Hogyan írjunk észrevételt a jegyzőkönyvbe? Ellenőrzési Esettanulmány 1

Honnan ismered fel, ha egy ellenőr vadászik rád? Mi történik egy igazán kíméletlen, embert próbáló ellenőrzésen? Mit tudsz ilyen esetben tenni? Mennyire fontos megírnod az észrevételeidet a jegyzőkönyvbe?
A felnőttképzési ellenőrzésre felkészülés záróakkordjaiként, ennek a projektnek az utolsó felvonásaként, következzen néhány cikk, néhány szemelvény, megtörtént esetekről.
A neveket megváltoztattam, az események a lényeg.

A mai cikk az első esettanulmány. Annak az állatorvosi lova volt, amikor konkurencia jön konkurenciát szemlézni.
Az eset azért is izgalmas, mert életem első, valódi, igazán brutális ellenőrzéseként, kezdőként kellett szembeszállnom egy csúcsragadozó ellenőrrel.

Egészen eddig az esetig az ellenőrök, akikkel szemben szemléken védtem az ügyfeleket, csak a jéghegy csúcsát kapargatták. Voltak belekötések, meg kissé keményebb odamondások, de semmi olyasmi, ami 8 napon túl gyógyuló lett volna.

Ez a szemle azonban gyökeresen különbözött az addigiaktól.
A tűzkeresztség.
Az első eset, amikor fellebbent a fátyol arról, mire képes az ember.
Az emberi természet, az emberi psziché igazán baljós bugyrait, mindenre kész oldalát ezen a szemlén pillantottam meg először a maguk teljes valójában. Megtapasztalhattam milyen, amikor egy konokul elszánt csúcsragadozó a konkurenciát jön szemlézni. 8 napon túl gyógyuló volt.

Késő ősszel jöttek hozzám az ügyfelek. Fiatal vállalkozók, lelkesek, energikusak. Kornélia és Kornél. Előtte nem régen vágtak bele a felnőttképzésbe, de úgy, hogy már volt azelőtt máshol tapasztalatuk. Mindent egybevetve kezdők, annyira még nem gyakorlottak.
Cégeknek akartak tréningeket szervezni. Akkor indultak neki a vállalkozásnak, a kezdés lendületével.

Az engedély elődjét, az intézményakkreditációt szerették volna megszerezni, vállalatoknak akartak képzéseket eladni és már az elején a jogszabályok alapján akartak működni. Nem vártak az akkreditációval, befektetésként kezelték. Komolyan vették. A papírt is és a felkészülést is. Megértették, hogy szigorúak a szabályok, azonban a szabályok betartásával akarták megindítani a vállalkozást.

Életkorukból adódóan nem volt olyan sok tapasztalatuk, de valahol mindenkinek el kell kezdeni. A jogszabályok sehol sem írják elő, hogy kezdő cégek nem szerezhetik meg a papírt.
Ha megfelelnek az előírásoknak, akkor miért ne indulhatnának kezdők is?
Ha betartják a szabályokat, miért ne lehetne a feltörekvő újaknak is lehetőségük a megmérettetésre?
Ha dolgozni akarnak, miért ne tehetnék? 
Gondolná logikusan az ember. Egészen addig, amíg egy csúcsragadozó ellenőrrel nem találkozik.

Az elejétől kezdve Kornélia és Kornél nagyon lelkesen készültek. Mindent átbeszéltünk és minden információt rendelkezésemre bocsájtottak.
(Lábjegyzet: Tanácsadóként, ha valaki működött már valaha bármilyen tanácsadóként, akkor tudja, hogy ez a tulajdonság ritka, mint a fehér holló. Már pedig egy ilyen macerás eljárásnál, de minden jogi eljárásnál, a teljes információ birtokában lehet egyáltalán eredményre számítani.)

Az első tanácsadás alkalmával leszűrtem a következtetést, hogy a legnagyobb belekötési lehetőség, ahol biztosan be fognak lőni az ellenőrök, az a tény volt, hogy kezdő a cég és a kezdők az ügyvezetők. És én is kezdő voltam, mint tanácsadó.
Ezért különös gondot fordítottam azoknak a pontoknak az előkészítésére, amelyekkel általában a kezdő cégeket szokták az ellenőrök megtalálni, ezt már újoncként is tudtam. 

(Lábjegyet: A minőségbiztosítás az egyik belekötési örökzöld. Teljesen mindegy, hogy mi van a minőségbiztosításban, az ellenőrök majd találnak rajta fogást.A belekötések forrása gyakorlatilag kimeríthetetlen és az ellenőrök nagyon fifikásak.
Mit szoktak találni?
Lássuk csak. Vagy azt mondják az ellenőrök, hogy bizony, nem elég kiforrott a minőségbiztosítás. Legnagyobb sajnálatukra, nem elég részletesen leírtak a folyamatok, nem eléggé kidolgozott az üzleti modell, tehát, szakmai véleményük alapján, a cég nem fog tudni majd működni.
Vagy a másik oldalról azt találják, hogy túl részletesek a folyamatleírások, túl szerteágazóak a táblázatok és túl sok a felsorolás. Eléggé el nem ítélhető módon, túlszabályozottak a folyamatok, túl szigorú a kritériumrendszer, nem kell ezt ennyire részletesen leírni és az ellenőrök szerint ezt egy kezdő cég nem tudja majd betartani, szakmai véleményük szerint így majd nem tudnak működni.
Ó, hogy hányszor hallottam ezeket a kreatív kifogásokat tanácsadói pályafutásom során! Oldalakat meg lehetne tölteni velük.

Látható, ha az ellenőrök bele akarnak kötni valamibe, akkor bármibe bele tudnak, teljesen függetlenül attól, hogy a cég kicsoda, micsoda és valóban alkalmas-e a működésre, vagy sem.

A másik örökzöld téma kezdő cégeknél a szakmaiság feszegetése. Bújtatottan szokott előjönni. Általában a haladási naplóban találnak hibát az ellenőrök, hogy nem az valósult meg az órákon, mint ami a képzési programban le van írva.
Logikus, hiszen ha valaki dolgozik, valóban oktat, akkor a haladási naplóban nagyon ritkán szokott szó szerint az leírva lenni, mint ami a képzési programban. A tartalom, az oktatás tartalma ugyanaz, csak más szavakkal van leírva. Kritikai észrevételek széles palettáját kínálja eme jelenség az ellenőröknek, kedvükre mazsolázhatnak.)

A szemle napján előbb érkeztünk. Minden összekészítve.
A két ellenőrt ismertem korábbról, mindkettővel dolgoztam ellenőrként már szemlén. Akkor még nem mutatták ki a foguk fehérjét, tehát viszonylag nyugodtan vártam az ellenőrzést. Egy szemlét sosem vár nyugodtan az ember, azonban vannak ellenőrök, akik különösen brutálisak tudnak lenni.

A vezető ellenőrről, nevezzük Vulfiának, tudtam, hogy a kezdő, fiatal cég potenciálisan a konkurenciája lehet. Vulfia egyébként a mai napig praktizál, mint felnőttképzési szakértő, azaz ellenőr, most néztem a hatóság által közzétett listában.

Ugyanabban a városban volt a cége, ahová jött ellenőrizni. Később találkoztam vele egy másik potenciálisan konkurens cégnél is, az ország homlokegyenest átellenes pontján, őket ugyanúgy ki akarta csinálni.
Vulfia egy viszonylag nagyobb képző cég tulajdonosa és ügyvezetője volt. Régen benne a szakmában, szakavatott, nem egyszer úszta már át a Dunát.
Én akkor még viszonylag zöldfülű tanácsadó voltam, előtte csak 10-15 szemlén képviseltem ügyfelet. Viszonylag csillogó szemekkel, naiv ártatlansággal gondoltam, hogy a szemle egy eljárás, ahol objektív tények és objektív észrevételek vannak. Nem láttam még, mi tud történni, ha konkurenciához küldenek konkurenciát. Vulfia valószínűleg előre dörzsölte a tenyerét, milyen könnyű lesz kicsinálnia a radaron éppen csak hogy feltűnő, feltörekvő, új, lehetséges versenytársat.

Megérkeztek az ellenőrök. Azonnal megéreztem, hogy valami nem stimmel.
Már az elejétől kezdve mindenbe, az élő fába is belekötöttek. Nem volt olyan pont, amely jó lett volna. Természetesen olyan dolgok kerültek kereszttűzbe, amelyeket többféleképpen lehet értelmezni.

Az ellenőröket nem érdekelte, hogy mivel készültünk, nem érdekelte, hogy kezdő a cég, és mégis mindent meg akarnak tenni, hogy a jogszabályok betartásával kezdjék meg működésüket a felnőttképzésben.
Órákon keresztül záporoztak a kérdések, kritikák, amelyek akkor még a személyeskedés talajára nem mentek át. 

A koronát az ellenőrzésre az tette fel, amikor Vulfia, enyhén leereszkedő, a hatalmuk teljes tudatában lévők felsőbbrendűek hanghordozásával közölt valami olyasmit (a jegyzőkönyvbe az intézmény észrevételeinél szó szerint írtam bele az elhangzott szavakat), itt nem szó szerint idézek, hanem értelmezve, hogy lássuk be, ezek a fiatalok alkalmatlanok arra, hogy egy képző céget működtessenek. Ő bizony nem engedi őket ki a piacra.
Csak az jutott eszembe, hogy azon kívül, hogy potenciális konkurenciát jelentenek a csúcsragadozó Vulfiának, potenciális veszélylehetőséget, más oka nincs a rengeteg belekötésnek.

Éppen ezért, amit érdemes tudnod a csúcsragadozó ellenőrökről:

A csúcsragadozó ellenőrök, mint amilyen Vulfia is, jól felkészültek. Tapasztaltak, tudják a dolgukat. Régóta vannak az üzletben, sok emberrel üzleteltek már.

Mesterien bánnak a szavakkal. Biztos, stabil nem csak a szakmai, hanem a jogszabályi tudásuk is. Virtuózan alkalmazzák a különböző szabályokat, úgy forgatják őket, hogy az a számukra kedvező legyen.
Nem csak szakmai tudásuk kikezdhetetlen, hanem elsőrendű emberismerők is. Úgy olvassák az emberi lélek apró rezdüléseit, mintha nyitott könyv lenne. Kiváló szimatuk van. A legkisebb bizonytalanságot, a legapróbb kétség-rezdülést is megorrontják. Ilyenkor gyilkos ösztönükkel azonnal rávetik magukat az áldozatra, addig marcangolják a húst, amíg csontig nem érnek. A hatalom adta önbizalommal telve nem ismernek kíméletet.
Támadásaikat bravúrosan, előre megtervezetten hajtják végre, nem hagynak teret a véletlennek.

