Belekötés-semlegesítés – Ellenőrzési Esettanulmány 5

Mit lehet tenni a "zúzós" ellenőrökkel? Hogyan lehet meddővé tenni rombolási kísérleteiket?
Ellenőrzésre felkészülésnél nem csak az ellenfél ismerete, hanem előszeretettel alkalmazott technikáinak a felismerése is egy olyan eszköz, amely nem hiányozhat felkészülési eszköztárunkból. Erről szól a mai írás, amely egy esettanulmány.

Rengeteg ellenőrzési tapasztalat közül kiválasztom azokat az eseteket, amelyek az amúgy is kiszámíthatatlan szemlék sorából is kiemelkednek. A neveket megváltoztattam, az események a lényeg.
A felnőttképzési ellenőrzés konfliktushelyzetét sokszor fokozza az, hogy a legtöbb ellenőr háttere, az iparágból adódóan, az oktatás. Nem minden ellenőr rendelkezik tanári diplomával, ez nem is kell az előírások szerint, azonban a meglátásom szerint túltengenek a "tanarak" a rendszerben.

Az ellenőrzések során számos alkalommal merült fel bennem az, hogy azoktól az ellenőröktől lehet  – nem mindig, de nagyobb eséllyel – fair play-re számítani, akik nem tanárok.
A tanárok háttere sokszor az állami oktatás. A következmények?
Érdemes továbbolvasni, megláthatod, milyen az, amikor a közoktatási módszerek átszivárognak egy "elvileg" piaci terület ellenőrzésére.
Káros következményei tudnak lenni annak, amikor a szezont a fazonnal keverik.

Hogyan befolyásolja az ellenőrök oktatási háttere az ellenőrzések hangulatát és szakmai színvonalát?
Hogyan érint ez téged egy ellenőrzésen?

Érdemes visszagondolnunk a közoktatási tapasztalatainkra. Magyarul, az iskolára.
Milyen volt a legtöbb tanár?

Ha a saját tapasztalataimra visszanézek: tragikus.
Legfőképpen emberileg. Az, hogy a tárgyukat tudták-e, vagy sem, nem tudom, mert a legtöbben arra használták ezt a tudásukat, hogy látens, vagy, ha jobban belegondolunk, nem is annyira látens, szadizmusukat kiéljék rajtunk, gyerekeken.

A legtöbb tanár a magyar közoktatásban a poroszos módszerben hitt.
Kis kedvenceik voltak, akik bármit megengedhettek maguknak. Teljesen mindegy, az éppen aktuális üdvöske mit mondott, az maga volt a szentírás, ahhoz igazodni kellett, abban hiba nem volt.
Akiket viszont nem kedveltek, azok előbb, vagy utóbb elkezdték olvasni Dante-t, hogy a pokol leírásában megtalálhassák a magyar iskolarendszer módszertani alapjait.
A feleléseknél és a dolgozatoknál nem az volt a jegy alapja, hogy mit mondott/írt, hanem hogy ki mondta/ki írta. Sosem lehetett tudni előre, mire számíthatunk.

A magyar tanárok így készítenek fel a magyar valóságra.

A magyar iskolarendszer megalapításánál a tudós elmék részletesen tanulmányozták, milyen készségek, képességek és ismeretanyagok szükségesek ahhoz, hogy valaki a magyar életben, legfőképpen a magyar állam alkalmazásában, előre tudjon jutni.
Hosszas tanakodás után felszállt a füst. Meglett az eredmény, amely mind a szakavatott szakembereket, mind a hatalom képviselőit, mind pedig Mari nénit, a viceházmestert, elégedettséggel tölthette el.

A tantárgyakat elnevezték magyar irodalomnak, meg történelemnek, meg matematikának, meg hasonló kódnevekkel jöttek elő. Az egyik, a többiek által kicsit kirekesztett, alternatívnak tűnő egyetemi tanárnak volt egy ügyefogyott javaslata a "kommunikáció" nevezetű tantárgyra, de a többiek egyhangúlag és a tudós testülethez méltatlan gyorsasággal leszavazták.

Az igazi, magyar élethez szükséges elengedhetetlen tudást eme művelt grémium a következő képességekben határozta meg:

a nyelv, mint testrész megfelelő odahelyezése a felsőbb hatalmat képviselő megfelelő testrészéhez és utána mozgatása, mármint a nyelvnek, mások éberségének kijátszása, színjátékok kitalálása, megszervezése és megrendezése, erősebb kutya felismerése és körbeszaglászása, versenytársak gyors mozdulatokkal a csapóajtó felé terelése, a megfelelő hangszín használata, az ízlés kirekesztése az öltözködésben.

Köznyelven: kivételezés, szadizmus, bully-ing, részrehajlás, kiskapuk, kiszámíthatatlanság, alacsony színvonal, a valódi minőségbiztosítás hiánya, köpeny, rossz menzakaja.
(A tudós testület csak a képzelet játéka, bárminemű hasonlóság valós személyekkel, eseményekkel kizárólag a véletlen műve lehet.)

(Lábjegyzet: Arányaiban rengeteg ember kap pénzt a magyar államtól.
Közel egy millió ember munkajövedelme az államtól jön. (Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, portfolio.hu) Ez a szám akár két millió, vagy több is lehet, ha hozzászámoljuk a pályázatból élő "piaci" cégeket, vagy az "összeköttetésekkel" rendelkező vállalkozók munkatársait.
Csoda, hogy az Eurostat adatai alapján a legtöbb depressziós az EU-ban Magyarországon van?)


Hogyan befolyásolja a felnőttképzési ellenőrzések színvonalát az, hogy a legtöbb ellenőrnek oktatási, főleg állami oktatási háttere van?
Mit tudsz ezzel kezdeni? Lehet-e ezzel kezdeni valamit?


Viszonylag sokan vannak állami oktatási háttérből jövő felnőttképzési ellenőrök. Általában a "zúzósok" csoportjába tartoznak, akik kimondottan hisznek a kínai cseppkúra erejében.

Az angolszász irodalom ezt a technikát a "thousand cuts" az ezer vágásként emlegeti.
Nem ütnek nagyot, de nagyon sokszor, nagyon kitartóan hasogatják a szőrszálakat. Egyszerűen imádják szekírozni az áldozatukat, mint anno, amikor feleltettek, kivéve, ha kis kedvenckéről volt szó. A "zúzósok" ebben sikeresek. Miért? Mert a legtöbb esetben beválik.
Felnőttképzési ellenőrzéseik kínzóan hosszúak. Abban hisznek, hogy ha elég sok kis hibát találnak, akkor ebből csinálnak valami óriásit és csing-csing, máris jöhet a bírság.
Igazuk is van, mert tényleg nagyon sokszor ez történik.

Az erősségük az, hogy a legtöbb ember, főleg, akik a piacból élnek meg, a véget nem érő gáncsoskodással nem tud mit kezdeni. Nincsen hozzászokva.

A "zúzósoknak" az észosztás a másik közkedvelt csodafegyvere.
Hosszú éveket töltöttek el talpnyalók kellemes társaságában, amely kialakított bennük bizonyos szűnni nem akaró reflexeket, mint például saját maguk fényezése, megfelelően becsomagolva az álszerénység kellemetes fátylába, mások legkisebb hibáinak megtalálása és az elejtett félmondatok művészete.

Mit tudsz kezdeni egy "zúzós" ellenőr "Ezer Vágásos" technikájával?

Ez sokszor nehezebb, mint a csúcsragadozó. Egy csúcsragadozóról általában előbb-utóbb kiderül egy ellenőrzésen, hogy mit akar. A torkodat átharapni.
A "zúzósok" azonban nagyon sokszor a jóságos, bölcs tanácsadó képét veszik magukra.

A mai esettanulmány egy "zúzós" ellenőrrel történt, eredményesen végződő párbajom története. Akkor és ott tanultam meg, mi az egyetlen eszköz, amit egy "zúzóssal" szemben használni lehet.
Értékes tudás, amelyet megosztok veled. Gyakorlat szükségeltetik hozzá, azonban az eredmény biztos, ha megfelelően használod a technikát.

A technika vesződséges, de nem megtanulhatatlan. A magyar társadalomban, lásd fenti okok és statisztikák, viszonylag túlreprezentáltak a "zúzósok" a mindennapi életben is. Magyarul, sok a kekec. Talán ez a technika jó velük is. Talán, de nem biztos, mert tuti recept semmire sincs.

Először lássuk az esettanulmányhoz az ügyfeleket.
Két, nagyon normális embert képzelj el. Nevezzük őket Aranyosnak és Ambrusnak.
Nem is értettem, miért akarják az engedély elődjét, az akkreditációt, de ez az ő döntésük volt.

(Lábjegyzet: felnőttképzési tanácsadóként nem feladat, hogy az ügyfél döntését megkérdőjelezzük. Felnőttek, tudják, mit akarnak.
Nem szárazdajkát, hanem tanácsadót keresnek, aki el tudja érni, amit akarnak ebben az öldöklő iparágban. Aki a felnőttképzési tanácsadójában, aki egy jogi eljárásra készíti fel, puszipajtást keres, annak talán inkább egy pszichológus társaságára lenne szüksége. De hát, ez van, nem vagyunk egyformák.)

Itt is így történt. Felkészültünk. Nagyon alaposan, jó volt velük dolgozni.

Aztán megérkezett az értesítés, hogy ki jön hozzájuk szemlére.
Az egyik ellenőr: nevezzük Skolasztikának.

Skolasztika. Amikor megláttam a nevét, minden eszembe jutott.
Skolasztika a "zúzós" típus alfája és omegája.
Ha a saját munkáját a kezébe adod, valamit, amit már elfelejtett, abban is találni fog majd számolatlan mennyiségű hibát. Az évek és a kilók súlyának környezetéből sugározza környezete felé, nagylelkű kegyességgel a bölcsességeket.

Skolasztikával egy ellenőrzésen találkoztam. Ő volt a vezető ellenőr, én a második ellenőr. Ekkor már volt a hátam mögött pár eljárás, mint ellenőr, tehát nem voltam teljesen kezdő. Még nem dolgoztam, mint tanácsadó.

Skolasztika a "Pontosság Nélkül Állatok Vagyunk" (a cím kitaláció, ugyanúgy, mint az egyesület neve, a mondatot a "Suits" sorozat egyik epizódjából idézem) Magatartástudományi Tanárok Országos Egyesülete vezetésének volt illusztris tagja.

Végül is, csak fél órát késett az ellenőrzésről. Késhetett volna többet is.

(A fél órás késés igaz, az egyesület kitaláció, annak érzékeltetésére, hogy Skolasztika tényleg egy egyesületnek volt vezetőségi tagja, amely egyesület működési területén kb. olyan képességeket mutatott az ellenőrzés során, mint amilyet a pontosságából.)

Nagyon hosszú ellenőrzés volt. Szinte mindenbe belekötött. Megállás nélkül fitogtatta, hogy mennyi mindent tud, mennyi pénze van, hogy terepjáróval jár és hogy nyaralója is van. Közben a cipője jó, ha 5000 forintot kóstált a kínai piacon, leárazáskor, utolsó darabnak. 
Nehezen bírtuk egymást. Nem értettem, miért kell mindenbe belekötni, miért nem hatékonyan a lényeget nézzük. Ráadásul nem csak az intézmény vezetőinek az idejét húzta, az enyémet is.

