Ellenőrök kiválasztása – Ellenőrzési Esettanulmány 8

Hogyan tudod biztosítani azt, hogy a konkurencia ne férhessen hozzá a felnőttképzési ellenőrzési eljárás során az üzleti információidhoz?
Hogyan tudsz adott esetben egy ellenőrt eltávolítani, például bizonyítható érdekellentétek miatt?
Érdemes-e az ellenőr kizárásának az eszközével élned, ha igen, mikor és hogyan?

A mai írásban a konkurenciaharcok, vagy egyéb érdekek miatti ellenőr-kizárásokról lesz szó, két felnőttképzési ellenőrzési szemle esettanulmányán keresztül.
Az esetek az ország két különböző pontján, két különböző időszakban történtek.
Mindkét esetben azonban az ügyfelem, meghallgatva javaslatomat, kérte a hatóságtól, hogy váltsák le a kirendelt felnőttképzési szakértőt, azaz ellenőrt, mert veszélyben láttuk az objektív elbírálás tényét.
A neveket megváltoztattam, az események a lényeg.

A felnőttképzésben, legalábbis a pályázati, azaz a felnőttképzési engedély világában hatalmas a konkurenciaharc.
Gyakorlatilag mindenki meg tudná fojtani a másikat egy kanál vízben, de közben kifelé megy a mosolygás.
Konferenciákon boldogan kiegyensúlyozott, vagy éppen elégedett, Buddha-szerű mosollyal felszerelkezett cégvezetők mutatják kifelé joviális külsőjüket, közben a háttérben meg mennek a kavarások. Szóval, semmi eget rengető, a szokásos.

Az első felnőttképzési törvény óta, immár közel 20 éve kialakult a felnőttképzésben mára már köztudott helyzet, hogy a nagy és/vagy prominens kapcsolatokkal rendelkező képzők emberei mindenhol ott vannak. Alapvetően a tény, hogy ezek az emberek mindenhonnan igyekeznek információt gyűjteni nem újdonság. Ami a magyar felnőttképzést egy "izgalmas" iparággá teszi, hogy a nagy és/vagy prominens kapcsolatokkal bíró cégek emberei köztudomásúan a hatósági ellenőrök között is ott vannak.

A felnőttképzési engedély és ellenőrzése egy jogi, azaz állami, azaz közigazgatási eljárás, ehhez képest a szakma ellenőrzi a szakmát, konkurencia mehet konkurenciához ellenőrizni.

Egy vállalkozó, vagy bárki, mit gondol a konkurenciájáról?
Nem csak vállalkozóknak, mindenkinek van konkurenciája.
Aki egy multinál dolgozik, mindenki, aki azonos szinten van vele, vagy felette van, konkurencia. Aki lejjebb van, az is, mert azok meg az ő helyére pályáznak.
Állami helyen dettó ugyanez, szinte mindenki konkurencia. Ha a magánéletet nézzük, egy férfinak konkurencia a többi férfi, egy nőnek konkurencia a többi nő. Ha nem is az összes férfi és nem is az összes nő, de nagyon sokan.

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, a konkurencia motivál, a konkurencia cselekvésre késztet, a konkurencia spannol. De naggggggggggyon nagyon nem szeretjük.

Képzeld el a következő helyzetet: van egy nagy, akár országos, vagy legalább is, több várost lefedő képző céged.
Aztán hirtelen a haverok mondani kezdik, hogy te, figyelj, jön ez az új rendszer, szállj be te is az embereiddel, mert jackpot van, mi mehetünk majd a kicsiket ellenőrizni. Felcsillanna a szemed? Naná. Megtudhatod, mi van a konkurenciánál, vagy éppen a feltörekvőket sakkban tudod tartani.

A csúcsragadozói ellenőri "belső kör" valahogy talán így alakulhatott ki álláspontom szerint.

Ők azok, akik főúri jognak tekintik azt, hogy belenézhetnek a konkurencia ügyeibe és azt gondolhatják, hogy azt tesznek a kicsikkel, amit csak akarnak.
Számukra a kis képzők nem számítanak, legfeljebb csak annyit, hogy eltiprandó célszemélyek.

Mivel a "belső kör" egy szoros "brancsot" alkot az ellenőri körön belül, nem lehet őket megállítani.
Köztudomású a felnőttképzési szakmában, hogy az van, amit ők mondanak. Csak az lehet, amit ők mondanak, vagy nekik kiadják "ukázba", hogy mondjanak. Az újítást, a korszerűsítést, a fejlesztést, ami házon kívülről jön, tűzzel-vassal irtják. Kizárólag azt fogadják el, amit ők találtak ki.
Nagy részben meglehetősen fantáziátlan, provinciális, mondjuk ki, elmaradott megoldások.

Kis és/vagy kezdő képzőként meg akarsz kapaszkodni és valahogy előre akarsz jutni.
A fenti helyzet ellenére azért van a te kezedben is fegyver.
Van egy olyan eszköz, amivel meg tudod állítani a konkurencia információ- és egyéb éhségét.

Mi ez az eszköz?
Melyik az az eszköz, amelynek segítségével megakadályozhatod, hogy a konkurencia bejöjjön hozzád ellenőrizni?

Ezt az eszközt kizárásnak hívjuk. Kizárod azt, akit nem akarod, hogy bejöjjön hozzád.

Ha tudod, hogy kik jönnek hozzád ellenőrzésre, utánanézel. Ha meg vagy róla bizonyíthatóan győződve, hogy érdekellentét, konfliktus van, akkor bizony kérheted a hatóságot, hogy zárja ki az ellenőrt.

A 2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról 22. § leírja pontosan a kizárás alapelvét. Ez annyira jól meg van fogalmazva, hogy érdemes idézni:
"Az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése."

A konkurencia bizony kimeríti az esetet. Egy konkurenciától nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése, ehhez nem kell vállalkozónak lenni, hogy ezt valaki átlássa.

Egy ellenőr kizárásának a kérését, és akkor finoman fogalmazok, nem látják szívesen a hatóságnál, a saját tapasztalatom szerint. Van, amikor nemet mondanak rá, pedig bizonyítható, hogy az ellenőr nem tudja objektíven szemlélni az ügyet és van, amikor helyt adnak a kérésnek.

Következzen itt most két eset, amikor helyt adtak az ügyfél kérésének. Mindkét ellenőr az úgynevezett "belső kör" tagja.

Az első esetnél az ügyfelemet nevezzük Ineznek.
Inez tapasztalt vezető. Jó humora van és gyorsan, hatékonyan szereti intézni a dolgokat.
Egy viszonylag nagy cég viszonylag frissen beindított képzési üzletágát vezeti.

Felkészülünk a szemlére. Mindent összerakunk. Jelentkeznek az ellenőrök.
Főleg a vezető ellenőr.
Nevezzük Filippónak.

Filippó über módon kádári jellegű hivatalnok. Minden tulajdonságát hozta a tipikus csinovnyiknak.
Az ellenőrzés előtt kb. egy héttel felkeresi ügyfelemet. Hosszas e-mail váltást kezdeményez vele, amelynek során részletesen taglalja, hogy a szerinte éppen akkor újólag hatályba léptetett jogszabály miatt ügyfelem nem felel meg a követelményeknek.

Az ügyfelem azonnal felvette velem a kapcsolatot és kérdezte tőlem, ez igaz-e. Átküldi az ellenőr e-mailjét. Elolvasom. Mondom Ineznek, szerintem ezt a jogszabályt nem így kell értelmezni, de tudod mit, megkérdezek egy ellenőrt, aki nagyon képben szokott lenni a jogszabályokkal kapcsolatban. Megkérdeztem, utána jártam.
Amit Filippó mondott, tömény marhaság volt. Előfordul a legjobbakkal is. Visszajeleztem Ineznek, aki megnyugodott, mondta, már kezdett aggódni. Még nem ismerte a felnőttképzési ellenőröket.

Ügyfelem finoman jelezte Filippó felé a tényállást. Filippó azonban nem hagyta abba.
Ekkor ismét felhívott Inez. Szerinte sanszos, hogy Filippó szándékai afelé irányulnak, hogy rávegye őt, azaz Inezt, hogy nem csak a felnőttképzési ellenőrzési, de a HR gyakorlathoz képest is meglehetősen unortodox motivációs tényezőket vessen be az ügy Filippó általi pozitív elrendezésének tárgyában.

Inez szó szerint egyébként valami ilyesmit mondott a telefonban: te, Eszter, nekem van egy sanda gyanúm, hogy ez baksist akar. Ineznek nem ez volt az első rodeója, nagy cégekkel dolgozott.

A legelső reakcióm az volt: leváltatjuk. Nem engedjük be. Benne vagy? Inez azonnal igent mondott.
Rögvest beküldte a hatóságnak a levelet, indokolta és kérte Filippó leváltását.
A hatóság a kérelemnek helyt adott és új ellenőrt és új ellenőrzési időpontot írt ki.

Az új ellenőr szintén a "belső kör" tagja volt, de a normálisabbak közül. Az ellenőrzés minden probléma nélkül lezajlott.

Nem tudni, mi volt Filippó szándéka. Lehet, nem akart semmit, csak szerette ugráltatni az ellenőrizendő cégeket, nem tudni. Egy dolog bizonyíthatóan kijött az e-mailekből: nem volt tárgyilagos. 

(Lábjegyzet: Nem sokkal ezután találkoztam Filippóval egy ellenőri továbbképzésen.
Nem volt rám túl boldog.
Ezt nyílt színen ki is fejezte. Szimbolikus mondatokat használt, de közben olyan tekinteteket lövellt felém, amelyekre Krimhilda – a szerintem legveszélyesebb felnőttképzési ellenőr, híres a szekantúráról és az olyan pillantásairól, amelyek tömegpusztító fegyverek muníciójának alapanyagát képezhetnék – is büszke lehetett volna.

Komolyan mondom, az államigazgatásban, vagy nagy cégnél dolgozóknak ezeket az oldalpillantásokat valami belsős továbbképzésen oktatják? Olyan egységesen és olyan profizmussal használják az ott dolgozók, hogy csak erre tudok gondolni.)

A második esetnél az ügyfelemet nevezzük Miunak.
Miu kis, kezdő cég tulajdonosa és ügyvezetője. A kezdetek kezdetekor is a szabályoknak megfelelően akart működni, nagyobb céges megrendelőket szeretett volna, ezért kérelmezte az engedély elődjét, az akkreditációt.
Kis cég, kevés képzés, hatékonyan és gyorsan dolgoztunk együtt.

Aztán kiderült, hogy Krimhilda jön ellenőrizni.
Krimhilda, aki az ellenőrök nagy öregje, a "belső körnek" nem hogy aktív tagja, de nagyon úgy tűnt, mintha kvázi alapítója lenne. Köztudott a szakmában, hogy ahová belép felnőttképzési ellenőrzésre, ott kő kövön nem marad. A képzőket az ellenőrzés végén hordágyon kell kivinni.

Krimhilda, nevezzük úgy, érdekeltségébe tartozó cégnek előbb-utóbb konkurenciát jelenthetett volna Miu friss, motivált, ütőképes cége. Addigra már megismertem Krimhilda munkastílusát.
Nem hagyhattam, hogy Miut szétszedje csak azért, hogy megakadályozza egy újabb potenciális konkurencia piacra lépését.

Egyeztettem Miuval, elmondtam neki, hogy kicsoda, micsoda Krimhilda és mit szokott tenni felnőttképzési szemléken az olyan kis cégekkel, mint az övé. Nem habozott. Beadtuk a hatóságnak a kizárási kérelmet. A hatóság helyt adott a kérésnek.
Ki is jelölte az új ellenőrt.
Krimhilda puszipajtásának, Joakimnak a személyében.

Joakimnak nincs igazán valódi felnőttképzési vállalkozási és oktatásszervezési gyakorlata. Vagy nem szervezett saját kontóra képzéseket, vagy olyan keveset, hogy nem is látható, legalábbis a pár évvel ezelőtti adatokból ez jött ki. Sőt, ha jól csalódok, tanári végzettsége sincsen, de ez mondjuk nem is előírás felnőttképzési szakértőknél.

