A mondatok igazi jelentése ellenőrzéseken

Bizonyos ellenőröknek hosszú idő alatt kipallérozott kommunikációs eszközeik vannak arra, hogy véletlenül se mondják ki, amit gondolnak, akarnak. Kerülőutakon érik el céljukat. Mit jelentenek valójában az ellenőrök mondatai? Hogyan tudod ezeket a mondatokat megfejteni, hogy az ellenőrök ne írják tele hibákkal a jegyzőkönyvet?

A mai írás erről szól, szintén az egyike a lazító írásoknak.
A lazító cikkek hozzátartoznak a felnőttképzési ellenőrzésekre való felkészüléshez. Nem jogszabályi kötelezettségek, nem esettanulmányok, mégis szorosan az ellenőrzésre felkészülés részei.

A mindennapi életünkben vannak olyan mondatok, amelyeknek teljesen más a valódi jelentése, mint amire a szavak alapján gondolnánk. Nevezzük őket szimbolikus mondatoknak.
A naivak és ártatlan szemekkel a világra nézők ezeket a mondatokat hajlamosak szó szerint venni. Hogy azután jó nagy csalódások érjék őket. Azt gondolják, hogy a másik fél komolyan veszi azt, amit mond, vagy éppen, hogy tényleg az van a fejében mint amit kimond.


A hétköznapok lírája a szimbolikus mondatok széles palettáját kínálja a kíváncsi megfigyelőnek.
Például:

Nők:

1. Barátnőnek, vagy férjnek/barátnak mondva, vásárlásnál:
"Szerinted melyiket vegyem meg, ezt a magas sarkú fekete lakkozottat, vagy a tűsarkú, ciklámen flittereset?"
(Általában hosszabban vezetik be. Részletesen taglalják, hogy az egyik a tyúkszemüket nyomja, a másik viszont a sarkukat készíti ki. Az egyiknek nem annyira puha a bőre, a másiknál viszont a flittereknek olyan furcsa alakja van. És így tovább, embertől függően akár percekig is mehet az összehasonlítás.)

Életveszélyes területre érkeztél, ha tőled kérdezik.

A mondat fordítása:

Többnyire két eset van.
Az első, hogy a kérdező már régen eldöntötte, melyiket akarja, de tudja, a társadalmi szokások azt várják el egy nőtől, hogy döntésképtelennek tűnjön. Ezért ellejti a válaszadó előtt ezt a balettot. Ha nem azt választja a kérdezett mint amire a kérdező gondolt, utána fél órás huzavona következik. A végén a kérdező végre megveszi azt, amire már az első perctől fogva gondolt.

A másik eset, hogy igazából egyik sem tetszik neki. Ha a kérdezett bármelyiket is javasolja, akkor a kérdező azt fogja mondani később, hogy a másik miatt döntött így és természetesen rossz döntés volt. Hiszen egyiket sem akarta. A kérdezett az élete végéig fogja hallgatni.

És van természetesen a harmadik eset, amikor a kérdezőt tényleg érdekli a másik tanácsa. Ez azonban olyan ritka, hogy akár figyelmen kívül is hagyható.

2. Nem a legjobb barátnődtől: 
"Annyira jól áll neked!"
(Mindezt kissé hamis hangsúllyal és utána részletezve, hogy miért is áll jól.)

Fordítás: úgy nézel ki benne, mint aki kinéz. Válaszd csak ezt, nekem annyira sokkal jobb lesz, jobban nézek majd ki, mint te.

Eszed ágában se legyen megvenni/felvenni. Ha valami valóban jól áll, akkor azt nők egy másik nőnek általában röviden és velősen szokták mondani.

És van, amikor tényleg jól áll, néha a nőknek is lehetnek rossz napjaik és nyíltan elmondják egy, nem a legjobb barátnőnek, ha valami jól áll neki.

3. Barátnak:
"Hú, de nagy!" Bármire is mondva.

Fordítás: láttam már nagyobbat is, de most megteszi ez is.
És van, amikor tényleg nagy, akkor azonban általában nem szokták mondani. Minek legyezgessék a férfi hiúságát.  

Férfiak:

1. Barátnőnek, még rosszabb, feleségnek:
"Anyukám ezt jobban csinálja."
(Majd keserves tekintettel, síri csendben megeszi a kaját.)

