ezek után az ember elgondolkozik, hogy milyenek lehetnek a tanfolyamok? Végül is, OKJ-ról van szó.

A fenti példa is mutatja, a csúcsragadozó ellenőrök nem véletlenül a számokra mennek az első menetben. Van egy olyan szokásuk, a számoknak, a felnőttképzésben, hogy nem szoktak stimmelni.

Az OKJ tehát arról szól, hogy, főként állami, íróasztalpilóták, – akik tanuló felnőttet utoljára valószínűleg valamikor a Kádár korban, vagy a rendszerváltáskor láttak, akkor is múzeumban, vitrinben – elhatározzák, mit tanuljon az, aki egy szakmát el akar sajátítani.
Erre kb. ötévente kerül sor. Kb. ötévente, az éppen aktuális döntéshozó fejes rájön, valami forradalmit kellene alkotni. Valami újat. Valamit az örökkévalóságnak.

Ez általában úgy szokott történni, hogy nagy csinnadrattával, dokumentáltan, fényképekkel, bizottságokkal, szendviccsel, üdítővel, meghívják a piaci és szakmai képviselőket. Majd fél-egy-két év múlva kiderül, igazából minden maradt a régiben, csak kozmetikáztak egyet. Van, amikor nagyobbat. A lényeg azonban ritkán szokott változni, ha egyáltalán.

Az OKJ-s szakmai és vizsgakövetelmények leírásából itt tudsz mazsolázni, egy élmény.
Például: Raktáros. A 2018-as dokumentum alapján minimum 280 óra az állam által előírt kötelező óraszám. 280 óra? Egy raktárosnak? Más. Pék. Szintén 2018-as adat. Legalább 960 óra. 960 óra? Atomtudós pékek kerülnek ki? Magyarország lakossága igen hálás szívvel gondolhat a döntéshozókra, akik ilyen lelkiismeretesen, ilyen igényes pék képzéseket alkotnak meg. A kenyér alapvető dolog, 960 óra a minimum, ami ahhoz kell, hogy készítésének titkait a jövendő kezdő pék megtanulja.

Az OKJ-nak erre a szabványosított, a fentiekből is látható, nem a piaci igényeken alapuló gondolkodásmódjára húzták fel a 2013-as, 2014-es új felnőttképzési jogszabályokat. Legfőképpen a piaci, cégek által végzett, nem OKJ-s szakmai képzések és a nyelvtanfolyamok húzták a rövidebbet.
Szinte teljesen elveszett az engedélyezett felnőttképző cégek szakmai autonómiája.
Kaptafa-gondolkodásmóddal lehet szinte csak képzéseket engedélyeztetni.)

Az állam a felnőttképzésben létrehozta azt a helyzetet, hogy vannak a szabályok.
Irtózatosan merevre, szigorúra szabva. Technikailag betarthatatlanok.

A felnőttképzők engedélyeztetnek, mert azt gondolják, csak így tudnak megélni. Szerepel valami az engedélyben. Aztán hogy mi történik a valóságban az más kérdés? Ezzel vajon tisztában van/volt a jogszabályalkotó? Tudatosan lettek a szabályok így megalkotva?
Mi van a szaftos bírságolási tételek mögött?

Kérdezheted, hogy mennyire szaftos a bírság? Kérlek szépen, egy példa a sok közül: vétesz mondjuk egy apró hibát a tanfolyami dokumentumodban. Attól még a képzés jó volt és a célját elérte. A hiba azonban ott van. És máris ugrik egy, vagy éppen tízhavi minimálbérnek megfelelő bírság (2013. évi LXXVII. felnőttképzési törvény 20. § (5) bek. a) pont) Attól is függően, hogy az ellenőr hogyan fogalmazza meg a jegyzőkönyvet.

És itt jön be, miért mennek a csúcsragadozó ellenőrök azonnal a nyaki ütőérre, a számokra.
Egy olyan rendszerben, ahol van valami leírva a papírokban, ami megfelel a szabályoknak, de gyakorlatban, piaci környezetben szinte kivitelezhetetlen, egy ilyen rendszerben a dokumentumokban nagyon könnyen előfordul, hogy nem stimmelnek a számok.

Hogyan tudod kivédeni, hogy a minimálbér tízszeresére büntessenek?
Hogyan tudsz a csúcsragadozó ellenőrök fejével gondolkozni?
Hogyan tudsz rájönni, hogy stimmelnek-e a számok?

