Képzési üzleti tikok és a minőségpolitika

Léteznek üzleti titkok a felnőttképzési engedély rendszerében? Hány módon ellenőrizhet az állam?
Hogyan hat az engedély rendszere a minőségbiztosításra és lehet egy ilyen rendszerben egyedi minőségpolitikáról beszélni? Erről szól a mai írás.

A konfliktushelyzetek velejárója, hogy ha nem sikerül őket megoldani, könnyen háborúvá válhatnak.
A felnőttképzési ellenőrzés is ilyen, konfliktushelyzet. Van benne két fél, az intézmény képviselői és az ellenőrök, és egy harmadik, viszonylag háttérbe vonuló fél, az állam. Aki igazából az egészet menedzseli.

Az ellenőrzésre felkészülve nagyon sok minden előkerül: a céges papírok, a képzési programok, a csekklisták. Próbálod megtippelni, melyik képzésedre fognak "lőni". A négy gyenge pontot, a képzési programot, a felnőttképzési szerződést, a haladási naplót és a jelenléti ívet összehasonlítod, hogy számszakilag egyeznek-e. Aztán tartalmilag is megnézed. Összeszeded az összes tanfolyami papírt, amely nem kis teljesítmény a magyar felnőttképzési engedély rendszerében. Megnézed a helyszínt. Megnézed a minőségbiztosítást.

Aztán próbálod kitalálni, ki képviselje az ellenőrzésen a céget, hogyan fogtok kommunikálni az ellenőrökkel.

A tények az egy dolog.
Az ellenőrzés eredménye dőlhet el azon, meg tudja-e az intézmény képviselője határozni, melyik típusú ellenőrrel van dolga. Ha jól olvas embereket, az egy nagy előny.
Azonban vannak esetek, amikor bármennyire is jól olvas embereket az intézmény képviselője, a tények és az érdekek ellenete dolgoznak.

Például egy ilyen, képzeletbeli adóellenőrzésnél:

"- Üdvözöljük, ez a Pear cég? Igen? Kiváló, akkor jó helyen járunk. Mi az Állami Nemzeti Pénzbehajtási Hivataltól jöttünk. Eseti jelleggel dolgozunk a hivatalnak. Most éppen önöket ellenőrizzük. Jövő hónapban majd mást.

- Áá, igen, jó napot, üdvözöljük önöket. Önök nem véletlenül a Grandhard cégnek dolgoznak? A gugli legalábbis mintha ezt mondaná.

- A gugli jól tudja, igen, elvileg a Grandhard cég kötelékébe tartozunk. Mindazonáltal, ennek az égegyadta világon semmi jelentősége a jelen ellenőrzési eljárás szempontjából. Mi teljesen az objektív, külső szemlélő szemével nézzük a céget. Abszolút kizárunk mindenféle szubjektív elemet, valamint mindösszesen a hivatalnak továbbítjuk az itt feltárandó ténymegállapításokat, adatokat.

- Óó, ezt igazán örömmel halljuk. Már-már azt gondoltuk, ez így problémát fog okozni, de ön most a megnyugtató nyilatkozatával fényt gyújtott az éjszakában.
Tudja, lehet, újdonságként hangzik, azonban gazdasági társaságként, magán cégként, vannak üzleti titkaink, bizonyára megérti. Mint ahogy az is, hogy ezeket semmi esetre sem óhajtjuk, hogy akár a Grandhard, akár más lássa. De így, természetesen teljesen más, önök most a hivatalt képviselik, objektívek és nem részrehajlók, rendkívüli bizalomra ad okot.

- Kifejezett örömmel tölt el minket, hogy önök ilyen megértőek, együttműködők és átlátják a rendszer működését. Akkor kezdjünk is bele, kérem, mutassanak meg minden céges dokumentációt, hiszen azt ellenőrizzük. Úgy 6-8 órát leszünk itt, sok mindenbe belenézünk majd, sok mindenre sor kerül.

- Ez fantasztikus! Ennyire korrekt ellenőrökre nem is számítottunk. Természetesen minden dokumentációt készséggel és dalolva megmutatunk, közben frissítőket szolgálunk fel önöknek, hogy még kellemesebben teljen az idő.