Életveszélyes.
A partner az "oszd meg és uralkodj" nevezetű sportnak a tanúja.

A sport lényege, hogy a partner kezdjen el versengeni az anyukával, sőt, tanuljon meg úgy főzni, ahogy anyuci, nehogy a fiacskának bármilyen más jellegű, hagyományos konyhához hozzá kelljen szoknia.
Anyuci kis fiacskája meg szépen ül és élvezi, hogy mindkét nő az ő kegyeit keresi. Megoldás? Akkor ne edd meg és legközelebb főzz te. Vagy külön koszton leszünk.
A legjobb megoldás talán a szétköltözés, mert anyuci elkényeztetett kis fiacskája mindig is anyuci elkényeztetett kis fiacskája fog maradni.

És van, amikor anyuka tényleg jobban csinálja. Azonban amikor ez van, azt általában nem szokták a férfiak elmondani.

2. Barátnőnek, feleségnek:
"Tényleg ezt akarod felvenni?"

Két eset lehetséges.
Az első eset, hogy a ruha valóban nem áll túl jól. Ez még a jobbik eset, mert legalább őszinte a férfi. A második eset az, amikor a mondat mást jelent, mire amire gondolna az ember. Ebben az esetben a ruha bomba jól áll, igazi bombázó benne a nő. A férfi viszont féltékeny típus és nem szereti, ha a barátnője/felesége feltűnést kelt. Mindenáron "szürkésíteni" akarja a nőt. Megoldás erre nem nagyon van, azon kívül, hogy a nő azt vesz fel, amit akar. 

Harmadik eset: a férfi tényleg segíteni akar, hogy azt vegye fel a partner, ami jól áll neki. Nagyon ritka.

3. Otthon, bárkinek, barátnőnek, feleségnek, anyukának:
 "Majd megcsinálom, jövő héten."

Fordítás: a "hét" szó helyett inkább az "év" szót érthetjük a mondatban.

És van, amikor tényleg megcsinálja a következő héten.

Mindkét nem:

1. "Szeretek dinamikusan vezetni."

Fordítás: a 70-es táblánál 120-al villogja le az előtte szabályosan, 70 km/h-val közlekedő autóst. Fel van háborodva, ha a szabályosan haladó nem sorol le azonnal és hangosan szidja azokat a mazsolákat, akik nem képesek a visszapillantó tükör használatára és nem érzik a forgalom ritmusát, hiszen itt csak az idióták mennek hetvennel.
Hogy kint van a tábla? Ugyan már, az a kezdőknek szól, csak javaslat. Ő különben is hatodik érzékkel rendelkezik és megérzi, hogy mikor razziáznak a rendőrök. A városban folyamatosan sávot vált.
Sűrű ködbe, a látótávolság 10 méter, belehajt százzal, hiszen, van egy hetedik érzéke is, amivel megérzi majd, ha előtte autó lesz.
Meggyőződése, hogy ő maga Fittipaldi reinkarnációja.

És van, hogy valaki tényleg jól vezet, de azok általában nem szoktak ezzel dicsekedni, ellenben jó mellettük a kocsiban ülni.

2. "Majd egyszer összefutunk egy kávéra."
"Majd hívlak."

Fordítás: soha napján kiskedden, békanyúzó pénteken.

És van, amikor tényleg összefuttok.

3. "Még gondolkozom a dolgon. Megbeszélem a feleségemmel/férjemmel/anyósommal/macskámmal."

Fordítás: igazából nem tudom, mit akarok, de ezt valószínűleg nem. Vagy mégse? Nem, egészen biztosan, ezt nem akarom. Ha értékesítő vagy, akkor ha ezt a mondatot hallod, és utána az érdeklődő el, akkor az esetek 99 százalékában nem lesz üzlet.

És kb. 1 százalék, aki tényleg azt érti a szavakon, amit jelentenek, gondolkozik rajta és utána érett döntést hozva veszi meg a cuccost.
 

Ahogy a mindennapjainkban vannak mondatok, amelyek igazi jelentése rejtve marad, úgy az ellenőröknek az ellenőrzéseken is vannak szimbolikus mondataik.