A leggyilkosabb a csúcsragadozó ellenőrökben azonban mégis talán a stílusuk.
Az ellenfél megsemmisítését a kedvesség és az "én csak jót akarok neked" mottója alatt hajtják végre. Ez az álca, miközben a mozdulataik, a szavaik csak róluk szólnak, az ő érdekeikről.
Vulfia esetében ez nem más, mint – általában a legtöbb csúcsragadozó ellenőrnél – hogy konkurenciát ne engedjen be a piacra.

Mi történt ennél az esetnél? 

Az ellenőrök hosszasan írták a jegyzőkönyvet. Teleírták a fájlt az összes nem-megfelelőséggel, amit csak kit tudtak találni, amibe csak bele tudtak kötni.
A végén átadták elolvasásra úgy, hogy akkor ugye nem lesz a képző cég részéről észrevétel.
Csalódást kellett nekik okoznom. Ugyan hátulgombolós tanácsadó voltam akkor még, de tudtam, hogy a hatóság a jegyzőkönyv alapján dönt. Tudtam, hogy ezt a jegyzőkönyvet nem lehet szó nélkül hagyni. Sőt. Vulfia azt a megjegyzését sem, hogy az ő személyes véleménye (nem a tények, a személyes véleménye) alapján a képző nem alkalmas a működésre, az is bekerült a jegyzőkönyvbe. 

Közel két órán át írtam a jegyzőkönyvbe a képző észrevételeit, táblázatba szedve, oldalakon keresztül. Válaszképpen előjött a csúcsragadozói mentalitás. Mi az, hogy a képző ellenvetést merészel tenni? Ők sommásan meghozták véleményüket, ítéletüket a cégről, legyen ez elég.
Ilyen és hasonló jellegű érvekkel szokták az ellenőrök rávenni a képzőket, hogy ilyen és hasonló szemlék után ne írjanak észrevételt a jegyzőkönyvbe.

A szemlék sosem arról szólnak, hogy barátian elcsevegünk egy tea, vagy egy kávé mellett.
Emberi lények vagyunk.
Az a vállalkozó, tulajdonos, ügyvezető vesse rá Vulfiára az első követ, aki nem akar álmában keresztbe tenni a konkurenciának. Bárki? Jelentkező? Na ugye.
De azért nagy különbség van aközött, hogy keresztbe teszek a konkurenciának, és aközött, hogy valaki az állam által rátestált ellenőri tisztségét felhasználja azért, hogy először is megnézze, mit csinál a potenciális konkurencia, másodszor meg, ha csak teheti, megakadályozza a konkurencia, vagy potenciális konkurencia üzleti terveit.

Vulfia mindent megtett, hogy ne sikerüljön a képző cégnek a papírt megszereznie. Minden eszközét bevetette, hogy a kezdő cég ne léphessen ki a piacra. Minden taktikai húzás előkerült, hogy a két fiatal ne kezdhesse meg a működést. A hatóság azonban a jegyzőkönyv alapján döntött. Ha nem írom bele a jegyzőkönyvbe az intézmény észrevételeit, egészen biztosan nem kapja meg Kornél és Kornélia a papírt.

A tanulság ebből az esetből az, hogy bármi is történjen a szemlén, bárhogyan is cselekednek az ellenőrök, bármit is mondjanak, a képző intézmény észrevételeit a jegyzőkönyvbe le kell írni, ha nem-megfelelőség van és nem értünk vele egyet.
A hatóság a jegyzőkönyv alapján dönt, kulcsfontosságú, hogy ott mindkét fél meg hallgattassék. 

Annál is inkább, mert az ellenőrzések tudnak kiszámíthatatlanok lenni. Itt olvashatsz róla. 



 

Mi a különbség a kaszinó és az ellenőrzés között?

Semmi. Mindkettőnél szabályok vannak és a kaszinótulajdonos zabos, ha nem a szabályok szerint mennek a dolog.
A felnőttképzési engedély ellenőrzésének eredménye, hogy lesz-e bírság vagy sem, a legtöbb esetben már az engedély megszerzésének pillanatában eldől.
Erről szól a mai írás, amely a lazító írások sorába tartozik.

Képzeld el az államot, mint kaszinótulajdonost.
Az állam alkotja meg a játékszabályokat. A játékos pedig eldönti, – ha csak nem tartanak csőre töltött fegyvert a fejéhez, – hogy játszik-e, vagy sem.

A rulettasztalnál is megvannak a szabályok, a felnőttképzési engedélynél is.
Ahogy a rulettasztalnál a játékos dönti el, hogy leül-e játszani, vagy sem, a felnőttképzési engedélynél is a képző dönti el, hogy leül-e játszani, vagy sem. És ahogy a kaszinóban kivezetik azt a játékost, aki nem a szabályok szerint játszik, ugyanúgy, az állam is kivezeti azt a játékost, aki nem a szabályai szerint játszik.

Az állam játéka a felnőttképzési engedély, tehát az állam szabja meg a szabályokat.
A felnőttképzési engedély arról szól, hogy akinek ez a papírja megvan, az indulhat azon a versenyen, amelynek a nyereménye: állami megrendelés.

Sok képző szeret az állami csecsen lógni. Ebből következik, hogy a verseny az állami megrendelésekért viszonylag öldöklő. A legtöbb képző előtt nyílt titok a szakmában, hogy a nagy, zsíros falatoknak sokszor már a kiírásnál megvan a biztos nyertese, azonban a lehulló morzsák, 10-20-30-100 milliós falatok is jól tudnak jönni.

A kaszinó tulajdonosa tudja, hogy rengeteg a játékos. Ő maga alakította ezt így ki.
A pályázati képzésekkel az állam hatalmas konkurenciát támasztott a szabadpiaci képzéseknek.
Így, mivel az ügyfelek a pályázati képzéseket választják, a képzők a pályázati képzések felé mennek.
Ahol az állam, a kaszinótulajdonos szabályai várják őket.

Mi jut eszedbe, ha azt mondom, hogy állami? Bármi szolgáltatás, ami állami?
Mi jut eszedbe, ha azt mondom, hogy állami oktatás? Állami egészségügy?
A legtöbbünknek nem a magas minőség.
Inkább talán olyan jelzők, mint "tömeges", "átlagos", "sablonos", "kötelező", "kiskirályok", "korlátolt előírások" és hasonlók.

Ez nem a különleges, egyedi megoldások játéka.

A felnőttképzésben sincs máshogy. 
Mint ebben az elképzelt helyzetben:

"Tá-tatátátátatááááááám-tatataa-tááááá--táááááááááám-tatata-tááá-tááám-tatata-túúúúúúúúú"
(Főcímzene)

Gyönyörű nap virradt a Tatooine bolygóra. Obi Wan Kenobi vidáman ébredt. Előző este végre elhatározta, amit már régen meg akart tenni. Úgy döntötte, alkalmazkodik a kor hívó szavához. Rugalmas lesz. Nem ragaszkodik az elveihez. Beáll a sorba. A passzátszelet a birodalom fújja, ezt el kell fogadnia. Felesleges ezzel bármit is kezdeni. Ahogy szokták mondani, szél ellen, meg egy fecske és hasonló okosságok ... meg különben is, mit tehetne ő?
Eldöntötte, beadja a kérelmet, csatlakozik az Erő sötét oldalához. Mit kell ezen ennyit lelkizni?

Ruganyos léptekkel kilépett a barlangjából. Éppen arra járt pár Jawa, akikkel eléggé jóban volt. Ismerték a lézerkardját.
Eldöcögtek együtt a következő kikötőig. A kikötőben Kenobi körbenézett és megtalálta a Csillagközi Volán pályaudvart, amely egy hatalmas hangár volt.
A menetrendet tanulmányozva kiszúrta, hogy a legközelebbi járat a Halálcsillagra fél óra múlva indul. Odacammogott a jegyárusító kioszkhoz.

Jedi-ként térítésmentesen utazott. Na nem azért, mert ez volt a CSV utazási szabályzatában, hanem mert mindig behipnotizálta a jegyárusító irodák alkalmazottait, akik kiadták a térítésmentes jegyet. Kenobi hálával gondolt mesterére, hogy ennyi gyakorlás és tapasztalat után a képességeivel most tud egy ingyen jegyet szerezni. Hiába, a tudás hatalma.

A CSV járata megérkezett a Halálcsillagra.
Obi-Wan megtalálta a Sötét Negatív Erőhöz Csatlakozási Irodát, más néven SNECIT.
Egy modern tömb belsejében volt, a Halálcsillag egyik forgalmas útkereszteződésében. Emberek és űrlények jöttek-mentek, sietősen, általában csoportokban, egymás között lelkesen beszélgetve.
A birodalom nem arról volt híres, hogy különösebben kedvelné a szabadúszókat. Veszélyes elemeknek tartotta őket.

Obi-Wan belépett a SNECI újonc kérelmezési hivatalába. A hivatalnok gyanakodva végigmérte. Megkapta a hivatalos memo-t, amennyiben minden egyedülálló jelentkezőt legalábbis fenntartásokkal kezeljen. A birodalom nem ismert tréfát az alapelvekben. Az egyik alapelv az volt, hogy a független ember/űrlény = veszélyes ember/űrlény.

- Mi járatban? - kezdte meg a hivatalnok a társalgást azon a hangon és abban a stílusban, amelyet a birodalom főközpontjában direkt a hivatalnokok részére fejlesztettek ki. A hivatalnoki hang (HIHA) képzését intenzív továbbképzésen oktatták 30 fős csoportokban, a birodalom által kijelölt HIHA oktatóhelyeken. A képzés végén vizsga volt. Csak az dolgozhatott a birodalomnak, aki elvégezte ezt a vizsgát és képes volt beszélni HIHA nyelven.

- Ó, üdvözlöm, jó napot, Obi-Wan Kenobi vagyok, a Tatooine-ról jöttem. Szeretnék jelentkezni az Erő Sötét Oldalára.

- Van tapasztalata? - kérdezte a hivatalnok és magában legyintett, egy újabb önjelölt.

- Igen, van.

A hivatalnok végignézett Kenobi-n. Ha valóban van tapasztalata, akkor ezt könnyen belé is hipnotizálhatja. Hipnózis? Az Erő Sötét Oldalának kérelmezési folyamatában ez később jött. Először a formaságokkal szükséges kezdeni. Elővett öt különböző fakkból öt különböző űrlapot.
Kenobi elé rakta a papírokat és elkezdte hadarni HIHA-ul a szokásos szöveget.

- Kérem, töltse ki mind az öt űrlapot, űrlaponként három példányban. Amikor készen van vele, űrlaponként és példányonként 300 birodalmi tallér értékű okmánybélyeget ragasszon rá. Az okmánybélyegeket kizárólag a kijelölt kioszkokban tudja megvásárolni. Űrlaponként kizárólag a következő címleteket fogadjuk el az okmánybélyegekre: 1 db 100 talléros, 3 db 50 talléros, 2 db 20 talléros és 8 db 2 talléros.

- De ez így 306 tallérra jön ki ... - vetette közbe Kenobi. Arra gondolt, milyen zseniális a rendszer, már most megkezdik a vizsgáztatást, hogy lássák, tud-e számolni és kifejezi-e önálló véleményét.