Skolasztika az ellenőrzésen egyetlen egy képességből mutatott kiváló tulajdonságokat: a "zúzásból". Közoktatási tapasztalatainak hála, végeláthatatlanul volt képes az akadékoskodásra. Játszi könnyedséggel váltott át egyik kifogásról a másikra. A kukacoskodás Paganinijeként mesteri szintre fejlesztette a kicsinyes szőrözés művelését.

(Lábjegyzet: Tanácsadóként, amikor beléptem a piacra és a piaci igényekre válaszolva sokkal sikeresebb lettem, mint a többi ellenőr-tanácsadó, Skolasztika esküdt ellenségemmé vált. Addig sem voltam kedvence, na de azután meg pláne nem. Ő is adott tanácsot, mellékágban, főleg fű alatt.
A szakma természetesen nem hagyhatta szó nélkül, hogy hirtelen előáll egy olyan szakember, aki több tanácsadást forgalmaz, mint a többiek.

Amikor pedig – ó szent ég, minő szent borzalom ! – kifejlesztettünk a partneremmel együtt egy olyan applikációt, amely bőven a kora előtt járt (ez 2007-ben történt) és amelynek segítségével az ügyfelek online össze tudták állítani az engedély elődje, az akkreditációhoz szükséges dokumentációt, a szakma szó szerint felrobbant.

Micsoda skandalum. Valaki hatékonnyá merészeli tenni a felkészülést, amit egészen odáig a többi ellenőr-tanácsadó általában fél év alatt csináltatott meg az ügyfeleivel.
Természetesen etikai bizottság elé hurcoltak. Az igazi indok, tehát hogy féltik a saját kis tanácsadási melléküzletágukat, sosem lett kimondva, hanem valami teljesen más ürügyet találtak ki.
Skolasztika élen járt a sárdobálók között. Naná, üzleti érdekei diktálták ezt, neki létfontosságú volt, hogy a legerősebb konkurenciáját támadja.)

Később találkoztam Skolasztikával tanácsadóként is, az egyik ügyfelemhez jött. Nem tudta megbuktatni, de nagyon erősen próbálkozott.

Amikor kiderült, hogy Aranyoshoz és Ambrushoz is Skolasztikát sorsolta ki a sors kiszámíthatatlan "kegye", eldöntöttem, nem hagyom, hogy törjön-zúzzon. Mármint Skolasztika és átvitt értelemben.
Karácsony előtt voltunk. Azt akartam, hogy hiánypótlás nélkül meglegyen az eredmény.
A tökéletes jegyzőkönyvre koncentráltam.

Megérkezett Skolasztika. A vezető szakértő, nevezzük Dezsőnek, viszonylag a normálisabb ellenőrök táborába tartozott. Előtte talán egyszer találkoztam vele. Dezső is tudott belekötni dolgokba. Skolasztikához képest azonban a fasorban sem volt, sőt, nem is abban a ligában játszott, sőt, nem is abban az univerzumban.

Aranyos és Ambrus cége pici volt. Nem volt sok képzés. A helyszín sem volt nagy.
Mégis, egy ilyen helyzetben is Skolasztika mindent megtett, hogy valami őrületes hibát találjon.

Elérkeztünk a minőségbiztosításhoz. Felnyitotta és közölte, hogy ő ezt részletesen áttanulmányozta és kigyűjtött 49 pontot, ahol a minőségbiztosítás nem megfelelő. Ő akkor ezeket a pontokat most részletesen meg szeretné tárgyalni. Elkezdte.

Ültem vele szemben, rezzenéstelen arccal és csak a tökéletes jegyzőkönyvre gondoltam.
Bármit is mondott, lepattant, mint kacsa hátáról a termálvíz.

Egy idő után Dezső megszólalt. Talán a türelmetlenség? Talán más? Nem bírta már az értelmetlen szőrszálhasogatást? Vagy csak az, hogy karácsony előtt voltunk? Valami olyasmit mondott, hogy Skolasztika, hagyd már abba. Jól felkészültek, elsorolhatod még a következő huszonvalahány pontot, de mit akarsz? Kis cég ugyan, de talán értenek hozzá, hagyd már. Igen, vannak hibák, de hol nincsenek?
Ha Dezső nem szakítja félbe, tovább hallgattam volna az összes többi huszonvalahány belekötést. Akkor is ez lett volna az eredmény.

Tökéletes jegyzőkönyv.

A lepergetés, a kacsahát-termálvíz az egyetlen technika, amit a világ Skolasztikáival szemben tudsz használni.
Elkezdesz velük birkózni? Ugyan már, erre vártak! Nyalsz nekik? Csak lovat adsz alájuk.
Azzal viszont általában nem tudnak mit kezdeni, hogy teszed a dolgod, képviseled magad és a munkád. Fontos összetevő, hogy ez csak akkor működik, ha felkészültél. Tehát ha tényleg tudod, mit csinálsz. Akkor viszont a módszer varázsütésre üzembe áll.
Skolasztika egy idő után nem tud vele mit kezdeni.

Nem jó keverni a szezont a fazonnal.
A "zúzósok", amikor kimennek egy felnőttképzési ellenőrzésre, azt hiszik, hogy a képző intézmény gyerek és iskolában vannak. Egy iskolában sem kell úgy bánni egy gyerekkel, ahogy a "zúzósok" csinálják egy felnőttképzési, ismétlem, felnőttképzési ellenőrzésen, de felnőttekkel pláne nem.
A képző felnőtt és senki felnőtt nem szereti, ha kéretlenül kioktatják.
Az emberben fel is merül egy kérdés: ha a "zúzósok" ennyire nem értenek a felnőttekhez, a felnőttek pszichéjéhez és a felnőttképzéshez, mit is keresnek benne? Rád bízom a választ.

Az ellenőrzések világa olykor abszurd.

Össze lehet futni egészen érdekes karakterekkel.
Mindezt súlyosbítja, vagy éppen még izgalmasabbá teszi, attól függően, honnan nézzük a dolgot, hogy ezeknek az érdekes karaktereknek az állam hatalmat ad a kezébe.

Ebből aztán ki-ki vonja le a maga tanulságát.
Egy dolog azonban biztos: a felnőttképzési ellenőrzések világa nem a gyanútlan galamblelkűek mulatsága.
Aki azt gondolja, hogy egy ellenőr majd kedvez neki, minden ellentétes érdekeltségei dacára, nos, az jobban teszi, ha elmegy, szerzetesnek áll, valahol távol a világ zajától. Az ellenőrök azért jönnek, hogy hibát találjanak, a képzők meg azt szeretnék, hogy az ellenőrök ne találjanak hibát.

Az egyik módszer erre, ha a kifogások leperegnek rólunk. Arra koncentrálunk, amit el akarunk érni. Mint a mai esettanulmányban a tökéletes jegyzőkönyv. 
Ezért is érdemes általában hallgatni a tapasztalt tanácsadóra, aki már volt egy-két ellenőri csatában. A kellemetlen percek elkerülhetőek. Miért?
Olvasd el itt.

A csúcsragadozók hatástalanítása? – Ellenőrzési Esettanulmány 4

A szemlék hangulata és az ellenőrök viselkedése olykor idegtépő. Bizonyos ellenőrök stílusára nem készít fel senki és semmi. Tapasztalattal együtt is nagy munka velük megbirkózni.

Mi az a mód, ahogy a legjobban semlegesíteni lehet az ellenőrök magatartását, hogy a jegyzőkönyvben ne a fal adja a másikat? És hogy az ellenőrzés után ne az legyen, hogy napokig nem térsz magadhoz? Van-e arra módszer, hogy viszonylag ép lélekkel kibírd és a lehető legjobb eredménnyel abszolváld az ellenőrzést?
Erről szól a mai esettanulmány.

Egészen pontosan kettő, mert mindkettőnél hasonló viselkedési módot figyelhettem meg.
Olyan magatartást, amely eredményes volt és közben a képzők megőrizték jókedvüket, vidámságukat és egészséges lelkivilágukat. Az ellenőrök minden igyekezete ellenére.

Megint olyan szemle következik, ahol érdemes neveket használni.
A neveket megváltoztattam, az események a lényeg. Érdemes ennek a két képzőnek ellesni a módszerét, mert szárnyaltak ott, ahol a legtöbben szárnyaszegetté válnak.
Ez utóbbi nem is csoda.

Gondolj bele, egy felnőttképzési ellenőrzésen minden hatalom az ellenőrök kezében, a képző maximum döntetlenre játszhat egy teljességgel kiszolgáltatott helyzetből, ráadásul egy olyan játékban, ahol a térfél durván az ellenőrök felé lejt.

Az ellenőrzés konfliktushelyzet.
Miért?
Pofonegyszerű.
Az ellenőrök akarnak egy bizonyos dolgot, amíg a képzők valami teljesen mást.
Egyébként elvileg a két fél célja megegyezik. Mind a két fél azt szeretné, ha a képzések mennének, ha a felnőttképzésből jól meg lehetne élni, azonban mivel a "játékot" az állam szervezi, ezért gondoskodik róla, hogy egy kommunikációs helyzetből inkább az esetek nagy részében háború keletkezzen.

Mit tesz az állam, hogy az ellenőrzésből konfliktushelyzet kerekedjen?
Olyan szabályokat állapít meg, hogy a két fél érdekei gyökeresen ellentétesek legyenek.
Az ellenőrök hibákat akarnak találni, a képzők azt akarják, hogy hagyják békében a cégüket.

Az ellenőrzés, a szemle során nincsen plusz pont. Ha valamit kiemelkedően tesz egy képző, az 0 pont. Ellenben a legkisebb hiba is azonnal mínusz pont. Ezért van az, hogy egy képző csak döntetlenre játszhat. Ha mindent jól csinált és született egy tökéletes jegyzőkönyv, 0 pontot kap. Maximum annyi, hogy nem lesz bírság.
A rendszer kizárólag a hibákra koncentrál. Nem ismer semmiféle pozitív motivációs eszközt.

Találós kérdés:

Miért, milyen célzattal jönnek a felnőttképzési ellenőrzésre az ellenőrök a képzőhöz?

Válasz: 

Azért, hogy megmutassák, a képző
a) nem elég jó
b) nem ért hozzá
c) azt sem tudja, mit csinál
d) az összes előző válasz helyes

Megoldókulcs: d).

Az ellenőrök, céljuk elérése érdekében, minden létező és nem létező eszközt bevetnek. Még akár a humorérzéket is, általában a képző kárára.
Így hát, az ellenőrök missziója az lett az idők során, hogy mindenáron hibát akarnak találni, hiszen ők így mutatják, hogy dolgoztak. Ott is hibát találnak, ahol nincs.

Hogyan alakult ki ez a hihetetlenül ellenséges hangulat a szemléken?

Csak tippelni tudok.