A tárgyilagos ellenőröknél nagyon ritkák a szimbolikus mondatok, hiszen ők az ellenőrzést annak veszik, ami, egy jogi eljárásnak.
Egy jogi eljárásnál, racionálisan nézve, nincsen helye a szimbolikus mondatoknak, hiszen az ellenőröknek tényeket szükséges feltárniuk. Az objektivitást használó ellenőrök közvetlenül azt mondják, amit mondani akarnak. Ezért is jó velük együtt dolgozni.

A csúcsragadozó, zúzós, vagy hasítós ellenőröknél azonban új jelentőséget kapnak a szimbolikus mondatok.
Az ellenőrzés bonyolultsága abban is áll, hogy ha nincs elég tapasztalatod az ellenőrökkel, akkor nem tudhatod, hogy tárgyilagos ellenőrrel van dolgod, tehát aki direkten, közvetlenül beszél veled, vagy éppen csúcsragadozóval/zúzóval/hasítóval, akik viszont előszeretettel támadnak hátulról, veszik körbe a képzőt a szimbolikus mondataikkal, mint valami hálóval.

Mivel a felnőttképzésben az engedély világa a pályázatok világa, ezért tele van ez a világ udvaroncokkal, akiknek lételeme a szimbolikus mondatok használata.

Ők azok, akik tudják, hogy az éppen aktuális "király", vagy "kiskirály" időközönként pénzesőben részesíti a körülötte levőket, vagy kiszórja a balkonról, vagy zárt körben nyitja meg a pénzcsapokat, mindkettőt átvitt értelemben.

Mindkét esetben a javak, amelyeket a király, vagy kiskirály kioszt, korlátolt mennyiségben állnak rendelkezésre.
Ez nem egy piaci világ, ahol újítással, fejlesztéssel, egy jó ötlettel a piacot, ergo az árbevételt növelni lehet.
A pályázatoknál egy konkrét összeg vár kiosztásra. A jelentkezők sokasága azonban, ha nem is végtelen, mindenesetre számosan pályáznak ugyanarra a vagyonkára. 

Ahogy a régi időkben, a középkorban egy udvaroncnak kiélezett érzékei kellettek, hogy legyenek a szimbolikára, úgy ez most is ugyanígy van a felnőttképzésben, a pályázatok világában.
Az udvaroncok nyíltan nem szólhatták le egymást, hiszen az hogyan néz ki, ráadásul ezzel kockáztatták volna az udvar béli státuszukat, könnyen az udvaron kívül találhatták magukat.

Hosszú idő alatt kialakult a helyezkedés és egymás ledorongolásának etikettje.

A csúcsragadozó, a zúzós és a hasítós ellenőrök nagy többsége udvaronc.
Nem vállalkozók, hanem udvaroncok. A legtöbbjük vállalkozónak látszik, mert cégeken keresztül jön nekik a bevétel. De, mint oly sokszor, a látszat csalóka.
A vállalkozó és az udvaronc két külön embertípus.
Egy igazi vállalkozó a direkt kommunikáció híve, gyorsan intézi a dolgokat, sokat kérdez és a tárgyra tér.

Az udvaroncok azonban a szimbolikus mondatok mesterei.
Ők ebből élnek, hiszen a többi udvaronccal együtt versengenek a döntéshozó(k) kegyeiért.
A verseny nagyon kiélezett.
Az udvaroncok a szimbolikus mondatokkal jutottak előre és ezeknek a mondatoknak köszönhetik karrierjüket.


Honnan lehet megállapítani, hogy az ellenőr használ-e szimbolikus mondatokat?


Mint mindenre, erre sincsen 100 százalékosan, minden esetben beváló recept.
Apró jelek vannak.

A tárgyilagos ellenőrök általában gyorsak. A céges papírokkal nem húzzák fél óráig az időt. Sőt, már az ellenőrzés előtt az interneten megnéztek mindent, kitöltötték a jegyzőkönyvben a megfelelő pontokat és a helyszínen csak gyorsan átnézik a papírokat.

Keveset beszélnek, akkor is konkrét mondatokat. Egyenes kérdéseket tesznek fel, általában egymást követően, gyorsan, amely kérdések a tárgyhoz és a jogszabályokhoz szorosan köthetőek.

Ha valami nem megfelelő, akkor el szokták mondani, hogy melyik jogszabály alapján nem megfelelő, konkrét jogszabály, konkrét pontja és konkrét nem-megfelelőség beazonosítás.

