Ellenőrök és stílusok

Hogyan alakult ki, hogy bizonyos ellenőrök úgy viselkednek ellenőrzéseken, hogy a képzők gagyogó idiótának érezzék magukat? Mit tudsz ezzel kezdeni és hogyan befolyásolja ez az üzletedet?
Erről szól a mai írás, amely a lazító írások közé tartozik.
Olykor-olykor a komoly témák közé nem árt egy kis ejtőzés, szellemileg.
A pihentető írásoknak is köze van az ellenőrzéshez, részei a felnőttképzési ellenőrzésre való felkészülésnek, mégis különálló egységet alkotnak.

Többféle ellenőr van.

Vannak a felnőttképzési ellenőrzéseken olyan ellenőrök, akik nem tekintik power trip-nek, befolyásuk fitogtatásának az ellenőrzést.
Kimennek a képzőhöz, a jogszabályok adta keretek között átnéznek mindent, megírják a jegyzőkönyvet, aztán el.

Személyes véleményem az, hogy a legjobb ezekkel az ellenőrökkel dolgozni.
Nem személyeskednek, a tárgyhoz tartják magukat, igyekeznek, – habár emberek vagyunk, tehát teljesen nem lehetünk részrehajlás-mentesek, azonban ők igyekeznek – objektív módon ítéletet alkotni. 
Nem azt nézik, hogy ki mondja, hanem hogy mit mond.

Ironikus módon pont a tárgyilagos ellenőrök szoktak nagyon ritkán hibázni. Ha mégis megtörténik, és erre a képző képviselője rámutat, akkor átgondolják. Ha jogosnak találják, akkor minden további nélkül elfogadják az észrevételt, javítják a jegyzőkönyvet. Még elnézést is kérnek.
Általában nagyon udvariasak, nem jó pofiznak, de nem is játsszák a kínvallatót.

A tapasztalatom szerint ezekkel az ellenőrökkel lehet a leghatékonyabban és leggyorsabban együttműködni.
Nyitottak, érdeklődők, kíváncsiak, objektívek, tárgyilagosak, azonban olykor-olykor még a humorérzéküket is megcsillogtatják, ha olyan a helyzet.
Általában vagy nem a "régi gárda", a mamutok tagjai. Ha a kezdetek óta is szakértők, sikerrel kivonták magukat a "belső kör" befolyása alól.

Nincsenek túl sokan az álláspontom szerint, vagy én nem találkoztam sokkal, de ha ilyen ellenőrt sorsolnak ki neked, akkor máris egy faktorral kevesebb, amiért fájnia kellene a fejednek az ellenőrzésen. Nem mindegy, hogy egy ellenőrzés kínvallatáshoz, vagy éppen valódi kommunikációhoz hasonlít. 

Aztán vannak azok az ellenőrök, akik egyáltalán nem ilyenek. Az ellenőrzést valami egészen másra használják.
Miért van ez így? Nem lehet tudni, hogyan alakult ki. Legfeljebb el lehet képzelni, ha egyáltalán ...


"A Budapest belvárosában lévő nagy, ódon bérház egyik, mellékutcára néző oldalán, a ház alján, egy kilincs nélküli, szinte alig észrevehető, kis vasajtó előtt várakozott türelmetlenül a fiatalember.
Feltűnő jelenség volt. A nyolcvan év körüliek a "dzsigoló" szót használhatták volna rá.

Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb, ennél sokkal többet rejtett magában. A kinézetéből adódó összes előnyt az élete minden percében kamatoztatta. Ahogyan azt nagybátyjától, ifj. özv. dr. Edelstein Frigyestől elleste, minden befektetésétől legalább háromszoros hasznot várt. Igéző külalakját az egyik legértékesebb eszközeként és befektetésként kezelte.

A megjelenése mellett azonban volt egy olyan tulajdonsága, amelyet tanárai, mesterei külön kiemeltek. Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb, kiválóan tudott helyezkedni. Felettesei ódákat zengtek messze földön híres hajlékonyságáról, simulékony természetéről, mindenre kész szolgálatkészségéről.
A családjában is tudták ezt róla. Sőt, már kis korától kezdve így nevelték, nagy reményeket fűztek a fiatalember előtt álló fényes jövőhöz.