(Lábjegyzet: Hozzáteszem, nem minden ellenőrzésen van ellenséges hangulat.
Vannak olyan ellenőrök, igaz, sajnos, a tapasztalataim szerint, nem sokan, akik az eljárást nem személyes bosszúhadjáratukként, hanem munkaként kezelik. Eljönnek, a jogszabály szerint megállapítják a tényeket, megírják a korrekt jegyzőkönyvet. Közben nem személyeskednek, nem éreztetnek semmit a képzővel. Fair play.)
 
Azonban, ha ellenőrzésre készülsz fel, fel kell készülnöd a másik típusú ellenőrökre, akikről általában ezek az esettanulmányok és a blog is szól. Nem zárhatod ki annak a lehetőségét, hogy feszült lesz a légkör.

Miért van ez? Miért viselkednek egyes ellenőrök negatívan a képzőkkel?

A legelső felnőttképzési törvénnyel kezdődött, amely 2001-es keltezésű.
A kezdés után két évvel csatlakoztam a felnőttképzési szakértők, azaz ellenőrök csoportjához. Akkor még "csak" képzési programokat vizsgáltam a hatóság felkérésére, tehát nem eljárásos, hanem dokumentumelemző szakértő voltam.

Másfél év múlva rá kérvényeztem, hogy eljárásos, azaz ellenőrzéseken is bevethető szakértő lehessek. Felvettek.
Már egy kész rendszerbe csöppentem bele. Az elején nem is igazán vettem még észre, hogy milyen érdekek és érdekharcok feszülnek az ellenőröknél. Ezt a képzők sem tudják, sőt, a legtöbb, alkalmilag dolgozó ellenőr sincs a rendszer, a "belső kör" érdekeivel igazán tisztában.

A társammal együtt, akivel együtt csináltuk a felnőttképzési tanácsadási üzletágat, nekünk is csak akkor esett le a "belső kör", a régi gárda hatalma, amikor több tanácsadást csináltunk és egy-két kis lábujjra valószínűleg rendesen ráléptünk. Miért? Talán mert átverekedtük, szó szerint, az ellenőr konkurenciáját egy eljáráson. Nem hagytuk, hogy megbuktassák.

A régi gárda, az ellenőri "belső kör" ma is él és virul.
Megnéztem részletesen az ellenőrök, azaz a felnőttképzési szakértők listáját. A régi gárda, a nagy mamutok tekintélyes hányada továbbra is ott képviselteti magát. Ergo, valószínűsíthető, hogy a rendszer nem változott.

Hogyan tudsz úrrá lenni a helyzeten és megküzdeni, na nem a hétfejű sárkánnyal, – habár egynémely ellenőr nagyon könnyen beazonosítható ekképpen – hanem az ellenőrzéssel úgy, hogy eredményes legyen és közben meg tudd őrizni pozitív hangulatod?

Ehhez ma két esetet nézünk meg.
Miért? Mert a rengeteg szemle, ellenőrzés alatt, amit láttam, ahol ügyfeleket védtem, összesen két esetben észleltem, hogy a képzők viszonylag nyugisan, lazán vették a dolgot.
Ez két női ügyvezető volt, az ország két különböző pontján.

Még a legtapasztaltabb üzletembereknél, cégvezetőknél, nőknél, férfiaknál vegyesen, is láttam a szemle előtt a feszültség jeleit. A legtöbb ügyvezetőn a szemlén is.

Ez a két nő homlokegyenest máshogy viselkedett, mint a többiek. Érdemes tőlük tanulni.
Mondták ők ugyan a szemle előtt, hogy izgulnak, azonban ezt látni nem lehetett. Ahogyan viselkedtek, ahogy munkálkodtak az ellenőrzés során, parádés volt.
Csak néztem, mert másoktól ennyi lazaságot és nyugalmat egy ellenőrzésen még sosem láttam.

Mit tett ez a két nő? Utánuk lehet csinálni? Miért lehet ez jó neked?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell néznünk a hozzájuk kirendelt ellenőröket. Ha "normális", fair play ellenőröket kaptak volna, akkor talán fel sem tűnik nekem, mennyire máshogy vette ez a két női ügyvezető az akadályt, mint a többiek.
Kikapták mindketten a legsárkányosabb és/vagy "legcsúcsragadozósabb" ellenőröket.


Mit tudsz tőlük tanulni, mit érdemes átvenni?

Ugyan ellenőrzéseknél nincsen mindenhol és mindenkinél bevethető előírás, de érdemes az embernek felszerelkeznie magát a lehető legtöbb információval. Sosem tudhatod, miből lesz a cserebogár. Ettől függetlenül, a most következőket is vedd úgy, hogy nem kizárólagos szabályok, mert nincsen két egyforma ellenőrzés, valamint mi, emberek is mások és mások vagyunk.

Lássuk az első ügyfelet.
Nevezzük Ariadnénak. Ha jól emlékszem, Ariadné vagy annyi idős, mint én, vagy pár évvel fiatalabb, a 70-es évek közepén-végén született. Nagyon-nagyon csinos. Tudja, mit akar és jól közlekedik az emberekkel.

Kit rendeltek ki Ariadnéhoz?
Huhhh. A csúcsragadozók doyen-jét. Ariadné konkurenciájának a közvetett emberét. Nevezzük Krimhildának.

Krimhilda az egyik legveszélyesebb, ha nem A legveszélyesebb felnőttképzési ellenőr, akit a Föld valaha a hátán hordott. Mindenki ismeri, ezért nagyon könnyen beazonosítható, ha felismerhető részleteket írnék róla, de nem teszem.

Elég annyi, hogy nem akarsz vele találkozni egy ellenőrzésen úgy, hogy veled szemben ül. Mindent tud a szakmáról. Mindenkit ismer. Mindent látott. Mindent hallott és mindent felvett. Viszonylag halk hangon beszél, de amit mond, az általában gyilkol. A szúró megjegyzéseinél már csak a kedvessége ijesztőbb. Ha kedves veled, és előtte nem volt az, borítékolhatod azt, hogy valami készül ellened. Krimhilda előbb lő, aztán kérdez.

Ariadnéval együtt tehát tudtuk, hogy ki jön, felkészültünk, ahogy tudtunk. Akkor még viszonylag kezdő tanácsadó voltam, de már volt annyi rálátásom a témára, hogy tudjam, Krimhildánál mindenre nem lehet felkészülni. Hozta is szokásos formáját.

Kínos csendek, amelyeket egy-két odaszúró megjegyzéssel tört meg. A megjegyzések a következő üzenetet hordozták: miért akartok olyannal foglalkozni, amihez nem értetek?
Ekkor az ügyfelemnek már tekintélyes mennyiségű ügyfele volt, tehát azt állítani, hogy nem értett ahhoz, amit csinált, legalábbis csúsztatás. Ez, mint ahogy azt a későbbi ellenőrzéseken is láthattam, ahol a jó (???) sors kegyéből összefutottam az ellenőrök eme kifinomult példányával, Krimhildát sosem tántorította el attól, hogy ilyen értelmű információkat használjon.
Krimhilda, mondjuk úgy, érdekeltségébe tartozó cégnek Ariadné növekvő ügyfélköre egyre kellemetlenebb konkurenciát jelenthetett.

Mit csinált Ariadné az ellenőrzés alatt?
Ült nyugisan, csinossága teljes tudatában. Olykor-olykor megkevergette a kávéját és az arra rendszeresített tejszínhabos flakonból nyomott egy-egy tejszínhabfelhőt a kávéra.
Ezt se előtte, se utána nem láttam senkitől ellenőrzésen.

Főleg nem Krimhildánál, aki hozzá volt szokva, hogy mindenki vigyázzba áll (ül) előtte. Zavarta is rendesen, mármint a tejszínhabozás. A vigyázzba állás/ülést már-már megkövetelte, enélkül élete nem lett volna teljes. A tejszínhab ellenben? Minden egyes tejszínhabnyomásnál észrevehetően összerezzent és tömegpusztító fegyverek munícióinak is alkalmas minőségű pillantásokat lövellt Ariadné irányába.

Ariadné a kérdésekre kb. egy szórakozott professzor nyugalmával felelt. Ha Krimhilda belekötött bármibe is, bármilyen stílusban is, Ariadné vagy talpraesetten felelt, vagy, Krimhilda legnagyobb döbbenetére, közölte, hogy hja, igen, van ebben valami, akár ki is javíthatjuk, de csak akkor, ha teccik akarni.

A legjobb rész ezen az ellenőrzésen az volt, amikor Krimhilda közel egy órán keresztül nézett át és semmisített meg észrevételeivel Ariadné olyan képzési programjait, amelyek már törölve voltak a nyilvántartásból. Magyarul nem voltak az ellenőrzés tárgya.

Direkt nem szóltunk neki, ez is volt a terv, tippeltem, hogy nem fogja észrevenni a törlést. Nem is vette. Bele is írta a saját melléfogását a jegyzőkönyvbe.
Gondoltuk, hadd legyen Krimhildának is egy jó napja, mert nagyon úgy tűnt, a más emberekbe való belekötés, ítélkezés és életük megnehezítése volt kedvenc hobbija.

Azért a végén Adriadné elárulta neki a megfejtést. Én meg beleírtam a jegyzőkönyvbe az intézmény észrevételeként, hogy ugyan a szemle során olyan képzési programokat kifogásoltak, amelyek már törlésre kerültek, de mi azért kijavítjuk őket Krimhilda bölcs tanácsainak megfelelően.
Krimhilda csak tátogott. Ilyet nem írhatok jegyzőkönyvbe, hiszen ő nem vette észre a törléseket. Sajnos, el kellett szomorítanom, mert attól még, hogy nem vette észre, attól még ez megtörtént és ha már ő belevette a jegyzőkönyvbe a sajátját, akkor mi is beírjuk a sajátunkat.

Ariadné az ellenőrzés végén mondta is nekem, hogy egy idő után már tudta, mikor jönnek a ledorongoló kérdések, ugyanis ezeknél az alkalmaknál Krimhilda ajaknak nem nevezhető szájnyílása körül furcsa rezdülések jelentek meg. Hja, még egy csúcsragadozó sem tökéletes.  

A másik ügyfelem, nevezzük Augusztinának, az ország gyökeresen más pontján ugyanazt a tökéletes lazaságot mutatta, mint Ariadné, csak más stílusban.
Augusztina tökös csaj, ugyanabba a generációba tartozik, mint Ariadné. Jól néz ki, ügyel magára, de nem a kinézete az első, ami feltűnik az embernek. A stílusa nagyon egyedi. Folyton és megállás nélkül beszél, nagy hangon, és közben röhög saját magán és embertársain.

Kit küldött Augusztinához a Sors és mit lehet tőle, mármint Augusztinától, tanulni?

Az egyik legsavanyúbb ellenőr jött, akit valaha láttam. Nevezzük Cezarinnak.
Cezarin csúcsragadozói csatlós, Krimhildáé.
A csúcsragadozói csatlósok egy külön kaszt az ellenőrök csoportján belül. Van egy gazdájuk, a csúcsragadozó, akihez hozzápasszolódnak már karrierjük legelején és utána hűségesen szolgálják őt. Egy idő után teljesen átveszik a csúcsragadozó stílusának külső jegyeit, de csak a külső jegyeket.