Felnőttképzési gyakorlata, a lövészárkokban, az oktatások szervezésével, megcsinálásával, nyereségessé tételével kapcsolatban, mondhatjuk azt is, hogy elhanyagolható.

Ellenben nagyon-nagyon úgy tűnik, szerintem, hogy tud a tűz közelében lenni. Ez esetben nem a lövészárkokat értem, hanem a "belső kör" tüzének közelében.
Hihetetlen képessége van ahhoz, hogy kellően megfontolt szavaival, mint például "formális és nem formális felnőttképzési tanulási formák", vagy "relevancia", vagy "taxatíve" azt az érzést keltse a hallgatóságban, hogy alacsony termetével fordított arányosságban nagyon nagy tudása van a felnőttképzésről, annak minden csínját-bínját ő aztán ismeri.

Sokat tud, ez tény, azonban amiről a legtöbbet tudja, az, hogyan lehet a felnőttképzési mamutoknak eladni, hogy ő megbízható ember. Ehhez ért Joakim a legjobban.

Kijön Joakim a második szakértővel Miuhoz, a kis, kezdő céghez.
A második szakértőt nevezzük Jádénak.
Jáde szerepe az ellenőrzésen az, hogy különböző mondatokkal, tízpercenként eljuttassa az éterbe a következő üzenetet: Ó Joakim, te olyan okos vagy, hozzád képest mi csak jelentéktelen semmiségek vagyunk.

Joakim, feltüzelve patrónusának, Krimhildának kizárásától, és Jade szűnni nem akaró reklámtevékenységétől, munkához lát, hogy atomjaira szedje szét a kis céget.

Milyen felemelő érzés lehet ágyúval verébre lőni!
Milyen emberi nagyságot mutat ekkora túlerővel nekimenni egy kis cégnek!
Micsoda jellem, micsoda karakter szükséges egy kezdő, friss cég eltiprásához!

A hibákat, amelyekre Jade buzgó kontrázásának – "Ó, Joakim, amit mondasz azt kőbe kéne vésni,  minden képzőnek tudnia kellene. (szlörp, szlörp, szlörp)" – közepette Joakim rácsapta a hatóság vasöklét, hogy irgum-burgum, egy kis cég mit képzel, hogy vesszőhibás jelenléti ívet használ, kijavítottuk, Miu megkezdhette a működést.

Joakim mindent elkövetett, hogy Miu megbukjon. Minden töltényét felhasználta. Minden gyenge, vagy annak vélt pontra rálőtt. Minden ellenőri erejét, tapasztalatát bevetette.

Ez arra volt neki elég, Krimhildához képest, hogy maximum egy lepke alfarhangnyi zavart keltsen.
Hiába, azért Krimhilda mögött mégis van több évtized, valóban a gyakorlati életben szerzett felnőttképzési tapasztalat. Joakim bármennyit is olvasott, nem tapasztalta meg a felnőttképzési és a vállalkozási lövészárkokat úgy igazándiból. Amit mond, annak nincs akkora súlya. Sorry Joakim. Vagy inkább, nem sorry.

A fenti esetekben a hatóság helyt adott az ügyfél kérelmének, hogy a nem tárgyilagos ellenőrt leváltsa. Ahhoz, hogy ez valóban megtörténjen, érdemes a fent idézett törvény erre vonatkozó passzusait elolvasni. Mindenképpen fontos, hogy bizonyítható legyen, az ellenőrtől nem várható el a tárgyilagosság.

A képző döntése, hogy beengedi-e a konkurenciát az ellenőrzésre, vagy sem. Azt szükséges mérlegelni, hogy mi kerül a nyereség és mi a veszteség rovatba.

A nyereség rovatba bekerül, hogy először is nem jön ki a konkurencia, nem szerez első kézből információkat a cégről. Megtörténhet, hogy a konkurencia ismerőse lesz az új kirendelt ellenőr, mint például Miunál. Ilyenkor azonban mégis csak másodkézből származik majd az információ, ami esetleg eljuthat a konkurenshez, de ilyet ne is feltételezzünk.

Másfelől, az új kirendelt ellenőr, még akkor is, ha mindent elkövet, mint Joakim, általában kesztyűsebb kézzel bánik a képzővel, mint azt az eltávolított ellenőr valószínűsíthetőleg tette volna.

A veszteség rovatba bekerül az, hogy a távol tartott ellenőr személyében a képző cég szerez magának egy minden bizonnyal komoly ellenséget. Na de, az az ellenőr alapból, gyaníthatóan nem baráti szándékkal közeledett volna, tehát igazából olyan sokat nem veszít a képző.

A felnőttképzés egy kicsi iparág. Mindenki ismer mindenkit. Éppen ezért duplán számít, egy képzőnél, hogy ki megy be ellenőrzésre, ki lát bele a belső információkba. 

További infók itt.

A mondatok igazi jelentése ellenőrzéseken

Bizonyos ellenőröknek hosszú idő alatt kipallérozott kommunikációs eszközeik vannak arra, hogy véletlenül se mondják ki, amit gondolnak, akarnak. Kerülőutakon érik el céljukat. Mit jelentenek valójában az ellenőrök mondatai? Hogyan tudod ezeket a mondatokat megfejteni, hogy az ellenőrök ne írják tele hibákkal a jegyzőkönyvet?

A mai írás erről szól, szintén az egyike a lazító írásoknak.
A lazító cikkek hozzátartoznak a felnőttképzési ellenőrzésekre való felkészüléshez. Nem jogszabályi kötelezettségek, nem esettanulmányok, mégis szorosan az ellenőrzésre felkészülés részei.

A mindennapi életünkben vannak olyan mondatok, amelyeknek teljesen más a valódi jelentése, mint amire a szavak alapján gondolnánk. Nevezzük őket szimbolikus mondatoknak.
A naivak és ártatlan szemekkel a világra nézők ezeket a mondatokat hajlamosak szó szerint venni. Hogy azután jó nagy csalódások érjék őket. Azt gondolják, hogy a másik fél komolyan veszi azt, amit mond, vagy éppen, hogy tényleg az van a fejében mint amit kimond.


A hétköznapok lírája a szimbolikus mondatok széles palettáját kínálja a kíváncsi megfigyelőnek.
Például:

Nők:

1. Barátnőnek, vagy férjnek/barátnak mondva, vásárlásnál:
"Szerinted melyiket vegyem meg, ezt a magas sarkú fekete lakkozottat, vagy a tűsarkú, ciklámen flittereset?"
(Általában hosszabban vezetik be. Részletesen taglalják, hogy az egyik a tyúkszemüket nyomja, a másik viszont a sarkukat készíti ki. Az egyiknek nem annyira puha a bőre, a másiknál viszont a flittereknek olyan furcsa alakja van. És így tovább, embertől függően akár percekig is mehet az összehasonlítás.)

Életveszélyes területre érkeztél, ha tőled kérdezik.

A mondat fordítása:

Többnyire két eset van.
Az első, hogy a kérdező már régen eldöntötte, melyiket akarja, de tudja, a társadalmi szokások azt várják el egy nőtől, hogy döntésképtelennek tűnjön. Ezért ellejti a válaszadó előtt ezt a balettot. Ha nem azt választja a kérdezett mint amire a kérdező gondolt, utána fél órás huzavona következik. A végén a kérdező végre megveszi azt, amire már az első perctől fogva gondolt.

A másik eset, hogy igazából egyik sem tetszik neki. Ha a kérdezett bármelyiket is javasolja, akkor a kérdező azt fogja mondani később, hogy a másik miatt döntött így és természetesen rossz döntés volt. Hiszen egyiket sem akarta. A kérdezett az élete végéig fogja hallgatni.

És van természetesen a harmadik eset, amikor a kérdezőt tényleg érdekli a másik tanácsa. Ez azonban olyan ritka, hogy akár figyelmen kívül is hagyható.

2. Nem a legjobb barátnődtől: 
"Annyira jól áll neked!"
(Mindezt kissé hamis hangsúllyal és utána részletezve, hogy miért is áll jól.)

Fordítás: úgy nézel ki benne, mint aki kinéz. Válaszd csak ezt, nekem annyira sokkal jobb lesz, jobban nézek majd ki, mint te.

Eszed ágában se legyen megvenni/felvenni. Ha valami valóban jól áll, akkor azt nők egy másik nőnek általában röviden és velősen szokták mondani.

És van, amikor tényleg jól áll, néha a nőknek is lehetnek rossz napjaik és nyíltan elmondják egy, nem a legjobb barátnőnek, ha valami jól áll neki.

3. Barátnak:
"Hú, de nagy!" Bármire is mondva.

Fordítás: láttam már nagyobbat is, de most megteszi ez is.
És van, amikor tényleg nagy, akkor azonban általában nem szokták mondani. Minek legyezgessék a férfi hiúságát.  

Férfiak:

1. Barátnőnek, még rosszabb, feleségnek:
"Anyukám ezt jobban csinálja."
(Majd keserves tekintettel, síri csendben megeszi a kaját.)

Életveszélyes.
A partner az "oszd meg és uralkodj" nevezetű sportnak a tanúja.

A sport lényege, hogy a partner kezdjen el versengeni az anyukával, sőt, tanuljon meg úgy főzni, ahogy anyuci, nehogy a fiacskának bármilyen más jellegű, hagyományos konyhához hozzá kelljen szoknia.
Anyuci kis fiacskája meg szépen ül és élvezi, hogy mindkét nő az ő kegyeit keresi. Megoldás? Akkor ne edd meg és legközelebb főzz te. Vagy külön koszton leszünk.
A legjobb megoldás talán a szétköltözés, mert anyuci elkényeztetett kis fiacskája mindig is anyuci elkényeztetett kis fiacskája fog maradni.

És van, amikor anyuka tényleg jobban csinálja. Azonban amikor ez van, azt általában nem szokták a férfiak elmondani.

2. Barátnőnek, feleségnek:
"Tényleg ezt akarod felvenni?"

Két eset lehetséges.
Az első eset, hogy a ruha valóban nem áll túl jól. Ez még a jobbik eset, mert legalább őszinte a férfi. A második eset az, amikor a mondat mást jelent, mire amire gondolna az ember. Ebben az esetben a ruha bomba jól áll, igazi bombázó benne a nő. A férfi viszont féltékeny típus és nem szereti, ha a barátnője/felesége feltűnést kelt. Mindenáron "szürkésíteni" akarja a nőt. Megoldás erre nem nagyon van, azon kívül, hogy a nő azt vesz fel, amit akar. 

Harmadik eset: a férfi tényleg segíteni akar, hogy azt vegye fel a partner, ami jól áll neki. Nagyon ritka.

3. Otthon, bárkinek, barátnőnek, feleségnek, anyukának:
 "Majd megcsinálom, jövő héten."

Fordítás: a "hét" szó helyett inkább az "év" szót érthetjük a mondatban.

És van, amikor tényleg megcsinálja a következő héten.

Mindkét nem:

1. "Szeretek dinamikusan vezetni."

Fordítás: a 70-es táblánál 120-al villogja le az előtte szabályosan, 70 km/h-val közlekedő autóst. Fel van háborodva, ha a szabályosan haladó nem sorol le azonnal és hangosan szidja azokat a mazsolákat, akik nem képesek a visszapillantó tükör használatára és nem érzik a forgalom ritmusát, hiszen itt csak az idióták mennek hetvennel.
Hogy kint van a tábla? Ugyan már, az a kezdőknek szól, csak javaslat. Ő különben is hatodik érzékkel rendelkezik és megérzi, hogy mikor razziáznak a rendőrök. A városban folyamatosan sávot vált.
Sűrű ködbe, a látótávolság 10 méter, belehajt százzal, hiszen, van egy hetedik érzéke is, amivel megérzi majd, ha előtte autó lesz.
Meggyőződése, hogy ő maga Fittipaldi reinkarnációja.

És van, hogy valaki tényleg jól vezet, de azok általában nem szoktak ezzel dicsekedni, ellenben jó mellettük a kocsiban ülni.

2. "Majd egyszer összefutunk egy kávéra."
"Majd hívlak."