Az udvaroncok, a szimbolikus mondatok használói hosszabban beszélnek.
Érkezéskor általában meg szokták jegyezni, hogy nehezen találtak oda/rossz a közlekedés/bármit, ami személyes indíttatású.
Nagyon sokszor nagyon kedvesek. Érdeklődőnek tűnnek. Ha valamit tesznek, meg szokták indokolni, nem jogszabályokkal, hanem általában bő lére eresztve. Sokszor olyan hangsúllyal, hogy ő igazán a képzőnek szeretne segíteni, de itt kérem jogszabályok vannak.

Problémás szokott lenni egy ellenőrzésen, ha egy tárgyilagos ellenőr jön egy udvaronccal. Ilyenkor szokott az megtörténni, hogy a két különböző habitusú ellenőr, az ellenőrzésen összerúgja a port. Vagy ha az objektív ellenőr a második szakértő, akkor az udvaronc szokott győzni és előkerülnek a szimbolikus mondatok.

Milyen szimbolikus mondatokat szoktak használni az ellenőrök?

Rengeteg ilyen van, tanácsadási munkám során minden ellenőrzésen jöttek elő újak és még újabbak.
Most a klasszikusokat nézzük át.

1.
Már jó ideje megy az ellenőrzés. Az ellenőrök nem tűnnek rosszindulatúnak, azonban érezni lehet a feszültséget a levegőben.
Az ellenőrök kedvesen kérdezgetnek, azonban valami még sem stimmel.
Vesszőhibákba kötnek bele, azoknál viszont jó sokba. Olykor-olykor a két ellenőr jelentőségteljes pillantást vált egymással, de a képzőt nem avatják be a pillantások mögöttes tartalmába.

Ebben a furcsa légkörben megy az ellenőrzés.
Aztán jön a szokásos kérés, hogy akkor ők most körbenéznének a helyszínen, megtekintik, hogy megvannak-e a tárgyi feltételek. Felszedelőzködnek. Bemennek a termekbe és/vagy irodákba és/vagy helyiségekbe. És ekkor jönnek olyan mondatok, hogy
"Ezt a tájékoztatót miért ide rakták, miért nem oda?"
"A cégtábla miért nem nagyobb?"
"Az ügyfélszolgálat miért itt van?"

A mondatok fordítása: alapvetően nem tetszik nekik a helyszín. Bármi miatt.
Azonban a jogszabályi feltételeknek megfelel. Ezért mindent elkövetnek, hogy valahol valami hibát találjanak.

Próbálnak keresni valahol valami fogást, mert tudják, olyan sok a jogszabály és olyan sok bennük az előírás, hogy valahol találni fognak valamit. Valamire majd ráfogják, hogy az nem jó, de igazából az alap indok, hogy szubjektív okokból nem tetszett nekik a helyszín.


2. Vannak azok a típusú ellenőrök, akik szeretik a bombát előkészíteni.
Talán, mert ilyenek, de olyanok is vannak, akik nem bírják ki, ha nem találnak fontos és nagy hibát.

Ezekben az esetekben általában egészen gördülékenyen indul az ellenőrzés. Nézik a dolgokat, ugyan vesszőhibák vannak, de még a legkezdőbbek is tudják, hogy vesszőhibából még a hatóság sem csinál nagy ügyet.
Ahogy megy előre az ellenőrzés, az ellenőrök úgy érzik, hogy mégis csak kellene valami.

Ilyenkor nyúlnak ahhoz az örökzöld témához, amely minden ellenőr kedvence: a minőségbiztosítás.

Akár vette mástól a képző a minőségbiztosítási leírását, akár saját maga csinálta meg, ilyen mondatok szoktak elhangzani, jelentőségteljes pillantásokkal és hatásszünetekkel tarkítva:

"A folyamatleírások túl részletesek/nem elég részletesek egy ilyen kis/nagy céghez viszonyítva.
Miért ezt a minőségbiztosítást használják, amikor az önök gyakorlatához a dokumentáció alapján nem illik?
Nem látjuk biztosítottnak, hogy önök valóban tudnak működni a minőségbiztosítási kézikönyvben leírtak alapján.