- Remek, köszönjük az együttműködést."

(A fenti jelenetben minden hasonlóság valós személyekkel, eseményekkel pusztán a véletlen műve.)

El lehet képzelni egy ilyen jelenetet az üzleti világban? Furcsának tűnik ez a szituáció?
A felnőttképzési engedély és elődje, a felnőttképzési akkreditáció világában azonban talán nem is annyira furcsa.

A felnőttképzésben köztudott tény, hogy a nagy és/vagy állami kapcsolatokkal rendelkezhető cégek közvetlen, vagy közvetett emberei ott vannak az ellenőrök soraiban. Talán olyanok is lehetnek, akik egy "belső" ellenőri körben is benne vannak, akik lehet, előre tudnak mindent? De ez már tényleg a tudományos-fantasztikum világa és itt most nem erről van szó.

Az engedély rendszerébe, ha egy képző cég belép, akkor jó, ha számol azzal, hogy egy idő után feltehetően nem nagyon lesznek üzleti titkai. Vagy nem sok. Vagy nem lényegesek. Főleg akkor, ha ambiciózus és elkezd nagyra nőni.

A magyar felnőttképzés egy kis falura hasonlítható. A nagy játékosok valószínűleg mindenkiről tudnak mindent. Még a kis halakról is. A nagyobbacskákról meg aztán pláne, feltehetően szorgosan figyelik minden mozdulatukat.
Először is, az engedély rendszerében a képzőnek minden képzését le kell jelentenie a hatóság elektronikus rendszerébe. Egy ellenőrzésnél az ellenőrök ezt a listát kézhez kapják, tehát tudják, hogy mikor, hol, mit és mennyit oktatott a képző cég.

Ez az egyik fele az üzleti titok és az ellenőrzés kérdésének akkor, ha valaki belép a felnőttképzési engedély világába.

Az engedély kérelmezésétől kezdve a képző cég minden lépését figyelni fogja, nem csak az állam, hanem a konkurencia is.
A felnőttképzési engedély arról szól, hogy ezzel a "jogosítvánnyal" lehet belépni az állami pályázatok világába. Az állami torta azonban, – a piaccal ellentétben, amely folyamatosan bővíthető, új utakat lehet keresni, fejleszteni – fix. Tehát a nagyok azt szeretnék, ha folyamatosan jól lakhatnának.

Árgus szemekkel figyelik a belépőket és ha osztozkodniuk kell, azt nem szívesen teszik és akkor is megnézik, kinek mennyit juttatnak. A felnőttképzés elsősorban nem a piaci, hanem az állami pénzről szól. Azért indokolt az "elsősorban" szó használata, mert az OKJ is az engedély világába tartozik. Az OKJ egy hibrid szerzet. Úgy tűnik, mintha piaci képzés lenne, de gyakorlatilag egy kötelezettséget teljesít vele a résztvevők nagy része.

Az engedélyezett képzők közül a nagyok meg valószínűleg mindent megtesznek, hogy mindenről és mindenkiről tudjanak. Az embereik, közvetlenül, vagy közvetve ott vannak a felnőttképzési szakértők, köznyelven ellenőrök soraiban.

A másik fele az engedély és az üzleti titok kapcsolatának, hogy az állam nem csak saját maga ellenőrzi az engedélyezett képzőket, hanem magán cégeket bíz meg azzal, hogy kétévente a cégek maguk ellenőriztessék saját magukat. Uhhh, kissé már-már orwelli.

Az engedélyezett képzőknek kétévente kötelező az állam által kiválasztott cégekkel egy külső értékelést végeztetniük a saját cégükről, lásd 2013. évi LXXVII. felnőttképzési törvény 14. § (1) és (2) bek.

A külső értékelő cégek piaca egy tipikus oligopol piac: kevés szolgáltató, jelenleg 9 darab cég, viszonylag nagy piac, a szolgáltatók számához mérve. Forrás: Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal.

Jelenleg, a cikk írásának időpontjában a Pest Megyei Kormányhivatal Szakképzési és Felnőttképzési Főosztályának honlapján lévő nyilvántartásban 31 603 engedélyezett, érvényes képzés van.
Ez a képzések száma, a cégek száma ennek kb. a tizede. Kb. 2-3000 engedélyezett képző cégről beszélhetünk. Soooooook engedélyezett képző van. 
Erre a sok-sok cégre 9 db cég jut, akik kétévente kötelezően megnézik őket.