A tanulásban és az olvasásban nem nagyon jeleskedett.
Legtöbbször megbocsájtották neki, miután könnyen kezelhetőségét olyan bravúros ügyességgel vetette be az élet csatáiban, hogy a feljebbvalói ezt nem tudták nem észrevenni.
Ismerve a magyar kulturális közeget, eme éltes és nagy tapasztalattal rendelkező férfiak azonnal kiszúrták, Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb, magasra fog törni.

A legtöbb tulajdonságot felvonultatta, amely egy üstökös-szerű felemelkedéshez szükséges a magyar államigazgatásban.
A vének így hát nem küzdöttek az elkerülhetetlennek tűnővel, hanem egy idő után inkább kövezték neki az utat. Egyikőjük sem akart kerékkötő lenni, féltették a jövőbeli pozíciójukat.

A kis mellékutca túlvégén megjelent ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes sport kupéja.
A kocsi nagyon feltűnő volt, még Budapesten is. A csillogó járgány jelképezte az egyetlen gyengeséget, amelyet nem csak ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes engedett meg saját magának, hanem a környezete is megengedte neki.
Amikor odaért a fiatalemberhez, leengedte az ablakot és kiszólt:

- Szia Tivikém, mindjárt jövök. Egy utcával odébb parkolok, itt túl gyanús lenne. Nem akarunk feltűnést kelteni. - imigyen szóla ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes.
Ezzel is tanította szépreményű unokaöccsét. Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb, most volt itt először. Fontos szabályokat kellett ma megjegyeznie. A fiatalember bólogatott, hogy megértette, ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes pedig elhúzott abban a boldog tudatban, hogy unokaöccse vette az adást.

Kisvártatva, immár gyalogosan, ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes megjelent a mellékutcában és ruganyos léptekkel közelítette meg a kis vasajtót. A vasajtót, amely a Szalonna Szentélyhez vezetett.
Csak és kizárólag tagok léphettek be.

A tagok legfőképpen a vezető zsidóság tagjai közül kerültek ki. Pár évtizeddel ezelőtt, a nyitás és jól felfogott üzleti érdekeik jegyében, a tagság úgy döntött, hogy keresztényeket, illetve az akkori, kommunista idők szavának megfelelően, magyarokat is beengednek.
Nagy vita előzte meg a döntést. Heves szóváltások, fenyegetőzések, ökölrázások, szóval, a szokásos üzletmenet. Aztán határoztak. Körülbelül olyan szájízzel, mint aki valami különösen kellemetlent készül megenni. Az újonnan belépő keresztény, azaz magyar tagokkal ezt érzékeltették is.

Az új, magyar tagok körüli perpatvar azonban semmi volt ahhoz képest, amikor, szintén a nyitás jegyében – már a "nyitás" szóra is a tekintélyesebb tagokat a rosszullét környékezte – a 2000-es évek elején felvetődött a nők beengedése a Szentélybe.

A vita ezúttal évekig tartott.

Frakciók alakultak. A végén, mutatván a zsidóság legendás alkalmazkodóképességét a környezetéhez, magyar virtus szerint már a frakciók is frakciókra bomlottak.
Végül, az EU-s csatlakozás mámorában a fő-fő Szentély vezető, egy heveny meggondolatlan pillanatában engedélyezte a nők belépését. Ezt azóta is folyamatosan bánja, amely tényre a társai is szünet nélkül emlékeztetik.

Arra azonban, hála jogi végzettségének, gondot fordított, hogy bekerüljön az alapszabályzatba, egyik tag felesége, barátnője, szeretője sem léphet be a Szentélybe. Ez volt az egyetlen pont, amely az összes frakció összes frakciójának részéről zajos üdvrivalgást váltott ki. Azon mód megértették, hogy  nem csak nyugalmukat őrzik meg így, hanem egyben a lehetséges női tagok száma drasztikusan lecsökkent.

A Szalonna Szentély volt a hely, ahol a tagok minden további nélkül meg tudták beszélni ügyes-bajos üzleti ügyeiket, anélkül, hogy lehallgatástól kellett volna tartaniuk.
Zsidóként különösen ismerték és elismerték ennek értékét.

A Szentélyben találkoztak, hogy megbeszéljék az ország ügyeit, éppen ki fog kiszúrni kivel, valamint a város-szerte a zsidóság között kemény valutaként használatos, pult alóli disznótorost is ez vala a lelőhelye. Tónitól, a Szentély gondnokától lehetett beszerezni a kulináris kincset. Tóni intézmény volt. A pult alóli disznótoros sok magas rangú vezetőnél is nagyobb hatalmat adott neki. 

Ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes egy konkrét ritmusképletet kopogtatott a vasajtón.
Szinte azonnal kinyílt a vasajtó közepén található kémlelőnyílás.

- Hogy hívják a nagymamámat? - kérdezte egy, az évtizedek pálinkázásától megedződött hang.

- Nincs is nagymamád, a húgodat Eufrozinának hívják. - válaszolta ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes.

- Frici, ne hülyéskedj, nem kaptad meg a kör e-mailt? Már nem Eufrozina. - méltatlankodott a hang.

- Ja, hogy is felejthettem el, naná, Eulália. Tónikám, beengedsz már végre? - érdeklődött immár kissé morózusan ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes. Habár könnyedén kezelte a morózusságot, Tóni mégis csak Tóni volt.

- Te mondtad, hogy az ifjú unokaöcsnek meg akarod tanítani a szabályokat, csak erre akartam kilyukadni. Na de, gyertek be, minél többet beszélünk, annál nagyobb az esély, hogy észrevesznek titeket. A kémeim jelentették, hogy Smuél errefelé kolbászol. Mit csinál az ilyenkor a környéken? Na mindegy. Egyelőre még nincs vész, de a sárga kód érvényben van.

Ezzel kinyílt a vasajtó, a két férfi belépett, a vasajtó azon mód becsukódott.
Lementek pár lépcsőn és egy hosszú folyosó végén egy viszonylag nagy helyiségbe léptek. A helyiség olyan volt, mintha étterem lenne. Asztalok voltak mindenhol, a tagok halkan beszélgettek. A meghitt, barátságos környezetben nyugodtan lehetett szövögetni a következő összeesküvést.

Ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes és Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb, leültek egy asztalhoz.
A fiatalember még nem volt tag, azonban nagybátyja összeköttetései révén nem-tagként is bejöhetett a Szentélybe, tájékozódni. Kizárólag a nagybátyja társaságában. Nyílt titok volt bizonyos körökben, hogy a fiatalembertől sokat várnak.

- Tóni, mi a mai ajánlat?

- Isteni, friss vágásból származó rántott karaj, petrezselymes burgonyával, káposztasaláta, vagy ecetes saláta. És ma érkezett, új szállítmány a pult alóli hurkából. Májas. Mustár, torma, kenyér, a szokásos.

- Akkor kérünk szépen két adagot a karajból, a májast pedig előételnek, ide középre, amíg meg nem érkezik a karaj. - sommázta ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes. Nem kérdezte meg az unokaöccsét. Nem volt szokása másokat megkérdezni.
Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb, életkorának megfelelően azt a szerepet kapta, hogy megtanulja több száz év megcsontosodott szokásait.

- Bácsikám, kóser az a karaj és a májas? - kérdezte meggondolatlanul az ifjú.
Általában tudta a helyét, de most a megtiszteltetés, hogy beléphetett a Szentélybe, teljesen összekavarta az érzékeit, kiesett szerepéből és kibukott belőle a kérdés.

- Hogy kérdezhetsz ilyen agyalágyultságot? - háborodott fel ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes. - Naná, hogy kóser, a kóser vágás összes szabályát betartja a baráti mészáros, Elemér. Mi vagyunk mi, vademberek? Mi betartjuk a szabályokat!

Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb úgy döntött, nem feszegeti tovább a kérdést. Várakozó álláspontra helyezkedve nézett rá bácsikájára. Mindig is tisztelte az öreget, és tudta, potenciális karrierje felívelését neki köszönheti majd.

- Tivikém, azért jöttünk ma ide, mert fontos megbeszélnivalónk van. A képzések új védővámjával kapcsolatban szükség lesz egy ellenőri gárdára, akiket mi fogunk majd etetni.

- Bácsikám, bármi is az, készen állok, hogy a család ügyét szolgáljam - használta az ifjú azt a mondatot, amely már több megbízást hozott neki, mint bármelyik másik jelszava. Évek hosszú sora óta kísérletezgetett ezekkel a párbeszédekkel. A nagy kitüntetés okozta megrázkódtatásból most ocsúdott fel és azon mód működésbe léptette híres rugalmasságának reflexeit.