Lássuk a részleteket. Itt látunk egy folyamatleírást, hogy "az írásbeli panaszokra a vezetőség nyolc munkanapon belül írásban válaszol, a tanulságokat visszacsatoljuk az oktatási és képzés-értékelési folyamatokba." Láthatnánk ezeket a vezetői visszajelzéseket, dátummal, valamint a visszacsatolási leírásokat, a panaszok alapján keletkezett intézkedéseket? Formanyomtatványt használnak-e erre, ha igen, az azonosító kódját mi alapján állapítják meg és hol van ennek leírása a minőségbiztosítási rendszerben?"

Fordítás: eddig nem találtak semmit és most elérkezettnek látják az időt, hogy végre azért valamilyen bombát csak elhelyezzenek.
A minőségbiztosítás a legtöbb képzőnél problémás pont.

A legtöbb ellenőr tisztában van azzal, hogy a legtöbb képző a minőségbiztosítási kézikönyvet poháralátétnek használja, jó esetben, mert akkor legalább mégis használja valamire.
Nagyon sokan mástól veszik át a minőségbiztosítási leírást.
Nem olvassák át, nem tudják, milyen dokumentációra van szükség.

A minőségbiztosítással még a legnagyobb cégeket is meg lehet fogni, ott általában pont azért, mert rengeteg a képzés és sok a folyamat.

3. Az ellenőrzés hangulata meglehetősen, mondjuk úgy, barátságtalan.
A vesszőhibákat az ellenőrök felnagyítják, az egérből is elefántot csinálnak, a kákán is a csomót keresik.

Ha ilyen ellenőrzésed van, akkor nagyon nagy eséllyel vagy az egyik ellenőr, általában a vezető ellenőr érdekeltségeit sérti a vállalkozásod, vagy az ellenőr tartozott valakinek valamivel és annak az érdekeltségeit sérti a vállalkozásod.
Semmi esetre sem személyes, tisztán üzleti.

Ne vedd személyesre, a személyeskedések ellenére sem. Elő fognak kerülni a személyeskedő megjegyzések, az ilyen ellenőrzéseken szinte mindig. Nagyon nehéz a személyeskedést lepattintani, de mégis meg kell tenned, mert az ilyen típusú ellenőrök nem viccelnek.

A kegyelemdöfést a képző szakmai kompetenciájának megkérdőjelezésével szokták megadni. Egészen addig mindenbe belekötnek. Majd hirtelen elkezdik azt boncolgatni, ért-e a képző ahhoz, amit csinál. Ilyen mondatok szoktak ilyenkor elhangzani:

"A képzési program szakmai tartalma, a kompetenciák, készségek, képességek, ismeretanyag leírása elnagyolt, szakmai relevanciája megkérdőjelezhető."
"A képzési programok összetétele vegyes, nem egyértelmű, a képző intézmény mely szakmai területekre helyezi a hangsúlyt, mely szakmai területek az erősségei. A képzések munkaerő-piaci relevanciája nem tűnik alátámaszthatónak."

Fordítás: eddig mindenbe belekötöttünk, most pedig összetörjük a szakmai önbecsülésed is, hogy könnyebben megírhassuk a téged földbe döngölő jegyzőkönyvet.
Igazából alapból buktatni jöttünk, mert valahogyan sérted az érdekeltségeinket, de ezt muszáj a gyakorlatban is megmutatni.

A szakmai kérdések az ellenőröktől, ha csak nem érdeklődő és konstruktív, általában arról szólnak, hogy a képző önnön magába vetett hitét, önbizalmát aláássák. Ez azért fontos ezeknek az ellenőröknek, mert így könnyebben megírhatják hibákkal teleszórt jegyzőkönyvüket, anélkül, hogy a képző olyan nagyon ellenkezne, vagy védené magát.

A szimbolikus mondatok ismerete egy-egy ellenőrzésen nagyon sokat tud neked segíteni abban, hogy átláss a szitán.

Ha tárgyilagos ellenőrrel van dolgod, akkor erre nem lesz szükséged.
Ha viszont udvaronc-típusú ellenőr jön ki hozzád, akkor jó, ha tudod, hogy egy dolog, amit mond, és más, ami valójában a szavai mögött van. Például, amikor ágyúval lőnek verébre.

Mint például itten.