Fordítás: soha napján kiskedden, békanyúzó pénteken.

És van, amikor tényleg összefuttok.

3. "Még gondolkozom a dolgon. Megbeszélem a feleségemmel/férjemmel/anyósommal/macskámmal."

Fordítás: igazából nem tudom, mit akarok, de ezt valószínűleg nem. Vagy mégse? Nem, egészen biztosan, ezt nem akarom. Ha értékesítő vagy, akkor ha ezt a mondatot hallod, és utána az érdeklődő el, akkor az esetek 99 százalékában nem lesz üzlet.

És kb. 1 százalék, aki tényleg azt érti a szavakon, amit jelentenek, gondolkozik rajta és utána érett döntést hozva veszi meg a cuccost.
 

Ahogy a mindennapjainkban vannak mondatok, amelyek igazi jelentése rejtve marad, úgy az ellenőröknek az ellenőrzéseken is vannak szimbolikus mondataik.

A tárgyilagos ellenőröknél nagyon ritkák a szimbolikus mondatok, hiszen ők az ellenőrzést annak veszik, ami, egy jogi eljárásnak.
Egy jogi eljárásnál, racionálisan nézve, nincsen helye a szimbolikus mondatoknak, hiszen az ellenőröknek tényeket szükséges feltárniuk. Az objektivitást használó ellenőrök közvetlenül azt mondják, amit mondani akarnak. Ezért is jó velük együtt dolgozni.

A csúcsragadozó, zúzós, vagy hasítós ellenőröknél azonban új jelentőséget kapnak a szimbolikus mondatok.
Az ellenőrzés bonyolultsága abban is áll, hogy ha nincs elég tapasztalatod az ellenőrökkel, akkor nem tudhatod, hogy tárgyilagos ellenőrrel van dolgod, tehát aki direkten, közvetlenül beszél veled, vagy éppen csúcsragadozóval/zúzóval/hasítóval, akik viszont előszeretettel támadnak hátulról, veszik körbe a képzőt a szimbolikus mondataikkal, mint valami hálóval.

Mivel a felnőttképzésben az engedély világa a pályázatok világa, ezért tele van ez a világ udvaroncokkal, akiknek lételeme a szimbolikus mondatok használata.

Ők azok, akik tudják, hogy az éppen aktuális "király", vagy "kiskirály" időközönként pénzesőben részesíti a körülötte levőket, vagy kiszórja a balkonról, vagy zárt körben nyitja meg a pénzcsapokat, mindkettőt átvitt értelemben.

Mindkét esetben a javak, amelyeket a király, vagy kiskirály kioszt, korlátolt mennyiségben állnak rendelkezésre.
Ez nem egy piaci világ, ahol újítással, fejlesztéssel, egy jó ötlettel a piacot, ergo az árbevételt növelni lehet.
A pályázatoknál egy konkrét összeg vár kiosztásra. A jelentkezők sokasága azonban, ha nem is végtelen, mindenesetre számosan pályáznak ugyanarra a vagyonkára. 

Ahogy a régi időkben, a középkorban egy udvaroncnak kiélezett érzékei kellettek, hogy legyenek a szimbolikára, úgy ez most is ugyanígy van a felnőttképzésben, a pályázatok világában.
Az udvaroncok nyíltan nem szólhatták le egymást, hiszen az hogyan néz ki, ráadásul ezzel kockáztatták volna az udvar béli státuszukat, könnyen az udvaron kívül találhatták magukat.

Hosszú idő alatt kialakult a helyezkedés és egymás ledorongolásának etikettje.

A csúcsragadozó, a zúzós és a hasítós ellenőrök nagy többsége udvaronc.
Nem vállalkozók, hanem udvaroncok. A legtöbbjük vállalkozónak látszik, mert cégeken keresztül jön nekik a bevétel. De, mint oly sokszor, a látszat csalóka.
A vállalkozó és az udvaronc két külön embertípus.
Egy igazi vállalkozó a direkt kommunikáció híve, gyorsan intézi a dolgokat, sokat kérdez és a tárgyra tér.

Az udvaroncok azonban a szimbolikus mondatok mesterei.
Ők ebből élnek, hiszen a többi udvaronccal együtt versengenek a döntéshozó(k) kegyeiért.
A verseny nagyon kiélezett.
Az udvaroncok a szimbolikus mondatokkal jutottak előre és ezeknek a mondatoknak köszönhetik karrierjüket.


Honnan lehet megállapítani, hogy az ellenőr használ-e szimbolikus mondatokat?


Mint mindenre, erre sincsen 100 százalékosan, minden esetben beváló recept.
Apró jelek vannak.

A tárgyilagos ellenőrök általában gyorsak. A céges papírokkal nem húzzák fél óráig az időt. Sőt, már az ellenőrzés előtt az interneten megnéztek mindent, kitöltötték a jegyzőkönyvben a megfelelő pontokat és a helyszínen csak gyorsan átnézik a papírokat.

Keveset beszélnek, akkor is konkrét mondatokat. Egyenes kérdéseket tesznek fel, általában egymást követően, gyorsan, amely kérdések a tárgyhoz és a jogszabályokhoz szorosan köthetőek.

Ha valami nem megfelelő, akkor el szokták mondani, hogy melyik jogszabály alapján nem megfelelő, konkrét jogszabály, konkrét pontja és konkrét nem-megfelelőség beazonosítás.

Az udvaroncok, a szimbolikus mondatok használói hosszabban beszélnek.
Érkezéskor általában meg szokták jegyezni, hogy nehezen találtak oda/rossz a közlekedés/bármit, ami személyes indíttatású.
Nagyon sokszor nagyon kedvesek. Érdeklődőnek tűnnek. Ha valamit tesznek, meg szokták indokolni, nem jogszabályokkal, hanem általában bő lére eresztve. Sokszor olyan hangsúllyal, hogy ő igazán a képzőnek szeretne segíteni, de itt kérem jogszabályok vannak.

Problémás szokott lenni egy ellenőrzésen, ha egy tárgyilagos ellenőr jön egy udvaronccal. Ilyenkor szokott az megtörténni, hogy a két különböző habitusú ellenőr, az ellenőrzésen összerúgja a port. Vagy ha az objektív ellenőr a második szakértő, akkor az udvaronc szokott győzni és előkerülnek a szimbolikus mondatok.

Milyen szimbolikus mondatokat szoktak használni az ellenőrök?

Rengeteg ilyen van, tanácsadási munkám során minden ellenőrzésen jöttek elő újak és még újabbak.
Most a klasszikusokat nézzük át.

1.
Már jó ideje megy az ellenőrzés. Az ellenőrök nem tűnnek rosszindulatúnak, azonban érezni lehet a feszültséget a levegőben.
Az ellenőrök kedvesen kérdezgetnek, azonban valami még sem stimmel.
Vesszőhibákba kötnek bele, azoknál viszont jó sokba. Olykor-olykor a két ellenőr jelentőségteljes pillantást vált egymással, de a képzőt nem avatják be a pillantások mögöttes tartalmába.

Ebben a furcsa légkörben megy az ellenőrzés.
Aztán jön a szokásos kérés, hogy akkor ők most körbenéznének a helyszínen, megtekintik, hogy megvannak-e a tárgyi feltételek. Felszedelőzködnek. Bemennek a termekbe és/vagy irodákba és/vagy helyiségekbe. És ekkor jönnek olyan mondatok, hogy
"Ezt a tájékoztatót miért ide rakták, miért nem oda?"
"A cégtábla miért nem nagyobb?"
"Az ügyfélszolgálat miért itt van?"

A mondatok fordítása: alapvetően nem tetszik nekik a helyszín. Bármi miatt.
Azonban a jogszabályi feltételeknek megfelel. Ezért mindent elkövetnek, hogy valahol valami hibát találjanak.

Próbálnak keresni valahol valami fogást, mert tudják, olyan sok a jogszabály és olyan sok bennük az előírás, hogy valahol találni fognak valamit. Valamire majd ráfogják, hogy az nem jó, de igazából az alap indok, hogy szubjektív okokból nem tetszett nekik a helyszín.


2. Vannak azok a típusú ellenőrök, akik szeretik a bombát előkészíteni.
Talán, mert ilyenek, de olyanok is vannak, akik nem bírják ki, ha nem találnak fontos és nagy hibát.

Ezekben az esetekben általában egészen gördülékenyen indul az ellenőrzés. Nézik a dolgokat, ugyan vesszőhibák vannak, de még a legkezdőbbek is tudják, hogy vesszőhibából még a hatóság sem csinál nagy ügyet.
Ahogy megy előre az ellenőrzés, az ellenőrök úgy érzik, hogy mégis csak kellene valami.

Ilyenkor nyúlnak ahhoz az örökzöld témához, amely minden ellenőr kedvence: a minőségbiztosítás.

Akár vette mástól a képző a minőségbiztosítási leírását, akár saját maga csinálta meg, ilyen mondatok szoktak elhangzani, jelentőségteljes pillantásokkal és hatásszünetekkel tarkítva:

"A folyamatleírások túl részletesek/nem elég részletesek egy ilyen kis/nagy céghez viszonyítva.
Miért ezt a minőségbiztosítást használják, amikor az önök gyakorlatához a dokumentáció alapján nem illik?
Nem látjuk biztosítottnak, hogy önök valóban tudnak működni a minőségbiztosítási kézikönyvben leírtak alapján.

Lássuk a részleteket. Itt látunk egy folyamatleírást, hogy "az írásbeli panaszokra a vezetőség nyolc munkanapon belül írásban válaszol, a tanulságokat visszacsatoljuk az oktatási és képzés-értékelési folyamatokba." Láthatnánk ezeket a vezetői visszajelzéseket, dátummal, valamint a visszacsatolási leírásokat, a panaszok alapján keletkezett intézkedéseket? Formanyomtatványt használnak-e erre, ha igen, az azonosító kódját mi alapján állapítják meg és hol van ennek leírása a minőségbiztosítási rendszerben?"

Fordítás: eddig nem találtak semmit és most elérkezettnek látják az időt, hogy végre azért valamilyen bombát csak elhelyezzenek.
A minőségbiztosítás a legtöbb képzőnél problémás pont.

A legtöbb ellenőr tisztában van azzal, hogy a legtöbb képző a minőségbiztosítási kézikönyvet poháralátétnek használja, jó esetben, mert akkor legalább mégis használja valamire.
Nagyon sokan mástól veszik át a minőségbiztosítási leírást.
Nem olvassák át, nem tudják, milyen dokumentációra van szükség.

A minőségbiztosítással még a legnagyobb cégeket is meg lehet fogni, ott általában pont azért, mert rengeteg a képzés és sok a folyamat.

3. Az ellenőrzés hangulata meglehetősen, mondjuk úgy, barátságtalan.
A vesszőhibákat az ellenőrök felnagyítják, az egérből is elefántot csinálnak, a kákán is a csomót keresik.

Ha ilyen ellenőrzésed van, akkor nagyon nagy eséllyel vagy az egyik ellenőr, általában a vezető ellenőr érdekeltségeit sérti a vállalkozásod, vagy az ellenőr tartozott valakinek valamivel és annak az érdekeltségeit sérti a vállalkozásod.
Semmi esetre sem személyes, tisztán üzleti.

Ne vedd személyesre, a személyeskedések ellenére sem. Elő fognak kerülni a személyeskedő megjegyzések, az ilyen ellenőrzéseken szinte mindig. Nagyon nehéz a személyeskedést lepattintani, de mégis meg kell tenned, mert az ilyen típusú ellenőrök nem viccelnek.

A kegyelemdöfést a képző szakmai kompetenciájának megkérdőjelezésével szokták megadni. Egészen addig mindenbe belekötnek. Majd hirtelen elkezdik azt boncolgatni, ért-e a képző ahhoz, amit csinál. Ilyen mondatok szoktak ilyenkor elhangzani:

"A képzési program szakmai tartalma, a kompetenciák, készségek, képességek, ismeretanyag leírása elnagyolt, szakmai relevanciája megkérdőjelezhető."
"A képzési programok összetétele vegyes, nem egyértelmű, a képző intézmény mely szakmai területekre helyezi a hangsúlyt, mely szakmai területek az erősségei. A képzések munkaerő-piaci relevanciája nem tűnik alátámaszthatónak."

