Az ellenőrzés előtt

Az ellenőrzés előtti nap. A papírhalmok növekedésével egyenes arányosságban nő a feszültség. Heves szívdobogások jönnek rá az intézmény vezetőjére. Nem minthogy ha az ellenőrök, vagy az ellenőrzés ténye pozitív érzelmeket váltanának ki belőle, hanem épp az ellenkezője.
A munkatársak lótnak-futnak.
Felbolydult hangyabolyra emlékeztet az intézmény.
Mire érdemes az ellenőrzés előtti nap figyelni? És ami ugyanolyan meghatározó: Mire nem érdemes figyelni?
Erről szól a mai írás.

A felnőttképzési engedéllyel – elődjével, a felnőttképzési akkreditációval is, de igazi formáját az engedélynél futja ki a rendszer – meglátásom szerint létrejött egy, a Kádár-kori értelmiségi öszvér megoldásokra emlékeztető rendszer. Van a látszat és van a valóság.

Mi a felnőttképzés?
A felnőttképzési törvény bevezetője így szól:
"Annak érdekében, hogy a hazánkban élő személyek meg tudjanak felelni a gazdasági, kulturális és technológiai fejlődés kihívásainak, eredményesen kapcsolódhassanak be a munka világába, sikeresek lehessenek életük során, és a felnőttkori tanulás és képzés segítségével az életvitel minősége javulhasson, szükség van a szakmai, a nyelvi és a támogatott képzések szervezettségének növelésére, tartalmuk minőségének és megvalósításuk ellenőrzésének erősítésére. E célkitűzések elérése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:"

Ha ebből indulunk ki, akkor a felnőttképzés a felnőttek sikerességéről szól. A felnőttképzés során megszerzett plusz tudással az ügyfelek magasabb színvonalú életet élhetnek, mert jobb munkájuk lesz és/vagy több pénzt fognak a plusz tudással csinálni és/vagy teljesebb életet élnek és/vagy több lehetőségük lesz.

A felnőttképzés egy szolgáltatás. Nem kötelező dolog, mert minden egyénnek a saját maga döntése, hogy az idejét és a pénzét befekteti-e saját magába, a saját továbbfejlesztésébe és hogy ezt milyen formában teszi. Ha nem szeretne az ügyfél éveket a felsőoktatásban tölteni, hanem gyors, azonnal hasznosítható tudásra, képességekre vágyik, akkor a felnőttképzést, a tréningeket, tanfolyamokat választja.

Mivel opcionális, ezért a felnőttképzés alapvetően piaci tevékenység.
Lenne.

Magyarországon azonban nem teljesen az. Nem feltétlenül az EU pályázati pénzekkel kezdődött a felnőttképzés "átállamosítása". A folyamat az OKJ-val elkezdődött 1993-ban, de azért mégis a résztvevők fizették a tanfolyami díjat, tehát a felnőttképzési tevékenység jellege döntő részben piaci maradt. Arról nem is beszélve, hogy a többi képzés tartalmát meg teljesen a képzőkre hagyta az állam.

Az EU-s pályázatok voltak azok, amelyek a felnőttképzést ha nem is teljesen, de nagy részét átállították piaci tevékenységről egy olyan tevékenységre, amelybe az állam minden áron bele akar szólni.
Miért a pályázatok hozták ezt a változást? A többek között az EU-ból is jövő pénzt talicskával lehet kihordani a cégekből (lásd például: HVG, 2019. június 6., 6. oldal, "Protestáló etika" c. cikk).
Az EU-s pályázatoknak pedig egyik területe a felnőttképzés.

Hozzátehetjük, hogy a felnőttképzés nem nagy pénzű iparág a többi pályázati területhez képest.
Ha a Monopoly-t nézzük, akkor a táblán a legelső, barna színű monopóliumhoz lehet hasonlítani. Viszonylag könnyen meg lehet szerezni, nem kerül sokba, azonban valahogy a startmező utáni két mezőbe szeretnek a többiek belelépni. Tehát stabilan tejelő, nem túl bonyodalmasan megszerezhető monopólium.