- Megbukott az első vizsgán. Sosem kérdőjelezzük meg a birodalmat! Amit a birodalom mond, az úgy jó. Akkor is, ha nem.

- Na de ... - próbált értelmes társalgást kezdeményezni Obi-Wan. Még ezen a ponton nem gondolta, hogy beveti a hipnotizálási képességét, de már erőteljesen elmélkedett a lehetőségen.

- Mivel azonban a végső kérelem elbírálásáig 422134 különféle megmérettetés van, ezért még vannak dobásai. De már egyre kevesebb. Természetesen nem áruljuk el, hogy mennyi, nem véletlenül akar csatlakozni a Sötét Oldalhoz. Mi vagyunk a menők, mindenki minket akar. - fejezte be ájtatosan a hivatalnok a mondókáját és egy újabb papírt vett elő. 

- Ezen a papíron van azoknak a szabályoknak a gyűjteménye, amelyet szükséges bemagolnia. Ebből is vizsga lesz.

- Használhatom jedi képességeimet? - kérdezte Obi-Wan. Még nem szokott hozzá a Sötét Oldal szabályaihoz, amelyek közül az egyik, hogy nem kérdezünk, hanem végrehajtunk.

- Megőrült? Ez a Sötét Oldal! Itt le kell butítania képességeit és teljesen a mi szolgálatunkba állítania. Valamint a kérdéseket kérjük, mellőzze, lásd a fenti szabályt. A birodalom bölcs, a birodalom tudja, mit csinál, a birodalmat nem kérdőjelezzük meg.

- Értem, mégis mi az előnye a Sötét Oldalnak? - Obi-Wan -ban még éltek a régi reflexek, megint kérdezett.

- Látom egy olyannal van dolgunk, aki lassan tanul. Hányszor mondjam, hogy nem kérdezünk. - jelentette ki a fensőbbséges HIHA regiszterben a hivatalnok. - De ha már itt tartunk, természetesen a birodalom által nyújtott előnyök és lehetőségek végtelen tárháza terül az elé, aki csatlakozik a Sötét Oldalhoz. Folyamatos agymosások, értsd, továbbképzések, töretlen előrejutás, a birodalom kérdezés nélküli szolgálata. Erre később rátérünk. 
Lássuk most a további teendőket. Itt van egy következő űrlap, erre írja rá legalább két ember, vagy űrlény nevét, akiket ismer a Sötét Oldalról. Ez a referencia ellenőrzés, a birodalom csekkolja mindenki hátterét. Amikor készen van az űrlapok kitöltésével és az okmánybélyegekkel, hozza őket vissza iktatásra.
Ha bármi kérdése van, nem állunk rendelkezésre.

Obi-Wan átment a következő terembe, ahol csupán három órás megfeszített munka után már készen is volt a kitöltendőkkel. Az okmánybélyeges kioszkot macerás volt megtalálni, mert mint minden diktatúra, a birodalom is csak látszatban volt jól szervezett. Az okmánybélyeges kisasszony egy robot volt, így nem tudta hipnotizálni, muszáj volt kifizetnie az okmánybélyegek díját. Végül is, gondolta, új életet kezd, ez benne van a pakliban.

Visszament a hivatalba. Ugyanaz a hivatalnok ült ott, akivel beszélt. A hivatalnok átvette az űrlapokat. Elkezdte átolvasni. Szinte minden második válaszba belekötött. Majdnem másfél órán át tartott az űrlap-átvétel. Ekkor érkeztek az utolsó űrlaphoz. A hivatalnok a szokásos fontoskodó és egyben lenéző arckifejezésével kezdte olvasni. Ugyan már, kit is keríthetne elő ez az ember? Kisvártatva elkerekedtek a szemei, azt hitte, rosszul lát.

- Maga ismeri a Császárt és Vader nagyurat? - a hivatalnok annyira pánikba esett, hogy hivatali életében először elfelejtett HIHA-ul és a saját hangján szólalt meg.

- Ja, igen, még régről, jedi korunkból. - Obi-Wan ezt nem tartotta annyira fontosnak és nem értette, mitől van így kiakadva a hivatalnok.

- Ön tehát azt állítja, hogy személyesen ismeri a legfőbb döntéshozóinkat? - a hivatalnok még mindig nem tudott visszakapcsolni HIHA-ra. Ilyen eset még nem fordult elő vele. Hallott már róla, állítólag beszélték, hogy volt már ilyen, de az ő praxisában még nem történt hasonló sem.

-  Igen, ahogy mondtam az előbb, igen. - Obi-Wan magában azt gondolta, furcsák ezek az emberek a Sötét Oldalon.

- Óóóóóóóóóóóó, ebben az esetben természetesen teljesen más az eljárás. Hihi - nevetett lányos zavarában a hivatalnok. Azon gondolkozott, hogy ha ez a Kenobi beköpi, hogy a szokásos eljárást alkalmazta nála és nem a kivételezetteknek járót, akikre semmilyen szabály nem vonatkozott, és amivel még sosem találkozott, akkor jó eséllyel nem csak ő mondhat búcsút kényelmes székének a hivatalban, de a felesége és az anyósa is. - Jöjjön velem kérem, Önre teljesen más szabályok vonatkoznak.

- Hogyhogy? - Obi-Wan nem értette és megint kérdezett.
A hivatalnok ezúttal azonban nem utasította rendre. Sőt. Tekintete nyájassá változott. A kivételezettek annyit kérdeztek, amennyit csak akartak.

- Ön olyan kapcsolatokkal rendelkezik, amelyek tökéletesen feleslegessé teszik a felvételi eljárást. A Császár és Vader nagyúr neve a legfőbb garancia.

- Tehát nem kell semmit tennem? - hüledezett Kenobi.

- Önnek, dehogyis, a kapcsolatok mindennél fontosabbak. Még azt sem nézzük meg, hogy van-e fénykardja. - mondta szolgálatkész HIHA-ul a hivatalnok.

- Még azt sem?

- Természetesen nem. - a hivatalnok arra gondolt, hogyan ismerheti ez az ember a Császárt és Vader nagyurat.

- Tudja mit, ha ez így megy a Sötét Oldalon, akkor nem is kell. - mondta Obi-Wan, sarkon fordult,  kiviharzott a SNECI-ből és visszatért a Tatooine-ra a következő CSV járattal.
Pár nappal később egy kis hajón két robot csapódott be a bolygó sivatagába.

Tárarárára-tátáááááá-tarárarárammmmmmm
(Lekeverő zene)."

Az engedélynél az állam szabja meg a kereteket. Elég szűkre szabta a kereteket.

A szakmában rossz nyelvek azt beszélik, állítólag, hogy vannak olyan képzők, akik valószínűleg nem kapnak majd ellenőrzést. Mivel ez igen széles körben elterjedt nézet, ezért nagyon sokan azt gondolják, hogy majd ők. Majd ők is bele fognak tartozni ebbe a körbe.
A valóság azonban az, hogy a legtöbb cég esélyes az ellenőrzésre.

Az ellenőrzésnél a bírság oka: a képző cég vezetője nem gondolta komolyan, nem így gondolta, nem gondolta, hogy ennyire szűkre szabottak a szabályok. Pedig de.

A legtöbb képző 2 csoportja ellenőrzésnél  

1. Bírságmentes játék a kaszinóban.
A szabályok olyanok, amilyenek.
A felnőttképzési engedély nem arról szól, hogy majd a képzők azt engedélyeztetnek, amit csak akarnak. Az állam, a kaszinó tulajdonosa csinált négy sablont, négy képzéstípust.

Éppen ezért a képző cég egy dolgot tehet, ha nem tartozik abba az állítólagos körbe, akiket állítólag nem fognak ellenőrizni: a kaszinó sablonja alapján játszik.
Csak és kizárólag a sablon alapján játszhat, ha el akarja kerülni a bírságot. Végül is, a cég kérelmezte az engedélyt, nem kötelezte rá senki.

Ha viszont kérelmezi, akkor ismerje, tudja a szabályokat.
Legyen képben azzal kapcsolatban, hogy az állam általában nem kíváncsi a szakmai kiválóságra, hanem egyen képzéseket akar, amelyeket kaptafára lehet húzni.
A képző cég ne akarjon egyéni megoldásokat, vagy ha igen, akkor azokat is nagyon lebutítva, sablonosítva. Használja azt a modellt, amelyet az állam megalkotott és nyugodtan játszhat a kaszinóban. 
A konkurencia fúrásaitól ő sem lesz mentes, de a fentieket figyelembe véve, alapvetően nem lesznek nagy kihívások.


2. Bírságok a kaszinóban. 


Az a képző, aki a saját megoldásait szeretné bevinni a képzésekbe, különösen a szakmai és a nyelvi képzéseknél, jobban teszi, ha már az engedély megszerzésénél elkezd egy bírság-alapot képezni, hogy ne két-három év múlva kelljen az akár milliós tételt összeszedni.

Azok a képző cégek, akik úgy mennek be az engedély világába, hogy engedélyeztetünk valamit, aztán később majd mást csinálunk, hiszen a Józsiék is ezt megtették és nem kaptak bírságot, nos, ezek a képző cégek borítékolhatják a bírságot. Az állam a kaszinótulajdonos, lát mindent.

Általában ilyenkor az szokott történni, hogy engedélyeztetésnél a képző leír valamit, csak azért, hogy megkapja az engedélyt. A valóságban aztán más fog történni.

Két választás van:
Az első eset, hogy a képző megérti, a kaszinótulajdonos szabályai szerint, ha játszik, nem lesz bírság. Ha nem így tesz, ha azt gondolja, hogy majd ő is bekerül abba a körbe, akiket lehet, majd nem ellenőriznek, akkor könnyen a valóság kopogtat majd az ajtón egy bírság képében.

A második eset, hogy nem lép be a kaszinóba, nem kéri a felnőttképzési engedélyt. Mint Obi-Wan, kiviharzik a SNECI-ből és megpróbál a piacból megélni. Vagy szakmát váltani. Vagy bármi. De megérti, az engedély nem neki való.

A felnőttképzési engedélynél az állam a kaszinótulajdonos.
A játékos döntése, hogy belép-e a kaszinóba, vagy sem.

Ha viszont belépett, tudnia kell, hogyan működik a jegyzőkönyv egy felnőttképzési ellenőrzésen. Katt ide

Ellenőrzési Etikett

Megkezdődik a szemle, az ellenőrzés.
Milyen sorrendben jönnek a dokumentumok? 
Hogyan érdemes viselkedni ellenőrzés közben? 
Van ellenőrzési etikett? 
Erről szól a mai írás. 

A magyar felnőttképzés olyan, mint egy falu. Na nem abban az értelemben, hogy reggel kihajtják a teheneket a legelőre, (habár, lehet ilyen értelemben is) vagy, hogy a falu közepén áll a kocsma, közvetlenül a templom tőszomszédságában.
A magyar felnőttképzés azért falu, mert egy nem túl nagy iparág. 