Fordítás: eddig mindenbe belekötöttünk, most pedig összetörjük a szakmai önbecsülésed is, hogy könnyebben megírhassuk a téged földbe döngölő jegyzőkönyvet.
Igazából alapból buktatni jöttünk, mert valahogyan sérted az érdekeltségeinket, de ezt muszáj a gyakorlatban is megmutatni.

A szakmai kérdések az ellenőröktől, ha csak nem érdeklődő és konstruktív, általában arról szólnak, hogy a képző önnön magába vetett hitét, önbizalmát aláássák. Ez azért fontos ezeknek az ellenőröknek, mert így könnyebben megírhatják hibákkal teleszórt jegyzőkönyvüket, anélkül, hogy a képző olyan nagyon ellenkezne, vagy védené magát.

A szimbolikus mondatok ismerete egy-egy ellenőrzésen nagyon sokat tud neked segíteni abban, hogy átláss a szitán.

Ha tárgyilagos ellenőrrel van dolgod, akkor erre nem lesz szükséged.
Ha viszont udvaronc-típusú ellenőr jön ki hozzád, akkor jó, ha tudod, hogy egy dolog, amit mond, és más, ami valójában a szavai mögött van. Például, amikor ágyúval lőnek verébre.

Mint például itten.

Jóval több mint ellenőrzés – Ellenőrzési Esettanulmány 7

Olykor a lehető leginkább oda nem illő megoldások hoznak eredményt.
Rizikósak? Igen. Ha szokványos eredményt akarunk, akkor szokványos módon jutunk el hozzá. Ha egy felnőttképzési ellenőrzésen azonban szokványos megoldást használunk, könnyen olyan eredmény lehet a vége, amit nem akartunk.
A mai írás egy olyan esetet ír le, amelynek során egy, a felnőttképzési ellenőrzéseken szokatlan megoldást alkalmaztam azért, hogy elkerüljük a negatív eredményt. Működött. Hogyan működött és miért? Olvass tovább és megtudod.

Mit csináltak a középkorban a királynők/királyok, hogy népszerűek legyenek?

Hunyd be egy pillanatra a szemed!
Képzeld el a középkor világát!
Milyen környezet lehetett?

Akkoriban az emberek átlagban harminc éves korukig éltek.
A legtöbbeknek az élete arról szólt, hogy megszülettek, dolgoztak látástól mikulásig, szaporodtak és meghaltak. Közben még csak egy jó kis sushit sem ehettek. 
Folyamatosak voltak a háborúk. Ha alattvaló voltál, és a legtöbbünknek az ősei azok voltak, sosem tudhattad, hogy éppen mikor rohanja le és ki azt a területet, ahol élsz. Ha nem háború tizedelte meg a lakosságot, akkor éppen valamilyen járvány, vagy a katolikus egyház pusztított.

Nagyon behatárolt világ volt a középkor.

Mindenki általában ott élte le az életét, ahol született. Nem csak földrajzilag, hanem kasztra nézvést is. Ha valakinek az apja és a nagyapja is suszter volt, akkor ő még csak álmodozni sem álmodozhatott arról, hogy cserzővarga lesz, mert a cserzővargák céhe valószínűleg kicsinálta volna. Nagyobb tehetsége és indíttatása volt a cserzővargaság felé? Nem érdekelte a cserzővargákat. Az apád is suszter volt, te is az leszel fiam.
Egyszóval, nem volt egy nagy mulatság a középkorban élni.

Nem csak "pórias" alattvalóként, hanem királynőként/királyként sem volt az a hú de nagy életbiztosítás a középkori létezés.

Akkoriban az uralkodó trónjára – mint ahogy most is a politikusok hatalmára, csak máshogyan – szinte mindenhonnan veszély leselkedett.
Lássuk először a legnyilvánvalóbbat, a külső veszélyt.

A folyamatos háborúk arról szóltak, hogy éppen ki ülhessen a trónra, azaz, ki szedhesse az adott területen az adót, legyen minden vagyon ura. Az, aki a rövidebbet húzta, általában nem csak a trónjának, hanem az életének is búcsút mondhatott. 

Azt gondolod, hogy a külső veszedelem miatt főtt a feje leginkább az uralkodóknak? Korántsem.

A belső veszély még félelmetesebb volt egy fejedelemre nézve. A külső vésszel ellentétben a belső fenyegetés láthatatlanul lopakodott. Lopakodott, lopakodott, egészen addig, amíg a királynő/király egy derűs szerdai reggelen arra nem ébredt, hogy éppen egy tőr áll ki a hátából. Ténylegesen, vagy átvitt értelemben. Végül is, ez utóbbi szinte mindegy volt. Ha átvitt értelemben állt ki a tőr a hátból, akkor annak nagy eséllyel ugyanaz lett a vége, mintha ténylegesen állt volna ki.

A belső veszélyt jelenthették az udvaroncok, a rokonok, a trónkövetelők, sőt, az egyház is. Bárki, akinek valamilyen köze, vagy hozzáférése lehetett a trónhoz és/vagy az udvarhoz.

Biza, keserves kenyér lehetett az uralkodás a középkorban.
A nap minden pillanatában résen kellett lenni, valamint folyamatosan kémhálózatot működtetni. Mindezt 4, vagy éppen 5G nélkül.
Csoda, hogy hullottak az uralkodók, mint az őszi legyek?

A királynők/királyok éppen ezért minden alkalmat torkon ragadtak, hogy növeljék népszerűségüket. Ezt jól felfogott érdekükben tették. Nem azért, mintha annyira érdekelte volna egy középkori királynőt/királyt mi van a zemberekkel, felőle akár fel is dobhatták volna a pacskert. Szüksége volt rájuk, mint adófizetőkre, hogy legyen miből finanszírozni a pompát, másrészről, mint hatalma fenntartóira.

Miért?
Gondolj bele, az uralkodó elmozdítási titkos feketepiacon egy népszerű uralkodó hatalomból való kilakóbólintása lehetett a legdrágább tétel.
Egy népszerű uralkodót sokkal, de sokkalta macerásabb volt csak úgy eltenni láb alól. Arányaiban több előkészületet, nagyobb elkötelezettséget és vastagabb pénztárcát kívánt. Így hát, a királnyők/királyok, miután gondoskodtak arról, hogy rokonaik és ellenfeleik helyett ők kerüljenek a trónra, minden követ megmozgattak népszerűségük emelése érdekében.

Számos módszer állt ehhez a rendelkezésükre.
Voltak drágább és voltak meglehetősen költséghatékony eszközök is. Nyilvánvaló, hogy a fejedelmek, hallgatván az ősi szóra és keskenyedő pénztárcájukra, voksukat a költséghatékony folyamatok mellett tették le. De nem minden esetben. Amikor nagy volt a baj, mélyebben nyúltak a kincstárba. 

Az uralkodók, hallgatván szürke eminenciás tanácsadóik szavára, azonban általában olyan eszközökkel fogtak neki népszerűségük emelésének és nem mellesleg jobbágyaik kordában tartásának, amelyek a költségvetési hatékonyságot tartották szem előtt.
Magyarul, "occsók", de hatékonyak voltak.

Középkori Királyi Költséghatékony Népszerűségi Index Emelő Eljárások: például nyilvános kivégzések, boszorkányperek, kirakatperek, és egyéb, az akkori PR szakemberek számára ínycsiklandó és busásan megtérülő,  monstre rendezvények.

Mind-mind arra voltak hivatottak szolgálni, hogy egyfelől alacsony költségvetésű produkciókat biztosíthassanak a nép szórakoztatására, másfelől pedig, hogy a jobbágyok ne nagyon ugráljanak. Maradjanak csak ott, ahol vannak, legyenek boldogok azzal, hogy halálra dolgoztatják őket fél pénzért és átlagban harminc évesen eltávoznak az örök búzamezőkre.

Néha, amikor nagyobb szükségük volt hatalmuk fenntartására, az uralkodók drágább módszerekhez folyamodtak.
Ilyenkor, nagy népünnepélyeken, a király kiállt egy nagy balkonra és két kézzel kezdte szórni lefele az aranyérméket. Alul meg az alattvalók tülekedtek, kinek jut több arany.
A fejedelmek azonban, érthető okokból, nagyon csínján bántak ezzel a módszerrel.

Ki szeretne egy vagyont költeni, ha mindezt sokkal olcsóbban megteheti a Középkori Királyi Költséghatékony Népszerűségi Index Emelő Eljárásokkal?
Milyen lebilincselő világ is lehetett ez a középkor!
De azért mégis csak jó, hogy elmúlt, magával víve az avítt, divatjamúlt szokásokat.

Helyette milyen felvilágosult is a mi, modern korunk!
Modern, a 21. század követelményeinek megfelelő technikákhoz nyúlhatnak a jelen tehetséges, a kor hívó szavát meghalló döntéshozóink.
Figyelnek üzletileg kifinomult tanácsadóik szavára és az új kor új technikáit alkalmazzák.

Immár nincs szükség a személyesen kiállás ósdi eszközeire.
Manapság sokkal hatékonyabban emelhetik népszerűségüket derék politikusaink és udvari tanácsadóik. Ahelyett, hogy kiállnának a balkonra és – horribile dictu – a saját (!!!!) kincstárukból szórnák az aranyat, ehelyett szinte kiapadhatatlan forrásként áll rendelkezésükre az EU-ból érkező manna, virtuális balkonról szórva az istenadta nép közé.

Sokat törték a fejüket az udvari tanácsadók, hogyan is hívják ezt az új csodát.
Hiszen milyen egyszerű volt a középkorban, a balkon látható volt, az arany látható volt.
Aztán, mert nem kell ám ezeket a politikusi tanácsadókat félteni, előjöttek a farbával. Mára már, mindenki legnagyobb megelégedettségére, él és virul a pályázatok világa.

A felnőttképzési engedély világa is tele van azokkal, akik abból élnek meg, hogy várják, mikor jelenik meg a virtuális királynő/király a virtuális balkonon és kezdi el szórni a viszont nem virtuális pénzt.
Ezek az emberek ebből élnek meg.

Nem fáradoznak feleslegesen olyan kapitalista bohóságokkal, mint például kimenni a piacra, árulni, eladni valamit, fejleszteni termékeket és egyéb, ehhez hasonló fárasztó és rizikós dolgok. Nem, ennél ők sokkal pragmatikusabbak és gyakorlatiasabbak, hatékonyabban kezelik energiáikat.
Az ő munkájuk annyi, hogy csupán az erkélyajtó nyílására várnak, hogy megjelenjen az uralkodó a balkonon és jöjjön az aranyeső. A legtapasztaltabbak azért megtartják a lakossági és/vagy céges tanfolyamokat, mert kiváló falfrontot adnak. Az igazi árbevétel azonban többnyire a balkonról jön.

Ez a pályázatok világa.
A felnőttképzési engedély kell a balkonhoz.
Csak akkor állhatsz a virtuális felnőttképzési balkon alá, egyszerű földi halandóként (állami intézményként természetesen más szabályok érvényesek rád, lásd 2013. évi LXXVII. felnőttképzési törvény 1. § (5) bekezdése), ha megvan az engedélyed.
Ha még kezdő képző vagy, kezdő vagy a balkon alatti ácsorgásban, azaz a felnőttképzési engedélyben és az ellenőrzésében, akkor nem árt, ha tisztában vagy azzal, miről szól ez a sport.

Amit az uralkodó kiszórt a középkorban, behatárolt mennyiség volt. Így van ez a pályázatoknál is.

Éppen ezért, nem mindegy, ki hogyan helyezkedik el a balkon alatt.
Ez nem az üzlet, a piac világa, ahol a pénzteremtési lehetőség végtelen. A felnőttképzési virtuális balkon alatt behatárolt összegekről beszélünk.
Ezért nem mindegy, ki hogyan helyezkedik, hogyan viselkedik, kit ismer, ki ismeri.
És talán ezért van az, hogy a nagyobbak, engedve emberi természetüknek, bizony-bizony, akár ki is túrhatják a balkon alatt ácsorogni vágyókat, vagy éppen azokat, akik hozzásegíthetik az ácsorgáshoz a feltörekvőket.