(Lábjegyzet: Álláspontom szerint, aki a felnőttképzésben kiépíti a maga kis birodalmát, talán hozzátehetjük azt is, hogy kiegyezve fensőbb hatalmakkal, az relatíve békésen megszedheti magát.
Ehhez azonban az engedélyezett képző intézmény vezetőjének szüksége van néhány óvintézkedés megtételére, már csak a fúráselkerülés végett is. Teljesen nem tudja elkerülni a rossz nyelvek ténykedésének eredményét, azonban jelentősen lehet minimalizálni az ebből eredő károkat, a kisebb fúrásokat hatástalanítani.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy fizikálisan és szakmailag se nagyon vonja magára a figyelmet a képző intézmény vezetője. Lehetőség szerint olvadjon bele a tömegbe.
Ne hordjon túl divatos ruhákat, feltűnő kiegészítőket, az autója se legyen hivalkodó, és amennyire csak tudja, minden területen kerülje az élénk színeket.

Az élénk színeket és/vagy a trendeket követő ruhákat talán a legalább 40, de inkább 50 év feletti és/vagy 20-30 kilogramm súlyfelesleggel és/vagy jó kapcsolatokkal és/vagy gazdag férjjel rendelkező hölgy intézményvezetők engedhetik meg csak maguknak. Ők is csak óvatosan, úgy, hogy valami mással ellensúlyozzák. Valami személyes problémájuknak mindenképpen szükséges lennie. Problémás gyerek, problémás unoka, problémás szülők, egészségügyi gondok, bármi, ami nehezen megoldható, ha egyáltalán. Ezekről sokszor és kimerítően szükséges beszélni.

Szakmailag se legyen feltűnő a képző. Ne akarjon újítani, forradalmi változásokat semmi esetre se vezessen be a saját intézményében (a magyar felnőttképzésben már az is forradalmi, hogy ha egy teremben nem poroszosan vannak elrendezve a padok, hanem U alakban, hogy könnyebben lehessen egymással kommunikálni).
Ne tűnjön ki olyan szakmai megoldásokkal, amelyek máshol nem találhatóak.

Külföldi megoldásokat, értsd nyugat-európai, vagy észak-amerikai szakmai, gyökeres újításokat meg aztán végképp ne vezessen be. Elmenni külföldre lehet, külföldi konferenciákról beszámolni lehet, apróbb változásokat (jéééé, de jól néz ki ez a rózsaszín dosszié, ezt bevezetjük) bevezetni lehet.
A lényegi, oktatási szakmai kérdéseket érintő változásokat kizárólag a kamikaze képzők kíséreljék meg.

A külföldi tapasztalatokról illik tudósítani. A prezentáció végét csak és kizárólag a megfelelő rendezéssel és szervezéssel lehet megoldani. Ehhez szükségeltetnek a következők: függően az előadó vérmérsékletétől, egy mély sóhajt, vagy egy felháborodott, szenvedélyes kirohanást követően a mondat: "De ez nálunk úgyse működne."
Ezen a ponton a koreográfia szerint mindenki elkezd majd bólogatni. Hosszas vita keletkezik, hogy ez mégis milyen felháborító. Titokban mindenki megnyugszik, nem lesz változás, lehet tovább aludni, viszont ki van pipálva az újításokról a tájékoztatás.

Ha ezeket az apró szabályokat betartja a képző, nem lesz nagy problémája.
Van pár nagy cég, de nem túl nagy a konkurencia. Ráadásul a terület dugig van tömve értelmiségiekkel, akik nem a harcos kedvükről híresek. Az is igaz, hogy fúrásban átlag feletti képességekkel és tapasztalatokkal rendelkeznek, amely képességüket szívesen is gyakorolják. Végül is, minden munkának megvan a maga veszélyességi faktora.
Szóval, aki a felnőttképzésben kiépíti a maga kis hadállásait, biztos és nyugodt bevételre számíthat, talán még az unokái is abból fognak élni.)