A csúcsragadozók, mint például Krimhilda, azért is csúcsragadozók, mert valahol, valamikor jó helyen és jó időben voltak, vagy éppen, és ez az eset a gyakoribb, olyan kiválasztott családba születtek, amelynek révén bizonyos dolgokhoz hozzáférhettek, valamikor talán emberemlékezet, de valószínűleg inkább az előző század ötvenes évei óta.
Ezek a bizonyos dolgok nem mindig pénzt jelentenek, sőt, értelmiségnél főleg nem az, hanem inkább kapcsolatok, befolyás és információ. Ez a tény adja önbizalmukat. Ha ezt elvennék tőlük, szűkölő kis egójuk vonyítva menekülne és valószínűleg életképtelenné válnának. A kapcsolati háló adja meg egyetlen erejüket, enélkül nem tudnának létezni. Ez emelte fel őket és ez tartja őket ott, ahol vannak.

A csúcsragadozó csatlósok azonban ugyanolyan kellemetlenségeket tudnak okozni a legtöbb képzőnek, mint maguk a csúcsragadozók.

Augusztina esetében Cezarin mindent megtett, hogy ez valóra is váljon. Augusztinában emberére talált.

Először is, Augusztina az ellenőrzés idejére sem tette szögre valódi énjét.
Ugyanaz az Augusztina maradt, aki volt. Vállalta saját magát.

Az olyan jellegű kijelentésekkel, mint például:
"Jajjjjjj, ön olyan okos, annyira öröm önt hallgatni! Én mindig is tudtam, hogy nincs fejem ezekhez a jogszabályokhoz, jjjajjjj, én munkálkodni szeretek, nem ezeket a hosszú sorokat olvasgatni. Igen, teccik tudni nekem ehhez egyáltalán nincs indíttatásom. Azonban annyian ismernek és annyian szeretnek hozzánk járni és mindig megyek szakmai konferenciákra. Igen? Tényleg? Teccett ott lenni? Jajjj, én is! Ugye milyen jó volt? És a kaja! Hogy fogyókúrázni teccik? Én is, de valahogy ezek az átkozott kilók csak feljönnek. Teccik tudni valami jó receptet? Ne mááááááá. Télleg? Na, azt még nem próbáltam ki. Mi? Jjjjjjjaaaa. Igen. A minőségcéloknál tartottunk. Hát bevallom, az Eszter írta meg, mert ehhez én nem értek, ez nagyon nagy gond? Ne tessék emiatt bántani! A tanfolyamokat imádom szervezni, meg emberekkel foglalkozni. Mi? Hogy ez így jó? Nahát!"

És mindezt így, egy szuszra, fennhangon.

Egy idő után Cezarina legkifinomultabb személyeskedései és szurkálásai is süket fülekre találtak, valamint ilyen és hasonló kirohanásokat produkáltak.
Amikor már a sokadik "Jjjjjaaajjj, teccik tudni"-nál tartottunk, akkor láttam, Cezarina tekintete elhomályosodik, furcsa köd ereszkedett elméjére. Már egyre kevésbé bírta. Nem értette.
Cezarinához képest az ellenőrzés végén egy viszonylag jó jegyzőkönyv született, amit lehetett hiánypótolni és Augusztina megkapta a vágyott papírt.

Mi volt a közös a két ügyfelem viselkedésében és milyen tanulságot adhatnak neked?

Az ország két különböző pontján éltek. Különböző háttérrel rendelkeztek. A csinosságon és az életkoron túl, ami közös volt bennük és ami fontos volt abban, hogy nyugodt lélekkel átvészeljék az ellenőrzést az a lazaság volt. Az a fajta lazaság, amit nem lehet tettetni.

Az a lazaság, amellyel hatástalanították az ellenőrök minden rosszmájú megjegyzését, minden azon irányú törekvését, amelynek a célja az volt, hogy megmutassa, nem jól csinálják, amit csinálnak.

Egyik esetben sem született tökéletes jegyzőkönyv.
A Krimhildák és a Cezarinák nem erről híresek. Ők nem írnak tökéletes jegyzőkönyvet.
Esetükben ilyet ne is várj. Lesz hiba.
Alkatilag alkalmatlanok arra, hogy valakiről azt állítsák, jól csinálja, amit csinál.

Azonban, köszönhetően Ariadnénak és Augusztinának, a két ellenőr nem tudta igazából kimutatni a foga fehérjét. Nem tudtak annyi hibát felhalmozni, amennyit szerettek volna. Bús képű lovagként távoztak az ellenőrzésről és lehet, még a mai napig is kérdezik maguktól: hogyan lehet, hogy csak ennyi hibát találtam? Hogyan történhetett meg ez?

Lazaság. Ariadné és Augusztina lazára vették az ellenőrzést. Nem biztos, hogy mindenki meg tudná csinálni, sőt, azonban üdítő kivételek voltak a sok feszültség közepette.

Ja, gondolva Augusztinára, volt még egy közös a két karakán csajban.
Mindkettő szerette a tejszínhabot. Ahogy Ariadné a szemlén nyomatta a kávéjába, úgy Augusztina a szemle végén, egy kávézóban nyomatott egy akkora kávét, akkora tejszínhabbal, hogy az egy kisebbfajta afrikai falu teljes lakosságának éves kalóriabevitelét biztosíthatta volna.

Mindketten, Ariadné és Augusztina is megfogadták, amit javasoltam nekik. Kiválóan tudtunk együtt dolgozni és együtt megküzdeni az ellenőrökkel. Ez miért fontos? Mert volt olyan ellenőrzés, ahol ez nem történt meg és bizony fontos tanulságokkal szolgált.
Itt olvashatsz róla.

A konkrétumok a jegyzőkönyvben – Ellenőrzési Esettanulmány 3

Mi a teendő akkor, amikor az ellenőrök nem azt írják bele a jegyzőkönyvbe, mint ami a valóságban a szemlén történt? Milyen módszerek vannak az ilyen esetek kezelésére? Hogyan lehetséges a képzőnek ekkor megvédenie magát?
Erről szól a mai írás, amely a harmadik az esettanulmányok sorában.

A legtöbben vagy sosem voltak felnőttképzési ellenőrzésen, vagy ha voltak is, egy ellenőrzés nem ellenőrzés. Abból messzemenő következtetéseket nem lehet levonni.
Nincsen biztos recept ellenőrzésekre. Nem lehet előrejelezni semmit. Mégis, ahogy az üzletben szokták mondani, érdemes meghallgatni azt, aki már járt ott, ahová mi készülünk. Nem biztos, hogy megfogadjuk minden javaslatát, vagy egyáltalán meghallgatjuk, azonban az információ mindig is értékes árucikk volt.

Számolatlan mennyiségű felnőttképzési szemlén vettem részt, mint tanácsadó, mint a saját cégem képviselője és mint ellenőr. 2007 és 2017 között voltam felnőttképzési tanácsadó, a saját cégem első felnőttképzési eljárása 2004-ben volt.
2010 óta nem dolgozom a hatóságnak. Aktívan, viszonylag sok eljárással 2003 és 2007 között dolgoztam. Ez adja a hátteret, a tapasztalatot a cikkekhez.

A tanácsadói a legnehezebb szerep, egyszerre szükséges mind az ügyfelet, mind az ellenőröket menedzselni.

A három szerepből a legkényelmesebb szerep kétségtelenül az ellenőré. Szinte semmit nem kockáztat, szinte semmi felelőssége nincsen, hiszen ő "csak" a jegyzőkönyvet írja meg. Ellenőrizni sem nagyon ellenőrzik az ellenőröket. Jóformán a felnőttképzési szakértők, azaz köznyelven ellenőrök azt csinálnak egy szemlén, amit nem szégyellnek.

A rengeteg szemle alatt, amit láttam, és itt a kétszázhoz közelítő számról beszélünk, egyszer hallottam csak, hogy ellenőröket ellenőriztek, az akkori üzleti partnerem volt ott azon a szemlén.
Kicsit olyan volt, mint amilyen az állami cégeknél az ellenőrzés: tudnak róla előre, a legegyszerűbb esetet választják ki, azt hibátlanra begyakorolják, beállítják még az utolsó szög dőlési szögét is, nehogy abban is hiba legyen, aztán hawaii, dídzséj, szűrt napfény.

2007 és 2017 dolgoztam mint felnőttképzési tanácsadó. 2003 és 2017 között minisztériumi engedéllyel rendelkező felnőttképzési szakértő, többször meghosszabbítottam a státuszomat, az előírások szerinti összes vizsgámat sikerrel abszolváltam.

Pont a minap kaptam kézhez a hatóság 2019. június 13-i keltezésű levelét, a szakértői státuszom felfüggesztéséről.
A helyzet az, hogy ezt már hónapokkal előbbre taksáltam, 2017 tavaszán voltam utoljára felnőttképzési szakértői továbbképzésen és a szabályok szerint 2019 tavaszáig újra kellett volna mennem.
Továbbképzési kötelezettségemnek azonban tudatosan nem tettem eleget, hiszen nem akarok felnőttképzési szakértőként dolgozni. Kissé késve érkezett meg a levél, azonban jól összehangoltan a blog projekttel.
Egyébként akár nyugodtan törölhetnek is a nyilvántartásból.

Ellenőrként, az ellenőri továbbképzéseken és az eljárások során is bepillantást nyerhettem az ellenőrök lelki világába, ha lehet ilyenről beszélni.
Az ellenőrök teljesen máshogy látják a világot, mint akár a képző, akár a képző tanácsadója.
Látásmódjukat befolyásolja, hogy munkájuk igazából nincsen értékelve, kritériumrendszer, feltételrendszer nem nagyon van, a jogszabályok vannak.

Saját tapasztalat, hogy nagyon sok ellenőrnek nincs engedéllyel, vagy az elődjénél, nem volt akkreditációval, rendelkező cége. Tehát még sosem ültek az asztalnak azon az oldalán, ahol a kérelmező, az engedéllyel rendelkező ül.

Sok ellenőr nem tapasztalta meg a saját bőrén azt, amit kimegy ellenőrizni.
Ahogy az amerikaik mondják, mielőtt bárki felett ítéletet mondasz, előtte gyalogolj egy mérföldet (kb. másfél kilométer) a cipőjében.
Nos, az ellenőrök közül sokan nem hogy másfél kilométert, egy millimétert sem tettek még meg az ellenőrzött képző cipőjében.
Kijönnek ellenőrizni és ki-ki a saját lelkiismerete és hozzáállása alapján ténykedik.

Ellenőrként emlékszem az első esetemre. A többire is, de az első esetre különösen. Addig képzési programokat véleményeztem a hatóságnak 2003 és 2005 között és 2004-ben kérvényeztem, hogy eljáró szakértő is lehessek. A minisztériumba kellett menni felvételi vizsgára. Átmentem és utána 2005-ben megkaptam az első ellenőri munkámat. Az ellenőröknél úgy van, hogy van egy vezető ellenőr és egy második ellenőr. Az esetek 99,99999 %-ban az van, amit a vezető ellenőr mond.

Kezdő voltam. Egy kb. 50 feletti, férfi ellenőr volt a vezető ellenőr. Nem volt saját képző cége és sosem csinált eljárást végig, mint képző cég vezetője. Sőt, mi több, állami helyen dolgozott, tehát a cégek működéséről, egy tulajdonos felelősségéről és feladatairól is csak közvetett, elméleti tapasztalata volt.