- Tudjuk, hogy nem értesz a képzésekhez. Azt sem tudod, hogy eszik, vagy isszák őket. Mit is végeztél? Ja, mindegy. Majd beletanulsz. Akinek Isten hivatalt ad, annak észt is ad.

- Bölcsességed figyelemreméltó bácsikám. - fejezte ki csodálatát Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb. Szeme csillogott a nagy hódolattól, amellyel tekintetét bácsikájára emelte.

- Na most, az ellenőri gárda kiképzését és felügyeletét a hivatalos részről már megoldottam. Henrietta fogja vinni ezt a vonalat. Rafkós egy hölgyemény, sajnos nem tudtam neki eladni, hogy ez egy nagy kegy. Ez van, viszont tudom, hogy a hivatalos rész rendben lesz. - legyintett egyet ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes. Egy pillanatra elmélázott, majd tovább folytatta.

- Tivikém, most a nem-hivatalos részről lesz szó. Nem bízhatjuk keresztényre. Ide családtag kell. - állította át hangnemét ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes az egyszerre összeesküvő, egyszerre parancsoló regiszterre.

Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb, ült csendben. Visszafojtott lélegzettel várt az ajánlatra.
Tudta, hogy most szem-és fültanúja lesz saját karrierje felívelése kezdetének. Mukkanni sem mert, nehogy elrontsa. Tekintetébe még több csodálatot, egyben tiszteletet és komolyságot vegyített. Csontjaiban érezte, évek nyalása most fogja visszahozni azt a sok-sok belefeccölt munkaórát. Nem tudta elképzelni, hogy ennyire szerencsés.

- Az ellenőrök meg fogják dolgozni a képzőket egy ellenőrzésen. Tűzvészként fog elterjedni a vérfürdők híre. Fognak keresni tanácsadókat, lehetőleg ellenőröket, hogy bebiztosítsák magukat. Na most, a te feladatod az lesz, hogy az ellenőrök között elhintsd, hogy azért is pusztítsák a képzőket, hogy aztán azok, megijedve, azonnal rohanjanak ahhoz az ellenőrhöz, aki kikészítette őket, hogy majd javítsa ki a hibákat.

- Bácsikám, a terv kifogástalan. - ügybuzgólkodott Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb. Retináján dollárjelek jelentek meg. 

- Még nem értem a végére, ne szólj közbe. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra, egyfelől a képzők rettegni fognak, tehát még jobban a mi kezünkből fognak enni, másfelől az ellenőröknek majd csurran-cseppen egy kis mellékes. Ők is nekünk fognak kedvezni. Érted, ugye? - fejezte be gondolatmenetét ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes.

Érdeklődve nézte az unokaöccsét.
Azt látta, hogy a fiatalember igazodásból jeles, azonban azt is látta, hogy az igazi magasra ívelő karrierhez kell valami több is. Igaz, gondolta, még ifjú, megtanulhatja.

- Tökéletesen bácsikám. Tehát azt a módszert használjuk majd, amely bizonyos szervezeteknek már kiválóan bevált, hogy először összetörjük az áldozat éttermét, majd utána, ha szépen kéri, védelmet nyújtunk neki saját magunk ellen? - foglalta össze a hallottakat az ifjú. Ismét kilépett szerepéből, nem tudta visszafojtani saját gondolatai szavakba öntését.

- Dehogyis! Micsoda tiszteletlenség! Hogyan merészelsz ilyeneket hangoztatni? Meg ne halljam még egyszer! Nem, mi egyszerűen csak jóindulatúan felajánljuk segítségünket annak, aki kéri. - utasította rendre az ifjút ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes. Titokban azért azt gondolta, talán mégis megvan a fiatalemberben az a bizonyos plusz.

- Igenis, bácsikám, elnézést, hogyan is lehettem ilyen ostoba. - válaszolta sietve az ifjú és magában káromkodott egyet, hogy lehetett ilyen meggondolatlan. De talán nincsen minden veszve. Különben is, az ilyen helyzeteket eddig is mesterien kezelte.