Ha a Központi Statisztikai Hivatal, KSH, adatait nézzük, 2018-ban a 25 és 64 év közötti korosztályból bármilyen képzésben az emberek 6 százaléka vett részt.
A 25 és 64 közöttiek száma 2018-ban, szintén KSH adat: 5 436 468 fő.  
Ennek a 6 százaléka 326 188 fő.
Azaz kicsit több, mint háromszázezren vettek részt bármilyen képzésben 2018-ban a 25 és 64 közötti korosztályból. 

Ha ezt a számot elosztjuk a 19 megyével és Budapesttel, amely összesen 20, akkor ez megyénként és Budapestre 16 309 fő. 
Budapest külön számít, hiszen itt arányaiban jóval többen lakunk, tehát megyénként kb. 12 000 fővel lehet számolni. Minden fajta képzésre. A legkisebb megyétől a legnagyobbig. A felnőttképzési piac nem túl nagy piac. 

Ha bárki azt gondolja, hogy egy ilyen, többé-kevésbé aprócska kis iparágban lehetnek üzleti titkai, annak van egy eladó hidam.
(Több híd közül is lehet választani. Jutányos áron megszámítom, részletre is lehet fizetni és még kedvezmény is van.)

Az ellenőrzés is az a pillanat, amikor kiderül, hogy a magyar felnőttképzésben az üzleti titkok, mint fogalom, ha léteznek is, oly kis mértékben, hogy mikroszkóppal kell vizsgálni. 

Megérkeznek az ellenőrök az ellenőrzésre. A képző munkatársaitól meg szokták kérdezni, hol lesz az ellenőrzés, melyik helyiséget jelölték ki, ahol a dokumentum ellenőrzés megtörténik. Ez a felnőttképzési ellenőrzés kezdete. 

Mivel az ellenőrzés egy konfliktushelyzet, hiszen az ellenőrök és az ellenőrzött képző érdekei homlokegyenest ellenkezőek, ezért kár ezt a már amúgy is létező konfliktust tovább élezni azzal, hogy kitelepítjük az ellenőröket a legkisebb és/vagy legsötétebb és/vagy leghidegebb és/vagy leghuzatosabb helyiségbe. 

Az ellenőrzés kezdetére, sőt, ha megoldható, már a kezdet előtt egy órával, legyen minden készen, összekészítve. Ha nem volt túl sok a képzés, akkor az összes dossziét ki lehet pakolni abba az irodába, helyiségbe, ahol az ellenőrzés lesz. Ha sok volt a képzés, akkor érdemes úgy csinálni, hogy egy szekrényben könnyen elérhetőek legyenek a papírok. 

Ekkor felhasználhatjuk a "Papírok Fáziskéséssel" módszert, melynek keretében az egyik munkatárs készségesen felpattan, elrohan, majd a papírok negyedóra múlva megérkeznek. A jelenet, tekintettel az átütő sikerre, többször megismétlődik.
A "Papírok Fáziskéséssel" módszer remek eszköz az ellenőrök összezavarására. Tehetségesebb művelői még akár a csúcsragadozó ellenőröket is meg tudják vele kavarni, amely nem kis teljesítmény. Figyelmeztetés: a "Papírok Fáziskéséssel" csak fekete öves játékosoknak javallott, azoknak, akiknek már sok ellenőrzése volt. 
A kezdők ezt a módszert szinte garantáltan elrontják. A nem megfelelő mozdulatokkal és időzítéssel tönkreteszik a rendszer kifinomult koreográfiáját, pontosan ellentétes hatást elérve ezzel, mint amire a módszer ki lett fejlesztve.

A "Papírok Fáziskéséssel" könnyűnek tűnhet. Azt gondolhatja az átlag földi halandó, mit lehet ebben elrontani?
Most fellebbentjük a fátylat: a papírok megérkezésénél és az átadásuk stílusában szokott a baki előfordulni. 

A módszer sava-borsa, amiért az egészet eleink létrehozták, amitől működik, az nem más, mint hogy az ellenőrök kerüljenek zavarba, ne a képző. 

Na most, ha a képző úgy hozza vissza a papírokat negyedóra elteltével, hogy büszkén lobogtatja őket, mint valami győzelmi zászlót, akkor a legkezdőbb ellenőr lelkébe is befészkeli magát a gyanú setét árnyéka.

A legjobb, ha az összes dokumentáció egy helyen van, ideálisan ott, ahol az ellenőrök.  

Egyszóval, megérkeznek az ellenőrök. Letelepednek. Talán megkérik az intézmény képviselőjét, mutassa be pár mondatban a céget. Ez nem mindig történik meg, de sokszor, szóval, érdemes felvérteznie magát az intézmény képviselőjének néhány odaillő mondattal.

Ezek után az ellenőrök el szokták mondani a jogszabályi hivatkozásokat és felhívják az intézmény képviselőjének a figyelmét az együttműködésre.
Megkérdezik, hogy ki lesz jelen az ellenőrzésen, ki fogja majd aláírni a jegyzőkönyvet.
Két választási lehetőség van: vagy végig jelen lesz az ellenőrzésen a képző cégnél az aláírásra jogosult vezető, vagy meghatalmaz írásban valakit, hogy képviselje. A meghatalmazást tanúztatni is kell.

A legtöbb ellenőr a jegyzőkönyv sorrendje alapján megy. A rengeteg eljárás alatt, amit láttam, jó, ha kettőnél, háromnál volt, hogy nem a jegyzőkönyv sorrendje számított.
Úgyhogy most sorrendben megyünk. A Pest Megyei Kormányhivatal Szakképzési és Felnőttképzési Főosztályának honlapjáról nem tölthető le az ellenőrzési jegyzőkönyv, azonban mivel a dokumentációk sorrendje már több mint 10 éve szinte betűre ugyanaz, ezért részben emlékezetből, részben egy-két éves jegyzőkönyv sorrendből írok. 

Először kezdik a céges papírokkal. 
Ezt azért teszik meg, mert ellenőrzik, hogy a hatóság nyilvántartásában szereplő adatok megegyeznek-e a céges papírokban szereplő adatokkal.
Nagyon figyelj, hogy itt minden egyezzen. Ha bármilyen, az engedélyben nyilvántartott adatod megváltozik, azonnal jelentsd le a hatóságnak, erre tudsz letölteni nyomtatványt a honlapon. 30 napod van rá, a változástól számítva (lásd: 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet 11. § (6) bek.

Mi történik, ha ellenőrzés előtt veszed észre, hogy nem jelentetted le az adatváltozást? Valószínűleg bírságot fogsz kapni. Talán nem olyan sokat, mint az akkreditációnál, ott akár 900 000 forint bírság is keletkezhetett azért, hogy nem jelentettél le megváltozott adatokat, de bírság most is van.

A céges papírok után jön a képzők nagy "kedvence", a képzési programok és a minőségbiztosítással kapcsolatos összes papír. Vannak ellenőrök, akik ezt a részt a tanfolyami papírok vizsgálata után teszik, vannak, akik elé, mindenesetre, elő fog jönni.

Utána pedig megnézik egy folyamatban lévő és egy lezárt tanfolyam összes papírját.
Érdemes erre csekklistával készülni. 

A végén megírják a jegyzőkönyvet. Ha szerencséd van, akkor nem lesznek nem-megfelelőségek. Igazából a képzőknél ez a célja az ellenőrzésnek, egy olyan jegyzőkönyv, ahol nincsenek nem megfelelőségek.

Ez így, leírva nem tűnik soknak, a valóságban azonban papírhalmok sokasága.

Ellenőrtől függ, hogyan nézik át a papírokat. 

Ne feledjük, a legtöbb ellenőr vagy oktat, vagy oktatott valaha. Ebből a szakmából adódó hozzáállásukat aztán behozzák az ellenőrzésre. Az ellenőrzések során sokszor volt az az érzésem, hogy olyan volt, mint a legszadistább tanároknál a felelés.

Hogyan tudsz felkészülni egy szadista felelésre, amelyet ellenőrzésnek álcáztak? Hogyan tudod elkerülni az ellenőrök csapdáit? Mi az, amit tudsz használni és mi az, amit semmi szín alatt ne alkalmazz?

Az ellenőrzés megmérettetés, ráadásul a rosszabbik fajtából. 

Képzőként nem lehet nyerni, kizárólag döntetlenre lehet játszani. 
Ehhez képest az ellenőröknek szinte korlátlanul áll rendelkezésre olyan eszköz, amellyel simán csapdába csalhatják a képzőt. Olyan hibát is találhatnak, amely nincs is. A módszerek tárháza szinte végtelen. 
Az ellenőrzés az a játék, ahol az ellenőrök felé lejt a pálya, nem is kicsit.

Képzőként hogyan tudsz ezzel megbirkózni?
Hogyan lehet, hogyan érdemes egy ilyen helyzetben viselkedni?
Több száz eljárás tapasztalatának leszűrt eredménye. 
Ugyan a tapasztalat kizárólag gyakorlattal szerezhető meg, azonban maga az információ, a tájékozottság felbecsülhetetlen értékű.

Az Ellenőrzési Etikett, amely át tud segíteni az ellenőrzéseken oly gyakori nehéz perceken.
Három, könnyen megjegyezhető, mégis, akár milliós bírságok sorsát a képző számára pozitívan eldöntő szabály, előírás, javallat.

Íme: 

Ellenőrzési Etikett

1. szabály: Kevés beszédnek kevés az alja.
Ne beszélj sokat!



Minél többet beszélsz, annál több mindenbe tudnak belekötni az ellenőrök.

Sokan, főleg az 50 feletti generáció, gondolják azt, hogy ha majd jól "összehaverkodnak" az ellenőrrel, akkor majd jobb startpozícióból indulnak. Rossz hírem van. 
Nem mondom, hogy a haverkodási módszer sosem válik be, mert olykor még akár működhet is. Azonban annyira ritkán jön be, annyira kevésszer működik, annyira rá kell érezni, hogy kinél fog és kinél nem, hogy ez nem igazán jó stratégia.
Ha viszont egy ellenőrnél nem működik, nem szereti a kvaterkázást, nem szereti, ha jó pofiznak neki, vagy vele, akkor ez a módszer garantált ellenérzést vált ki.

Sose feledjük az ellenőrök faék egyszerűségű mottóját: el akarják kapni a képzőt.

Amíg a képzőnek a sikert a tökéletes, hibátlan jegyzőkönyv jelenti, az ellenőröknek közel sem. Sőt. 
Az ellenőröknek nem a tökéletes jegyzőkönyv a sikerélmény.
Az ellenőrök menthetetlenül és kimondhatatlanul sóvárognak a hibákkal szépen teleszórt, nem-megfelelőségekkel tarkított, jogszabályi hivatkozásokkal teletűzdelt indoklású jegyzőkönyvre. 