A nagyok kimondhatatlan előnnyel rendelkeznek. Először is, általában szokták tudni, mikor lép ki a "királynő/király" a "balkonra". Biztos kiváló jósaik vannak.
Mondjuk, délelőtt 10:00 órakor nyílik a balkonajtó.
A nagyok 09:50-kor megjelennek egy platós teherautóval és közvetlenül a balkon, azaz a pénzeső alá parkolnak.

Nem csak aláállnak a balkonnak, hanem a platósok emberei ellenőrizhetik a gyalogosakat, hogy ki állhat a balkon alá.
Gondolhatod, hogy milyen szívesen veszik a platósok a feltörekvő kicsiket. Vagy éppen azokat, akik segítenek a feltörekvő kicsiknek a feltörekvésben.
 Elárulom a titkot, ha még kezdő vagy az emberi psziché rejtelmeiben: a platósok egyáltalán nem látják szívesen, hogy a balkon alá kicsik is beállnak. Sőt. Kifejezetten megsértődnek.

A kicsiknek éppen ezért minden ügyességükre, erejükre, szívósságukra, okosságukra és olykor találékonyságukra szükségük van, hogy ne a platósok kerekei alatt végezzék.

A mai eset is egy ilyen szemléről szól.
Amikor jött a platós és el akarta gázolni a kicsit.

Kezdjük az ügyféllel. Nevezzük Norinának.
Norina nagyon kicsi képző. Próbál megélni és közben előrejutni egy nagyon nehéz térségben, távol Budapest zajától. Nagyon távol. Viszont, közel a pályázatokhoz, hiszen az EU-s pályázatok pont ezeket a régiókat célozzák.
Ügyfelem azonban még kicsi, nagyon kicsi. Többet akar magának, ambiciózus.
Tudja, hogy abban a térségben ehhez a pályázatok az egyik kulcs.
Norina feltörekvő.

Nagyon szerény házban, nagyon szerény helyszín az ellenőrzés helyszíne.
Együtt felkészülünk Norinával, minden összekészítve, jöhetnek az ellenőrök.

A vezető ellenőr, nevezzük Bojtorjánnak.
Bojtorján platós. Nagyon régi balkonos.

Az elején még tényleg lakossági tanfolyamokból élt meg. Egyébként, ha jól emlékszem, a külsős tanfolyamokat megtartotta, mint oly sokan mások is, homlokzatnak. A pénzt azonban más hozza.

A pénz abból jön Bojtorjánnak, hogy az idők folyamán egyre nagyobb és nagyobb teherautókkal tudott az állami balkon alá állni. A lakossági tanfolyamos múltja miatt ért a szakmához. Jó csúcsragadozóként erre figyel és követi az eseményeket. Nem csak a királynők/királyok féltik a hatalmukat, a platósok a balkon alatt is számos veszélynek vannak kitéve. Bojtorján tudja ezt.

Társa, a második szakértő, nevezzük Menodórának, ebben az esetben szintén fontos. Általában a második szakértők nem szoktak azok lenni, de Menodóra olyan helyen dolgozik, ahol szokták tudni, melyik balkonon és mikor jelenik meg a királynő/király. Bojtorján nem úgy bánik Menodórával, mint a vezető szakértők szoktak a második szakértővel, hanem királynőnek kijáró tisztelettel.

Az elejétől kezdve feszült a hangulat a szemlén. Norina ott maradt, a kérdésekre én válaszolok. Bojtorján amibe lehet, beleköt. Minden kifogását kezelem. Egy idő után rájön, itt fű nem terem neki, taktikát vált. Rám néz és azt mondja, hogy most akkor Norina válaszolhat csak, mert ő most szakmai kérdéseket fog feltenni.

Norina állja a sarat. Igyekszik megfelelni a kérdésekre, azonban nagyon nincs tapasztalata abban, hogy az ellenőrök, főleg a csúcsragadozók, milyen hátulról megkerülve tudnak kérdezni. Előbb-utóbb belekavarodik valamibe, nem is csoda, hiszen Bojtorján csapdát állított neki.
Menodóra, látván, hogy Norina éppen a csapdában vergődik, beszáll a csatába és elkezd kontrázni Bojtorjánnak. Menodóra és Bojtorján együtt gyepálják Norinát.

Én meg ülök és gondolkozom, hogy mit tudok tenni. Ilyet még előtte nem láttam, hogy így rámentek volna egy képzőre. Közben meg lerakták nekem az aknamezőt, mondván, hogy Norina válaszát várják.
Aztán egyszer csak a nagy támadásban szünet áll be, nekem meg támad egy ötletem. Nem válaszolni fogok, hanem megvédeni Norinát, más eszközökkel.

Ránézek Bojtorjánra. Előtte már több szemlén találkoztam vele. Alapvetően nem rossz ember, azonban a saját érdek az bizony saját érdek és Norina potenciális ellenfél a balkon alatt. Azt is tudom, hogy van benne valami a régi vágású úriemberből, habár ekkor ezen a szemlén ezt a tulajdonságát még nem mutatta. Valamint ismerem Menodórát is. Róla is tudom, hogy valahol mélyen még ott van benne az érző ember.

Majd megszólalok. Valami olyasmit mondtam, hogy támadhatjátok Norinát, ahogy csak szeretnétek és előbb-utóbb fog válaszolni olyat, amit ellene fordíthattok. Megbuktathatjátok, mert mindenkit, bárkit meg lehet buktatni ezen az eljáráson, még a legnagyobbakat is, mert olyanok a szabályok.

De nézzetek rá Norinára. Fiatal. Feltörekvő. Próbál megélni és nézzetek itt szét ebben a szerény hajlékban, még egyelőre tepernie kell. Ti is voltatok valaha fiatalok, ti is tepertetek, mint ahogy Norina most. Küzd, mint malac a jégen. Eltiporhatjátok, meglékelhetitek alatta a jeget, de gondoljatok bele, mit értek el ezzel? Biztosan ezt szeretnétek?

Menodóra és Bojtorján néznek rám. Bojtorján még mondott olyat, hogy ha Norina többet akar, akkor nem csak rám kellene támaszkodnia, hanem neki is fel kellene készülnie, de innentől kezdve már nem akartak mindenbe belekötni. Pár hibát találtak, mert miért is ne, de semmi lényegeset.
A végén viszonylag jó hangulatban el.

Ez az eszköz akkor és ott, akkor és azokkal az ellenőrökkel működött. Lehet, Bojtorjánnak éppen jó napja volt és ha egy másik csúcsragadozó van ott, akkor ő csak vállat von és tovább marcangolja Norinát.
Az ellenőrzések ettől is kemény dió. Sosem tudhatod, hogy mikor mi működik.

Valamint nem árt azt is ismerni, hogy mi az, amit az ellenőrök mondanak és mi az, amit igazából értenek a mondandójuk alatt.
Információk erről itt.

Vállalkozói tanulságok – Ellenőrzési Esettanulmány 6

Mi történik akkor, ha összekutyulódnak a fogalmak? Mikor fogadd meg képzőként, vállalkozóként a tanácsadód tanácsait? Egyáltalán, minek fogadtad fel a tanácsadód, ha nem hallgatod meg azt, amit mond?
Mi történik akkor, ha nem készülsz és ez kiderül az ellenőrzésen?
Erről szól a mai írás, amely egy ellenőrzésről szóló esettanulmány. Egészen pontosan két ellenőrzésről. 
Olyan esetek, amelyeknél az ügyfél, valami miatt, talán, mert fiatalabb voltam nála, nem tudom, nem vette komolyan, amit tanácsadóként mondtam. A bili naná, hogy az ellenőrzésen borult ki.

A felnőttképzési engedélynél, valójában az elődjénél, a felnőttképzési akkreditációnál kialakult egy felemás, akár visszásnak is nevezhető helyzet.

Egy jogi eljárás során üzleti cégeket a saját szakmájuk ellenőriz.
Nem lehet vállalkozás-barát megoldásnak minősíteni.

A helyzetből következik, hogy konkurencia ellenőrizhet konkurenciát, mindezt állami köntösben. Mivel a kialakult rendszer kezdetén ott lévő ellenőrök, azaz felnőttképzési szakértők, nagy része továbbra is benne van az ellenőri nyilvántartásban, ezért a rendszer valószínűsíthetően tovább él, nem változott.

A rendszernek része, hogy kiszámíthatatlan az események folyása. Lehetnek esetek, amikor az éppen kirendelt ellenőrtől függ, hogy az adott képzőnél milyen lesz az ellenőrzés eredménye.
Ha a képző konkurenciája jön ki, sok jóra valószínűleg nem számíthat.
Ha egy tárgyilagos, korrekt ellenőr jön ki, akkor bízhat a jogos eljárásban.
Az egész inkább valami orosz rulettre hasonlít, mint minőségbiztosítási eljárásra.

(Lábjegyzet: Tanácsadói praxisom során láttam olyan esetet is, amelynek során kiderült, hogy akit a szakma, mondjuk úgy finoman, likvidálni óhajtott, annak sok esélye nem volt.

Egy cégtulajdonos jött hozzám, már a szemle után.
Akkor még akkreditáció volt. Megbukott, de nem is akárhogy. Egy régóta működő cégről volt szó, tehát nem lehet azt mondani, hogy feltörekvő konkurencia.
Szerencséjére a dokumentumelemzés és a jegyzőkönyv összehasonlítása során találtam a jegyzőkönyvben olyan megállapítást, amelynek alapján meg lehetett támadni az eredményt. Visszakaphatta volna az akkreditációt. Volna. Ha a cégvezető a racionális megoldást választotta volna. Ő azonban inkább a kapcsolati háló mellett döntött. Rohant mindenhova. Megkapta az eredményt. Hogy azután pár évre rá újból megbuktassák.)

Nagyon sokan az engedélyt és az elődjét, az akkreditációt, valamiféle szakmai minőségi bizonyítványnak gondolják. Sajnos, vagy nem, de ez nem az.
Amióta az állam még jobban belenyúlt, azóta még jobban nem az. Előretört a kaptafa képzések világa.

Az engedély egy jogi eljárás, amelynek során a jogszabályi megfelelőség az eljárás alapja.
A problémák abból adódnak, amikor a képzők azt gondolják, hogy az ellenőrök szakmai, képzés módszertani dolgokat fognak ellenőrizni.
Nem teljesen.

Ugyan órára bemehetnek órát látogatni, azonban ennek a súlya nem túl nagy az ellenőrzés eredménye szempontjából. A fontos az, hogy a dokumentumokban mi van, hiszen, ahogy megbeszéltük, a képzések, ellentétben egy híddal, épülettel, vagy kilátóval, láthatatlanok. Csak a papírok maradnak meg róluk, ha megmaradnak.

A mai eset két esettanulmány.
Mindkét esetnél az ügyfeleknek az egyik fülén be, a másikon ki az, amit leírtam, mondtam.
Az egyiknél komolyabb problémát okozott ennek az eredménye, a másiknál csak a képző ügyvezetőjének támadt egy-két kellemetlen perce.

Hogyan alakult ki, hogy nem hallgatták meg, amit a tanácsadó mondott, nem vették komolyan?
Csuda tudja. Talán, mert fiatalabb voltam, vagy nő, vagy mert az egészet nem tartották nagy horderejűnek. Bármi is, lehet ezekből az esetekből is tanulni, mint vállalkozók, cégvezetők is.


Az első esetnél nézzük először az ügyfelet. Nevezzük őket Lorénának és Lénárdnak.
Először nagyon szimpatikusak voltak. Jól tudtak beszélni az emberek nyelvén, hiszen, – ezt később bogoztam ki, ahogy teltek-múltak a konzultációk, – sikereiket kizárólag kapcsolataiknak köszönhették.
Bármiről is volt szó a tanácsadásokon, bármit is beszéltünk meg, ők negédesen egyetértettek, hogyne, elkészítik, megcsinálják, beszerzik. Csak azért, hogy a következő tanácsadáson kiderüljön, a negyede se lett meg.