Tehát az államon kívül 9 magán cég lát mindent és mindenkit, aki az engedélyezett felnőttképzésben él és mozog Magyarországon.
Annyi a különbség az állami ellenőrzés és a kétévente kötelező külső értékelés között, hogy a magán cégek nem büntethetnek, mint az állam.
De látni mindent láthatnak ugyanúgy.

A 9 céget az állam nevezi ki, lásd 2013. évi LXXVII. felnőttképzési törvény 14/A. §
Magyarul, az állam ellenőrzi a képző cégeket saját hatáskörben és kétévente ellenőrzik a cégeket azok a magán cégek, amelyeket az állam választott ki.
Kirakható a puzzle?

Következésképpen, álláspontom és a fenti tények alapján, az engedélyezett képzők sorában üzleti titokról legalábbis kérdőjelekkel lehet beszélni.

Egy ilyen világban nem lehet csodálkozni, ha az engedélyezett képző cégek nem törekednek arra, hogy valami rendkívülit hozzanak létre. Nem feltétlenül törekednek az igazi, folyamatos fejlesztésre. Saját üzleti pozíciójukat veszélyeztetnék az innovációval, hiszen a konkurencia vagy azonnal, vagy majdnem azonnal valószínűleg tudna róla.

Ezért is van az, hogy a minőségbiztosítási rendszert megvásárolják a céget és nem hoznak létre sajátot. Kinek van kedve potenciálisan a konkurenciának a saját szellemi termékét mutogatni?

A minőségbiztosítás része azonban a minőségpolitika is.
Amely azonban lehet személyes.

Mennyire lehet megírni valóban személyesre a minőségpolitikát? Érdemes megírni úgy, hogy tényleg az adott cég értékeit tükrözze?
Egyáltalán, számítanak-e még az egyéni, egyedi megoldások a felnőttképzési engedély rendszerében, vagy csak a tömegcikk a megfelelő?

A felnőttképzési engedély rendszere nem a képzői különleges megoldások rendszerének elvére alapult meg. 
Ahogy azonban a mondás tartja, elöl megy a cápa, utána a rája, a remény hal meg utoljára.
Az egyedi minőségpolitika még nem üzleti titok és legalább valamiben kifejezi a cég, hogy nem 12 egy tucat cég, bármennyire is bele akarja rakni egy sablonba az állam.

Hogyan lehet egyedi minőségpolitikát írni?

Az igazi, valódi minőségpolitika nem túl hosszú. Ennek a lehetősége sajna elszállt, annyi a kötelező elem:

"aa) a minőségre vonatkozó intézményi stratégiát, ab) az intézmény szervezeti egységei és alkalmazottai minőségbiztosítással kapcsolatos felelősségét, ac) a képzésben résztvevők bevonásának módját a minőségbiztosítás megvalósításába, ad) a minőségpolitika megvalósításának, figyelemmel kisérésének és felülvizsgálatának módját;" 58/2013. (XII.13.) NGM rendelet 2. § (3) bek.

Azonban ettől függetlenül még lehet egyedit alkotni:  

"Az Ezeréves Sólyom
Minőségpolitikája

írta és felelős kiadó: Han Solo
verziószám: 1.0

cégnév: "Women Always Figure out the Truth" Kft. 

dátum: "Valamikor réges-rég, egy messzi-messzi Galaxisban"

Az Ezeréves Sólyom minőségpolitikája meghatározza az űrkereskedelmi és birodalmi beszállítói minőséggel kapcsolatos követelmények teljesítése és a minőségbiztosítási rendszer eredményességének folyamatos csillagközi fejlesztése iránti elkötelezettséget. 

A minőségre vonatkozó űrstratégiánk részeként igyekszünk egyben tartani az Ezeréves Sólyom szerkezetét, hogy ne hulljon darabjaira. A stratégia központi eleme, hogy ügyfeleinknek általában le tudjuk szállítani, amit kértek, különös tekintettel Jabba, a Hutt terjedelmére, külalakjára, hangjára és veszélyességére nézvést. 