A csúcsragadozó ellenőröknek egy ilyen jegyzőkönyv a norma, a szokásos ügymenet. 
A "zúzósok" és a "hasítók" erre törekednek és legtöbbször el is érik. 
A kezdő ellenőrök erről álmodnak szép nyári éjszakákon. 

Egy ilyen jegyzőkönyvvel lezárni egy ellenőrzést? Már a gondolatra is minden ellenőr elégedetten csettint, megnyalja a szája szélét és aznap úgy alszik, mint egy csecsemő.

Ha az ellenőrök abból indulnak ki, hogy "el akarjuk kapni!", tehát abból indulnak ki, hogy a képzők úgyis csalnak, akkor, Harvey Specter sztárügyvédet idézve a zseniális "Suits" sorozatból: fordítsd ellenük ezt a fegyvert.
Ha abból indulnak ki az ellenőrök, hogy úgyse jó az, amit a képző csinál, teljesen mindegy, hogy van-e rajta sapka, vagy nincs, akkor az ellenőrzésen a képzőnek abból érdemes kiindulnia, az ellenőr mindenáron hibát akar találni. Akár ott is, ahol nincsen. 

Az ellenőrök hibát akarnak találni. Mindenhol. Ez az alapvetés. 

Minél többet mond a képző, annál szélesebb tárházát kínálja a potenciális belekötési lehetőségeknek.

Magyarul: ne beszélj sokat egy ellenőrzésen! 
Beszélj annyit, amennyi feltétlenül szükséges.
Tartsd szem előtt, hogy az ellenőrzés sosem hétköznapi helyzet. Nem a barátaiddal, ismerőseiddel társalogsz.
Az ellenőrök azt nézik, azt keresik, mit tudnának kifogásolni. 

Ebből következik az Ellenőrzési Etikett második szabálya: 



2. szabály: Csak azt mutasd meg, amit kérnek!



Tegyük fel, hogy kezdő engedélyezett képző vagy. Mint ilyen, hozzászoktál, hogy piaci képzésekből élsz meg. 

Mi a lényeg a piacgazdaságban, a kapitalizmusban? Több lényeg van, de az egyik, hogy az ügyfeleidnek értéket termelsz.
A legjobban többek között ezt úgy lehet megtenni, hogy az ügyfelek kicsit többet kapnak, mint amiért fizettek. 
Egy icipicivel többet ad a cég, mint amit hirdetett és/vagy, amit az ügyfelek hittek, vagy gondoltak előtte. Nem sokkal, egy icipicivel. Ha sokkal többet ad a cég, akkor előbb-utóbb nem lesz nyeresége és ha nem lesz nyeresége, bezárhatja a kapukat.
Ha viszont ad egy kis habot a tortára, ezzel kitermeli az elégedett ügyfelek sokaságát. A piacgazdaságban ez nyerő módszer. 

Eeeeeeeeeeee. 
(Képzelj ide a játékoknál használt "nem nyert" csengőhangot.)

Az ellenőrzésnél ez a módszer azonban elégedett ellenőröket termel ki. És kik az elégedett ellenőrök? Akik hibát találnak.
Minél több mindent látnak, annál több mindenbe tudnak belekötni.

Egynéhány alkalommal tehetetlen szemtanúja voltam, ahogy az ügyfél szépen belerohant egy csapdába. Az olyan ellenőrzéseken, ahol a képző vezetője is ott volt, párszor megtörtént, hogy a képző cég vezetőjében, eléggé el nem ítélhető módon, egy ellenőrzéshez méltatlanul, beindultak a fent leírt piaci mechanizmusok. 

Büszkén jöttek, hogy és még itt van ez is. Mire én, tudod, mint amikor egy balesetet látsz és nem tudod megakadályozni, mert a történések fogaskerekei már mozgásba lendültek, gondolatban kiáltottam egyet: "Neeeeeeeeeeee!" és rávetettem magam a papírokra. De csak gondolatban. 

A valóságban tehetetlenül végignézed, ahogy a képző cég vezetője átadja a dokumentációkat. Amelyek tök jók. Azt mutatják, hogy szakmailag szuper munkát végez a képző. Igen ám, azonban az ellenőröket, ezt sose feledjük, alapvetően nem a szakmaiság érdekli. Egészen más. Az, hogy mibe tudnak belekötni.

Minél több a papír, annál több a belekötési lehetőség.

Ez alól egyébként egy kivétel van. Mert hát Magyarországon élünk, miért ne lenne kivétel?
Az oktatók továbbképzésének a dokumentációja nyugodtan lehet sokrétű. Ott annyi papírt adsz, amennyit csak szeretnél. Sőt. Minél több, annál jobb. Nagyon kevés ellenőr fogja részletesen átnézni.
Ha mégis, akkor a téged fényező plusz papírokkal leterhelted az energiáját. Win szitu.

Minden más területen: csak azt a papírt add a kezükbe, amit kértek.

(Lábjegyzet: ha hiszed, ha nem, a papírok átadásának is megvan a maga művészete. 
Igen, jól olvastad, az Ellenőrzési Papírátadás: művészet. 
Nem mindegy, hogy egy papírt hogyan adunk oda egy ellenőrnek. Nem mindegy, milyen tempóban, milyen időzítéssel, milyen stílusban.
Nem mindegy, hogy közben beszélünk, vagy éppen nem mondunk semmit.

Mint minden művészet, az Ellenőrzési Papírátadás művészetére is rá kell érezni. Tanítani nem nagyon lehet, de azért pár dolgot érdemes ezzel kapcsolatban közreadni, okulásképpen.

Az Ellenőrzési Papírátadás néhány műhelytitka:

Tegyük fel, az ellenőr éppen egy papírt tanulmányoz.
Közben eszébe jut valami és rákérdez egy másik papírra, hogy majd azt is szeretné látni.
Ha csak nem kifejezetten kéri, hogy azonnal produkáld a papírt, nehogy azonnal a kezébe nyomd! 
Készítsd elő, de várd meg, amíg az ellenőr a másik papír tanulmányozását befejezi. 

Ha nem így teszel, könnyen összezavarod és/vagy felbosszantod, mert a legtöbb esetben csak eszébe jutott valami és lehet, nem is annyira fontos az a másik papír. Ha viszont azonnal az orra elé rakod, ráadásul egy hirtelen, gyors mozdulattal, akkor olyan, mintha köteleznéd rá, hogy megnézze. Az ellenőrök ezt nem szeretik, akkor se, ha ők kérték a papírt. 

Ha befejezte egy papír tanulmányozását az ellenőr és utána a jegyzőkönyv szerinti sorrendiség alapján kéri a következő papírt, akkor viszont azonnal add oda.
Nem kapkodva, hanem egy elegáns, könnyed mozdulattal.
Ha ekkor kezdesz el kutakodni a papír után és utána percekig túrod a papírhalmot, akkor garantálhatod, hogy az ellenőr nem csak a legapróbb apró betűig fogja elolvasni a teljes dokumentumot, de találni is akar majd benne valamit. 

A nyugodtság az Ellenőrzési Papírátadásnál is jó stratégia.
Apróságnak tűnik, az ellenőrzések azonban apróságokból állnak. 
Igaz, az is fontos, hogy ne csak a fát lássuk, hanem az erdőt is. Hja, ezért is művészet.)

 
3. szabály: Addig nincs vége, amíg nincs aláírt jegyzőkönyv. 



"It ain't over till the fat lady sings." Addig nincs vége, amíg a kövér hölgy énekel.
Ami az operánál a kövér hölgy, az egy ellenőrzésen az ellenőrök által aláírt jegyzőkönyv.
Amíg nincs a képző cég vezetőjénél az ellenőrök által aláírt jegyzőkönyv és amíg az ellenőrök nem sétálnak ki az ajtón, addig nincs vége az ellenőrzés szemle részének. A szemle után jön a hatósági döntés, azonban az a jegyzőkönyv alapján történik.

Mindezekből következik, hogy egy ellenőrzésen nem lehet lazítani. 
Az ellenőrzés nem a lazítás ideje. 
Az ellenőrzés nem az elkalandozás ideje. 
Az ellenőrzés a feszült figyelem ideje. 
Az ellenőrzés jóval többet követel, mint átlagos, hétköznapi figyelem. 

Ezért is fárasztó és többek között ezért sem szereti senki sem, akinek 2 grammnál több agya van. Minden egyes másodpercben figyelni kell, nem lankadhat a figyelem.

Amíg nincs kézben az ellenőrök által aláírt jegyzőkönyv, amíg nem mentek ki az ellenőrök az ajtón, addig bármi és annak az ellenkezője is megtörténhet.
Nincs üresjárat. Nincs szünet. Ha az ellenőrök szünetelnek, akkor sem szünetelhetsz.
Amikor az ellenőrök a jegyzőkönyvet írják, akkor sem szünetelhetsz.

Ezért is fontos, hogy előtte ne pörgesd ki magad.
Az ellenőrzésen, bármit is mondjanak az ellenőrök, bárhogyan is viselkedjenek, amíg nem adják át az aláírt jegyzőkönyvet, addig még minden az asztalon van és bármi lehet az eredmény. 

Az Ellenőrzési Etikett alkalmazásával drasztikusan megemelhető annak a lehetősége, hogy olyan jegyzőkönyv lesz az eredmény, amelyre a képző cég gondol. Az ellenőrzésen egyszerre szükséges a lényegre, a nagy képre és az apró részletekre ügyelni. 

Az Ellenőrzési Etikettben található három, egyszerűen és könnyen megjegyezhető szabály: ne beszélj sokat, ne mutass többet, mint amit kérnek és amíg nincs aláírt jegyzőkönyved, addig nincs vége, utat mutat, hogy könnyebben meg tudj birkózni az ellenőrzés okozta nem könnyű helyzetekkel.

Az ellenőrzés játéka nem az egyenlő esélyekről szól. Képzőként szükség van minden információra, minden tapasztalatra.

Például a bírságok természetéről. Katt ide. 

Az ellenőrzés megkezdése

Megérkezett az ellenőrzés napja. A feszültség a levegőben. Az ellenőrök csöngetnek, vagy kopogtatnak, vagy ha olyan az iroda, egyszerűen csak belépnek. Hogyan kezdődik? Mi fog történni? Mire érdemes figyelni a kezdésnél? Erről szól a mai írás.

Hosszú évek tapasztalata után kijelenthetem, nem volt két egyforma felnőttképzési eljárás, amit láttam. Akár a saját cégemről volt szó, akár ellenőrként, akár mint ügyfél képviselőjeként. 
A felnőttképzési engedély és elődje, a felnőttképzési akkreditáció legfőképpen a minőségbiztosításról szól, azonban ez a minőségbiztosítás a saját tapasztalatom alapján a szemléken nem mindig jelent meg.