Megállás nélkül szakmailag fényezték magukat, ugyan arra felhívtam a figyelmüket, hogy ez elsősorban nem szakmai ellenőrzés. Azt nem tudni, hogy szakmailag jók voltak-e, az azonban a tanácsadások során kiviláglott, hogy amihez nagyon értettek, az a smúzolás.

Egy idő után már azt mondtam nekik, mert kezdett feltűnővé válni, mennyire nem figyelnek, hogy figyeljetek, nem én kérem, hanem a jogszabály és majd az ellenőr is kérni fogja, mert ez van a szabályban. Mire ők, hogyne, hogyne.

Ők voltak az első ügyfelem, akik ennyire nem vették komolyan az egészet, pedig ekkor már profi tanácsadó voltam.
Előtte olyan ügyfelekkel dolgoztam, akikkel nagyon hamar megtaláltuk a hangot, nagyjából megértették, mi a feladat és hatékonyan ment a felkészülés.

Lorénának és Lénárdnak azonban teljesen más stílusa volt.
A közoktatás emlőin nevelkedtek. Azt a stílust hozták tovább az "üzleti" szférába. Idézőjeles az esetükben az üzleti szféra, mert akik csak haverokon keresztül szerzik az üzleteiket, azokat nem lehet igazi, valódi vállalkozónak tekinteni. Loréna és Lénárd előtt viszonylag keveset dolgoztam közoktatásbeliekkel, azonban már akkor tudtam, hogy teljesen idegen volt és maradt az, ahogy működnek.

Tanácsadóként fel voltam készülve az eljárásra, azonban Loréna és Lénárd munkamódszereinek "hála" valami radikálisan furcsa világba csöppentem.

Meglehetősen naivként azt gondoltam, felnőttek, csak megértik, hogy ha tanácsadó vagyok, akkor nem véletlenül mondom azt, amit. Meg hát, minek fogadtak tanácsadót, ha nem hallgatnak rá?
Ez nem kötelező, senki sem tartott pisztolyt a fejükhöz, hogy szerződést kössünk. Saját, szabad akaratukból választottak, mint tanácsadót. Sőt, a tanácsadó választása sem volt kötelező az eljáráshoz. Ehhez képest lapáttal hánytam a falra a borsót a konzultációkon.

Vállalkozóként azt gondoltam, hogy ha tanácsadót bízok meg, azért teszem, mert bízom abban, amit mond és ha már megbíztam, akkor kérdezek tőle. Loréna és Lénárd nem tudom, mit gondoltak, de egyre inkább kiviláglott, valami egészen máshoz voltak hozzászokva. Akkor azonban ezt még nem láttam.

Elérkezett a szemle ideje.
Még akkor is jóhiszeműen azt gondoltam, hogy na, csak összeszedték magukat.
Megérkeztünk, egy órával a szemle előtt. Loréna és Lénárd ismét rekordot döntöttek nyájasságból. Biztosítottak arról, hogy amit külön kértem a szabályok miatt, azt beszerezték, minden papír megvan, jöhet az ellenőr. Rengeteg képzésük volt, éppen csak párat tudtam átfutni, de már akkor láttam, hogy egy-két dolog hiányzik. Semmi komoly, gondoltam, ezzel még meg lehet birkózni. A nagyja később jött.

Az ellenőr, nevezzük Kamillnak, ugyan a régi ellenőri gárda oszlopos tagja, ellenben nem csúcsragadozó.
Még a Kádár korban kezdte a felnőttképzést. Sok húsvéti bárányt megevett már, valamint hangja is évtizedes pálinka-öblögetéstől trenírozott. Alapvetően azonban békés természet.
Valahogy sikerült úgy megtartania a kapcsolatot az ellenőri "belső körrel", hogy közben nem vált inkvizítorrá. Az üzletben nem vezet be reformokat, újdonságokat tőle ne várj, azonban háborítatlanul szeret dolgozni, üzletelni. Ha nem piszkálod, ő sem piszkál.

Megvannak a rigolyái.
Kamillnak volt az a húzása, egyébként pont Lorénánál és Lénárdnál, hogy pecsétes papíron kérte a cégbírósági végzést. Nem értette meg, hogy azt már elektronikusan küldi a cégbíróság.

Megértem egyébként Kamillt is. Az első cégemnek az első végzése 2002-ben még pecsételt papíron jött.
Az elektronikus dolgok irtó jók a gyorsaságra, a szórakozásra, az információra.
Nincs jobb, mint a tablet-en filmet nézni, vagy ha szükséged van gyorsan egy infóra, megnézni a telefonodon. Vagy ha bármin is dolgozol, csak egy kattintás, ellentétben a régi, írógépes módszernél. Én még írtam írógéppel.

Azonban az a tapasztalatom, hogy ami fontos, azt nem árt papíron is dokumentálni. Valahogy a papír alapon kinyomtatott dolgokat jobban megőrizzük.

Szóval Kamillnak nem a pecsétes cégbírósági végzéses lövése volt ellenőri szakmai pályafutásának csúcspontja, azonban ettől eltekintve, azért olykor tudott okosakat is mondani.
Végül is, látott már karón varjút. Igen, szeretett belekötni dolgokba, de, ellentétben az igazi csúcsragadozókkal, nála sosem éreztem a rosszindulatot.

Mivel előtte már több ügyfelemnél is találkoztam vele, viszonylag jól kiismertem a rigolyáit. Ezekre a rigolyákra is felkészítettem Lorénát és Lénárdot.

Elkezdődött az ellenőrzés. Ahogy haladtunk előre az időben, úgy lett egyre világosabb, hogy Loréna és Lénárd nem készült. Az is bizarr lépés volt részükről, hogy nem maradtak ott az ellenőrzésen, ellenben egy fegyverhordozójukat ott hagyták hallgatózni. Ezt se előtte, se utána nem tette meg semelyik ügyfelem sem. Vagy ott maradtak a helyszínen, vagy teljesen rám hagyták a védelmet.

Az ellenőrzésen egyre forróbb lett a hangulat.
Nem győztem magyarázkodni az ügyfél nevében és védeni a menthetőt. Aztán amikor a sokadik papírnál is kiderült, hogy vagy hiányzik, vagy hiányos, vagy egyenesen nem jó, és minderről én nem tudtam, akkor eldöntöttem. Ezzel nem tudok mit kezdeni.
Ránéztem Kamillra és azt mondtam neki, figyelj, ezt már nem lehet magyarázgatni. Ez úgy rossz, ahogy van. Buktasd meg. Garanciát vállaltam, vállalom, visszafizetem nekik a pénzt, de ez így nem jó. Tudtam, hogy ezt végighallgatja a csatlós is, akartam is, hogy hallja.

Ennyire megdöbbent ellenőrt kevésszer láttam. Kamill nézett rám nagy szemekkel.
Aztán olyat tett, amit senki más ellenőrtől nem láttam soha. Sőt, pont az ellenkezője volt a jellemző, sok ellenőr ott is hibát talált, ahol nem volt.

Kamill az ellenőrzés során rengeteg hibát feltárt, teljesen jogosan. A felét, ha beírta a jegyzőkönyvbe. A hiánypótlást megcsináltam, mert benne volt a szerződésben, és így megkapta Loréna és Lénárd az eredményt.

Tanulság?
Inkább üzleti, vállalkozói tanulsága van az eseménynek, mint felnőttképzési.
Akármilyen üzletben is dolgozol, ügyfelek vannak. Az eset legnagyobb tanulsága számomra, hogy figyelj nagyon az ügyfeleid viselkedésére.
Jól válaszd meg az ügyfeleidet! Főleg, ha tanácsadói szakmában vagy.

Ha pedig van egy ügyfél, aki gyökeresen máshogy viselkedik, negatív irányban, mint amit abban az üzletágban addig megszoktál, és ezt több hasonló követi és alapvetően a marketing stratégián nem változtattál, akkor légy nagyon óvatos és figyelj!
Nem tudhatod, mi van a háttérben. Amelyik ügyfélnél azt érzed, hogy nem vagytok egy hullámhosszon, ez nem véletlen. Ezekkel az emberekkel inkább nem szabad együtt dolgozni.
Ha pedig több ilyen ügyfél jön, akkor valami nagyon nem stimmel.

Jó esetben csak megváltozott a célpiac, vagy bejött egy konkurens.
Rossz esetben valami teljesen más történik. Menj utána nagyon részletesen az okoknak.
Ezek a dolgok nem történnek csak úgy.

Ha évek óta dolgozol egy üzletágban és hozzászoktál, hogy bizonyos módon viselkednek ügyfelek, és egyszer csak mégis valami teljesen más hozzáállást tapasztalsz az ügyfelektől, viszont te nem váltottál marketinget, nem változtattad meg a stratégiád, nem készítettél új reklámüzenetet, akkor ott "Valami bűzlik Dániában".
Az állam egyre több helyre berakja a szőrös mancsát Magyarországon. Állami helyeken kórosan jelen van a paranoia, amely egyre jobban terjed az üzleti életben is. A leghatékonyabb üzlet-gyilkos. Figyelj nagyon az ügyfélkörödre!

A második eset nem volt ennyire kirívó, sőt, akár még humorosnak is lehet venni.
Az ügyfél egy viszonylag kisebb, dinamikus cég. Nem a felnőttképzés volt a fő profiljuk, azt melléküzemágként csinálták.

Az ügyvezető, nevezzük Nurszultánnak, a tipikus vidéki férfi macsó. Nagyon vidéki, nagyon férfi és nagyon macsó.

Természetesen nagy, sötét, – ha jól emlékszem, fekete színű, – kombi német autóval jár.

(Lábjegyzet: Ez a járgánytípus egyébként mintha valami fétistárgy lenne a férfiaknál.
Nem magyar jellegzetesség.

Bárhol is jártam az elmúlt 20 évben a világban, a nagy, sötét, kombi autók kezdtek egyre elterjedtebbek lenni.
Mert rendben van, a szakiknál abszolút indokolt a nagy, kombi autó. Na de Magyarország férfi lakosságának közel fele szaki? Ráadásul pont a szakik általában régi, szakadt, fehér, német kombival szoktak járni. Érthetetlen. Eddig még nem jöttem rá az okra. Miért? Miért jó halottaskocsit vezetni? Milyen ok van a kombi autók járványszerű terjedése mögött?)

Nurszultánnak volt egy külsős tanácsadója, Kozima. Igazából ő tartotta velünk a kapcsolatot, vele dolgoztunk. Nagyon talpraesett volt, tudott mindent, ugyan nem a felnőttképzés volt a szakterülete, de mindennek utánanézett és kompetens volt. Gördülékenyen ment a munka.
Aztán kiderült, az ellenőrök egy kora nyári, háromnapos hosszú hétvége szombatján tudnak csak jönni. Kozimának akkorra már volt programja. Tehát ő nem tudott ott lenni, viszont Nurszultán jött, hogy kinyissa az irodát.

Minden rendben volt, Kozima előre összekészítette a papírokat, átnéztem, megvolt minden, szuper, jöhetnek. Nurszultánnak, mivel nem értett a felnőttképzéshez, a lelkére kötöttem, hogy maradjon csak lent, láthatatlanul, a földszinten, amíg mi az emeleten az ellenőrökkel csináljuk a szemlét.
Olyan ellenőrök jönnek, akik két másodperc alatt kiszúrják, hogy nem ért hozzá. Ügyvezetőként ez nem is feladata, mert melléküzemág és van szakmai vezetője. De azért nem akar minőségbiztosítási kérdésekre válaszolni. Azt mondta, rendben, gondolni valószínűleg valami egészen mást gondolhatott.

Jöttek az ellenőrök.
Két nagyon tapasztalt, sokat látott ellenőri példány, Kunigunda és Károly.
Károly a szemle elején kért kávét. Mondom neki, nézzük meg a konyhában, van kávégép.
Károly készíti a kávét, közben beszélgetünk, előtte már több ellenőrzésen találkoztunk.
Aztán egyszer csak kiderül, nincs cukor. Vagy nem találjuk. Keressük, keressük, majd azt veszem észre, hogy Nurszultán a földszintről felpenderül, kirakja a cukrot, majd el.