Egy már régóta működő céghez mentünk ki, amelyik teljesen másik képzési területen működött, mint a saját cégem. Hátulgombolós voltam. Nem csak mint ellenőr, hanem mint cégvezető is.
Akkorra a saját cégemnek már volt akkreditációja, tehát már megtapasztaltam az eljárást a képzői oldalról. Tapasztalatlanságom ellenére is megéreztem, hogy a képző minden fillérjét ebbe az eljárásba rakta, hogy később jobb piaci pozíciót érhessen el.
Igen, voltak hibák, igen, nem volt teljes a felkészülés, de alapvetően látszott a cégen, hogy működnek, dolgoznak és a nagyja rendben volt. 

A vezető ellenőr mindent megtett, hogy a képző cég vezetőjének az életkedvét is elvegye. Csak reményleni tudom, hogy nem sikerült. Nagyon könnyű az ellenőri pozícióból mondani az okosságokat. Az összes hatalom az ellenőr kezében van, a képző kiszolgáltatott.
Ez volt az első ellenőrzésem, mint ellenőr és mivel kezdő voltam, elsősorban figyeltem, mint beszéltem. Ennek ellenére feltűnt, hogy ennek az egésznek miért kell így mennie? A saját cégem eljárásánál is ugyanezt végigélhettem.

Már akkor is eszembe jutott, hogyan is van az, hogy az ellenőrök munkáját igazából nem ellenőrzik?
Hogyan ellenőriz a hatóság minőségbiztosításra képzőket, miközben az ellenőrzéseknél nagyon sok minden az ellenőrök személyes véleményén múlik?

Az ellenőröket szinte sosem vizsgálják, ellenben szinte korlátlan hatalmat kapnak egy szemle idejére.
Ez érdekes eseteket eredményez, amely átköt minket arra az esetre, amelyről a mai cikk szól.

Az ügyfél viszonylag nagy cég.
Az átlagtól kissé eltérő képzéseik voltak. Jól tudtunk együtt dolgozni. Nagy cég esetén különösen nagy szó, mert ilyenkor sok döntéshozón szoktak átmenni az információk és sokszor nehézkes a folyamat.
Mindent előkészítettek, minden információt megadtak, sokat dolgoztak a felkészülésen. Mindent megtettem, hogy az anyagok rendben összekészítve legyenek a szemlére. A cégnél is mindent megtettek. Jó volt az együttműködés. 

Aztán jöttek az ellenőrök.
Két, ötvenöt feletti, férfi ellenőr. Mindketten a mai napig is praktizálnak, mint felnőttképzési szakértők, most néztem meg a szakértői listában.

Két, ötvenöt feletti, férfi ellenőr jön ellenőrizni?
Öveket becsatolni!
Amúgy is, ahogy azt már megbeszéltük az ellenőrzésekkel kapcsolatban, egy ellenőrzésen bármi és bárminek az ellenkezője is megtörténhet.
Ez triplán érvényes két, ötvenöt feletti férfi ellenőr esetén.
Főleg, ha hatékony, gyakorlatias nő vagy. Akkor is, ha férfi vagy, hallottam már férfi képzőktől ellenőrzési eseteket 55 feletti férfi ellenőrökkel. Ugyanez.

Mi az, kérdezheted, ami miatt az 55 feletti ellenőr férfiak, ráadásul kettő, esete olyan speciális?
Miért különbözik két, 55 feletti férfi ellenőr által levezett ellenőrzés egy másik ellenőrzéstől?

Gondolj bele, 55 feletti férfiak. Vagy van szexuális teljesítőképességük, vagy nincs. Ha van, akkor azért problémás, mert általában egyfelől ott van a kapuzárási pánik, másfelől pedig a még működő szervek okozta hihetetlenül felfújt ego. Ha pedig gond van a szexuális életükkel, nos, akkor nem kell részletezni, hogy ez milyen hatással van szintén a mire: az egóra.
Ráadásul, legalábbis a felnőttképzési ellenőröknél, a legtöbb 55 feletti férfi ellenőr általában vagy vezetői pozícióban van, vagy ami gyakoribb, vezető pozícióban volt. Többnyire állami cégeknél.
A két, esetek nagy részében gigászi méretekre megnőtt ego szinte korlátlan hatalmat kap egy ellenőrzés idejére. Ez az alapállás.

Mi következik ebből az alapállásból?
Természettől, hajlamoktól és neveltetéstől függhet, rendszerint két eset a befutó.

Az első esetben a két, jól kifejlett, évtizedeken keresztül jól táplált ego elkezd egymással bajszot akasztani. Vitázni.
Igen, ott, a helyszínen, az ellenőrzésen, az orrod előtt.

Ha nem lenne tétje a dolognak, ha nem emberek megélhetése függne tőle, akár még vicces is lehetne.
Elképzeled, ahogy az asztal a homokozó. A számítógép és a dossziék a homokvárak és játékok.
A két öltönyben feszítő ellenőr pedig kantáros rövidnadrágban húzza egymás haját és ilyeneket mondanak: de az én váram nagyobb is és szebb is! Mire a másik: nem igaz, mert az én kis vödrömmel csináltad! És így megy, végeláthatatlanul.

Kijavítják egymás hibáit. Belebeszélnek egymás mondataiba. Folyton mutogatják, kinek nagyobb, ki tudja jobban az adott témát.
Mindezt persze a képző kontójára. Ne legyenek rózsaszín álmaid, attól még, hogy egymással csatározgatnak, közben, ahogy kisfiúk a homokozóban a homokvárakat, szétrombolják a képzőt is.
Vagy éppen nem, ha van lélekjelenléted és meg tudod őket akadályozni a féktelenkedésben.

A második esetben, és azt kell mondjam, álláspontom szerint ez a ritkábbik eset, a két jókora ego összefog és közösen indulnak el a csatába, egy zászló alatt, egy csatakiáltás zeng hosszasan ajkaikon.
Gyakori ilyenkor, hogy mindkét ellenőr régebben vezető pozíciót töltött be, de sosem voltak egymás konkurenciái.

Hatalomban lévő, vagy hatalomban volt férfiak között pedig mindig van egy titkos összekacsintás. Nagyon könnyen szövetséget kötnek és találnak egy közös ellenséget. A felnőttképzési ellenőrzések esetén a képzőt.
Együttes erővel indul az invázió. Amíg az első esetben a dafke-dac miatt eshet áldozatul a képző, addig ebben a második esetben az összehangolt támadás óriási erejére lehet számítani.
Az ellenőrök számára ekkor semmi sem szent. Semmi nem számít.
Mint a viccbéli béna origamis, mindig ugyanazt hajtogatják.

Hatalmi harcokban szerzett óriási rutinjuk alkalmazásával játszi könnyedséggel, bravúrosan zongoráznak a hátulról leszúrás, oldalról beszerelés, személyeskedés, odaszúrások, félmondatok, megfellebbezhetetlennek tűnő vélemények, kenetteljes szózatok és féligazságok billentyűin.

Kínzó részletességgel, síri csendben olvasnak végig oldalakat, hogy utána, szinte ugyanabban a pillanatban, mintha előre megbeszélték volna, egymásra nézzenek. Lekicsinylő ajakbiggyesztéssel és egy felháborodott sóhajjal ledobják a papírt és azon mód belekezdenek egy tirádába, amelynek az az összegzése, hogy a képző jobban tenné, ha sürgősen területet váltana, még ma, de inkább már tegnap kellett volna.

Ilyenek és hasonlóak történtek ezen a szemlén.
Izzasztó volt.
Pedig vérprofi tanácsadó voltam.
A legtöbb ellenőrzésen akkorra már, ugyan mindig megmaradt a meglepetés-faktor, olyan nagy újdonságokat nem láttam.
Volt olyan szemle, ahol a szokásos, meglehetősen light kaliberű belekötések után született egy hibátlan jegyzőkönyv, hiszen a képző jól felkészült. Mire az ellenőrzés végén a képző cég vezetője mondja nekem: azért te is tudtál tanulni újdonságokat ma. Mire én: bárcsak tudtam volna, ezeket a belekötéseket már kismilliószor végighallgattam.

Ez az ellenőrzés, amelyről a mai cikk szól, más volt. Profizmus ide, profizmus oda, ebben az esetben tudtak mutatni az ellenőrök olyat, amitől meghűlt bennem a vér. Újabb dolgokat tanultam, no nem az eljárásról és nem is a felnőttképzésről, ellenben az emberi pszichéről.

Az élő fába is belekötöttek. Olyanba is belekötöttek, amit konkrétan jogszabály írt elő.
Semmi sem volt jó. Ha az egyik kifogásukat hatástalanítottam, jöttek helyette három másikkal.

Ahogy haladt az ellenőrzés a maga útján, egyre inkább az volt a megérzésem, hogy direkt akarják megbuktatni a képzőt.
Az volt az álláspontom, hogy az ellenőrök ebben az esetben azzal a szándékkal jöttek, hogy kő kövön ne maradjon. Ez újdonság volt. Addig a legvérmesebb ellenőrzésnél sem éreztem az előre elterveltséget. Itt viszont, ahogy haladt az idő előre, egyre inkább.

Ebben tudtak újdonságot mutatni.
Milyen az, amikor az ellenőrök tényleg, tudatosan ártani akarnak.
A csúcsformájukat a jegyzőkönyv írásánál futották ki.
Amiről most fogsz olvasni, az a praxisomban csak egyszer esett meg, de megtörtént. Ugyan irtózatosan valószínű, hogy veled sosem fog megtörténni, de az "irtózatosan valószínű" és a "biztos" között van egy óriási különbség. Megtörténhet. Akár veled is. Nem árt tudnod, hogy ebben az esetben mit tudsz, mit lehet egyáltalán csinálni.

Ami újdonság volt ezen az ellenőrzésen, az a jegyzőkönyvbe foglaltak valóság tartalma.
Olvasom a jegyzőkönyvet és egyszer csak nem akartam hinni a szememnek. Ilyet még azelőtt és azután se, sosem láttam, hogy ellenőrök megtettek volna.
Konkrét valótlanság volt a jegyzőkönyvben, azaz nem az volt leírva a jegyzőkönyvben, mint ami a dokumentumokban állt.

Mit tudsz ilyenkor tenni? Mit lehet ilyenkor tenni?
Amit én tettem: először is még egyszer elolvastam. Aztán még egyszer, hogy tuti biztos azt látom, amit látok.
Aztán hoztam a nevezett dokumentációt, elolvastam azt is. Nem egyeztek. Majd rámutattam az ellenőröknek, hogy a jegyzőkönyvben található észrevétel nem fedi a valóságot.

Azt hiszed, hogy bocsánatot kértek? Azt hiszed, hogy azonnal kijavították?
Ha ezt hiszed, akkor még nem láttál igazi csúcsragadozókat.
Vonogatták a vállukat, fennhangon közölték, hogy de ezt most miért kellett, miért kellett az ő kiváló mulatságukat elrontani, majd kelletlenül kijavították a jegyzőkönyvet.