Értékes tudás, ha tudod, hogyan gondolkozik az ellenfél.
Ez pláne értékes, ha olyan szaftos bírságolási tételek vannak, mint a felnőttképzési engedélynél.
Minimálbér nyolcszorosa, tízszerese, akár a hússzorosa is lehet.
Ha ezeket a csillagászati számokat el akarod kerülni, akkor először is, ismerned kell a számszaki ellenőrzés alapelveit.
Ahogy láttad, egy ilyen rendszerben, mint a mai magyar engedélyezett felnőttképzés, nagyon könnyű számszaki hibát véteni, ha valóban indítasz tanfolyamokat.

A számszaki ellenőrzésnek a kulcsfontosságú tanfolyami dokumentumai a képzési program, a felnőttképzési szerződés, a haladási napló és a jelenléti ív. Ezekhez illesztődik az óraszám, modulszám és a résztvevők száma. A csúcsragadozók ezeket a papírokat és számokat kombinálják, ezekben keresik a hibát.

Mondjuk, példának okáért, van egy olyan tanfolyamod, hogy "Fitness-wellness ipari egészségügyi termék szaklaboráns." (Nem, nem OKJ-s képzés. Most ötleteltem, habár a neve alapján abszolút beleillene az OKJ-s vonalba. Bonbont, virágokat az öltözőbe.)
Óraszáma 200 óra. 
Aztán, az egyik tanfolyamon a csapat nagyon lelkes volt, nagyon gyorsan haladtak és látták, hogy könnyen el tudnak helyezkedni és sitty-sutty, pikk-pakk, 150 óra alatt befejezték a tanfolyamot.
Kiválóan vizsgáztak, intézményed büszkeségei.

Egészen egy ellenőrzésig. A naplóból és a jelenléti ívből, és még hozzáteszi az elektronikus lejelentést is, az ellenőr ki fogja számolni, hogy nem 200 óra volt a tanfolyam, hanem 150 óra.
Ez ellentmond a jogszabálynak, egészen pontosan a 2013. évi LXXVII. felnőttképzési törvény 20. § (11) bek. f) pontjának. 20 % eltérést enged meg az óraszámban.

Máris súlyos hiba.
Szintén a fenti felnőttképzési törvényben leírtak alapján akár a minimálbér tízszerese is lehet a bírság. Csing-csing: 1 490 000 Ft.
Ha az ellenőrök formában vannak, tovább folytatják, mert ha egy ilyen hiba van, lesz ott több is. Ez is saját tapasztalat.

Hát lehet csodálkozni, hogy a csúcsragadozó ellenőrök egyből a számokra mennek?

Ha az igazán rafkós, csúcsragadozó ellenőrök a számokkal operálnak, neked is ott van először keresnivalód.
Csak a számok után jön az, hogy beleveted magad abba, megnézed, megvan-e az összes, 26 tételes tanfolyami dokumentum és mi is van leírva bennük.

A felnőttképzési jogszabályokkal az állam ez elmúlt 5 évben (2013 végiek a jogszabályok) egy olyan környezetet hozott létre, amely, ha túlzás is lehet azt állítani, hogy orwelli, de legalább is, súrolja a határát.

Az OKJ-s képzések, azaz az állami szakmai képzések irreálisan magas óraszáma kérdéseket vet fel.
A piaci szereplők által kifejlesztett szakmai képzések engedélyeztetése kaptafa rendszeren, íróasztalpilóták álmai alapján megalkotott szabványon megy keresztül.
Mire a végére ér, az alkotója sem ismer rá.
Az engedélyezett nyelvi képzéseknél a nyelviskolák szakmai autonómiája, szakmai önrendelkezése, ha be akarják tartani a szabályokat, nem létezik.

Egy ilyen környezetben, ha egy felnőttképző valódi felnőttképző és nem felnőttképzési kupec, akkor nagyon könnyen ott találhatja magát, hogy amit engedélyeztetni lehetett, mert a szabályok csak azt engedték, és ami a valóságban történik, nos, ez a kettő nem mindig egyezik.

Hogyan tudod ezt kivédeni?
Tanulj a csúcsragadozó ellenőröktől! Menj az első menetben a számokra!
Ha azok megvannak és stimmelnek, máris kikerülted az akár milliós bírságok első csapdáját.

Akkor még van egy nagyon fontos pont, ez nem más, mint a felnőttképzési szerződés, katt ide.