Csak pislogtam. Mire Károly élénken érdeklődött az előbbi tünemény kiléte felől, azaz megkérdezte, hogy ez vajon az ügyvezető vala-é. Először átfutott az agyamon, hogy ki lehetne más ez az ember, itt, egy ellenőrzésen, egy háromnapos hétvége szombatján. Aztán ránéztem Károlyra, jöjjön, aminek jönnie kell és mondom, hát az bizony az ügyvezető.

Ismertem Károlyt ennyire, tudtam, hogy nem fogja kihagyni a ziccert.
Akkor hívjuk csak ide az ügyvezetőt, lenne néhány kérdésem. Tudtam, hogy lesz néhány kérdés.

Az ügyvezetőnek nem volt kellemes az a tíz perc. Aztán Károly, lévén mert hosszú hétvége, lévén mert ő sem akart sokáig időzni, lévén meg Kunigunda is sietett, elengedte Nurszultánt, aki tüstént iszkolt is ki a helyiségből, le a földszintre.

(Lábjegyzet: Az eseményhez azért nem árt hozzátenni, hogy ezt a fajta ellenőri magatartást sosem értettem. Miért kell taknyos kölyökként "feleltetni" meglett, felnőtt ügyvezetőket? Ha egy ügyvezető nem ért a felnőttképzéshez, mert nem az a cég fő profilja, viszont van egy szakmai vezetője, akkor miért kell vegzálni? Mindegy. Vannak az emberi pszichének olyan tulajdonságai, amelyeket lehet, jobb, ha a homály fed be.)

Az ellenőrzésen természetesen találtak hibát, mert miért is ne, de semmi tragikusat.

(Lábjegyzet: Ez a másik ellenőri magatartás, amelyet a mai napig nem tudtam megfejteni. Nevezetesen azt, hogy az ellenőrök szinte képtelenek elismerni valamiről, amit nem az ő érdekkörükbe tartozó ember csinált, hogy az jó.
Mintha fizikai fájdalmat jelentene nekik.
Ha mégis mondanak valami ilyesmit, mert ők is emberek és hibáznak, akkor utána jó sok negatívval ellensúlyozzák a baklövésüket, nehogy valaki azt gondolja, hogy érdek nélkül tetszik nekik valami.)

Tanulság ebből az esetből? Ha nem értesz valamihez, a tanácsadód meg igen, akkor érdemes hallgatni rá. Vagy ha nem tudsz rá hallgatni, akkor ne bízd meg.
Vállalkozóként és/vagy értékesítőként meg tanulság, hogy attól még, hogy valaki mond valamit, nem biztos, hogy az úgy is lesz. Emberek vagyunk, ezt nem árt szem előtt tartani, bármit is teszünk.

És van, amikor az ellenőrzéseken olyan is történik, amire egyáltalán nem számítottál.
Itt lehet többet megtudni.

Ellenőrök és stílusok

Hogyan alakult ki, hogy bizonyos ellenőrök úgy viselkednek ellenőrzéseken, hogy a képzők gagyogó idiótának érezzék magukat? Mit tudsz ezzel kezdeni és hogyan befolyásolja ez az üzletedet?
Erről szól a mai írás, amely a lazító írások közé tartozik.
Olykor-olykor a komoly témák közé nem árt egy kis ejtőzés, szellemileg.
A pihentető írásoknak is köze van az ellenőrzéshez, részei a felnőttképzési ellenőrzésre való felkészülésnek, mégis különálló egységet alkotnak.

Többféle ellenőr van.

Vannak a felnőttképzési ellenőrzéseken olyan ellenőrök, akik nem tekintik power trip-nek, befolyásuk fitogtatásának az ellenőrzést.
Kimennek a képzőhöz, a jogszabályok adta keretek között átnéznek mindent, megírják a jegyzőkönyvet, aztán el.

Személyes véleményem az, hogy a legjobb ezekkel az ellenőrökkel dolgozni.
Nem személyeskednek, a tárgyhoz tartják magukat, igyekeznek, – habár emberek vagyunk, tehát teljesen nem lehetünk részrehajlás-mentesek, azonban ők igyekeznek – objektív módon ítéletet alkotni. 
Nem azt nézik, hogy ki mondja, hanem hogy mit mond.

Ironikus módon pont a tárgyilagos ellenőrök szoktak nagyon ritkán hibázni. Ha mégis megtörténik, és erre a képző képviselője rámutat, akkor átgondolják. Ha jogosnak találják, akkor minden további nélkül elfogadják az észrevételt, javítják a jegyzőkönyvet. Még elnézést is kérnek.
Általában nagyon udvariasak, nem jó pofiznak, de nem is játsszák a kínvallatót.

A tapasztalatom szerint ezekkel az ellenőrökkel lehet a leghatékonyabban és leggyorsabban együttműködni.
Nyitottak, érdeklődők, kíváncsiak, objektívek, tárgyilagosak, azonban olykor-olykor még a humorérzéküket is megcsillogtatják, ha olyan a helyzet.
Általában vagy nem a "régi gárda", a mamutok tagjai. Ha a kezdetek óta is szakértők, sikerrel kivonták magukat a "belső kör" befolyása alól.

Nincsenek túl sokan az álláspontom szerint, vagy én nem találkoztam sokkal, de ha ilyen ellenőrt sorsolnak ki neked, akkor máris egy faktorral kevesebb, amiért fájnia kellene a fejednek az ellenőrzésen. Nem mindegy, hogy egy ellenőrzés kínvallatáshoz, vagy éppen valódi kommunikációhoz hasonlít. 

Aztán vannak azok az ellenőrök, akik egyáltalán nem ilyenek. Az ellenőrzést valami egészen másra használják.
Miért van ez így? Nem lehet tudni, hogyan alakult ki. Legfeljebb el lehet képzelni, ha egyáltalán ...


"A Budapest belvárosában lévő nagy, ódon bérház egyik, mellékutcára néző oldalán, a ház alján, egy kilincs nélküli, szinte alig észrevehető, kis vasajtó előtt várakozott türelmetlenül a fiatalember.
Feltűnő jelenség volt. A nyolcvan év körüliek a "dzsigoló" szót használhatták volna rá.

Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb, ennél sokkal többet rejtett magában. A kinézetéből adódó összes előnyt az élete minden percében kamatoztatta. Ahogyan azt nagybátyjától, ifj. özv. dr. Edelstein Frigyestől elleste, minden befektetésétől legalább háromszoros hasznot várt. Igéző külalakját az egyik legértékesebb eszközeként és befektetésként kezelte.

A megjelenése mellett azonban volt egy olyan tulajdonsága, amelyet tanárai, mesterei külön kiemeltek. Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb, kiválóan tudott helyezkedni. Felettesei ódákat zengtek messze földön híres hajlékonyságáról, simulékony természetéről, mindenre kész szolgálatkészségéről.
A családjában is tudták ezt róla. Sőt, már kis korától kezdve így nevelték, nagy reményeket fűztek a fiatalember előtt álló fényes jövőhöz.

A tanulásban és az olvasásban nem nagyon jeleskedett.
Legtöbbször megbocsájtották neki, miután könnyen kezelhetőségét olyan bravúros ügyességgel vetette be az élet csatáiban, hogy a feljebbvalói ezt nem tudták nem észrevenni.
Ismerve a magyar kulturális közeget, eme éltes és nagy tapasztalattal rendelkező férfiak azonnal kiszúrták, Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb, magasra fog törni.

A legtöbb tulajdonságot felvonultatta, amely egy üstökös-szerű felemelkedéshez szükséges a magyar államigazgatásban.
A vének így hát nem küzdöttek az elkerülhetetlennek tűnővel, hanem egy idő után inkább kövezték neki az utat. Egyikőjük sem akart kerékkötő lenni, féltették a jövőbeli pozíciójukat.

A kis mellékutca túlvégén megjelent ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes sport kupéja.
A kocsi nagyon feltűnő volt, még Budapesten is. A csillogó járgány jelképezte az egyetlen gyengeséget, amelyet nem csak ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes engedett meg saját magának, hanem a környezete is megengedte neki.
Amikor odaért a fiatalemberhez, leengedte az ablakot és kiszólt:

- Szia Tivikém, mindjárt jövök. Egy utcával odébb parkolok, itt túl gyanús lenne. Nem akarunk feltűnést kelteni. - imigyen szóla ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes.
Ezzel is tanította szépreményű unokaöccsét. Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb, most volt itt először. Fontos szabályokat kellett ma megjegyeznie. A fiatalember bólogatott, hogy megértette, ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes pedig elhúzott abban a boldog tudatban, hogy unokaöccse vette az adást.

Kisvártatva, immár gyalogosan, ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes megjelent a mellékutcában és ruganyos léptekkel közelítette meg a kis vasajtót. A vasajtót, amely a Szalonna Szentélyhez vezetett.
Csak és kizárólag tagok léphettek be.

A tagok legfőképpen a vezető zsidóság tagjai közül kerültek ki. Pár évtizeddel ezelőtt, a nyitás és jól felfogott üzleti érdekeik jegyében, a tagság úgy döntött, hogy keresztényeket, illetve az akkori, kommunista idők szavának megfelelően, magyarokat is beengednek.
Nagy vita előzte meg a döntést. Heves szóváltások, fenyegetőzések, ökölrázások, szóval, a szokásos üzletmenet. Aztán határoztak. Körülbelül olyan szájízzel, mint aki valami különösen kellemetlent készül megenni. Az újonnan belépő keresztény, azaz magyar tagokkal ezt érzékeltették is.

Az új, magyar tagok körüli perpatvar azonban semmi volt ahhoz képest, amikor, szintén a nyitás jegyében – már a "nyitás" szóra is a tekintélyesebb tagokat a rosszullét környékezte – a 2000-es évek elején felvetődött a nők beengedése a Szentélybe.

A vita ezúttal évekig tartott.

Frakciók alakultak. A végén, mutatván a zsidóság legendás alkalmazkodóképességét a környezetéhez, magyar virtus szerint már a frakciók is frakciókra bomlottak.
Végül, az EU-s csatlakozás mámorában a fő-fő Szentély vezető, egy heveny meggondolatlan pillanatában engedélyezte a nők belépését. Ezt azóta is folyamatosan bánja, amely tényre a társai is szünet nélkül emlékeztetik.

Arra azonban, hála jogi végzettségének, gondot fordított, hogy bekerüljön az alapszabályzatba, egyik tag felesége, barátnője, szeretője sem léphet be a Szentélybe. Ez volt az egyetlen pont, amely az összes frakció összes frakciójának részéről zajos üdvrivalgást váltott ki. Azon mód megértették, hogy  nem csak nyugalmukat őrzik meg így, hanem egyben a lehetséges női tagok száma drasztikusan lecsökkent.

A Szalonna Szentély volt a hely, ahol a tagok minden további nélkül meg tudták beszélni ügyes-bajos üzleti ügyeiket, anélkül, hogy lehallgatástól kellett volna tartaniuk.
Zsidóként különösen ismerték és elismerték ennek értékét.

A Szentélyben találkoztak, hogy megbeszéljék az ország ügyeit, éppen ki fog kiszúrni kivel, valamint a város-szerte a zsidóság között kemény valutaként használatos, pult alóli disznótorost is ez vala a lelőhelye. Tónitól, a Szentély gondnokától lehetett beszerezni a kulináris kincset. Tóni intézmény volt. A pult alóli disznótoros sok magas rangú vezetőnél is nagyobb hatalmat adott neki. 

Ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes egy konkrét ritmusképletet kopogtatott a vasajtón.
Szinte azonnal kinyílt a vasajtó közepén található kémlelőnyílás.

- Hogy hívják a nagymamámat? - kérdezte egy, az évtizedek pálinkázásától megedződött hang.

- Nincs is nagymamád, a húgodat Eufrozinának hívják. - válaszolta ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes.