A felnőttképzés tehát, az építkezésekhez és egyéb állami beruházásokhoz képest, nem túl zsíros falat. Viszont folyamatosan jön a bevétel, az EU ad rá pénzt, és ellentétben egy építkezéssel, ahol mégis csak be kell mutatni egy megvalósult, szemmel látható "ojjektumot", a felnőttképzésben a  megvalósulás gyakorlatilag láthatatlan. Csak a papírok vannak.

Az állam egy ilyen területet nem hagyhatott szabályozás nélkül. Nem is tette.
Azonban nem csak a minőségbiztosítást, tehát a folyamatokat és a dokumentációt szabályozza. Mivel emberek oktatásáról van szó, ezt az állam nem hagyhatja szó nélkül. Feltétlenül szabályoznia és ellenőriznie kell, mi folyik bele a fejekbe, nem csak úgy, szabályozatlanul, oktat mindenki azt, amit jónak lát.

Az engedélyezett felnőttképzés olyan, mintha piaci lenne, azonban a piaci igények helyett az állami igények jelennek meg abban.

Ebből jönnek aztán a bonyodalmak. A képzők mégis csak szuverén gazdasági társaságok, akik azért szeretnék azt, hogy szakmailag is beleszólhassanak abba, mit és hogyan oktatnak. Az állam meg ezt nem nagyon hagyja. Mit tesznek a képzők? Van, amikor úgy tesznek, mintha. Akik ezt nem tudják megtenni, azok nem is kérelmeznek engedélyt.

De ha már van engedély, akkor lesz ellenőrzés. Amely konfliktushelyzet, pontosan a fentiek miatt is.

Ezt az "úgy teszünk, mintha" megnevezésű játékot az ellenőrök is ismerik. Sok ellenőr képző cég közvetlen, vagy közvetett munkatársa, olyan is van, aki vezetője és/vagy tulajdonosa. Képben vannak.

Ellenőrzés előtt mit érdemes megtenni?

1. Erősségek és gyengeségek
Először is, érdemes átgondolni, hogy mi az, amiben jó a cég, mi az erősség.
Ne feledjük, nem szakmai erősségről van szó, hanem minőségbiztosítási, dokumentációs erősségről.
Mi az, amit szívesen mutat meg a képző. 
Mi az, ahová nyugodtan lőhetnek az ellenőrök.
Hozhatják a mozsárágyút, a ballisztát, a katapultot, amit csak akarnak, a képző állni fog a vártán és apró karcolásokon kívül más nem lesz.

Ugyanezt érdemes megtenni a gyengeségekkel. Mint a Gyűrűk Ura második részében, a Két torony-ban lévő Helm-szurdoknál, a vár ostroma. Erős vár. Impozáns. Védték is rendesen. Egy ilyen erős várnak is volt gyenge pontja. Bele is lőttek az orkok, ahogy kell.
Minden képzőnek van gyengesége. Minden cégnek van gyengesége. Minden embernek van gyengesége. Érdemes tudni ellenőrzés előtt, melyek a gyenge pontok.

2. Támadások
Javallott átgondolni, hogy vajon hová fog lőni az ellenőrök csapata.
Lőni egészen biztosan fognak. Mivel felnőttképzési ellenőrzésről van szó, a lövések verbálisan fognak érkezni, de olykor a szavak mélyebben vágnak bármilyen más fegyvernél.
Szóval fognak lőni az ellenőrök, ez egészen biztos. Ami a kérdéses, hogy hová és mennyit. 

Az ellenőri lövések kérdések, kifogások, ellenvetések formájában fognak érkezni.
A legjobb, amit ellenőrzés előtt tehetünk, hogy megpróbáljuk a külső szemlélő szemével nézni a cégünket, a dokumentációt, a helyiséget, a munkatársakat.
Kíséreljük meg a másik fél nézőpontjából nézni a dolgokat!