Kiszámíthatatlan volt, hogy mikor mi fog történni. Kiszámíthatatlan volt az is, hogy melyik ellenőr éppen mibe köt bele.
Nem egyszer előfordult, hogy amit az egyik ellenőr az egyik ellenőrzésen tökéletesen rendben lévőnek talált, egy másik ellenőr egy másik ellenőrzésen problémásnak vélt és nem-megfelelőségként kezelte. Álláspontom szerint az ellenőrök felkészültsége és jogszabályismerete nem mindig volt egyenletes. Azokról az ellenőrökről meg aztán ne is beszéljünk, akik az állam által rátestált hatalmukat arra használták, hogy a konkurenciát kifigyeljék, vagy éppen akadályozzák.

A tanácsadási gyakorlatom elején volt például az az eset, amelyet az egyik ügyfelem mondott el. Akkor még nem voltam ott személyesen a szemléken, "csak" az anyagokat raktam össze az ügyfeleknek. Ez a gyakorlatom nagyon hamar megváltozott, főleg az itt következő és hasonló történéseknek köszönhetően. Ez az ügyfél cégeknek tartott kihelyezett vállalati tanfolyamokat. A legnagyobb ügyfele egy nagy multi volt, rengeteg megrendeléssel. 

Egy olyan vezető ellenőrt küldtek ki hozzá, akinek szintén saját cége volt és a saját cége szintén cégeknek tartott kihelyezett vállalati tanfolyamokat. 
 A dokumentációk átnézésekor a vezető ellenőr követelte, hogy a nagy multival kötött szerződést mutassák meg neki. Elvileg ez nem volt tárgya az eljárásnak. Ügyfelem felkészült és a megrendelési díjat leragasztotta post-it-tel. 

Az ellenőr fogta magát, letépte a post-it-et és elolvasta, az ügyfél mennyiért dolgozik a nagy multinak. Ismétlem, egy olyan ellenőrről volt szó, akinek magának is cége volt és szintén nagyvállalatoknak is adott vállalati tanfolyamokat. Ellenőri szerepét arra használta ebben az esetben (lehet, más esetekben is), hogy kiszaglássza a konkurencia üzleti titkait.
(Javaslat: az ilyen, az eljáráshoz szorosan nem tartozó és üzleti titkokat is tartalmazó információkat tartalmazó dokumentációkat érdemes lemásolni és az üzleti titkokat kisatírozni.)
Az ügyfelem fel volt háborodva. Nem értette, ez hogyan történhetett meg. Akkor még én sem, kezdő tanácsadó voltam. Később még ennél is cifrább eseteket láttam, azokat már saját szemmel. Akkorra már megértettem miért viselkednek úgy az ellenőrök, ahogy. 

Hogyan alakulhatott ez ki, hogy adott esetben konkurencia mehet ellenőrizni konkurenciát egy állami eljárásnál? Ha csak így nem...

"Ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes telefonja megcsörrent. Éppen a legújabb üzleti stratégiáján filózott. Azt próbálta kisakkozni, kit fog ki ellen kijátszani, hogy a végén ő járjon a legjobban, mint mindig. 
Mérges volt, hogy a telefon megzavarta, Wagner A valkűrök lovaglása örök érvényű melódiájával. 

A dallammal is mutatta többek között, hogy származása ellenére részéről nincs harag, ő nyitott ember. Igazából közeli barátai és meghitt ellenségei tudták, hogy ifj. özv. dr. Edelstein Frigyessel kapcsolatban, a bankszámláján kívül – amelyre 0-24-ben várta barátaitól, rokonaitól, üzletfeleitől, rajongóitól, ellenségeitől és lekötelezettjeitől a kisebb-nagyobb adományokat – nyitottságról nem nagyon lehetett beszélni. Soha semmit nem tett anélkül, hogy háromszor át ne gondolta volna és hogy ne várt volna érte később valamit. Még az egyháznak adott adományait is befektetésként kezelte. Minden befektetésétől minimum háromszoros hasznot várt el. 

Megnézte a mobilját. Kalinka elvtárs kereste. Magában gyorsan végigfuttatta a Kalinka-egyenletet. 
A mérleg serpenyőjének egyik felébe gondolatban berakta, hogy éppen egyik kedvenc foglalatosságában zavarták meg. 
A másik serpenyőben viszont ott volt a kíváncsiság. Kalinka elvtárs tartozott neki.

- Szervusz Gábor - mondta ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes a telefonba, azzal a kedvességgel, amely immár védjegyévé vált. Alapelve volt, hogy úgyis a legtöbb partnerénél jobban fog járni, akkor ezt akár megteheti kedvesen is. Érezzék a törődést, miközben éppen beakasztja nekik.

- Frici, most jövök a minisztertől. - Kalinka elvtárs hangja kissé zaklatottnak hallatszott.

- Bélától?

- Naná, hogy Bélától, ki mástól? - mondta Kalinka felháborodva.

- Ó, Gábor, ne haragudj, tudod, számos üzleti ügyem révén több minisztériummal állok összeköttetésben.

Kalinka elvtárs magában káromkodott egy sort. Tudta, érezte, hogy Frici ki fogja készíteni. A kérdés csak az volt, hogy mennyire és mennyibe fog ez a végén neki fájni. Magától értetődik, hogy nagyjából képben volt Frici üzleti ügyeivel kapcsolatban, habár ifj. özv. dr. Edelstein Frigyesen kívül senki sem ismerhette a teljes képet.

Fricinek volt egy viszonylag nagy képző cége, amely szépen jövedelmezett, csurrant-cseppent havonta pár milliócska belőle. Régebben a felesége csinálta, az ő halála után átadta az üzemeltetést az anyósának. A képző cég azonban csak fedő cég volt, amely kellően ájtatos és társadalmilag hasznos homlokzatot adott ahhoz, hogy Frici a jóval nyereségesebb üzleti érdekeltségeit teljes titokban űzhesse.

- Mindegy, hagyjuk, mit hallottál mostanság Béláról? - Kalinka elvtárs gondolatban legyintett egyet.

- Mire gondolsz?

- A bársonyszékére.

- Csak nem pályázol rá?

- Hülye vagy? Nem ezt tanultam Rákosi pajtástól. Nem ettem én meszet. Dehogy is, jól elsenyvedgetek itt a kis parlamenti irodámban a szívem csücske, barokkosan díszített ál-ónémet mahagóni utánzat íróasztalomnál. Nem, arra gondoltam, hogy hallottál-e valamit arról, hogy inogna-e az a szék?

- Hm. Különben meg, hagyd Rákosi pajtást, nagyanyai ágon távoli rokonom, ismerem az ügyes-bajos dolgait.

ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes természetesen hallott a miniszter problémáiról. Aha, gondolta magában, szóval erről fúj a szél. Gyors számvetést készített fejben Kalinka tartozásáról és arról, hogy mennyit kér érte cserébe. Megvolt a megoldás.

- Te tudsz valamit! - kiáltotta Kalinka elvtárs egyszerre felháborodottan és reményteljesen.

- Ez akár igaz is lehet.

- Ne bomolj! Neked is ugyanolyan fontos, hogy Béla még egy ideig a helyén maradjon. Most képzeld el, hogy pont ebben a pillanatban valaki más ül a helyébe és kezdhetjük, ha nem is elölről, de mindenesetre jól megdolgozhatjuk az új embert is, amikor a törvény már a finis felé közeledik.

- Kétségtelenül gondot okozna most egy váltás.

- Szóval, mit tudsz?

- Mielőtt erre rátérnénk - és itt ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes tartott egy hatásszünetet - először is, mit szólnál, ha beszélnénk arról, amiről a múltkor úgy félbemaradt a társalgás.

- He? - Kalinka elvtárs protelárébersége egy erőteljes, igazi munkás mozdulattal megnyomta a vészcsengőt. Most jön az a rész, amit előre tudott, hogy később meg fog bánni.

- Arra gondoltunk a többiekkel ultizás közben, hogy nem elég, hogy a, fogalmazzunk úgy, új védővámmal lesz egy kör, aki hozzájuthat a zsírosabb falatokhoz. A zsírosabb falatokat szeretnénk megvédeni a feltörekvőktől, akik sajnálatos módon egyre többen vannak. Olyanban gondolkozunk, hogy mi, értsd a mi embereink, ellenőrizhetnénk mindenki mást is.

- Ez nem ütközik valami törvénybe? - Kalinka elvtársnak nem voltak skrupulusai a jogszabályokkal kapcsolatban, ellenben időt akart nyerni, mert zsigereiben érezte, mi következik.

- Weisz Pistának volt erre egy korszakalkotó ötlete...

- Mindjárt gondoltam.

- Kérlek, akár abba is hagyhatom. Hogy ne szaporítsuk tovább a szót, az ellenőrökkel alá kellene íratni valamiféle nyilatkozatot, hogy ahová kimennek ellenőrizni, azzal a céggel nincs kapcsolatuk. Így teljesen le van védve az ügy, hiszen azt nem írják le, hogy persze, hogy nincs kapcsolatuk a céggel, hiszen konkurencia. Ééééééérted?

- Jajjjj, miért pont engem pécéztél ki? Engem, akinek három gyereket, 8 unokát, 7 macskát és négy kanárit kell etetnem?

- Semmi gond, akkor megvárjuk, mi lesz Bélával. Vagy marad, vagy inkább nem.

- Tudtam, tudtam, hogy megint többet akarsz. Mindig ez van. Jó, rendben, megnézem, mit tehetek.

- Megnézed, mit tehetsz?

- Igen, borítékolhatod, meglesz, amit kértetek. - mondta Kalinka elvtárs elcsigázottan, magában már összeszámolta, hány szívességet kell ezért majd beváltania. 

- Ez máris jobban hangzik - jelentette ki önmagával teljesen elégedetten ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes.

- Na, akkor mondod már, mi van Béla körül?

- Ja, hogyne, természetesen, majdnem ki is ment a fejemből. Bélánk szemet vetett Cseszneki Tódor feleségére. Annyira hevesen udvarolt, hogy egy ötcsillagos hotelben kötöttek ki. A probléma csak az, hogy nem tudta, a férj balkézről sógora a miniszterelnök kedvenc nagynénikéjének, akinek imádott unokaöccse a hotel tulajdonosa. A miniszterelnök fülébe jutott az eset.

- Neeeee már! Ennyi? Emiatt inog az a bársonyszék?

- Na de Gábor! Nem most jöttél le a falvédőről! Sosem szakmai indokok miatt mondanak fel, az csak falból van. Pontosan tudod, hogy egy bizonyos szint után már semmihez sem értünk a kavaráson, a politizáláson és a smúzoláson kívül. Mintha te nem ebbe a klubba járnál, komolyan mondom. Ezt tanultad Rákosi pajtástól?

- Grrrrr. - Kalinka kezdett méregbe gurulni.

Ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes rájött, talán kicsit túl lőtt a célon. Teringettét, gondolta, most aztán többet kell majd adnom, mint gondoltam.

- Persze, hogy csak ennyi! Sesé lá fámm, mondaná a művelt hottentotta, ha tudna németül. Keresd a nőt.

- Mit lehet tenni?

- Majd megpróbálom elintézni.