Stratégiánk részeként folyamatosan monitorozzuk és fejlesztjük a megrendelőkkel folytatott szellemes, oda-vissza pingpongozó párbeszédeink színvonalát, hiszen egyfelől ezzel is biztosítjuk szolgáltatásaink töretlenül emelkedő színvonalát, másfelől sem ügyfeleink, sem mi legalább nem unjuk halálra magunkat. 

Apropó halál, a minőségre vonatkozó stratégiánk másik, nem elhanyagolható taktikai eleme, hogy élve kikerüljünk birodalmi beszállítói tevékenységünk során végzett tevékenységeink okozta fennforgásokból. 

Az Ezeréves Sólyom szervezeti egységei számára ismertté, alkalmazottá kell válnia minőségpolitikánknak. Szervezeti egységeinket – 1, azaz egy fő Csubakka – utasítjuk, khm, inkább kérjük, Csuvi ugyanis magas, szőrös és van benne kajdi, valamint mi is szeretünk jó légkörben dolgozni, hogy mindig, minden körülmények között betartsák az Ezeréves Sólyom minőségpolitika iránymutatásait, amelyek a "Birodalmi Beszállítók Organikus Paragrafusai" (továbbiakban: BESZOP) 875. § (45) bek. q) pontja alapján kötelezőek. 

Szolgáltatásainkat olyan munkatársak bevonásával valósítjuk meg, akik maradéktalanul szem előtt tartják az űrminőséget előtérbe hozó filozófiánkat és küldetésünket, a higiéniai, szőrtisztítási és hangszabályozási elvekre vonatkozó, legszigorúbb előírásainkat. 

A nagyságos fenséges birodalmi megrendelők igényeit rendszeresen felmérjük a BESZOP előírásainak mindenkor a legszigorúbban eleget téve, amennyiben arra törekszünk, hogy épp bőrrel kerüljünk ki a birodalommal folytatott nagyra becsült és tényfeltáró tárgyalásokból. A nagytiszteletű birodalmi megrendelők a leszállított áru megtekintése után elmondhatják megtisztelő véleményüket, amelyet vagy meghallgatunk, vagy udvariasan úgy teszünk, mintha meghallgatnánk.

  
Tevékenységünkben fontos szerepet szánunk a BESZOP 234. § (43287) bek. z) pontja szerint a tervezett és rendszeresen végrehajtott külső-és belső értékeléseknek. Örömmel engedjük az Ezeréves Sólyom fedélzetére a tiszteletreméltó birodalmi ellenőröket, rohamosztagosokat és a Sötét Nagyúr által felkent tudós auditorokat, akiknek lehetőséget nyújtunk, hogy a hajót megismerjék. Semmit sem rejtünk el, mindent az ellenőrök rendelkezésére bocsájtunk.
 

A minőségpolitika megvalósítását figyelemmel kísérjük, különös tekintettel a küldetés fontosságára, arra, hogy a lehető legkevesebb karcolással landoljunk, a vezetés szerepére, amennyiben igazából teljesen mindegy, ki vezeti a hajót, Csuvi, vagy én, mert a lényeg, lásd az első pont. 

A pénzügyileg stabil működést igyekszünk Jabba soha meg nem szűnő elkerülésével megoldani.

A szakmai munka folyamatos fejlesztését garantálja az, hogy az Ezeréves Sólyom még mindig egy darabban van, habár többen fogadtak magasabb összegbe, hogy bármelyik percben széthullhat. 

A partnerekkel folyamatosan kommunikálunk, hiszen a csend is a kommunikációs egyik formája, valamint magunkra nézve kötelező érvényűnek ismerjük el a BESZOP minden paragrafusának mindegyik bekezdését és azok mindegyik pontját.
A minőségpolitikát a partnerek számára is hozzáférhetővé tesszük, azoknak is, akik nem tudnak olvasni. Őket közérthetően, szóbeli jelleggel tájékoztatjuk hogy pontosan mit várhatnak milyen minőségbiztosított folyamatok mely részeként.

K.m.f.

pecsét 

aláírás"

A minőségpolitika után lássuk a minőségcélokat, katt ide.