Az egyik legnehezebb ellenőrzés volt, amit valaha csináltam.
Sikeres lett a vége, de nem az ellenőrökön múlt.

A rengeteg esetből ez egy eset csupán. Nagyon-nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ez valaha is megtörténik veled, de kizárni nem lehet. Ha felnőttképzési ellenőrzésed lesz, akkor jó, ha lelkiekben ilyen ellenőrökre is felkészülsz.

A mindennapi üzletmenet nem készít fel egy képzőt arra, milyen lehet egy felnőttképzési ellenőrzés, ha abból a rosszabbik fajtát kapja az ember.
Hogyan lehet mégis nyugalommal megbírkózni az ellenőrzések szkülláival és kharübdiszeivel?
Katt ide a megoldásért.

Légkör bizonyos ellenőrzéseken

Hogyan alakulhatott ki bizonyos ellenőrök viselkedése?
Miért hasonlíthatnak bizonyos ellenőrzések egy középkori autodafé-ra, Torquemada személyes vezetése alatt?
Miért gondolhatják azt bizonyos ellenőrök, hogy miután egy boszorkányüldözéshez fogható támadást indítanak az ellenőrzött képző ellen, az majd mosolyogva, önként és dalolva felmászik a máglyára?
Erről szól a mai írás, amely egy lazító írás.

Nehéz ezeket az okokat cincálni, és csak tippelni lehet.
Képzőként jó, ha felkészülsz arra, hogy az ellenőrzés hangulata nem biztos, hogy felhőtlen lesz. Ha mégis, akkor örülni fogsz, azonban ha a rosszabbik verzióra készülsz fel, akkor jobban jársz.
Egy ellenőrzés amúgy is konfliktushelyzet, azonban vannak felnőttképzési ellenőrzések, amelyeken bizonyos ellenőrök hozzáállását nehéz csak azzal indokolni, hogy ellenőrzés van.

A tény, amely a felnőttképzési szakma szerte közismert, hogy nagy és/vagy állami kapcsolatokkal rendelkező cégek közvetlen, vagy közvetett emberei ott vannak a felnőttképzési szakértők, azaz köznyelven, ellenőrök között.
Hogy ennek lehet-e köze bizonyos ellenőrzések stílusához? Ki tudja?


"A pesti, egyik külső kerületben lévő családi ház elé begördült egy nem túl hivalkodó, de új autó.
A családi ház inkább villa volt, azonban ez nem látszódott az utcáról. Karbantartott, de szerény kiállású kerítés és a kerítés melletti sövény mögött egy kert látszott. A ház az utca felől átlagosnak nézett ki. Azonban a másik oldalra hosszan elterült és egy úszómedence is tartozott hozzá a hátsó kertben. A kert gondosan ápolt volt, az a fajta kert, amelyen látszik, hogy figyelnek rá. A kertész hetente kétszer jött.

Az autót a villa egyik tulajdonosa, Gogolákné Schaffer Henrietta Katalin vezette.
A körökben, ahol mozgott, a nőket két kasztra lehetett osztani a nevük szerint. Az egyik a hosszú nevűek kasztja. X-né Y Bigyó (Bigyó), vagy X-Y Bigyó (Bigyó). Általában ezek a férjezett nők voltak, vagyonos és/vagy jó kapcsolatokkal bíró férjjel.
A másik a tizenkettő egy tucat, vagy éppen semleges nevűek kasztja. Kovács Erzsébet, Varga Katalin, Szabó Éva, takarván a név viselőjének ambícióját és tudván tudva, hogy Magyarországon egy nőnek, főleg, ha elvált, vagy egyedül él, érvényesülési vágyát minden áron rejtegetnie kell.

Henrietta megnyomta a garázsajtó távirányítójának a gombját. Ekkor vette észre, hogy a kerítés mellett már áll egy autó. Felismerte. Nem lehetett nem felismerni, annyira kirítt a környezetéből.
Ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes extravagáns sport kupéja állt ott.

"Frici már megint vett egy új autót." - gondolta Henrietta. A kocsi volt az egyetlen extravagancia, amelyet ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes megengedett magának. A vezető képző cégek tulajdonosai többnyire olyan kocsikat választottak, amelyek a legkevésbé ríttak ki a környezetükből.

Ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes azonban már régen leadta a cég mindennapi vezetését először a feleségének, majd miután az asszony meghalt, az anyósának. Üzleti ügyei már elsősorban nem a képzésekről szóltak, de megtartotta a céget. Nagyon jó fedőcég volt.

Ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes nem nősült újra. Nem is tervezte. Lekötötték az üzleti ügyei, amelyek összehasonlíthatatlanul jóval több örömet és főleg anyagi javakat hoztak neki, mint bármelyik nőügye, legyen az feleség, vagy szerető. Teljes idejét és figyelmét az üzletnek szentelte.

Henrietta beállt a garázsba és kiment üdvözölni a vendéget. Előtte azonban átgondolta, mi lehet vajon a látogatás oka.
Henrietta korán és jól ment férjhez és utána kiválóan menedzselte a férjét. Mindenki tudta, hogy üzleti sikereiket a férje nevének, de most már inkább Henrietta szorgalmának és mindent betöltő, nyers ambíciójának köszönhetik.

A gyerekszülést nagyon hamar letudta a statisztikai két gyerekkel. Ismerte a környezetét, azt, hogy a gyerek a jolly joker a társadalomban. Kiválóan használható alibinek, panaszkodási alapnak, kifogásnak és kiskapukeresőnek, ha bármi van, akkor lehet mutogatni, hogy ő már megtette honleányi kötelezettségét, tehát nem gond, ha saját terveit valósítja meg. A harmincas éveinek elejétől így már figyelmét teljes egészében a karrierjére összpontosíthatta. A férje összeköttetései révén abban a szürke zónában mozgott, ahol az állam és az üzlet találkozik.

Munkája során viszonylag sok férfival tartotta a kapcsolatot. Szép arca volt és akkor még jó alakja.
Az első közeledés után, amit egy esernyővel és pár találó mondattal visszavert, azonnal rájött, miért hízott meg sok nő, akiket ebben a kasztban látott. Vagy ha nem is híztak meg, váltak nőileg láthatatlanná. Ő azonban szerette a szép ruhákat, így hát a súlyfelesleget választotta.

Legott hízókúrába kezdett. Egy év megfeszített, lankadatlan ügybuzgalmával, amely számolatlan mennyiségű pacalpörkölt és somlói feláldozását tette elkerülhetetlenné, elérte mostani, gömbölyded külalakját, amelyet már 20 éve sikeresen tartott. Több közeledést nem kellett visszavernie.

Természetesen, a külvilág felé folyamatosan panaszkodott a túlsúlyáról. Végeláthatatlan fogyókúrákat tartott. Női üzletfeleivel, ismerőseivel kölcsönösen fogyókúra recepteket cseréltek.
A legújabb és legtrendibb fogyókúrákról külön dossziét vezetett, szépen felcímkézve, kategorizálva, kartotékolva.

A fogyókúra kifogyhatatlan témát adott és a diétákról szóló pletyizések révén számos üzleti titok birtokába jutott. A túlsúly több száz millió forintot hozott neki. Részint, mert a férfiak is máshogy bántak vele, tényleg tudott velük így üzletelni, részint mert a pletykák, amelyeket a folyamatos fogyókúra-társalgások biztosítottak, számos sikeres tranzakciót eredményeztek.
Túlsúlyát óvón és védőn dédelgette, hurkáinak különleges varázserőt tulajdonított.

- Szia Frici, mi járatban errefelé? - kérdezte Henrietta kissé pajkosan ifj. özv. dr. Edelstein Frigyestől. Ő megengedhette magának ezt a hangnemet. Köztudott volt, hogy hűséges a férjéhez, másodszor meg, ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes tartozott neki. Ritkán fordult elő, hogy ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes bárkinek is tartozzon. Csak a két fél tudott róla, de ettől függetlenül ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes folyamatosan azon dolgozott, hogy valahogy eltűnjön ez a tartozás.

- Drága Henrietta, téged mindig öröm látni! - mondta nyájasan ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes.

- Ugyan már Frici, ne kamuzz, ismerjük egymást, van valami újdonság?

- Először is, hoztam abból a pult alóli disznótorosból a férjednek, tudod, amit a rabbi háta mögött eszünk.

- Ne, már megint? Tudod, hogy a családom rendszeresen vág disznót vidéken és tele vagyunk hurkával. Minden értelemben.

- De ez más, ez a pult alóli hurka. Ezt csak mi tudjuk élvezni. Ennek külön bukéja van.

- Na jó. Gyere be, egy kis süti mellett elbeszélgetünk.

Bementek a villába.
Amilyen semmitmondó volt a villa külseje, belül annyira más világ fogadta az odaérkezőt. A legmodernebb, legtrendibb design alapján kialakított belső, tágas terek, világos színek, designer bútorok, gondosan összeválogatott részletek. Henrietta nagyon nagy hangsúlyt fektetett a stílusra és személyesen felügyelte a berendezési munkálatokat.
A férje utálta a design-t, legszívesebben a garázs mellett kialakított man cave-ben, férfibarlangban tartózkodott. Már régen belefáradt abba, hogy az asszonyt eltántorítsa bármitől. Különben is, aranyélete volt. Henrietta igazi pénzcsináló gépezet volt, szinte bármit megengedhettek maguknak és mellette annyi szeretőt tarthatott, amennyit csak akart, mert Henriettát már nem kötötte le a szex. A férfi úgy érezte, jó üzletet kötött.

- Gyere ülj le, mit kérsz, sütit, vagy pogit?- kérdezte Henrietta.
Kiváló vendéglátó volt. A vendégei mindig is csodálkoztak, hogyan van az, hogy a szakadatlan fogyókúrák ellenére mindig kerül elő valami harapnivaló váratlan látogatásokkor is.

- Mindkettőt. - ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes híres volt opportunizmusáról. Ha valamit ingyen megkaphatott, akkor nem habozott kettőt kérni belőle. Különben is, ezen a szinten kajával már nem lehetett lekötelezni senkit.

- Add ide azt a pult alólit, habár még mindig nem értem, mi ebben a plusz, de hát ti tudjátok. Mi járatban vagy tulajdonképpen? - kérdezte, mert azért a kíváncsiság nagy úr.

- Az új képzési védővámról van szó. Beszéltem Gáborral...

- Ááááá, a jó öreg Kalinka elvtárs! Most mi a legújabb, amit anno Rákosi pajtástól tanult? Mondott valami hasznosat?

- Igen. El tudjuk intézni, hogy képzőként ne csak mi kerülhessünk a valódi zsíros fazék közelébe, hanem a többieket is a mi embereinkkel ellenőriztessük.

- Hm. Arról beszélsz, hogy egy olyan ellenőri gárda, akik a mi kezünkből esznek, de mennek máshová is? Így mindenről és mindenkiről tudhatunk? Ha feltűnik valaki új, azonnal le tudjuk káderezni?