Kalinka elvtárs kinyomta a telefont. Egyszerre volt mérges és megkönnyebbült. Kicsit fájt a pocija is, mindig ez volt, amikor rengett egy miniszteri szék. 
Ifj. özv. dr. Edelstein Frigyes pedig visszatért kedvenc stratégiai elmélkedéséhez. Hol is tartott? Hopp, ez az. És ekkor eszébe jutott egy még jobb húzás."

(A fenti jelenetben mindennemű hasonlatosság valós személyekkel és/vagy tényekkel és/vagy eseményekkel pusztán a véletlen műve.) 

Egy szó, mint száz, az ellenőrzés konfliktushelyzet és mint ilyen, kiszámíthatatlan.  

Még az sem biztos, hogy a jegyzőkönyv szerinti sorrendben mennek majd az ellenőrök. Általában, az esetek 95 százalékában igen, de 100 százalékra nem lehet megtippelni.
Az ellenőrök viselkedését előrejelezni, ehhez nagy tapasztalat szükségeltetik. Inkább művészet, mint szakma, habár vannak bizonyos visszatérő motívumok. Azonban arra alapozni, hogy majd mindent megtippelsz, ez nem feltétlenül a legjobb stratégia.

Ezért is fontos, hogy elsősorban saját magadat ismerd. Ha tudod, név szerint kik jönnek, mint ellenőrök, akkor az ő hátterüknek is utána tudsz nézni. Összeállítottad a papírokat, mindent átnéztél, a helyszínt is rendbe raktad. Most várjátok az ellenőröket.

Mi fog történni?

A legtöbb ellenőr pontosan fog érkezni.
A több száz esetből néhányszor fordult csak elő, hogy vagy jóval korábban érkeztek az ellenőrök, vagy késtek. Tehát erre is érdemes felkészülni, hogy korábban jönnek. Egy órával az ellenőrzés előtt már minden legyen készen.

Ha jót akarsz magadnak, akkor ne akard, hogy az ellenőrök késsenek. 
Ha az ellenőrök késnek, akkor mindig a képzőn vezetik le a késés miatti feszültségüket. Mindig. 
Ez alól nincs kivétel, én legalábbis még nem láttam. Nem mondják azt, hogy elnézést, később indultam, vagy elnézést, nem találtam ide. Ha mondják is, akkor is, a késés miatt bosszús hangulatban kezdik a szemlét és még az élő fába is belekötnek.

Apropó, a helyszín.
Ha tudod, hogy nehéz hozzátok odatalálni, és tudod előre, kik jönnek, érdemes velük e-mailben, vagy telefonon felvenni a kapcsolatot és elküldeni nekik részletesen az útvonalat. Igen, a GPS korában is.
Saját tapasztalat, vannak nagyon nehezen megtalálható helyszínek. Volt olyan helyszín, egy vidéki város külterülete, ahol az út egy hosszú, egyenes út volt, változó útnevekkel és a számozás is össze-vissza volt. 27 után jött a 99. A GPS sem találta a helyszínt. Aztán megtaláltuk, de nem volt egyszerű.

Ha ilyen helyszíned van, akkor saját érdekedben, küldd el az ellenőröknek az odatalálást. Örülni fognak neki, te pedig annak fogsz örülni, hogy időben megérkeznek és nem azzal kezdik az ellenőrzést, hogy bosszankodnak azon, milyen nehéz volt odatalálni.

Tehát megérkeznek a helyszínre az ellenőrök.
Tíz szemléből kb. nyolc fagyos hangulatban szokott elkezdődni, amely fagy később sem nagyon enged fel. Ritka a jó hangulatú ellenőrzés. Valamiért az ellenőrök azt gondolják, hogy ha kellően fagyos a hangulat, akkor ez aláhúzza az ellenőrzés komolyságát. A csúcsragadozó ellenőrök kedvességét ne keverjük össze a jó hangulattal.

Amikor megérkeznek, érdemes hagyni az ellenőröknek egy kis időt, hogy akklimatizálódjanak.
Nagyon sokan ilyenkor elkövetik azt a hibát, hogy egyből "lerohanják" az ellenőröket. Nem is tehetnének rosszabbat. Vannak ellenőrök, akik messziről érkeznek, pár száz kilométerről. Vezettek, megérkeztek, először általában szeretnének lepakolni. Ha ilyenkor azonnal az eljárással meg a tüsténkedéssel kezd a képző, nagyon könnyen nyűgös ellenőröket faraghat a simán csak fagyos ellenőrökből. Nyűgös-fagyos kombináció nem a legjobb kombináció. 

Az ellenőrök megérkeztekor a legjobb, amit lehet tenni, hogy bevezetitek őket abba a helyiségbe, ahol a papírokat fogjátok átnézni. Úgy érdemes kialakítani a termet, vagy az irodát, hogy a két, vagy három ellenőr egymás mellé egy asztalnál le tudjon ülni és közelben legyen egy konnektor. 
Hozni szokták magukkal a laptopjukat, és azon írják a jegyzőkönyvet, ezért nem árt, ha van az asztal közelében egy konnektor.

Az asztalnál, az ellenőrökkel szemben, érdemes az intézmény képviselőinek, általában két embernek leülni. 
Miután adtatok az ellenőröknek időt, hogy kifújják magukat, beizzítsák a laptopot, kipakolják a kipakolandókat, ezután általában ők, egészen pontosan a vezető ellenőr szokta elkezdeni a szemlét. 

Ezen a ponton az intézmény képviselője ne beszéljen sokat. Később se, de ezen a ponton pláne ne. 

És a világ összes kincséért, ha a vezető ellenőr megkéri, hogy a képző intézmény képviselője mutassa be pár szóban az intézményt, akkor ebből ne legyen félórás önfényezés. Erre a kérdésre, hogy "Kérjük, mutassa be az intézményt, hová jöttünk!" egyébként érdemes előre felkészülni, pár mondat. Ne túl sok, ne túl kevés. Vannak ellenőrök, akik rákérdeznek és ha frappánsan megoldod, jobb helyről indulsz.

Megkezdődik a szemle, az ellenőrzés.
Milyen sorrendben jönnek a dokumentumok? Hogyan érdemes viselkedni ellenőrzés közben?

Katt ide az Ellenőrzési Etiketthez.

Az ellenőrzés előtt

Az ellenőrzés előtti nap. A papírhalmok növekedésével egyenes arányosságban nő a feszültség. Heves szívdobogások jönnek rá az intézmény vezetőjére. Nem minthogy ha az ellenőrök, vagy az ellenőrzés ténye pozitív érzelmeket váltanának ki belőle, hanem épp az ellenkezője.
A munkatársak lótnak-futnak.
Felbolydult hangyabolyra emlékeztet az intézmény.
Mire érdemes az ellenőrzés előtti nap figyelni? És ami ugyanolyan meghatározó: Mire nem érdemes figyelni?
Erről szól a mai írás.

A felnőttképzési engedéllyel – elődjével, a felnőttképzési akkreditációval is, de igazi formáját az engedélynél futja ki a rendszer – meglátásom szerint létrejött egy, a Kádár-kori értelmiségi öszvér megoldásokra emlékeztető rendszer. Van a látszat és van a valóság.

Mi a felnőttképzés?
A felnőttképzési törvény bevezetője így szól:
"Annak érdekében, hogy a hazánkban élő személyek meg tudjanak felelni a gazdasági, kulturális és technológiai fejlődés kihívásainak, eredményesen kapcsolódhassanak be a munka világába, sikeresek lehessenek életük során, és a felnőttkori tanulás és képzés segítségével az életvitel minősége javulhasson, szükség van a szakmai, a nyelvi és a támogatott képzések szervezettségének növelésére, tartalmuk minőségének és megvalósításuk ellenőrzésének erősítésére. E célkitűzések elérése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:"

Ha ebből indulunk ki, akkor a felnőttképzés a felnőttek sikerességéről szól. A felnőttképzés során megszerzett plusz tudással az ügyfelek magasabb színvonalú életet élhetnek, mert jobb munkájuk lesz és/vagy több pénzt fognak a plusz tudással csinálni és/vagy teljesebb életet élnek és/vagy több lehetőségük lesz.

A felnőttképzés egy szolgáltatás. Nem kötelező dolog, mert minden egyénnek a saját maga döntése, hogy az idejét és a pénzét befekteti-e saját magába, a saját továbbfejlesztésébe és hogy ezt milyen formában teszi. Ha nem szeretne az ügyfél éveket a felsőoktatásban tölteni, hanem gyors, azonnal hasznosítható tudásra, képességekre vágyik, akkor a felnőttképzést, a tréningeket, tanfolyamokat választja.

Mivel opcionális, ezért a felnőttképzés alapvetően piaci tevékenység.
Lenne.

Magyarországon azonban nem teljesen az. Nem feltétlenül az EU pályázati pénzekkel kezdődött a felnőttképzés "átállamosítása". A folyamat az OKJ-val elkezdődött 1993-ban, de azért mégis a résztvevők fizették a tanfolyami díjat, tehát a felnőttképzési tevékenység jellege döntő részben piaci maradt. Arról nem is beszélve, hogy a többi képzés tartalmát meg teljesen a képzőkre hagyta az állam.

Az EU-s pályázatok voltak azok, amelyek a felnőttképzést ha nem is teljesen, de nagy részét átállították piaci tevékenységről egy olyan tevékenységre, amelybe az állam minden áron bele akar szólni.
Miért a pályázatok hozták ezt a változást? A többek között az EU-ból is jövő pénzt talicskával lehet kihordani a cégekből (lásd például: HVG, 2019. június 6., 6. oldal, "Protestáló etika" c. cikk).
Az EU-s pályázatoknak pedig egyik területe a felnőttképzés.

Hozzátehetjük, hogy a felnőttképzés nem nagy pénzű iparág a többi pályázati területhez képest.
Ha a Monopoly-t nézzük, akkor a táblán a legelső, barna színű monopóliumhoz lehet hasonlítani. Viszonylag könnyen meg lehet szerezni, nem kerül sokba, azonban valahogy a startmező utáni két mezőbe szeretnek a többiek belelépni. Tehát stabilan tejelő, nem túl bonyodalmasan megszerezhető monopólium.

(Lábjegyzet: Álláspontom szerint, aki a felnőttképzésben kiépíti a maga kis birodalmát, talán hozzátehetjük azt is, hogy kiegyezve fensőbb hatalmakkal, az relatíve békésen megszedheti magát.
Ehhez azonban az engedélyezett képző intézmény vezetőjének szüksége van néhány óvintézkedés megtételére, már csak a fúráselkerülés végett is. Teljesen nem tudja elkerülni a rossz nyelvek ténykedésének eredményét, azonban jelentősen lehet minimalizálni az ebből eredő károkat, a kisebb fúrásokat hatástalanítani.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy fizikálisan és szakmailag se nagyon vonja magára a figyelmet a képző intézmény vezetője. Lehetőség szerint olvadjon bele a tömegbe.
Ne hordjon túl divatos ruhákat, feltűnő kiegészítőket, az autója se legyen hivalkodó, és amennyire csak tudja, minden területen kerülje az élénk színeket.