Ha a külső szemlélő szemével vesszük szemügyre a dolgokat, felfedezhetünk olyat, amit addig nem láttunk.  Ha így teszünk, könnyebben ki fogjuk találni, melyek azok a pontok, azok a felületek, amelyek az ellenőrök figyelmét felhívják, ahol a kifogások, belekötések, kérdések, problémák előjöhetnek. Ha ezeket kitaláltuk, akkor a válaszokat is meg tudjuk szerkeszteni.

3. Helyszín
Rakjuk rendbe a helyszínt, ahol az ellenőrzés lesz.
Mindezt tegyük azzal a tudattal, hogy az ellenőrzés végén rendetlenség lesz. Az ellenőrök távozta után a terem, vagy iroda, ahol volt az ellenőrzés, általában romhalmazra szokott hasonlítani. Legfőképpen ott, ahol sok képzés van és hosszan tartott az ellenőrzés. Papírhalmok, dossziék, üres poharak, tányérok. Ez az ellenőrzéssel együtt jár.

Amikor megérkeznek az ellenőrök, akkor viszont legyen rend.
Valamiért az ellenőrök nem szokták szeretni a mindennapi élet zaját, tehát ha ellenőrzés közben folyik a munka. Ha megoldható, ellenőrzéskor csak azok a munkatársak legyenek ott, akiket érint az ellenőrzés és akik tudják, hogy mit fognak ellenőrizni.

Ellenőrzés előtt mit nem érdemes tenni?

1. Ne essünk bele a "fától nem látjuk az erdőt" hibájába.
Az utolsó vesszőhibákat kár javítgatni.
A képző intézmény vezetője csak saját magát idegesíti fel ezekkel a dolgokkal.
Ha az ellenőr bele akar kötni dolgokba, biztos lehetsz benne, fog találni hibát. Akár ott is, ahol nincs.
Ha meg tényleg a lényeget nézi, akkor tudni fogja, hogy egy vesszőhiba miatt egy képző még oktathat jól.

2. Ne próbáljuk bemagolni a jogszabályokat.
Az utolsó pillanatban kár. A digitális korban ez egy ásatag szokás.
Ha az ellenőrök nem-megfelelőséget találnak, a jogszabályt és a paragrafust nagyon gyorsan meg tudod találni elektronikusan.

3. Ne dolgozzunk előtte való nap 12 órát.
Az ellenőrzés strapás dolog.
Egy rövidebb, három-négy órás ellenőrzés is kimerítő, egy egész napos idegőrlés meg aztán egy hajszára emlékeztet leginkább. Minden egyes sejtedre, minden atomodra szükséged lesz, mert fokozott energiafelhasználásod lesz az ellenőrzés ideje alatt. Jó tanács: zuhanyozz előtte és nagyon alaposan használd a dezodort. Észre sem fogod venni, hogy az ellenőrök nem csak átvitt értelemben izzasztanak majd meg. Az ellenőrzés nem egy átlagos munkanap lesz.

Tudom, saját tapasztalatból beszélek. Az első ellenőrzésem a saját cégemé volt, akkor még nem képviseltem ügyfeleket. Az ellenőrzés sikeres volt, de a végén, miután elmentek az ellenőrök, csak néztünk ki a fejünkből, ólmos fáradtság vett rajtunk erőt. Napokig csak kóvályogtunk. Amikor pedig ügyfelet képviseltem, a "véresebb" ellenőrzések után szintén szükség volt napokra, amíg kiheverte a stresszt az ember, amíg kiment a szervezetből a túltermelt adrenalin. Nőként ez még veszélyesebb egészségügyi szempontból. Férfiként is az ellenőrzés egy túlpörgetett helyzet, kemény.
Felesleges ezt még azzal is tetézni, hogy előtte való nap kifárasztod magad.

Az ellenőrzés előtti nap a számvetés napja.
Átgondolni, miben vagyunk jók, miben nem vagyunk annyira jók, honnan jöhet az offenzíva, hogyan tudjuk kivédeni. Érdemes kicsit lazítani is, ha ez lehetséges. Az ellenőrzés napja eljő, így is, úgy is és akkor lesz jó, ha felkészülten várod.

Hogyan kezdődik az ellenőrzés? Itt olvashatsz róla.