- Látom, nem kell többet mondanom erről. Azért jöttem, hogy nem hivatalosan felkérjelek, te legyél az, aki összeállítja az ellenőri gárdát és megadja nekik azokat a vonalakat, amelyek mentén majd dolgozni fognak. - mondta ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes olyan hanghordozással, amely azt volt hivatott bemutatni, ez egy nagy kegy és bárki, akinek van sütnivalója, hülye lenne nemet mondani rá. Titokban azt remélte, tartozását ezzel ki tudja egyenlíteni. 
Azonban Henrietta sem most jött le a falvédőről.

- És ebben nekem mi a jó? Akárhogy is nézem, amit kínálsz, az a következő: egy rakat meló, egy csomó ember összeszervezése, cserébe azért, hogy majd megkapom azokat az információkat, amelyeket amúgy is megkapnék a nem hivatalos csatornáimon keresztül? Frici, azt hittem, ezen már rég túl vagyunk.

Ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes magában horkantott egyet. Ez a gond az ambiciózus nőkkel. Átlátnak a szitán.
Maga részéről, ugyan a nőkkel már befejezte, de továbbra is kényeztette a saját hímsovinizmusát, amelyet azonban csak szűk körben hangoztatott. Mellette azonban felismerte azt is, hogy mivel nem élünk a középkorban, muszáj nőkkel is üzletelnie. Henriettával mindig is tudott üzletelni. Nincs más, elő kell vennie az újabb kártyáját.

- Akkor máshogy fogalmazok. Az ellenőri kar, értsd magán kémhálózatunk megszervezéséért és beidomításáért cserébe mit szólnál egy meghíváshoz örökös tagságra a zsíros bödön mögötti belső Szalonna Szentélybe?
A Szalonna Szentély annyira titkos volt, hogy senki sem ismerte a pontos taglétszámot és névsort.  

Henrietta elgondolkozott. Kecsegtető ajánlat. Érdekes, hogy ez most így előkerült.
Azonban ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes sokkal tartozott neki, arról nem is beszélve, hogy volt egy másik probléma is. 

- Frici, köszönöm. A Szalonna Szentélynek már régen tagja vagyok. Régi kapcsolatunkra tekintettel azonban nem vetem el az ellenőrök kiképzését. Sőt. Tudod mit, ma jó kedvem van, vettem egy állat jó tűsarkút, és a nap is szépen süt. Elvállalom az ellenőröket most ingyér és bérmentve, ajándékba. Már csak kihívásnak is jó.

Ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes arca látványosan megnyúlt. Erre nem gondolt. Mindenesetre ez teljesen más megvilágításba helyezte a dolgokat. Kifelé kedvesen elmosolyodott, még eltrécseltek egy darabon, majd megköszönte Henriettának a vendéglátást és sürgős üzleti ügyeire hivatkozva, meglehetősen borús hangulatban, egy jó bő gázt nyomva elindult.
Henrietta gondolataiba merülve ment vissza a villába. Izgalmasan kezdett alakulni a kép."

(A fenti jelenet szereplőinek és eseményeinek a valósággal való bárminemű egyezése pusztán a véletlen műve.)


Amikor elkezdtem a felnőttképzési tanácsadói pályafutásomat, már hallottam rémhíreket és pletykákat, hogy egyes szemléken mik történnek. Nyílt titok volt, hogy bizonyos cégekhez az ellenőrök milyen stílusban, hogyan mentek ki, mik történtek.

Az egyik legelső ügyfelem egy 50 feletti, tapasztalt üzletasszony volt, nevezzük Ajnának.
Látott már sok mindent az üzleti életben. Akkor még úgy csináltam a tanácsadást, mint a többi felnőttképzési szakértő, akik mellékesen tanácsot is adtak.

Mi volt a tanácsadást is elvállaló ellenőrök elterjedt gyakorlata a felkészítésnél?
Az, hogy jó esetben a az anyagokat rakták össze, rossz esetben azt is a képzőkkel rakatták össze, ők csupán megnézték.
Az ellenőrzésen azonban az ügyfél képviselte saját magát. Ezek az ellenőr-tanácsadók teljesen magukra hagyták az ügyfelet a szemlére, a legtöbb esetben nem vállalták, vagy talán nem merték (?) vállalni személyesen a munkájukat.

Ez volt a felnőttképzési tanácsadói gyakorlat, amikor beléptem erre a piacra. Ezt a gyakorlatot az elején átvettem, hogy aztán a tapasztalatoknak köszönhetően sürgősen átírjam.
A konkurens ellenőr-tanácsadók óriási felháborodására.

Az újdonság az volt, hogy én, ellenben a többséggel, a piaci igényekre válaszolva, hiszen az ügyfelek nagyon utáltak egyedül szembenézni az ellenőrökkel, személyesen vállaltam a munkámat.
Nem hagytam az ügyfelet a szemle idejére egyedül. Személyesen voltam ott a szemléken és védtem az ügyfelet.
Mindezért ugyanannyi pénzt kértem, mint a többi tanácsadó, akik viszont nem voltak ott a szemléken. Lehet rajta csodálkozni, hogy hét világra szóló botrány lett belőle?
Teljesen érthető, ki szereti a nálánál jobb konkurenciát?

Ajna esetében azonban még nem így volt, ez nagyon a kezdetek kezdetén történt. Összeraktam a papírokat és utána vártuk a szemlét, ahol Ajna volt a munkatársával.
A szemle után Ajna felhívott. Ha azt mondom, hogy feldúlt volt, akkor közel sem járok a valósághoz.

Azt mondta, hogy volt már neki adóellenőrzése, de a legvérmesebb adóellenőr sem volt olyan, mint a felnőttképzési ellenőrök, akik kijöttek hozzá. Órákon keresztül "vallatták", ő úgy érezte, ez nem ellenőrzés volt, hanem valami egészen más. A végén nem született rossz jegyzőkönyv és a cég megkapta a papírt. Azonban az a nap mély nyomokat hagyott Ajnában.

Nem ez volt az első ilyen elbeszélés, amit ügyfelektől hallottam. Elhűltem. Miért? Miért kell így viselkedni?

Az Ajna utáni következő hasonló ellenőri túlkapás volt az utolsó csepp a pohárban. Akkor eldöntöttem, ügyfelet nem engedek egyedül nekimenni az ellenőrzésnek, bárki bármit mond. Az ellenőr-tanácsadók többsége sutyiban adhat úgy tanácsot, hogy csak a papírokat rakják össze, aztán magára hagyják az ügyfelet.
Én más utat választottam. Eldöntöttem, hogy ott leszek személyesen, amikor jönnek az ellenőrök. Nem hagytam magára az ügyfeleimet. Védtem az ügyfeleimet.

Ezt az elhatározásomat tett követte. Ennek köszönhető a számolatlan mennyiségű szemle, amelyen részt vettem és a skandalum, amelyet a konkurenciám gerjesztett.

Láttam sok mindent. Láttam azt is, amikor ellenőrök beleírtak olyat a jegyzőkönyvbe, amelyet valami mással kevertek össze. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan lehet akár ellenőrzési újoncként ezeket a helyzeteket megoldani? 
Katt ide. 

A szemlék kiszámíthatatlansága – Ellenőrzési Esettanulmány 2

Mi a jó felkészülés titka? Hogyan lehet az ellenőrzésen talált nem-megfelelőségből megfelelőséget csinálni? Erről szól a mai írás.

A felnőttképzési ellenőrzésre felkészülés utolsó részének jegyében szemléken megtörtént eseteket írok le. A neveket megváltoztatom, az események a lényeg.
Nincs két egyforma ellenőrzés. Ezért is tudnak neked segíteni az esettanulmányok, mert így bepillantást nyerhetsz a kulisszák mögé, hiszen a legtöbben nem ellenőrzéseken töltik idejüket.
A sok ellenőrzésből, amelyeket végigcsináltam, azokat válogatom ki esettanulmánynak, amelyek a nem egyforma ellenőrzések közül is kilógtak a sorból.

A szemléknek a kiszámíthatatlansága és alapvetően a tervezhetetlensége a legkeményebb dió, amellyel egy ellenőrzés során szembe kell nézni.
A legrosszabb azonban képzőként a kiszolgáltatottság érzése. A hatóság a jegyzőkönyv alapján dönt. A jegyzőkönyvet pedig az ellenőrök írják. Az ellenőrök tisztában vannak a képző kiszolgáltatottságával, amelyet aztán vérmérséklettől függően kezelnek.

Három szerepben éltem át ellenőrzéseket: mint tanácsadó, mint a saját cégem képviselője és mint ellenőr, ezt utoljára 2010-ben tettem.

A három szerepből a tanácsadói követeli a legnagyobb felkészültséget. Tanácsadóként a kiszámíthatatlansági faktor hatványozódik. Ellenőrként az ügyfél kiszámíthatatlanságával kell csak számolni, azonban mivel a szabályok döntően az ellenőröknek kedveznek, ezért ellenőrként szinte nem is létezik olyan faktor, amely tényleg alapból befolyásolná az ügymenetet.
Tanácsadóként azonban nem csak a hatalmat gyakorló ellenőrök szeszélyei, hanem az ügyfelek meglepetésszerű ötletei is tudnak ősz hajszálakat okozni.

Van, amikor az ügyfél azért kiszámíthatatlan, mert tényleg nem tudja, hogy amit csinál, az nem jó. Van, amikor azért, mert egyszerűen csak rossz napja van, vagy éppen azt gondolta, hogy jó az, amit tesz. És vannak azok az ügyfelek, akik valamiért, erre a mai napig nem jöttem rá, hogy miért, mintha direkt mellényúlnának.

A mai eset egy olyan szemlét ír le, amikor az ügyfél hibázott. Jóindulatú hiba volt. Azonban ugyanúgy bukás lehetett volna a vége.
Az ellenőrök nem voltak csúcsragadozók, hanem a korrekt, munkájukat részrehajlás nélkül végző ellenőrök típusába tartoztak. Az adott helyzetben azt tették, amit egy ellenőrnek tennie kell: feltárták az ebben az esetben jogos nem-megfelelőséget és beírták a jegyzőkönyvbe.

Egy ilyen esetben a kérdés: lehet-e a nem-megfelelőségből megfelelőséget csinálni?

Az ügyfél régi ügyfelem volt, Jusztínia. A saját korosztályom. Könnyen megtaláltuk egymással a hangot, annál is inkább, mert talpraesett csaj, aki régóta állt a saját lábán.
A cége egy vidéki középvárosban volt, Magyarország-szerte hét országra szóló, pozitív hírnevű hely.
A szemle napja egy felhőtlen tavaszi napra esett.

Akkoriban kb. fél órával a szemle kezdete előtt érkeztünk meg a helyszínre. Aznap is így volt. Közel voltunk már, amikor csörgött a telefon. Jusztínia volt. Az ellenőrök megérkeztek, 45 perccel a szemle hivatalos kezdete előtt.
Legyen ez számodra is egy tanulság. Teljesen mindegy, milyen időpontra van kiírva az ellenőrzés, légy készen már egy-két órával előtte és az egész napot tett szabaddá.
(Lábjegyzet: Ettől az esettől kezdve már mindenhová egy órával a szemle hivatalos kezdete előtt érkeztem. Mivel én sem vagyok robot, nem vagyok tökéletes, egy esetben volt csak, hogy nem így történt. Pont akkor nagyon rosszul jött ki, de erről majd később.)