- Frici, ne hülyéskedj, nem kaptad meg a kör e-mailt? Már nem Eufrozina. - méltatlankodott a hang.

- Ja, hogy is felejthettem el, naná, Eulália. Tónikám, beengedsz már végre? - érdeklődött immár kissé morózusan ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes. Habár könnyedén kezelte a morózusságot, Tóni mégis csak Tóni volt.

- Te mondtad, hogy az ifjú unokaöcsnek meg akarod tanítani a szabályokat, csak erre akartam kilyukadni. Na de, gyertek be, minél többet beszélünk, annál nagyobb az esély, hogy észrevesznek titeket. A kémeim jelentették, hogy Smuél errefelé kolbászol. Mit csinál az ilyenkor a környéken? Na mindegy. Egyelőre még nincs vész, de a sárga kód érvényben van.

Ezzel kinyílt a vasajtó, a két férfi belépett, a vasajtó azon mód becsukódott.
Lementek pár lépcsőn és egy hosszú folyosó végén egy viszonylag nagy helyiségbe léptek. A helyiség olyan volt, mintha étterem lenne. Asztalok voltak mindenhol, a tagok halkan beszélgettek. A meghitt, barátságos környezetben nyugodtan lehetett szövögetni a következő összeesküvést.

Ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes és Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb, leültek egy asztalhoz.
A fiatalember még nem volt tag, azonban nagybátyja összeköttetései révén nem-tagként is bejöhetett a Szentélybe, tájékozódni. Kizárólag a nagybátyja társaságában. Nyílt titok volt bizonyos körökben, hogy a fiatalembertől sokat várnak.

- Tóni, mi a mai ajánlat?

- Isteni, friss vágásból származó rántott karaj, petrezselymes burgonyával, káposztasaláta, vagy ecetes saláta. És ma érkezett, új szállítmány a pult alóli hurkából. Májas. Mustár, torma, kenyér, a szokásos.

- Akkor kérünk szépen két adagot a karajból, a májast pedig előételnek, ide középre, amíg meg nem érkezik a karaj. - sommázta ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes. Nem kérdezte meg az unokaöccsét. Nem volt szokása másokat megkérdezni.
Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb, életkorának megfelelően azt a szerepet kapta, hogy megtanulja több száz év megcsontosodott szokásait.

- Bácsikám, kóser az a karaj és a májas? - kérdezte meggondolatlanul az ifjú.
Általában tudta a helyét, de most a megtiszteltetés, hogy beléphetett a Szentélybe, teljesen összekavarta az érzékeit, kiesett szerepéből és kibukott belőle a kérdés.

- Hogy kérdezhetsz ilyen agyalágyultságot? - háborodott fel ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes. - Naná, hogy kóser, a kóser vágás összes szabályát betartja a baráti mészáros, Elemér. Mi vagyunk mi, vademberek? Mi betartjuk a szabályokat!

Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb úgy döntött, nem feszegeti tovább a kérdést. Várakozó álláspontra helyezkedve nézett rá bácsikájára. Mindig is tisztelte az öreget, és tudta, potenciális karrierje felívelését neki köszönheti majd.

- Tivikém, azért jöttünk ma ide, mert fontos megbeszélnivalónk van. A képzések új védővámjával kapcsolatban szükség lesz egy ellenőri gárdára, akiket mi fogunk majd etetni.

- Bácsikám, bármi is az, készen állok, hogy a család ügyét szolgáljam - használta az ifjú azt a mondatot, amely már több megbízást hozott neki, mint bármelyik másik jelszava. Évek hosszú sora óta kísérletezgetett ezekkel a párbeszédekkel. A nagy kitüntetés okozta megrázkódtatásból most ocsúdott fel és azon mód működésbe léptette híres rugalmasságának reflexeit.

- Tudjuk, hogy nem értesz a képzésekhez. Azt sem tudod, hogy eszik, vagy isszák őket. Mit is végeztél? Ja, mindegy. Majd beletanulsz. Akinek Isten hivatalt ad, annak észt is ad.

- Bölcsességed figyelemreméltó bácsikám. - fejezte ki csodálatát Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb. Szeme csillogott a nagy hódolattól, amellyel tekintetét bácsikájára emelte.

- Na most, az ellenőri gárda kiképzését és felügyeletét a hivatalos részről már megoldottam. Henrietta fogja vinni ezt a vonalat. Rafkós egy hölgyemény, sajnos nem tudtam neki eladni, hogy ez egy nagy kegy. Ez van, viszont tudom, hogy a hivatalos rész rendben lesz. - legyintett egyet ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes. Egy pillanatra elmélázott, majd tovább folytatta.

- Tivikém, most a nem-hivatalos részről lesz szó. Nem bízhatjuk keresztényre. Ide családtag kell. - állította át hangnemét ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes az egyszerre összeesküvő, egyszerre parancsoló regiszterre.

Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb, ült csendben. Visszafojtott lélegzettel várt az ajánlatra.
Tudta, hogy most szem-és fültanúja lesz saját karrierje felívelése kezdetének. Mukkanni sem mert, nehogy elrontsa. Tekintetébe még több csodálatot, egyben tiszteletet és komolyságot vegyített. Csontjaiban érezte, évek nyalása most fogja visszahozni azt a sok-sok belefeccölt munkaórát. Nem tudta elképzelni, hogy ennyire szerencsés.

- Az ellenőrök meg fogják dolgozni a képzőket egy ellenőrzésen. Tűzvészként fog elterjedni a vérfürdők híre. Fognak keresni tanácsadókat, lehetőleg ellenőröket, hogy bebiztosítsák magukat. Na most, a te feladatod az lesz, hogy az ellenőrök között elhintsd, hogy azért is pusztítsák a képzőket, hogy aztán azok, megijedve, azonnal rohanjanak ahhoz az ellenőrhöz, aki kikészítette őket, hogy majd javítsa ki a hibákat.

- Bácsikám, a terv kifogástalan. - ügybuzgólkodott Schwarcz-Jénai Tivadar, a legifjabb. Retináján dollárjelek jelentek meg. 

- Még nem értem a végére, ne szólj közbe. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra, egyfelől a képzők rettegni fognak, tehát még jobban a mi kezünkből fognak enni, másfelől az ellenőröknek majd csurran-cseppen egy kis mellékes. Ők is nekünk fognak kedvezni. Érted, ugye? - fejezte be gondolatmenetét ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes.

Érdeklődve nézte az unokaöccsét.
Azt látta, hogy a fiatalember igazodásból jeles, azonban azt is látta, hogy az igazi magasra ívelő karrierhez kell valami több is. Igaz, gondolta, még ifjú, megtanulhatja.

- Tökéletesen bácsikám. Tehát azt a módszert használjuk majd, amely bizonyos szervezeteknek már kiválóan bevált, hogy először összetörjük az áldozat éttermét, majd utána, ha szépen kéri, védelmet nyújtunk neki saját magunk ellen? - foglalta össze a hallottakat az ifjú. Ismét kilépett szerepéből, nem tudta visszafojtani saját gondolatai szavakba öntését.

- Dehogyis! Micsoda tiszteletlenség! Hogyan merészelsz ilyeneket hangoztatni? Meg ne halljam még egyszer! Nem, mi egyszerűen csak jóindulatúan felajánljuk segítségünket annak, aki kéri. - utasította rendre az ifjút ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes. Titokban azért azt gondolta, talán mégis megvan a fiatalemberben az a bizonyos plusz.

- Igenis, bácsikám, elnézést, hogyan is lehettem ilyen ostoba. - válaszolta sietve az ifjú és magában káromkodott egyet, hogy lehetett ilyen meggondolatlan. De talán nincsen minden veszve. Különben is, az ilyen helyzeteket eddig is mesterien kezelte.

- A te feladatod továbbá az is lesz, hogy biztosítsd, egyik ellenőr se szerezzen piaci elsőséget.
Csak mellékágban csinálhatják a felkészítést. Te csinálhatod főágként, de ne feltűnően.
Ha bárki megorrontja és ebből legális, valódi, működő, tényleg a felkészítésről szóló üzletet csinál, akkor letarolja a piacot és rájön a többiek kis mellékesére. A te feladatod lesz, hogy folyamatosan monitorozd az ellenőröket és a piacot, hogy senki se lépjen elő. - fejezte be ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes.

Nem kérdezte meg az ifjút, hogy akarja-e, mert pontosan tudta, hogy a fiatalember erre várt. Ráadásul ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes köreiben nem volt szokás, hogy másokat kérdezgessenek. Az esetek nagy részében parancsoltak és ehhez, mint a szamárnál, vagy a botot, vagy a répát használták.
Schwarcz-Jénai Tivadarnál, a legifjabbnál, a répát vetette be. Mégis csak családtag. A családban előszeretettel használtak arisztokratikusnak hangzó, magyar, vagy magyarosított keresztneveket, ezzel is kompenzálván a vezetéknevüket és mutatván magyar hazafiságukat.

- Igenis, bácsikám.

Ebben a pillanatban megszólalt Wagner, A valkűrök lovaglása, azaz ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes mobilja. A Szalonna Szentélyben, a lehallgatási előírások miatt csak keveseknek adatott meg a mobil használata. 

- Szervusz Béla, mizujs? Aha. Aha. Aha. Aha. Aha. Mi??????????? Miért? Már nem a szép Csesznekiné, hanem egyenesen a belügyminiszter húga?????? Normális vagy? Miért nem tudod a farkadat a gatyádban tartani? És ha már nem tudod, miért ilyen nőket választasz? Hogy el tudom-e intézni, hogy ne derüljön ki? Mit tudom én? Ezúttal nagyvadra lőttél. Na, meglátom mit tehetek. De amíg nem jelentkezem, addig ne csinálj semmit! Nem érdekel, hogy jól néz ki! Fogd vissza magad! Használd a jobb kezed, mint más rendes ember!

Egy nagy sóhajjal ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes kinyomta a mobilját, majd körbenézett.

- Tóni, hol van már az étel?  - kérdezte türelmetlenül.

Mint utóbb kiderült, a sárga kódból vörös kód lett.
A kémek jelentették, hogy Smuél, a rabbi, vészesen közeledik a Szalonna Szentély vasajtaját is rejtő mellékutca felé.

A Szalonna Szentély a rabbi háta mögött működött. Nem kockáztathatták, hogy a titkos rejtekhely kitudódjon, ezért többszörösen összetett védelmi vonalat hoztak létre. A vörös kód azt jelentette, hogy Tóni azonmód működésbe hozta azt a szerkezetet, amelynek segítségével a bejárati vasajtó felett egy álfal ereszkedett le, hogy az ajtó láthatatlanná váljon.

Sajnos, ezúttal a gép beragadt. Azonnal cselekedni kellett. Szerencsére, pár huzigálás után működésbe lendültek a fogaskerekek.
Mire Smuél befordult a mellékutcába, a szokásos látvány fogadta, azaz az álfal, a vasajtó helyén.
A Fleischakkerék lánya majdnem lebukott, de csak majdnem.

A Szentély tagjai fellélegeztek. Újból visszatérhettek az üzleti ügyekhez, a titkos paktumokhoz és a májashoz."

(A fenti elképzelt jelenet szereplőinek és eseményeinek mindennemű hasonlósága a valósággal lehetetlen, ha mégis, az pusztán a véletlen műve.)

Az ellenőrök viselkedését befolyásolni nem tudod.

Amit tudsz tenni az az, hogy ha egy különösen macerás ellenőr kerül az utadba, tudd, hogy valószínűleg vagy a régi gárda tagja, vagy eltanulta tőlük a stílust. Elképzelhetően arra játszik, hogy majd a végén a képző, nagy ijedtségében, majd az ellenőrtől kér tanácsokat.
Nem biztos, de elképzelhető.

Ha tőle kér a képző tanácsot, ez kb. olyan, mintha egy tigrisnek folyamatosan adna enni. Adná neki a húst, abban a reményben, hogy a tigris majd csak vegetáriánus lesz.
Az ellenőr, aki széttépte, vagy szét akarta tépni a képzőt, az továbbra is ezt akarja majd.

A következő ellenőrzési esettanulmányért és vállalkozói tanulságokért katt ide.