- A te feladatod továbbá az is lesz, hogy biztosítsd, egyik ellenőr se szerezzen piaci elsőséget.
Csak mellékágban csinálhatják a felkészítést. Te csinálhatod főágként, de ne feltűnően.
Ha bárki megorrontja és ebből legális, valódi, működő, tényleg a felkészítésről szóló üzletet csinál, akkor letarolja a piacot és rájön a többiek kis mellékesére. A te feladatod lesz, hogy folyamatosan monitorozd az ellenőröket és a piacot, hogy senki se lépjen elő. - fejezte be ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes.

Nem kérdezte meg az ifjút, hogy akarja-e, mert pontosan tudta, hogy a fiatalember erre várt. Ráadásul ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes köreiben nem volt szokás, hogy másokat kérdezgessenek. Az esetek nagy részében parancsoltak és ehhez, mint a szamárnál, vagy a botot, vagy a répát használták.
Schwarcz-Jénai Tivadarnál, a legifjabbnál, a répát vetette be. Mégis csak családtag. A családban előszeretettel használtak arisztokratikusnak hangzó, magyar, vagy magyarosított keresztneveket, ezzel is kompenzálván a vezetéknevüket és mutatván magyar hazafiságukat.

- Igenis, bácsikám.

Ebben a pillanatban megszólalt Wagner, A valkűrök lovaglása, azaz ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes mobilja. A Szalonna Szentélyben, a lehallgatási előírások miatt csak keveseknek adatott meg a mobil használata. 

- Szervusz Béla, mizujs? Aha. Aha. Aha. Aha. Aha. Mi??????????? Miért? Már nem a szép Csesznekiné, hanem egyenesen a belügyminiszter húga?????? Normális vagy? Miért nem tudod a farkadat a gatyádban tartani? És ha már nem tudod, miért ilyen nőket választasz? Hogy el tudom-e intézni, hogy ne derüljön ki? Mit tudom én? Ezúttal nagyvadra lőttél. Na, meglátom mit tehetek. De amíg nem jelentkezem, addig ne csinálj semmit! Nem érdekel, hogy jól néz ki! Fogd vissza magad! Használd a jobb kezed, mint más rendes ember!

Egy nagy sóhajjal ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes kinyomta a mobilját, majd körbenézett.

- Tóni, hol van már az étel?  - kérdezte türelmetlenül.

Mint utóbb kiderült, a sárga kódból vörös kód lett.
A kémek jelentették, hogy Smuél, a rabbi, vészesen közeledik a Szalonna Szentély vasajtaját is rejtő mellékutca felé.

A Szalonna Szentély a rabbi háta mögött működött. Nem kockáztathatták, hogy a titkos rejtekhely kitudódjon, ezért többszörösen összetett védelmi vonalat hoztak létre. A vörös kód azt jelentette, hogy Tóni azonmód működésbe hozta azt a szerkezetet, amelynek segítségével a bejárati vasajtó felett egy álfal ereszkedett le, hogy az ajtó láthatatlanná váljon.

Sajnos, ezúttal a gép beragadt. Azonnal cselekedni kellett. Szerencsére, pár huzigálás után működésbe lendültek a fogaskerekek.
Mire Smuél befordult a mellékutcába, a szokásos látvány fogadta, azaz az álfal, a vasajtó helyén.
A Fleischakkerék lánya majdnem lebukott, de csak majdnem.

A Szentély tagjai fellélegeztek. Újból visszatérhettek az üzleti ügyekhez, a titkos paktumokhoz és a májashoz."

(A fenti elképzelt jelenet szereplőinek és eseményeinek mindennemű hasonlósága a valósággal lehetetlen, ha mégis, az pusztán a véletlen műve.)

Az ellenőrök viselkedését befolyásolni nem tudod.

Amit tudsz tenni az az, hogy ha egy különösen macerás ellenőr kerül az utadba, tudd, hogy valószínűleg vagy a régi gárda tagja, vagy eltanulta tőlük a stílust. Elképzelhetően arra játszik, hogy majd a végén a képző, nagy ijedtségében, majd az ellenőrtől kér tanácsokat.
Nem biztos, de elképzelhető.

Ha tőle kér a képző tanácsot, ez kb. olyan, mintha egy tigrisnek folyamatosan adna enni. Adná neki a húst, abban a reményben, hogy a tigris majd csak vegetáriánus lesz.
Az ellenőr, aki széttépte, vagy szét akarta tépni a képzőt, az továbbra is ezt akarja majd.

A következő ellenőrzési esettanulmányért és vállalkozói tanulságokért katt ide.