Az élénk színeket és/vagy a trendeket követő ruhákat talán a legalább 40, de inkább 50 év feletti és/vagy 20-30 kilogramm súlyfelesleggel és/vagy jó kapcsolatokkal és/vagy gazdag férjjel rendelkező hölgy intézményvezetők engedhetik meg csak maguknak. Ők is csak óvatosan, úgy, hogy valami mással ellensúlyozzák. Valami személyes problémájuknak mindenképpen szükséges lennie. Problémás gyerek, problémás unoka, problémás szülők, egészségügyi gondok, bármi, ami nehezen megoldható, ha egyáltalán. Ezekről sokszor és kimerítően szükséges beszélni.

Szakmailag se legyen feltűnő a képző. Ne akarjon újítani, forradalmi változásokat semmi esetre se vezessen be a saját intézményében (a magyar felnőttképzésben már az is forradalmi, hogy ha egy teremben nem poroszosan vannak elrendezve a padok, hanem U alakban, hogy könnyebben lehessen egymással kommunikálni).
Ne tűnjön ki olyan szakmai megoldásokkal, amelyek máshol nem találhatóak.

Külföldi megoldásokat, értsd nyugat-európai, vagy észak-amerikai szakmai, gyökeres újításokat meg aztán végképp ne vezessen be. Elmenni külföldre lehet, külföldi konferenciákról beszámolni lehet, apróbb változásokat (jéééé, de jól néz ki ez a rózsaszín dosszié, ezt bevezetjük) bevezetni lehet.
A lényegi, oktatási szakmai kérdéseket érintő változásokat kizárólag a kamikaze képzők kíséreljék meg.

A külföldi tapasztalatokról illik tudósítani. A prezentáció végét csak és kizárólag a megfelelő rendezéssel és szervezéssel lehet megoldani. Ehhez szükségeltetnek a következők: függően az előadó vérmérsékletétől, egy mély sóhajt, vagy egy felháborodott, szenvedélyes kirohanást követően a mondat: "De ez nálunk úgyse működne."
Ezen a ponton a koreográfia szerint mindenki elkezd majd bólogatni. Hosszas vita keletkezik, hogy ez mégis milyen felháborító. Titokban mindenki megnyugszik, nem lesz változás, lehet tovább aludni, viszont ki van pipálva az újításokról a tájékoztatás.

Ha ezeket az apró szabályokat betartja a képző, nem lesz nagy problémája.
Van pár nagy cég, de nem túl nagy a konkurencia. Ráadásul a terület dugig van tömve értelmiségiekkel, akik nem a harcos kedvükről híresek. Az is igaz, hogy fúrásban átlag feletti képességekkel és tapasztalatokkal rendelkeznek, amely képességüket szívesen is gyakorolják. Végül is, minden munkának megvan a maga veszélyességi faktora.
Szóval, aki a felnőttképzésben kiépíti a maga kis hadállásait, biztos és nyugodt bevételre számíthat, talán még az unokái is abból fognak élni.)

A felnőttképzés tehát, az építkezésekhez és egyéb állami beruházásokhoz képest, nem túl zsíros falat. Viszont folyamatosan jön a bevétel, az EU ad rá pénzt, és ellentétben egy építkezéssel, ahol mégis csak be kell mutatni egy megvalósult, szemmel látható "ojjektumot", a felnőttképzésben a  megvalósulás gyakorlatilag láthatatlan. Csak a papírok vannak.

Az állam egy ilyen területet nem hagyhatott szabályozás nélkül. Nem is tette.
Azonban nem csak a minőségbiztosítást, tehát a folyamatokat és a dokumentációt szabályozza. Mivel emberek oktatásáról van szó, ezt az állam nem hagyhatja szó nélkül. Feltétlenül szabályoznia és ellenőriznie kell, mi folyik bele a fejekbe, nem csak úgy, szabályozatlanul, oktat mindenki azt, amit jónak lát.

Az engedélyezett felnőttképzés olyan, mintha piaci lenne, azonban a piaci igények helyett az állami igények jelennek meg abban.

Ebből jönnek aztán a bonyodalmak. A képzők mégis csak szuverén gazdasági társaságok, akik azért szeretnék azt, hogy szakmailag is beleszólhassanak abba, mit és hogyan oktatnak. Az állam meg ezt nem nagyon hagyja. Mit tesznek a képzők? Van, amikor úgy tesznek, mintha. Akik ezt nem tudják megtenni, azok nem is kérelmeznek engedélyt.

De ha már van engedély, akkor lesz ellenőrzés. Amely konfliktushelyzet, pontosan a fentiek miatt is.

Ezt az "úgy teszünk, mintha" megnevezésű játékot az ellenőrök is ismerik. Sok ellenőr képző cég közvetlen, vagy közvetett munkatársa, olyan is van, aki vezetője és/vagy tulajdonosa. Képben vannak.

Ellenőrzés előtt mit érdemes megtenni?

1. Erősségek és gyengeségek
Először is, érdemes átgondolni, hogy mi az, amiben jó a cég, mi az erősség.
Ne feledjük, nem szakmai erősségről van szó, hanem minőségbiztosítási, dokumentációs erősségről.
Mi az, amit szívesen mutat meg a képző. 
Mi az, ahová nyugodtan lőhetnek az ellenőrök.
Hozhatják a mozsárágyút, a ballisztát, a katapultot, amit csak akarnak, a képző állni fog a vártán és apró karcolásokon kívül más nem lesz.

Ugyanezt érdemes megtenni a gyengeségekkel. Mint a Gyűrűk Ura második részében, a Két torony-ban lévő Helm-szurdoknál, a vár ostroma. Erős vár. Impozáns. Védték is rendesen. Egy ilyen erős várnak is volt gyenge pontja. Bele is lőttek az orkok, ahogy kell.
Minden képzőnek van gyengesége. Minden cégnek van gyengesége. Minden embernek van gyengesége. Érdemes tudni ellenőrzés előtt, melyek a gyenge pontok.

2. Támadások
Javallott átgondolni, hogy vajon hová fog lőni az ellenőrök csapata.
Lőni egészen biztosan fognak. Mivel felnőttképzési ellenőrzésről van szó, a lövések verbálisan fognak érkezni, de olykor a szavak mélyebben vágnak bármilyen más fegyvernél.
Szóval fognak lőni az ellenőrök, ez egészen biztos. Ami a kérdéses, hogy hová és mennyit. 

Az ellenőri lövések kérdések, kifogások, ellenvetések formájában fognak érkezni.
A legjobb, amit ellenőrzés előtt tehetünk, hogy megpróbáljuk a külső szemlélő szemével nézni a cégünket, a dokumentációt, a helyiséget, a munkatársakat.
Kíséreljük meg a másik fél nézőpontjából nézni a dolgokat!

Ha a külső szemlélő szemével vesszük szemügyre a dolgokat, felfedezhetünk olyat, amit addig nem láttunk.  Ha így teszünk, könnyebben ki fogjuk találni, melyek azok a pontok, azok a felületek, amelyek az ellenőrök figyelmét felhívják, ahol a kifogások, belekötések, kérdések, problémák előjöhetnek. Ha ezeket kitaláltuk, akkor a válaszokat is meg tudjuk szerkeszteni.

3. Helyszín
Rakjuk rendbe a helyszínt, ahol az ellenőrzés lesz.
Mindezt tegyük azzal a tudattal, hogy az ellenőrzés végén rendetlenség lesz. Az ellenőrök távozta után a terem, vagy iroda, ahol volt az ellenőrzés, általában romhalmazra szokott hasonlítani. Legfőképpen ott, ahol sok képzés van és hosszan tartott az ellenőrzés. Papírhalmok, dossziék, üres poharak, tányérok. Ez az ellenőrzéssel együtt jár.

Amikor megérkeznek az ellenőrök, akkor viszont legyen rend.
Valamiért az ellenőrök nem szokták szeretni a mindennapi élet zaját, tehát ha ellenőrzés közben folyik a munka. Ha megoldható, ellenőrzéskor csak azok a munkatársak legyenek ott, akiket érint az ellenőrzés és akik tudják, hogy mit fognak ellenőrizni.

Ellenőrzés előtt mit nem érdemes tenni?

1. Ne essünk bele a "fától nem látjuk az erdőt" hibájába.
Az utolsó vesszőhibákat kár javítgatni.
A képző intézmény vezetője csak saját magát idegesíti fel ezekkel a dolgokkal.
Ha az ellenőr bele akar kötni dolgokba, biztos lehetsz benne, fog találni hibát. Akár ott is, ahol nincs.
Ha meg tényleg a lényeget nézi, akkor tudni fogja, hogy egy vesszőhiba miatt egy képző még oktathat jól.

2. Ne próbáljuk bemagolni a jogszabályokat.
Az utolsó pillanatban kár. A digitális korban ez egy ásatag szokás.
Ha az ellenőrök nem-megfelelőséget találnak, a jogszabályt és a paragrafust nagyon gyorsan meg tudod találni elektronikusan.

3. Ne dolgozzunk előtte való nap 12 órát.
Az ellenőrzés strapás dolog.
Egy rövidebb, három-négy órás ellenőrzés is kimerítő, egy egész napos idegőrlés meg aztán egy hajszára emlékeztet leginkább. Minden egyes sejtedre, minden atomodra szükséged lesz, mert fokozott energiafelhasználásod lesz az ellenőrzés ideje alatt. Jó tanács: zuhanyozz előtte és nagyon alaposan használd a dezodort. Észre sem fogod venni, hogy az ellenőrök nem csak átvitt értelemben izzasztanak majd meg. Az ellenőrzés nem egy átlagos munkanap lesz.

Tudom, saját tapasztalatból beszélek. Az első ellenőrzésem a saját cégemé volt, akkor még nem képviseltem ügyfeleket. Az ellenőrzés sikeres volt, de a végén, miután elmentek az ellenőrök, csak néztünk ki a fejünkből, ólmos fáradtság vett rajtunk erőt. Napokig csak kóvályogtunk. Amikor pedig ügyfelet képviseltem, a "véresebb" ellenőrzések után szintén szükség volt napokra, amíg kiheverte a stresszt az ember, amíg kiment a szervezetből a túltermelt adrenalin. Nőként ez még veszélyesebb egészségügyi szempontból. Férfiként is az ellenőrzés egy túlpörgetett helyzet, kemény.
Felesleges ezt még azzal is tetézni, hogy előtte való nap kifárasztod magad.

Az ellenőrzés előtti nap a számvetés napja.
Átgondolni, miben vagyunk jók, miben nem vagyunk annyira jók, honnan jöhet az offenzíva, hogyan tudjuk kivédeni. Érdemes kicsit lazítani is, ha ez lehetséges. Az ellenőrzés napja eljő, így is, úgy is és akkor lesz jó, ha felkészülten várod.

Hogyan kezdődik az ellenőrzés? Itt olvashatsz róla.