Egy szó, mint száz, mire odaértünk, már elkezdődött az ellenőrzés.
Jól mentek a dolgok. Jusztínia nagyon felkészült. Tudom, a tanácsadások során mindent átnéztünk. Sok képzés volt, Jusztínia rutinos képzőként viselkedett.

Az ellenőrzés ment, mint a karikacsapás.
Először a szokásos dolgok jöttek, céges papírok, miegymás. Minden rendben. Utána az ellenőrök megnézték nagyon alaposan egy lezárt tanfolyam teljes dokumentációját. Minden betűt elolvastak, minden i-re rátették a pontot. Minden rendben volt. Tudtam, mert átnéztem az anyagokat.

Ekkor hátradőltem, gondolatban. Szépen végigzongoráztam magamban az elkövetkezőket.
Még egy folyamatban lévő képzés átnézése jön. Tá-táááám. De hát ott sokkal kevesebb papírt kérhetnek, és Jusztínia jól vezette az adminisztrációt. Tim-tirim. Utána a minőségbiztosítás, ahol pontosan tudtam, hogy szintén minden rendben van, a szokásos kifogásokra meg felkészültem.
Trállálá, sétagalopp.

Nem.
Ugyanis ettől a ponttól kezdődött a tánc. Legyen ez a másik tanulság. Ezért is lett ez a pont a harmadik szabály az Ellenőrzési Etikettben: Amíg nincs aláírt jegyzőkönyv, addig nincs vége. Addig nem lehet hátradőlni. Sem fizikálisan, sem gondolatban, sehogy.

Mi történt?
Az ellenőrök elkezdték átnézni a folyamatban lévő képzés papírjait. Tehát ez egy olyan tanfolyam volt, amely az ellenőrzés időpontjában még tartott.
A felnőttképzési szerződésekhez értek.
A felnőttképzési szerződések kulcsfontosságúak a felnőttképzésben. Ellenőrzések eredménye áll, vagy bukik rajtuk. Emlékeztetőül: előzőleg már átnézték egy tanfolyam anyagát, ahol mindent rendben találtak. A felnőttképzési szerződéseket is.

Az ellenőrök feltették a következő, sorsdöntő kérdést:
Ez ugye ugyanaz a felnőttképzési szerződés, mint amit már láttunk?
(Lefordítva: nem akarjuk még egyszer átnézni, látjuk, hogy jól dolgozol, kérlek, legyen ugyanaz.)
Mire Jusztínia habozott, mielőtt válaszolt volna, majd valami olyasmit mondott, teljes őszinteséggel, bízva, hogy az ellenőr azért van ott, mert a barátja, és hogy annyira nem is gáz, meg bigyó, szóval valami ilyesmi jött ki belőle, hogy ööööööö, igen, izé, nagyjából.

Bummmmm.
A felhőtlen tavaszi nap tüstént tovaszállt, a derült égbolt helyén viharfelhők kezdtek gomolyogni.
Azonnal vigyázzba vágtam magam. Az érzékeim kiélesedtek. Az agyam megnyomta a vészcsengőt.
Akkor már nem voltam kezdő tanácsadó, de még vérprofi sem. Mondjuk azt, hogy haladó. Bármennyire is nem voltam akkor még vérprofi, tudtam ezen a ponton, itt valami gond lesz. Valami, amit Jusztínia nem mondott el nekem, valószínűleg, mert szégyellte, vagy nem érezte fontosnak, vagy bármi miatt, viszont most ki fog derülni. És ez nem lesz túl jó.
És mivel a felnőttképzési szerződésről volt szó, egy hang azt súgta, hogy ez a valami bukó-tényező lesz.

Érdekes az ellenőrzések emberi pszichére gyakorolt hatása. Valamiért a legtöbb emberből kihozzák az őszintét. Akkor is beszélnek, ha nem kellene.
A csúcsragadozók valószínűleg ezért is kedvesek. Tudják, hogy ezzel jobban meg tudják beszéltetni az embereket.

(Lábjegyzet: Sok ellenőrzésen voltam és sok ügyvezetőt láttam ellenőrzéseken.
Vannak az Óvatos Oféliák/Ottók.
Ez a típus egyébként a viszonylag legritkább, főleg értelmiségnél, főleg képzéseknél.
Csendes, keveset beszél, sokat figyel.
Általában ellenfélként tekint az ellenőrre. Nagyon nem komázza, hogy idegenek beleturkálnak a dolgaiba. Felkészült és ugyanezt elvárja az ellenőrtől. Nem szereti a sok beszédet, a közvetett utalgatásokat, a szempilla alóli pillantásokat. Az egyenes, direkt beszédet díjazza, amikor a pontosan elmondják neki, mit akarnak tőle. Fair módon játszik és ezt várja el a másik féltől is.
Ez a típus egyébként az engedély 2013-as belépésével viszonylag el is tűnt a színről. Ezek az emberek nem kedvelik az állami tutujgatást, inkább eleveztek szabadpiaci vizekre.

Aztán vannak a Tüsténkedő Teodórák/Tiborok.
Tanácsadói és ellenőri szemmel is a legidegesítőbb típus. Miért? Mert folyton fel-le ugrálnak, szinte megállás nélkül beszélnek és általában a legrosszabb pillanatban szólalnak meg a lehető legrosszabb módon és a legrosszabb üzenettel.
Folyton bólogatnak mindenre, amit az ellenőrök mondanak és ha bármi hiba van, azonnal kétségbeesnek és elkezdenek kapkodni, valamint a tanácsadót hibáztatják. A magyar oktatásban eltöltött hosszas idő kellő mennyiségű megfelelési kényszert fejlesztett ki bennük.
Általában sok képzésük van és sok emberrel tartják a kapcsolatot.

És végül, de nem utolsó sorban, vannak a Jópofizó Jozefinák/Józsik.
Ők azok, akik hajlamosak úgy kezdeni az ellenőrzést, hogy "A múltkor a Pistával a minisztériumban." Megállás nélkül haverkodnának az ellenőrökkel, azzal a tipikus jópofizós hanghordozással, amelyet évtizedek alatt fejlesztettek ki magukban, külön erre a célra.
Általában az 55 feletti korosztály képviselteti magát ennél a típusnál. Inkább férfiak, mint nők. Egyszer-kétszer láttam Jópofizó Józsit a harmincas korosztályból. Nekik ez még nem áll jól, – ha egyáltalán jól áll valakinek is – tenyérbemászó.

A Jópofizó Jozefinák/Józsik képességeik csúcsát legfőképpen a szintén 55 feletti, főleg férfi ellenőröknél futják ki. Talán nem véletlen. Lehet, ők pontosan tudják, hogy ez mennyire célt ér.

Egy adott kor után a férfiaknál, talán a szexuális teljesítőképesség csökkenésével, talán a kapuzárási pánik, talán más miatt, mindenesetre nő az ego már-már kielégíthetetlenül zsarnoki vágya a konstans kiteljesedés után.
Ha már a másik nemmel (vagy éppen nem) nem tudják művelni vízszintesen/függőlegesen/sréhen/fejjel lefele az ágyban/kanapén/asztalon/stégen, akkor művelik számos más emberrel, az íróasztal kényelme mögül, ülve, papírral és tintával.

Ez teljesen tudományos tény. Napoleon Hill is írt róla a Gondolkozz és gazdagodj! c. könyvében. Ez nem más, mint a szex-transzmutáció, azaz a szexuális energia átcsatornázása más területekre.

Így hát, egy bizonyos kor után a férfiak piciny lelke törékennyé válhat és az ego folyamatosan, égőn vágyik a megerősítésre (értsd: nyalás mások által). Ha nem kapja meg, könnyen törni-zúzni kezdhet.
A Jópofizó Jozefinák/Józsik ezt az űrt vélik betölteni és arra bazíroznak, hogy az ellenőrök lelki világának cirógatásával majd jobb helyezést érnek el. Annyira nem lőnek mellé, van, akinél ez beválik.)

Mindenesetre, ezen a szemlén Jusztíniából kibukott az őszinteség.
Az ellenőröknek nem kellett kétszer mondani. Ahogy én is megéreztem, hogy itt most dőlni fog, na nem a lé, hanem valami egészen más, úgy ők is valószínűleg megérezhették ugyanezt. Két, 50 feletti nő ellenőr volt, nem ez volt az első rodeójuk.
Na, gondolták, jackpot. A későbbi események igazolták előrejelzésüket.

Részletesen elkezdték átnyálazni a felnőttképzési szerződést.
És megtalálták. Avagy inkább, nem találták meg.
A felnőttképzési szerződésben már akkor is volt egy olyan pont, hogy a képzés díját meg kell adni abban az esetben is, ha a tanfolyam pályázati pénzből van megtartva.
Ilyen esetben nem a résztvevő, nem a tanítvány fizet, hanem helyette általában munkáltatója, a képzés díjának azonban ott kell lennie.
Nos, itt nem volt ott. Azok a pontok üresen lettek hagyva. Nem volt ott az információ.

Jusztínia válasza: az állami hivatal, aki megrendelte a képzést, nem engedte azokat a részeket, hogy kitöltsék a szerződésben.
Mire az ellenőrök: ezt ők mélységesen megértik, teljesen átérzik Jusztínia helyzetét, ők is tudják, milyenek az állami hivatalok. Azonban ez így nem szabályos, ellenkezik a törvénnyel.
A felnőttképzési szerződések hiányosak, a résztvevők nem lettek a törvényben előírtak alapján tájékoztatva, tehát a szerződések jogilag érvénytelenek. Magyarul, nincs felnőttképzési szerződés. Bukó-tényező.

Nekem ekkor először az jutott eszembe: és én erről miért csak most értesülök? A tanfolyam az utolsó tanácsadás után indult, Jusztínia és az asszisztense mindent megkérdeztek, folyamatosan e-maileztünk. Még azt is megkérdezték, hogy milyen színű tollal írják alá a minőségbiztosítási dokumentációkat. Mindent megkérdeztek. Kivéve ezt.

Ezen a ponton viszont el kellett kezdenem gondolkozni, a jog eszközével hogyan tudunk a nem-megfelelőségből megfelelőséget csinálni.

Ilyenkor szokott amerikai filmekben optimista, gyors zene szólni, a főhős töri a fejét, intézkedik, és a félperces bejátszás után tá-tááám, megvan a megoldás.
Ez itt most nem fél perc volt és nem is szólt alatta optimista zene, de lehetett kezdeni valamit a helyzettel.
A felnőttképzési szerződéseket újrakötöttük. Aztán elküldtük a hatóságnak hiánypótlásként. Ott elfogadták és így a nem-megfelelőségből megfelelőség lett. Óriási mázli volt, hogy folyamatban lévő képzésről volt szó. Lezárt képzésnél ezt már nem lehetett volna megjátszani.
Minden jó, ha a vége jó.

A tanulság sokrétű, de a legfontosabb, a legis-leges-legfontosabb mégis csak az, hogy az ellenőrzés nem vicc. Észnél kell lenni. Ezért is nehéz és ezért is csinálják olyan kevesen jól.
Na meg azért is, mert az ellenőröket sem nagyon kell félteni. Miért? 

Katt ide.